Az elmúlt időben több ingyenes háborús játékot is
felemlegettünk már, amiknek a témái nem a gyalogos, hanem a járműves harcok. Ez
lehet földön, vagy levegőben, de a lényeg, hogy egy vasszörnyeteg üléséből
kukucskálva vívjuk meg a saját harcunkat a játékok virtuális világháborúiban.
Ezeket a játékokat nagyobbrészt pozitív vélemények övezik, sokan szeretnek
velük játszani, aminek egyik oka az, hogy ingyen van. A másik pedig, hogy a
fejlesztők nagy hangsúlyt fektetnek a hangulatra, hogy ne csak egy baltával kifaragott
modellt irányítsunk, hanem tényleg egy gépzsírtól bűzlő tank, vagy egy magasban
zümmögő harci repülő büszke tulajdonosaiként érezzük magunkat. Mostani
cikkünkben is egy hasonló játékról lesz szó, amit szeretnek a tudatlanok a
World of Warplanes-hez hasonlítgatni. Igen, a War Thunderben is repülőket
fogunk vezetni, de nagy tévedés azt állítani, hogy a két említett játék ne
különbözne. Észveszejtő szakadék nem nyílik közöttük, de azért van miről
beszélgetnünk.
A War Thunder, mint említettem, repülőkről szól. A
világháborúk létező, illetve fiktív területein kell vadászrepülőbe szállnunk,
hogy csapatunkkal győzelmet arassunk választott országunk zászlaja alatt.
Illetve felett.
Háború az égbolton
Ha már játszott valaki a World of Warplanes-el, akkor annak
a játékmenet szempontjából nem lesz sok újdonság. Aki még nem, az egy tutoriallal
fogja kezdeni a játékot. Itt megtanulhatja irányítani a repülőgépét,
kipróbálhat manővereket, lövöldözhet is. Az irányítás nem nehéz, sőt,
határozottan kényelmes és egyértelmű, ellenben a repülőgépünk meglepően
kényeskedő. Ha túl nagy szögben repülünk a föld felé, a gyors sebesség miatt a
motorok túlhevülhetnek, illetve túl kicsi sebességnél kilenghet a gép. Ha
felfele repülünk gyors sebességnél, átbukfencezhetünk, lassúnál pedig
megállhatunk. Folyamatos vízszintes repülés esetén a talajhoz közel gondunk
lehet az alsó légnyomással, vagy a széllel, ilyenkor előre kell kicsit dőlnünk,
hogy lendületet kapjunk. Túl nagy motorteljesítménynél a motor túlmelegedhet, a
töltényünk elfogy a fegyverzetből, és így tovább. Szóval a csodagépünk nem csak
egy lövésre és száguldásra jó vas lesz, mert oda kell majd figyelnünk annak
hóbortjaira, és igényeire is repülés közben.
A tutorial igazából mindent el fog mondani, amit tudnunk
kell, és rögtön fejest ugorhatunk az éles játékba. Látni fogunk 3 választható,
és 4 zárolt országot, illetve azokban 3-3 repülőt. Ezek a gépek még nem túl
hatékonyak, de kezdéshez ideálisak lesznek, de első nekifutásra amúgy sem
érdekes, hogy mivel emelkedünk a magasba. Az első lépések mindig nehezek, de
legalább szórakoztatóak. A harcba lépés gombjára kattintva a játék azonnal
keres nekünk egy pályát, amin lehetőleg olyan emberek vannak, akik velünk egy
szintűek. Ilyenkor számba veszi a repülőgép, és a profil szintjét is, így csak
nagyon ritkán futhatunk bele olyan első szintű pilótába, akinek már a legjobb
gép van az irányítása alatt, illetve a béna géppel repülő profik száma is
elenyésző marad. Ha összeállt a banda, láthatjuk a kisorsolt pálya térképét, és
a haderők mozgását. A küldetésünk többnyire mindig ugyanaz, csak a körítés
lehet más.
Minden meccsben a két csapatnak van egy pontszáma, amit a
csapat színével jelölt csík jelez a képernyő tetején. Az adott csapat pontot
veszít minden lelőtt repülőért, és elpusztított földi egységért, legyen az
telepített löveg, tank, vagy épület. A cél az ellenfél pontjainak lenullázása.
A különbség annyi az egyes pályák között, hogy míg mi a levegőben repkedünk,
odalent a csata más-más szituációkban folyik. Van olyan például, hogy az egyik
csapatnak több megerősített légvédelmi tábora is van, amit a másik csapat
tankjai rohamoznak. Ebben az esetben a légvédelmi ütegek tudják gyötörni a
játékosokat, de a tankok csak a rohamra összpontosítanak, és ha szétlövik őket,
a roham megtörik, és a csapat veszít. Más esetben komplett tank háború alakul
ki a földön, amit a légi erők támogatnak. Újra játszhatjuk akár Pearl Harbourt
is. Több mint 20 különböző pálya várja, hogy felfedezzük, és kipróbáljuk rajtuk
magunkat, ráadásul bizonyos patchekben új küldetés típusok is bekerülnek, ami
tovább bővíti a War Thunder tartalmát. Egy dolog van, ami a pályák tekintetében
furcsa, mégpedig egy olyan dolog, ami igazából nem hiba. Egyes pályák ugyanis
totál simák és letisztultak, csak a felszínen vannak erdők, utak, mezők,
táborok. Igen, mert mire is számít az ember? ez így jó igazából, de mégis
furcsa úgy repülni, hogy a magasból csak egy totál sima terepet látunk, ami
akár állhatna egyetlen textúrából is, nem vennénk észre. Persze vannak szépen
berendezett pályák is, és a nagy, sík terület azt is megakadályozza, hogy egyes
vicces kedvű játékosok az időhúzás érdekében elbújjanak.
Attól függetlenül, hogy mi folyik a földön, a mi csataterünk
elsősorban az égbolt lesz. Ez így mondjuk nem teljesen igaz, ugyanis az
elsődleges célpontunk nekünk is a földi egységek lesznek, de mindezt a
levegőből kell majd megoldanunk, miközben az ellenség is próbál bennünket
levadászni. A War Thunderben nagyon nagy örömmel tapasztaltam, hogy az általam
csak pulykavadászatnak hívott jelenség abszolút minimális. Ergo, a légi
csatákban két játékos harca nem fog abba torkollni, hogy csak köröznek egymás
körül, amíg valaki meg nem unja. Ennek egyik oka a repülők kényeskedése, tehát
ha körbe-körbe repülünk, előbb utóbb lelassulunk, kibillenünk, vagy bármi más
történhet, ami miatt változtatnunk kell az irányunkon. Másrészről vannak persze
szívós gépek, de általánosságba véve a repülőket nem kell perceken át darálni,
mire szíveskednek lezuhanni, sőt, ha ügyesek vagyunk, kilőhetjük a pilótát is,
aminek köszönhetően egy totálisan ép repülőt is lekényszeríthetünk a földre.
Hála ennek a megoldásnak a légi csata dinamikus, elejétől a végéig pörgős, és
szinte egyáltalán nincs benne üresjárat. És akkor ez még nem minden, a meccsek
gyorsaságát és dinamikáját tovább növeli az a tény, hogy az ellenséges repülők
levadászása még nem vezet győzelemhez. Persze, ha elfogy egy játékos repülő
készlete, akkor kiesik a meccsből, de a győzelem elsődleges kulcsa a földi
egységek kisöprése. Koncentrálhatnak a játékosok arra is, hogy kinyírják
egymást, de közben valaki sunyiban lelőheti a földön a stratégiailag fontos
pontokat, megnyerve ezzel a meccset a csapata számára. Ha lelőnek minket, vagy
épp lezuhanunk, nincs vége a pályafutásunknak, ugyanis a maradék gépeinket is
igénybe vehetjük. Egészen addig használhatjuk a tartalék gépeinket, amíg el nem
fogynak, addig viszont visszatérhetünk, hogy megfordítsuk a csatát.
Magasröptű karrier
Győzelmünkért, vagy épp veszteségünkért jutalmakat fogunk
kapni, pénz, tapasztalati pont, kutatási pont és egyéb juttatás képében. A
meccsben tanúsított teljesítményünk nem gyorsítja meg a meggazdagodásunkat, de
azért valamivel többet kapunk a jó helytállásért. A kapott pénzen kívül
tapasztalati pont üti a markunkat, egyszer nekünk, a pilótának, és a repülőnek.
Előbbi szint lépéskor új fejlesztéseket, új országokat és repülőgépeket érhet
el, utóbbi pedig fel is használhatja ezeket a fejlesztéseket, így javítva az
alap repülőgép teljesítményét. A kutatási pontok segítségével juthatunk hozzá
az új cuccokhoz, és pénzért szerelhetjük fel őket a csodagépünkre.
Repülőkből pedig válogathatunk kedvünkre. Összesen hat
ország elérhető, Amerika, Oroszország, Japán, Németország, Olaszország és
Anglia. Érdekes módon ebben a játékban az országok nem csak a repülők
kinézetére és esetleges fejlesztésekre vannak kihatással, de minden országnak
vannak csak rá jellemző tulajdonságai. Az amerikaiak például többnyire
nehézpáncélzatú, nagy teljesítményű motorokkal felszerelt, nagy tűzerejű
gépeket szeret, elsősorban bombázókat, amik bár nem annyira jól manőverezhetők,
de hatékonyak a gyors és nagy mértékű pusztítás okozásában. Az orosz gépek a
leglassabbak, viszont nagyon gyors lövegeik vannak nagy töltény kapacitással,
ami a kezdő játékosoknak lehet kényelmes, általában ezzel szokták a szinteket
is farmolni. A britek repülői közepes tűzerővel, közepes motorteljesítménnyel
bírnak, ám könnyen manőverezhetők, és a legjobb gépek az úgy nevezett
turn-fightokban, vagyis a pulykavadászatban. A japán repülők nem túl szívósak,
sőt, az üzemanyag tankjuk a legsérülékenyebb, ellenben a leggyorsabbak
mindegyik ország közül. A német gépek nagy tűzerővel rendelkeznek, és könnyen
manőverezhetők, ezért sokan használják őket a gyors és hatékony csapásmérésekre
a földi célpontok ellen. Az olaszoknak ugyan nincs saját zászlója, ami alatt
harcolhatunk, de a német repülő felhozatalban megtaláljuk az ő csodáikat is,
amik kevésbé szívós, de gyors tüzelésű kis dögök, amik lefoglalják az
ellenséget, míg a bombázók elintézik a többit.
Minden országnak temérdek különböző repülőgépe van,
típusokra szétosztva. Egyes országok nélkülöznek bizonyos típusokat, de például
a Vadászgép mindenkinél megtalálható. Ezután jönnek a gyors csapásmérők, a könnyű,
közepes és nehéz bombázók, és így tovább. Minden típusnak megvan a maga szerepe
egy meccsen, de sok múlik azon is, hogy mit aggatunk a gépünkre. A teljesítmény
növelése érdekében fejleszthetjük a motort, a szárnyakat, a fülke berendezést,
páncélzatot, üzemanyag tartályt, stb. Fegyvereket nem igazán cserélhetünk a
gépünkön, azt csak és kizárólag a repülőgép típusa határozza meg, hogy mivel
lőhetünk, azt azonban nem, hogy mit. Így a fejlesztéseknél a töltény, rakéta,
vagy bomba típusát fogjuk tudni meghatározni, ami elég sokat számít. Az túlzás,
hogy a személyre szabhatóság számtalan lehetőséget tartogat, de minden
szituációra van egy bevált összeállítás minden géphez, amit érdemes
kitapasztalni, kipróbálni, és használni. Természetesen a gépük felszerelésén
kívül a kinézettel is domboríthatunk a csaták hevében, amit ugyan se az
ellenség, se a barátaink nem fognak tüzetesebben megvizsgálni, de számunkra
igenis fontos lesz, hogy mibe ülünk bele. Az extra kinézeteken felül
kiszinezhetjük a repülőnket, különböző választható ábrákat és figurákat
festhetünk rá, amit oda rakunk, ahova nekünk jól esik.
Nagyobb pilóta szinten beléphetünk a Világháború, és a
Bajnokság módba is, amik már megkövetelik a kihegyezett reflexeket, a gépeink
ismeretét, és persze a szorgos fejlesztgetést. Hála ezeknek a játékmódoknak a
War Thunder nem csak az első pár meccs után izgalmas, hiszen a végeláthatatlan
fejlesztgetések igenis kifizetődnek, mikor elérjük a komoly megmérettetéseket
tartogató bajnokságot, vagy amikor klánt alapítunk, és együtt szállunk harcba Európa
térképén. Bár a fejlesztésekhez sok-sok játékra lesz szükségünk, így a War
Thunder legalább annyira időgyilkos, mint a World of Tanks, ellenben a tartalom
biztosít minket arról, hogy ez a procedúra élvezetes maradhasson.
Zuhanórepülés
Grafika szempontjából megoszlanak a vélemények, de szerintem
a War Thunder egész szép. A repülőgépek gondosan le lettek modellezve, és a
személyre szabhatósággal is fel lehet dobni a látványukat. Játék közben is jól
néznek ki, és a kényes viselkedésük valóság hűbbé teszi őket. A pályákról már
mondtam, hogy laposak és simák, de ez nem feltétlen nevezhető hibának, ettől
függetlenül viszont nem annyira látványosak a távolból. Ha közelebb repülünk a
talajhoz, akkor már minden megváltozik, ugyanis egész szépen megalkotott
terepekkel találkozhatunk, ráadásul a rajtuk folyó csaták sem mutatóba lettek
odarakva. Kőkemény háború zajlik alattunk, és a mi beavatkozásunk is meghagyja
a nyomát. A szétlőtt ütegekből fekete füst gomolyog az ég felé, a tankok rommá
lövik, ami előttük van, és a lezuhanó gépek roncsai is megmaradnak. Amivel
látványosabb lehetne az összkép, az pár fényeffekt, vagy shader, mert bár
szépen kidolgozott minden a játékban, mégsem kelti azt az érzetet repülés
közben, mikor nem is figyelünk a csatára, csak bámuljuk az alattunk elterülő
terepet. Végül a menüről ejtenék egy szót, ugyanis egész hangulatosra sikerült,
ahhoz képest, hogy borzasztó egyszerű. Átlátható, igényes, a töltőképernyők
mozgó festményei pedig külön figyelmességek, amiket érdemes értékelni. Játék
közben is inkább minimális a kezelőfelület, a felvillanó szövegeknél talán túl
minimális is.
A hangokra nem lehet panasz, a repülőknek sajátos hangjai
vannak, akár motor típusonként különböző, de akár az egyes fegyverzetek is
sajátos zajjal szólalnak meg. Alattunk a háború tompa zaját halljuk, közel
repülve pedig a levegőt áthasító golyók és töltetek hangja hozza ránk a frászt,
főleg, mikor a pilótafülke páncélzatán kopognak. Szinkron nem igen található a
játékban, max amikor a pilótánk jelez valami kritikus hibát, vagy épp belehal
egy lövésbe. Zene szempontjából a War Thunder nagyon jó hangulatot áraszt, de
sajnos csak a menüben. A játék közben nagyon nagyon ritkán hallani zenét, pedig
nekem hiányzott volna a légi ütközetekhez a menükben is hallható stílusú
bátorító muzsika.
Ítélet
A War Thunder önmagában egy nagyon kellemes játék, aminek viszonylag elenyésző hibái vannak, viszont épp elég pozitívuma, hogy élvezetes legyen, akár több órányi játék után is. A World of Warplanes-hez hasonlítani nem szerencsés dolog, de ha muszáj lenne, akkor azt mondanám, hogy a War Thunder a bátyus. Nagyobbrészt hasonlítanak, de a War Thunderben van sok apró finomítás, amitől valamivel hangulatosabb és dinamikusabb lesz, és szavatosság terén is több esélye lehet. Ami hiányzik, az egy kicsit jobb grafika, zene, és esetleg a bajnokságok kiterjesztése a nagyobb létszámú klán csatákra.
Egy szó, mint száz, a War Thunder egy jó játék, és mivel ingyenes, ezért bárki tehet vele egy próbát. Ha eleve kedvelitek a hasonló játékokat, akkor ez is tetszeni fog, de az új érdeklődőknek is érdemes lehet a War Thunderrel kezdeni.
-Róka-
Pro:
+Égi Háború
+Dinamikus csaták
+Hosszútávú lehetőségek
Kontra:
-Grafika lehetne jobb
-Hangulathoz hiányzik a zene
| Értékelés | |
| 8.5 | Játékmenet: Könnyen megtanulható, izgalmas és dinamikus meccsek várnak ránk. Jól megoldott földi és égi erők kapcsolata, a pulykavadászat minimalizálása, és később a kihívást jelentő játékmódok nyüstölése abszolút élvezetessé teszi a War Thundert. |
| 9.0 | Hangulat: A világháborúk égi csatáinak hangulata megfelelően átjön, és akár tökéletes is lehetne a maga nemében, ha többet adna hozzá a külcsin és a zene. Ezek hiánya nem tragédia, de azért jó lenne, ha lenne. |
| 8.0 | Grafika: A repülők megfelelően kidolgozottak, a festegetésük jó móka. A pályák egy része bár eléggé sík, de kidolgozottságuk elég látványos. Mégis kopottas itt-ott, így az összhatás nem tud elámítani minket annyira, mint amennyire kellene. |
| 7.5 | Hangok: A hangok jók és élvezhetőek, sokat hozzátesznek a hangulathoz, a menü zenéje is szuper, de a játék közben is szükség lenne rá, ám ez sajnos hiányzik. Szinkronról se igen beszélhetünk, de nem is biztos, hogy kell. |
| 8.5 | Szavatosság: A War Thunder sok játékot igényel, ha fel akarunk törni a csúcsra, de biztosítva van minden ahhoz, hogy ez ne forduljon át monoton farmolásba. A későbbi kihívásoknak köszönhetően a War Thunder hosszú távon is élvezhető azoknak, akik maradtak. |
| Review score | |
| 8.3 | A War Thunder nem lesz a háborús MMO-k királya, de mint repülős játék nagyon jól teljesít, köszönhetően az apró finomításoknak, amik eszközölik a többi versenytárs kellemetlenségeit. Mivel ingyen van, ezért a stílus kedvelői, vagy az érdeklődők mindenképp tegyenek egy próbát, mert könnyen ott ragadhatnak hosszú órákra, az égbolton repkedve. |