A retro játékok stílusai között bogarászva talán a point and
click kalandjátékok kategóriájában találnánk rá a legtöbb nagy klasszikusra, de
ez nem véletlen. Ezek a játékok nagyon egyszerű játékmenetre épültek, de
rettentő összetett és mély tartalommal voltak megáldva. A legtöbbjükben
járkálhattunk a karakterünkkel, de sok játékban a területeket inkább egy
bizonyos szögből láthattuk be, és egy kattintással áttérhettünk a többibe is. A
feladataink mindig nehezek voltak, hiszen akkoriban még nem volt célja a fejlesztőknek
kétségbeejtő részletességgel a szánkba rágni, hogy mit kell csinálnunk, nekünk
kellett összegyűjteni, kombinálni, és felhasználni a környezet nyújtotta
eszközöket. Nem volt jellemző a harc, az akció, de cserébe izgalmas fejtörőket,
jó sztorit kaptunk. Manapság is vannak erre a stílusra jelentkezők,
kisebb-nagyobb sikerrel. A Where Angels Cry is egy ilyen indie játék, már csak
az a kérdés, hogy mennyire felel meg a nagy nevű elődökhöz képest, és mennyire
állja meg a helyét napjainkban.
Sherlock csuhában
A történet szerint egy elszigetelt szerzetesrend területén
furcsa dolgok történnek. Szerzetesek tűnnek el, idegenek ólálkodnak a
kolostoroknál, és egy szobor vért könnyezik. Ezek a jelenségek a helyieket
aggodalommal tölti el, de végül a Vatikánnak is felhívja a figyelmét.
Feltehetőleg gonosz erők munkálkodnak azon a területen, de mindenféle
beavatkozás előtt erről bizonyítékot kell szerezni. Karakterünk lesz a
megbízottja az ügynek, így felkapjuk egyszerű ruházatunkat, hónunk alá csapjuk
a bibliát, és útra kelünk meglátogatni a szent földet, hogy felfedjük annak
titkait.
A történet megfelelő alapanyag egy ilyen játékhoz, hiszen
már az alap felállás is érezteti velünk, hogy komoly nyomozásra lesz szükség,
ha ki akarjuk deríteni, mi is történt. A játék kezdetekor saját szobánkban
tanulhatunk bele a játék irányításába, habár sok gyakorlásra nem lesz
szükségünk. Az egérrel kattintva szemrevételezhetjük a környezetben található
dolgokat, felvehetünk bizonyos eszközöket, amiket aztán a hátizsákunkból
előszedve bővebben megvizsgálhatunk, vagy kombinálhatunk más tárgyakkal. A
küldetés mindig megmondja, hogy mi lenne a cél, az eléréséhez azonban
keresgélésre és logikára lesz szükségünk. Kezdetben persze elég összeszedni a
holminkat, egy minijáték segítségével kinyitni a ládánkat, de a későbbiekben
nem ússzuk meg ennyivel.
A kolostorokban az események fényében sem állhat meg az
élet, a szerzeteseknek üzemeltetniük kell a kolostort, elő kell teremteni az
ételt, tehát nincs idejük különösebben velünk foglalkozni, sőt, még hiányában
is vannak a munkaerőnek. Azt is érdemes hozzátenni, hogy bár mélységes
tisztelettel viseltetnek irántunk, de a bizalmuk akkor lesz teljes, ha segítünk
nekik. Így hát érkezésünk után felderíthetjük a számunkra elérhető területeket,
majd beszélnünk kell a szerzetesekkel, akik feladatokat adnak nekünk a tovább
jutás érdekében. Mint említettem, mindig egy konkrét célt fogunk megkapni,
például be kell gyújtani a kályhát. Jogosan hördül fel most jó pár olvasó,
mondván, hogy miféle feladat ez… aztán szép csöndben elhallgat mindenki,
ugyanis így kezdésnek ez nem is egy könnyű feladat. A mai világban
hozzászoktunk már, hogy a játék mindent elénk rak, és úgy magyarázza el a
teendőinket, mintha legalábbis fogyatékosok lennénk. Itt nincs se egy kis
csillám effekt a felvehető tárgyakon, se egy felvillanó kurzor, semmi. Egyedül
az nyújthat segítséget, ha kiszúrjuk, hogy az elénk táruló terepen mely
tárgyakat rakták a pályára utólag, hiszen az valamilyen szinten meglátszik. De
ez is csak tanácstalanság esetében merülhet fel, hisz többnyire a logikát
használva kell előkerítenünk a megfelelő eszközöket. A kályha begyújtáshoz
szükség van egy alapozásra, gyújtóst kell vágnunk, de ehhez kell fa és fejsze,
gyújtósra is szükségünk lesz stb. A területeket átkutatva rábukkanhatunk ezekre
az eszközökre, a kályhára kattintva pedig a karakterünk egy-két félmondattal ad
tippet arról, hogy mi hiányozhat még. Néha nehézkes viszont a dolgunk, hiszen
nem mindig egyértelmű, hogy mit is kéne csinálnunk, aminek az egyetlen oka,
hogy mi, játékosok, nem értünk hozzá.
Ez védelmére szóljon a játéknak, hiszen tényleg így van,
mikor el van fagyva a kút felhúzó berendezése, akkor csak az fogja tudni
azonnal, hogy mi a teendő, aki már a valóságban is került ilyen helyzetbe, vagy
épp jól vág az esze. Ha ezeknek hiányában vagyunk, akkor jön a jól bevált
módszer, ami sajnos sokszor megesett velem is a játék során: a kétségbeesett
kattintgatás. Artikulálatlan csatasikollyal gyötörjük az egér bal gombját, amíg
a karakterünk fel nem vesz valamit, vagy megjegyzést nem tesz valamire. Hiszen
ha nem látjuk, mit kell csinálni, vagy mit kéne felvenni, előbb-utóbb az egyik
kattintás csak beindít valamit. Ha kombinálni kell két tárgyat, akkor meg
minden lehetséges módon összerángatjuk a táskánk tartalmát, hátha egyszer csak
létrejön, amire szükségünk van. És ez nem a mi érdemünk lesz, csak addig
kattintgatunk, amíg nem történik valami. Ha végleg semmi reményt nem látunk a
tovább jutásra, van egy Tipp gomb, mely megmutatja a számunkra hasznos
tárgyakat, kombinációkat, vagy a haladási irányt. Ez az opció a használata után
lemerül, és akár percekig várnunk kell, míg újra igénybe vehetjük.
Lyukas szentfazék
Megvalósítás szempontjából a Where Angels Cry nem tud tovább
lépni az átlagosnál. Évekkel ezelőtt ez a grafika, ez a minőség megfelelt
volna, ma viszont nem állja meg a helyét, még indie létére sem. Ennek oka, amit
fentebb is írtam, hogy ennek a játéknak a stílusa miatt meg kell felelnie az
elődeinek, és napjainknak is. Előbbit azzal tehette meg, hogy jól működő kirakósokkal,
rejtvényekkel és cselekménnyel lát el minket, ami végülis sikerült neki. Utóbbi
nyilván nehezebb feladat, és egy indie játéktól nem is várhatunk el eget
rengető minőséget. A Where Angels Cry egyszerűen csak átlagos, és megérdemelt
volna még több munkát.
Grafika szempontjából nem mondhatnánk, hogy ronda, de nem is
szép. A főleg 3d-s terepekhez egy-két festett háttér vagy tereptárgy készült,
és bár egységes az összkép, mégis többet várna el az ember. Például nekem
nagyon tetszett volna, ha a baltával faragott modellek és terep helyett
rajzolva, vagy festve lettek volna a dolgok. Rengeteg indie játék gond nélkül
eszközölte ezt a megoldást, és itt is előnyére vált volna a játéknak, ám ez
elmaradt. Cserébe egy olyan grafika maradt, ami igazából élvezhető, de
kevés. Böngészőkben rengeteg játékot találhatunk, ahol ugyanilyen játékmenet
szerint kell tárgyakat megtalálnunk, és sokszor azok sokkal szebbek, még ha
nincsenek is ennyire összetettek.
Nincs túl sok hang a játékban, csak ha megmozdítunk,
felveszünk, használunk valamilyen tárgyat, ezek a hangeffektek teljesen
átlagosak. A zene hangulatos, illeszkedik az atmoszférához, szóval ebben a
kategóriában nincs ok panaszra. A szinkront sem lenne helyes piszkálni, hiszen
a felmondott szövegek megállják a helyüket, de engem borzasztóan irritált.
Nagyon kevés szinkronszínészt alkalmaztak, ami jól hallatszik a játék során, de
valamiért megpróbáltak a szövegekre erőltetni egy akcentust, ami nem működik.
Jól hallhatóan erőltetett ez a beszéd, és néha nem is jut játék hozzá, csak egy
egyszerű, monoton felolvasás. Kár, hiszen egy ilyen játéknak fontos eleme a
párbeszéd. Ez is olyan eleme a játéknak, mint a grafika: a játék élvezhetőségét
nem rontja, de nem is tesz hozzá.
Ítélet
A Where Angels Cry szerintem egy nagyon jó lehetőség, amire
sokkal több figyelmet kellett volna fordítani. Ez a játékstílus mindig is jól
működött, hiszen egyszerű, de épp ezért meg lehet tölteni tartalommal, ezzel
egyedivé, és élvezetessé téve a játékot. Itt működnek a fejtörők, van egy
sajátos atmoszférája is a játéknak, de sok téren alul marad indie társaitól.
Ettől függetlenül persze érdemes rá vetni egy pillantást, főleg a stílus kedvelőinek,
hiszen hibái ellenére a Where Angels Cry nem egy rossz játék, csak átlagos.
Hiánypótlónak megfelelő, de azért reménykedjünk egy minőségben is jól működő,
hasonló játékban, mert arra is szükség lenne.
-Róka-
Pro:
+Jó fejtörők
+Egyedi atmoszféra
Kontra:
-Csúnyácska
-Fura szinkron
| Értékelés | |
| 8.0 | Játékmenet: A point and click kalandjáték jól működik, a fejtörők egyértelműsége saját logikánk szerint változik, de mindig kapunk segítséget, ha végleg elakadnánk. Viszonylag gördülékeny a játékmenet, sok tennivalóval. |
| 7.5 | Hangulat: A játéknak van egy egyedi atmoszférája, ami az átlagos megvalósítástól függetlenül egységesen van jelen, a nyomozós, feladatmegoldós munkálkodások pedig minket is lefoglalnak. |
| 6.5 | Grafika: Indie játékok közt csúnyácskának számít, amit azonnal kompenzált volna, ha esetleg festve vannak a hátterek, vagy a karakterek. Vállalható, és élvezhető, de elég kevés. |
| 6.5 | Hangok: A játékban lévő kevéske hang nem nyújt sok extrát, a zenék hangulatosak, és jól illeszkednek a játékmenethez, egyedül a szinkronok adnak okot furcsálkodásra. |
| 7.0 | Szavatosság: Egyszer érdemes végigjátszani, visszatérni igazából nincs értelme. Amíg tart, addig üdítő nosztalgiát nyújt, és ki is tart jó ideig, így érdemes belekezdeni. |
| Review score | |
| 7.1 | A Where Angels Cry elmereng a retro játékok kattintgatós kalandjátékain, és sikerrel fel is élesztette volna őket, de a megvalósítás közepes maradt. Érdemes egyszer kipróbálni a játékot, de még várunk egy jobb alkotásra. |