Neverhood - Retro Teszt

Újabb retro teszt a játéktörténelem egyik gyöngyszeméről...

Sokáig gondolkodtam azon, hogy melyik retro játékot vegyem elő, hogy lefújva dobozáról a port újra végigjátszam, és írjak róla nektek. A sok egyéni ötlet, és az általatok tanácsolt játékok között végül a választásom egy olyan címre esett, ami akár tökéletesnek is mondható a rovatunk beizzításához. Hiszen ez egy olyan cím, ami mellett egy igazi gamer sem megy el csak úgy. Ez az a játék, ami nem képes megosztani az emberek véleményét, hiszen mindenki, kivétel nélkül egyetért abban, hogy ez a játék zseniális. Ez a játék a Neverhood.

Gyurma! Gyurma mindenütt!

1996-ot írunk, ekkor még sokra becsülték a point-and-click játékokat, a fejlesztők pedig igyekeztek kielégíteni az igényeket. Egy-két éven belül ritkultak meg, ez lehet talán az oka annak is, hogy a Neverhood nem lett sikeres, az emberek valahogy nem figyeltek fel rá, és végül eltűnt a süllyesztőben. Bezzeg pár évre rá mindenki elkezdte siratni, hogy milyen méltatlanul alul értékelt lett a játék, sokan előkaparták, megismertették azokkal, akik még nem tudták, miről van szó, és egyszeriben legendává vált. Meg is érdemli a „legenda” jelzőt, hiszen rengeteg szempontból egy zseniális alkotással van dolgunk, amihez nincs fogható azóta sem a játék piacon. Aki ismeri a játékot, annak megdobogtatja a szívét már csak a név elhangzása is, aki pedig még nem ismeri, az először is szégyellje magát, aztán olvassa el ezt a cikket, és művelődjön.

A történet szerint Neverhood egy félkész világ, amit az isteni hatalmú Hoborg teremtett, de túl magányosnak érezte magát, ezért megteremtett pár lakót is. Az egyik lakó, Klogg azonban nem elégedett meg a világgal, amit a teremtője rábízott, hanem a koronát akarta. Árulása miatt Hoborg álomba szenderült a trónján, Neverhoodra pedig sötét napok köszöntöttek be. Hoborg utolsó teremtménye, Klaymen az egyetlen, aki rendbe teheti a dolgokat, ha akarja, ha nem.

A történet egyszerű, de nagyszerű, hiszen bibliai alapokon nyugszik. Ugyanaz a nóta, mint a nagykönyvben, a kapzsi ember teremtője ellen szegül, a jámbor testvér pedig elhozza a megváltást. Komoly alap, de maga a Neverhood egyáltalán nem ilyen komoly, sőt. Kezdjük ott, hogy a játékban minden gyurmából készült. A múlt eseményeit bemutató videófelvétel rajzolt, de minden más gyurmából van, a pályákon át a karakterekig minden, és pixilációs technikával vannak megmozgatva. Elképesztő mennyiségű munka és gyurma eredménye az a páratlan látványvilág, ami a szemünk elé tárul, főleg hogy a karakter mozgásán kívül semmi máshoz nem használtak számítógépes segítséget. Még a városban való mászkálást is élő felvételben nézhetjük meg, az átvezető videókat pedig már az említett módszerekkel vették fel. Ha valahol rajz, vagy szöveg van, azt is gyurmába rajzolták bele, ha pedig az említett ábrák mozognak, vagy változnak, azt is fázisonként vették fel.

Gyúrjunk!

Egy ilyen gyurma környezetben kell Klayment, a kissé kétballábas főhősünket irányítani, felfedezni Neverhood minden pontját, és megoldani a feladványokat, amelyek végül elvezetnek minket a játék záró jeleneteihez. Feladványokból pedig van dögivel, méghozzá nem is akármilyenek. A megoldandó rejtvények és feladatok nagyon változatosak, van hogy csak kirakózni kell, vagy csöveket töltögetni vízzel, hogy egy gombnyomással eltaláljuk egy ajtó kinyitásához megfelelő dallamot, de sokszor egészen komplex megoldásokat kell eszközölnünk. A bejárható terület közepe felé találhatunk egy feladványt, amihez a szükséges megoldó kulcs a játék legelső szobájában található, vagy egy gép beállításához több fejtörőt is meg kell oldanunk, mire egyáltalán hajlandó megmozdulni, és így tovább. A feladatokhoz nem kapunk segítséget, nincsenek felugró tippek, vagy igénybe vehető súgó, csak mi vagyunk, és a terep. Bármi amit találunk, annak jelentősége van, és egészen biztos köze lesz egy feladványhoz, még akkor is, ha az a feladvány csak órák múlva jelenik meg. Ha nem jövünk rá ezekre a trükkökre, vagy csak simán elfelejtettük, hogy ott hagytunk valamit, gyalogolhatunk vissza területeket, hogy rendbe hozzuk a hibánkat, de legalább legközelebb jobban odafigyelünk. 

A sok meló közepette megannyi hasfalszaggató poén, és képi geg fogad minket, ami garantálja, hogy a Neverhood felejthetetlen élménnyé váljon a számunkra. Elég, ha csak a Tom és Jerry-t idéző üldözős jelenetre gondolok, vagy a gyomorhajtó gombára, de apró poénokba is belefuthatunk, melyek legfőbb forrása a teljesen egyedi, mókás látványvilág. Klaymen alap nyugalmi pozíciója is annyira szerencsétlen, hogy már csak a látványán jót mulat az ember, akár sokadik alkalommal is. Neverhood rengeteg furcsaságot rejteget, amiknek talán nincs köze a továbbjutáshoz, de sokat hozzátesz a játék atmoszférájához. Például találunk olyan karaktereket, akikről sosem tudunk meg semmit, de a jelenlétük nem hagyja nyugodni az embert. Ilyenek a zöld cápa-birkák, vagy a postaládába bújt mogorva idegen. Az egyszerű cselekményhez az ember nem hinné, hogy készült részletes előtörténet, de itt mindenki meg fog lepődni, ugyanis a Neverhoodnak egy teljesen saját mítológia rendszere van, amit el is lehet olvasni a játékban. Ez a szöveganyag a játék legendás folyosóján található, amely minden point-and-click játékos rémálma, annyira piszkosul hosszú, és persze sokan nem törődnek a falra vésett szövegekkel. Pedig egy egészen összetett, és hosszú mítoszt olvashatunk, mely ismeretében teljesen máshogy fogunk tekinteni a játékra.

Szerintem kellően kimerítettem a magyarázatát annak, hogy a Neverhood kegyetlenül vicces, de van még egy dolog, ami nélkül ez a játék nem lenne az, ami. Ez pedig a zene, ami szintén legendákba illik, és erről egyszerűen képtelenség vitát nyitni, mert aki egyszer hallotta a játék zenéjét, az örökké szeretni fogja. Terry Scott Taylor és bandája által írt muzsikák elképesztően szórakoztatóak, megunhatatlanok, nem is véletlen, hogy a Neverhood soundtrackje annyi díjat elvitt már az idők során, és máig ott virít minden toplistán. Vitán felül mestermű.

Ítélet

Szóval mit tudtunk meg a Neverhoodról? Egyedi, szórakoztató látványvilága van, jópofa története, zseniális zenéje, jó fejtörői… de van e neki hibája? Nem, nincs. A Neverhood talán az egyetlen játék, amelyről tökéletes bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy egy tökéletes játék, és mindenkinek ismernie kell. Sajnos nem lett sikeres pénzügyileg, de a fejlesztők rádöbbentek, hogy most, több mint 10 év után az emberek tényleg legendaként tekintenek a játékra, így készül is egy új rész, mely a dizájnt és a játékmenetet tökéletesen átveszi, de már új történet, új világ, és új karakterek várnak ránk.

Aki teheti, az szerezze be, és próbálja ki. Ez egy olyan játék, amit ismerni kell, hiszen sokkal több törődés és szeretet van benne a fejlesztőktől, mint manapság bármely játékban, és ez az érzés át is jön maradéktalanul. Persze a mai generáció lelegyintené a játékot, mondván hogy nem lehet benne lőni, de ez senkit ne érdekeljen. A Neverhood nem csak a kategóriájában, de az egész játék történelemben fontos helyet foglal el, egy mestermű, ami szigorúan kötelező minden tiszta szívű gamer számára. 

-Róka-

Pro:

+Vicces

+Jó fejtörők

+Egyedi, mókás látványvilág

+ZENE!!!!

Kontra:

-Van vége...

Értékelés
9.0	Történet: Komoly alapokra helyezett, egyszerű története van, egyszerű cselekménnyel, de a tálalásnak köszönhetően teljesen magával ragadó, és élvezetes.
9.5	Játékmenet: Rengeteg fejtörő, és felfedezni való vár ránk, amit változatos tenni valók, változatos helyszínek és igényes átvezető filmecskék szakítanak meg alkalmanként.
10	Hangulat:  Az egyedi látványtervezés, a gyurma környezet, a vicces jelenetek és a mesteri zene egyvelege olyasmit alkot, melyet sokáig emlegetni fognak még az emberek.
8.5	Szavatosság: A végigjátszás beletelik sok órába a kezdőknek, a profik pár óra alatt végigszaladnak rajta, és bár nincs semmi változás az újrajátszáskor, mégis érdemes elővenni, mert megunni képtelenség.
10	Érdemes kipróbálni? Nem, nem érdemes; kötelező! Nem az elfogultság beszél belőlem, és bárki, aki ismeri a játékot, hevesen bólogat, hogy igen, ezt a játékot mindenkinek látnia kell. Megéri.
Review score
9.4	A Neverhood egy olyan klasszikus, ami többet érdemel, mint hogy a polcon porosodjon. Minden újrajátszás ugyanolyan lehengerlő élmény, a soundtrack 18 év után is toplistákon virít, és nem véletlenül. Kötelező darab mindenki számára, kivétel nélkül.