Metal Gear Solid V: Ground Zeroes - Teszt


Teszteltük Snake legújabb kalandját.

Hideo Kojima 1987-ben legmerészebb álmaiban sem gondolta volna hogy a széria, amit megalkotott még 2014-ben is élni fog sok játékos kedvenc sorozataként. Jó pár év telt el az egyszerűen Metal Gear-nak hívott első rész óta, amelynek hála egy új stílus jött létre, a lopakodós műfaj. A széria alaptörténete szerint Solid Snake katona bőrébe bújunk, akinek az a feladata, hogy megállítson egy nukleáris rakétákat kilövő szuperfegyvert, a Metal Gear-t. Sikerrel járunk, de az ezt követő 10 rész megannyi új szereplőt vonultat fel és olyan szinten bonyolítja a sztorit, hogy még a legnagyobb rajongóknak is okoz némi fejtörést a teljes történet.



A Ground Zeroes (GZ) eredetileg a jövőre érkező Phantom Pain-nel (PP) együtt jelent volna meg, de a hosszú fejlesztési idő miatt úgy döntöttek a fejlesztők, hogy egy prológusként, bevezetőként adják ki külön a GZ-t. Ez még nem is lenne gond, de a játék hossza és ára hallatán fellázadtak a játékosok. A bejelentéskor megtudtuk, hogy a „játék” főküldetése mindössze 2 (!) óra alatt végigvihető, ami még nem is lenne baj, ha ezért nem kérnének (ilyen sok) pénzt. De most jön a fekete leves. A játék dobozos változata PS3-ra és Xbox 360-ra 30 euróba kóstál (a digitális „csak” 20-ba), míg nextgen konzolokon 10 euróval többe. Szerencsére a sorozatos panaszok miatt a Konami engedett a gyeplőn, ezért egy tízessel csökkentették a nextgen verziók árát (30/20 €), ami egy fokkal könnyebben emészthető.

A történet szerint ezúttal nem Solid Snake-t, hanem Snake-t aka Big Boss-t irányíthatjuk egy küldetés és négy mellékküldetés erejéig a Peace Walker 1975-ös történései után. Feladatunk, hogy behatoljunk egy titkos amerikai kézen levő bázisba a Camp Omega-ba Kubában, hogy kiszabadítsuk Paz kettősügynököt és egy Chico nevű gyerek katonát, aki a hölgy megmentésére indult, de elkapták és tömlöcbe zárták.
A játékmenet átment egy nagyobb átalakuláson, noha még mindig „A” pontból „B”-be kell eljutnunk, de sokkal több fajtaképpen kivitelezhetjük küldetéseinket, nyíltabb lett a világ. A tábor elég nagy területen fekszik, amelyben sok katona járőrözik és dzsipek, kamionok járják az utakat. Teljes szabadságot kaptunk a küldetések végrehajtásában, úgy jutunk be és hozzuk ki a célszemélyt ahogy akarjuk, ránk van bízva a megoldás. Ez a szabadság a Phantom Pain-ben még nagyobb lesz.


A játék legelején a fentebb említett tábor mellett találjuk magunkat és egyből feltűnik 1-2 változtatás. Mostantól nincs térkép a kijelzőn, csak ha megnyomjuk a kontroller érintőképernyőjét ezzel megjelenítve az iDroid felületet. Egyedül a fegyver és a töltényszám jelenik meg a HUD-on. Mivel a térképen nem látszanak ellenségeink, ezért ha bejelöljük őket egyfolytában láthatjuk a mozgásukat, ami nagy könnyítés. Megjelent egy újfajta „segítség” is, a Reflex mód. Lényege, hogy ha egy őr felfedez minket kapunk egy kis időt, hogy lassított felvételben végezhessünk vele, esetlegesen elkerülve a riadót. Hardcore MGS fanoknak ezt az opciót tilos használni! Segítségünkre van Miller, aki az L1 gomb lenyomásával mond mindig valami tippet küldetésünkről, ha esetleg elakadnánk.

Ahogy egy jó lopakodós játékban illik, itt is megtudhatunk fontos információkat a küldetésünkről maguktól a katonáktól. A legegyszerűbb eset, ha kihallgatunk egy őrök közötti párbeszédet vagy kivallatunk egyet. Itt 3 féle opció van. Az előbb említett kihallgatás, azon belül amivel információt szedhetünk ki áldozatunkból vagy a ’Call ’em” parancs, aminek lenyomása után  hozzánk hívja a társait, így meglephetjük őket. A másik két opció az elkábítás és a kivégzés. Plusz pont jár azért, mert végig lopakodhatjuk az egész játékot úgy, hogy nem ölünk meg senkit sem és észre sem vesznek minket. Mindenki maga döntse el, hogy melyik stílus áll közelebb hozzá. Én a lopakodós, senkit nem megölős stílust választottam (egy ideig csak kábítottam a katonákat, de pár gyilkolás csak becsúszott) ezért több időbe is telt míg végigvittem köszönhetően a jó pár újratöltésnek.
Fontos megjegyezni, hogy ne úgy képzeljétek el a lopakodást, mint egy Splinter Cell-ben vagy egy Dishonored/Thief párosban. Hiába van sötét, az ellenfelek 10-20 méterről is kiszúrnak, szóval gyorsan kell elbújnunk ha nem akarjuk az egész tábort felverni. Mindezt normál fokozaton.


A Metal Gear Solid irányítása az eddigi részekben nehézkes volt (mégis csak japán), de Kojima változtatott rajta, így már egyszerűen, gyorsan irányíthatjuk Snake-t, akinek mozgása sokkal gyorsabb, flexibilisebb lett. Mindenre felugrik gond nélkül, legyen az egy doboz vagy egy nagy sziklafal, lehasalva jobbra-balra tud fetrengeni ha a helyzet megkívánja.
Sajnos-nem sajnos ezen túl nem David Hayter kölcsönzi Snake hangját, hanem a színész Kiefer Sutherland, a 24 című sorozat sztárja. Hayter rekedtes, torokrákos eltorzított hangja alapján vakon fel lehetett ismerni Snake-t, de egy idő múlva már unalmasnak és egyben viccesnek is tűnt a hangja, megérett egy cserére véleményem szerint. Kiefer teljesen más hangnemben beszél, színész lévén több érzelemmel tudja felruházni a főszereplőt, szerintem jól választott Kojima.
A játék technikai oldalát nézve nem sok mindenbe lehet belekötni. A PS4-es verzió 1080p-ben fut konstans 60 fps-sel, a karakterek nagyon szépen ki vannak dolgozva, ez igaz a talajtextúrákra is. Hangok terén sincs semmi gond a produktummal, az összes szinkronszínész remek munkát végzett, a környezet él, a vihart nagyon jól visszaadják az effektek. Felcsendül egy ismerős szám is a játék elejéről, akik játszottak az MGS 4-gyel azok biztosan fel fogják ismerni.  A kontroller kapott még egy funkciót a touchpad-on kívül. Ha új információt szedünk ki a katonákból, akkor egy női hang tudatja velünk a joy hangszórójából. Jópofa.


A Ground Zeroes főszál végigjátszása nekem 83 percet vett igénybe többszöri checkpoint újratöltéssel, ami elég csekély, hiszen mégis csak 10 ezer magyar forintért kapható a boltokban. Hiába a plusz négy mellékküldetés, ennyi pénzért egyszerűen nem éri meg beruházni rá. Sok plusz információt megtudhatunk az audió naplókból, szóval azok akik mindent megszeretnének tudni a játék háttértörténetéről, valószínűleg jó pár órát ráfognak szánni pluszba a játékra.
Félreértés ne essék, a játék élvezetes, jó és szép, de ezért ennyi pénzt elkérni pofátlanság, kiadni érte meg hülyeség kivéve, ha nem vagy hardcore MGS rajongó.
Nem hiába tartják a világ egyik legjobb szériájának a Metal Gear-t a nagyon összetett, csavarokkal teli történet miatt, aminek olyan bonyolult sztorija van, hogy még a legnagyobb rajongók sem tudják minden részletét az elejétől a végéig. Kojima eddig még nem tudott hibázni egyetlen Metal Gear résszel sem. Amit a Ground Zeroes-ból láttam bőven elég volt ahhoz, hogy magabiztosan állítsam a Phantom Pain-ben sem fogunk csalódni, csak sajnos várnunk kell még rá.

Pros.:
+ egy nagyszerű történet újabb fejezete
+ szép, igényes grafika
+ okos AI
+ relatíve nem könnyű
+ ezután jön a Phantom Pain

Cons.:
- túl rövid
- drága
- sokat kell még várni a folytatásra


Értékelés
9.0Játékmenet:
Annyit lopakodhatunk amennyit csak akarunk, vagy kiírhatunk mindenkit. Küldetéseket megannyi megoldási lehetőséggel oldhatjuk meg.
9.5
Hangulat: 
Szokásos MGS hangulat, azt hiszem erről többet nem kell mondanom.
9.5
Grafika: 
Szép, jól kidolgozott grafika, fix 60 fps 1080p-ben. Néhol bele lehet kötni, de semmi ördöngös.
9.5
Hangok: 
Minden zene beleillik, remek szinkronhangok.
5.0
Szavatosság:
Nagyon rövid, a mellékküldetések se ígérnek sokat. Újrajátszhatósági faktort növelik az összegyűjthető kazetták és a küldetések értékeléseinek javítása.
Review score
8.5
Egy újabb remek „résszel” bővült a Metal Gear Solid saga, de jobb lett volna egy ingyenes előzményként kiadni.  Várom a folytatást.
Újabb Régebbi