Manapság sokan panaszkodnak, hogy a mai játékokból már kiveszett a valódi kihívás, mindent alárendelnek annak, hogy minél népszerűbb és eladhatóbb legyen a játék. Szerintem azért nem ennyire vészes a helyzet, hiszen a játékosoknak az esetek nagy részében lehetőségük van a nehézség megválasztására, és így a megfelelő kihívásfaktor elérésére. Ezen kívül időnként születik pár olyan program, amelyekhez már-már mazochista hajlamok szükségesek. Ilyen cím például a nagy népszerűségnek örvendő Dark Souls. Viszont ahogy már mi is sokszor bizonygattuk, nem csak AAA kategóriás játékok léteznek a világon, hanem rendelkezésre áll rengeteg indie cím is, amelyek bizony nem követik az aktuális trendeket, és kötnek kompromisszumokat a nehézséget illetően. Egy ilyen program a mai tesztalanyunk is, a Betrayer.
A játékot egy új fejlesztőcsapat, a Blackpowder Games készítette. Azonban senkit tévesszen meg a csapat újszülött státusza, ugyanis egy csoport veterán alkotja azt, akik Monolithnál dolgoztak a No One Lives Forever sorozat és a F.E.A.R. első részén kreatív tervezőként. És milyen az, amikor egy csapat veterán indie játék fejlesztésére adja a fejét? Megtudhatják, ha tovább olvastok.
„Az igazság odaát van”
A játék története szerint 1604-et írunk, és névtelen főhősünkkel éppen megérkeztünk az Újvilágba, a frissen alapított Virginia államba, hogy segítsünk az ott élő telepeseknek. Azonban nem sokkal a megérkezésünk után kiderül, hogy valami nincs rendben, ugyanis a vadont elátkozott, állatias hangokat adó konkvisztádorok járják, és a települések is teljesen néptelen, csupán néhány hamualak áll szoborként a házak mellett. Ezeken kívül felbukkan még egy vörös ruhás névtelen leányzó is, aki nem emlékszik a nevére, csak arra, hogy a testvérét keresi. Hősünk tehát megkezdi a nyomozást, amelyben igyekszik kideríteni, hogy mi is történt a telepesekkel, és kicsoda a rejtélyes hölgyemény.
A játék elején a tengerparton találjuk magunkat, és mindössze egy tőr áll a rendelkezésünkre, amely mellé a pár perc múlva kapunk egy hosszúíjat is, amely az egyik legjobb barátunk lesz majd a játék során. A második területre érkezve – merthogy a játék több viszonylag nagy zónára lett felosztva – pár konkvisztádor likvidálása után megérkezünk egy erődbe, ahol a hamuszobrokon kívül semmi jele a telepeseknek. A földön található harangot a helyére téve, és megkongatva azonban egy furcsa dolgot tapasztalunk, ugyanis hirtelen sötét lesz, és körülnézve egy szellemalakot látunk az egyik kapunál. Vele szóba elegyedve máris a segítségünket kéri, hogy kiderítsük, hogy mi történt a feleségével és a fiával. Ehhez természetesen nyomokat kell keresnünk, valamint tanukkal kell beszélnünk. A tanúk ezekben az esetekben általában azoknak a szellemei, aki után nyomozunk.
A nyomok, bizonyítékok és tanúk keresése kifejezetten érdekes módon történik. Mi megnyomjuk az X-et, és máris hallatunk egy, vagy több furcsa és kísérteties hangot, amelyet követve eljuthatunk a nekünk kellő dolgokhoz. A tárgyi bizonyítékokat és nyomokat a normál létsíkon kereshetjük, míg a tanúkat pedig a túlvilági síkon. Amint megtaláltuk a megfelelő nyomokat, és beszéltünk a megfelelő szellemekkel, akkor megoldhatjuk az elhunyt telepesek eseteit. Ezeknek pedig igen érdekes történetei vannak. Lesz itt rasszizmus, gyávaság, árulás, féltékenység, sőt még boszorkányüldözés is. Tehát szép kis betekintést nyerhetünk az ember gyarlóság és esendőség bugyraiba.
Azonban lévén, hogy a Betrayer egy FPS, így nem csak nyomoznunk kell majd, hanem gondoskodnunk kell arról is, hogy a vadonban kószáló rémségek el ne küldjenek bennünket az örök vadászmezőkre. Ellenfelekből bár nincsen túl sok fajta, de így is elegendő bosszúságot fognak jelenteni ahhoz, hogy ne is akarjunk ennél több fajtát. A normál létsíkon a már emlegetett konkvisztádorokon kívül van még egy nagyobb, és erősebben páncélozott katona, a későbbi területeken az erődökben lévő hamufigurák is életre kelnek, és nekünk rontanak, valamint viszonylag hamar felbukkannak – az általam borzasztóan meggyűlölt – lángoló indiánok is. A másik létsíkon pedig csontvázak és szellemek állak majd az utunkba.
Ahogyan már említettem, a játék eléggé nehéz, és ez a harcban mutatkozik meg igazán. Az ellenfelek nagyot sebeznek, és szinte mindig túlerőben vannak, így könnyedén fűbe haraphat az, aki a frontális támadással próbálkozik. A legjobb taktika, ha lopakodva, hátulról, a szelet is kihasználva cserkésszük be ellenfeleinket, majd egyetlen tőrsuhintással átküldjük őket az örök vadászmezőkre. Ez a taktika mondjuk a mezei konkvisztádorok és a csontvázak ellen működik. A páncélozott változatot nem lehet egy ütéssel megölni, a szellemeket és a hamulények akkor jelennek meg, vagy kelnek életre, amikor mi megjelenünk a közelben, tehát ellenük se működik a dolog. Az indiánokat lopakodással el lehet kerülni, azonban túlságosan is közel mászkálnak egymáshoz ahhoz, hogy ez a taktika működjön, valamint nagyon nehéz észrevenni őket, egyedül a madárhangra emlékeztető hangjuk miatt lehet tudni, hogy a közelben vannak, de amúgy általában ők látnak meg előbb minket.
Ha a lopakodás nem jön be, vagy egyszerűen kivitelezhetetlen, akkor még mindig szembeszállhatunk az általában jelentős túlerőben lévő ellenséggel. Viszont itt érdemes felkészülni arra, hogy a játék elején ez igencsak izzasztó feladat lesz. Az ellenfelek nagyot sebeznek, az életerőnk nem töltődik vissza, hanem a nálunk lévő víz segítségével tölthetünk vissza valamennyit az életerőnkből, valamint a fegyvereink se tesznek minket halálosztóvá. Ha meghalunk, akkor a területen található harangnál éledül újra, azonban a Dark Souls mintájára az eddig összeszedett lootunk a halálunk helyszínén marad, és ha esetleg újra meghalnánk, mielőtt felszedtük volna, akkor bizony búcsút is inthetünk az egésznek.
És ha már az előbb szóba jöttek, beszéljünk egy kicsit a fegyverekről is. Összesen hét fajta fegyver áll a rendelkezésünkre. Ezek közül egyet, a tőrt, már a játék elején is magunknál tartjuk. Ezen kívül szerezhetünk hosszú-, rövid- és számszeríjat, muskétát, pisztolyt valamint tomahawkot is. Fegyvereink közül csupán hármat tarthatunk magunknál a tőr és a tomahawk mellett, tehát érdemes alaposan megfontolni, hogy milyen összeállítást használunk. Természetesen lehet még több fegyver is az inventoryban, azonban tapasztalataim szerint nincsen rá szükség. Az íjjak közül szerintem a hosszúíj a leghasznosabb, ami bár valamivel lassabb, mint a rövidíj, ám erősebb annál, és sokkal gyorsabb, mint az amúgy nagyot sebző számszeríj. Egy íj mellett érdemes még egy muskétát és egy pisztolyt magunknál tartani, mert bár ezeket tovább tart újratölteni, igencsak nagy sebzést képesek kiosztani az ellenfelekre. Természetesen a lőszerkapacitásunk véges, ám ezt lehet növelni. Ugyanis a játékban található településekben, erődökben vannak ilyen boltként funkcionáló állványok, ahol újabb, és jobb fegyvereket, lőszer, tegezeket, lőszertáskát, és különböző bónuszokat biztosító vigorokat vásárolhatunk. Ehhez pénzt az ellenfelektől, az eladott fegyverekből és a játékban szétszórt ládákból, és földrakásokból szerezhetünk.
Összességében a játékmenetről elmondható, hogy nagyjából olyan, mintha az L.A. Noire nyomozását, a Dishonored stealth-based harcrendszerét és a Dark Souls nehézségét gyúrták volna egybe a készítők, ami amúgy meglehetősen jól működik. Hiszen a játékmenet érdekes, és kellő kihívást is biztosít az erre vágyó játékosok számára. Egyetlen hibája talán az, hogy a játék a tesztelés során bizony jó párszor lefagyott, de a sűrű automatikus mentésnek köszönhetően, nem történt komolyabb gond.
Szép Újvilág
Betrayer alatt az Unreal Engine harmadik verziója dübörög, amely igencsak pazar látvány kölcsönöz a játéknak. Környezet és az ellenfelek részletesen kidolgozottak. Ha akarjuk, akkor nekiláthatunk megszámolni a leveleket a fákon. Ráadásul mivel a szél fontos szerepet tölt be a lopakodás során, a készítők nem aprózták se annak a kivitelezését se, mind a fák, mind pedig a fűszálak szépen, a valóságnak megfelelően hajolnak el. Ráadásul ehhez a látványhoz nem lesz szükségünk erőműre se, hiszen az én több éves notebookomon is jó sebességet produkált közepes beállítások mellett.
A játék egyik különlegessége még a fekete-fehér, igen kontrasztos képi világ, amelyben a piros az egyetlen szín. Ezt azonban nekünk tetszően állíthatjuk is egy csúszka segítségével. Én például úgy állítottam be, hogy nagyon halványan és fakón, de legyenek színek, de még megmaradjon a monokróm képi világ. Tehát a látványra és a dizájnra egy szavunk se lehet, mert mindkettő elsőrangú.
Hangok terén szintén jól teljesít a játék. Szinkron nincsen, és igazából klasszikus értelemben vehető zene se található a játékban, hanem a fejlesztők a borongós nyomasztó hangulat megteremtésére, a horrorfilmekben megszokott megoldáshoz nyúltak. A környezeti zajok, mint a madarak hangja, vagy a bogarak zümmögése, mint jól sikerült, és ha egy pillanatig becsukjuk a szemünket, úgy érezhetjük, mintha magunk is ott állnánk a vadonban. Végezetül még fontos megemlítenem az ellenfeleink hangjait, amiket szintén nagyon eltaláltak a fejlesztők. A normál létsíkon lévő ellenfeleink torzított állathangokat kaptak, így is érzékelhetjük azt, hogy valóban nincsen már bennük semmi emberi. A másik létsíkon lévő ellenségeink hangjait nem igazán tudnám leírni. Ijesztő, túlvilági hangokat hallatva közelítenek felénk, amitől garantáltan nem vesszük majd félvállról őket.
Ítélet
A Betrayer egy remekül sikerült, érdekes és kihívással teli FPS, amit melegen tudok ajánlani bárkinek, aki valami újszerűt keres, és azoknak is remek szórakozást nyújthat, akik úgy érzik, hogy nincsen már számukra igazi kihívás a játékvilágban.
- Süti-
Pro:
+ Érdekes történet
+ Kellő kihívás
+ Nyomasztó hangulat
+ Szép grafika
+ Érdekes látványvilág
+ Remek hangok
Kontra:
- Néhány technikai probléma
| Értékelés | |
| 9.5 | Játékmenet: A játékmenet érdekes, a harcok kellő kihívást nyújtanak, valamint a játék nem fogja állandóan a kezünket. |
| 9.0 | Hangulat: Az érdekes történet, valamint a remek grafika, dizájn és a kifogástalan hangok egy kifejezetten nyomasztó egyveleget alkotnak. |
| 9.5 | Grafika: A játék grafikája nagyszerű, és ehhez párosul még a remek dizájn is. |
| 9.0 | Hangok: A játék ezen a téren is nagyot domborít, hiszen minden egyes hangeffekt csak hozzátesz valamint az atmoszférához. |
| 8.5 | Szavatosság: A játék meglehetősen nehéz, nyomozásokhoz kapcsolódó tárgyakon és tanukon kívül rengeteg elszórt láda, földkupac, és jegyzet található a játékban, amelyekből mindet megtalálni nem lesz túl könnyű. |
| Review score | |
| 9.1 | A Betrayer egy szép, nyomasztó, nehéz és ezek mellett élvezetes játék, amit bátran ajánlok mindenkinek, aki szeretne egy kis kihívással találkozni. |