Loadout - Teszt

Teszteltük az ingyenes, és nem utolsó sorban totálisan agyhalott lövöldét...

Mindig szeretjük, ha ingyenes multi-móka jelenik meg az interneten. A Loadout is egy hasonló játék, bárki felmászhat steamre, és ingyen letöltheti. Első ránézésre a játék a Team Fortress 2 és az Unreal Tournament szerelemgyermeke, de második ránézésre rájön az ember, hogy óriásit téved. A Loadout hangulat és tartalom szempontjából a kreténség fogalmának tökéletes mása, hiszen végtelenül elborult karakter dizájn, humor, szédítően sok furcsa fegyver, és öncélú brutalitás várja a kíváncsiskodókat.

A Loadoutnak nincs története, se saját világa. A környezet alapjáraton sci-fi, habár senki ne számítson roppant acél-dzsungelekre, vagy csatahajók fedélzeteire. Ha tippelnem kéne, a Team Fortress 2 sztorijához hasonlóan itt is egy értékes ásványokat és kincseket rejtő bolygóért folyik a harc, amit a nagyhatalmak agyatlan zsoldosok segítségével vív meg. A játékba lépéskor meg is ismerkedünk a három választható zsoldossal. A leginkább Mr. T-re hasonlító fekete bőrű úriember az első választható karakter, őt követi egy amerikai származású vietnám veterán kifigurázott mása. Végül pedig a játék egyetlen női karakterét ismerhetjük meg, akiről mindent lehet állítani, csak azt nem, hogy szexi. A dizájn már itt kihozza magából a legtöbbet, ugyanis a karakterek mintha csak egy karikatúra képregényből léptek volna elő. Az bizonyos, hogy azonosulni nehezen fog vele az egyszeri játékos, de a részletesen meganimált cselekvések, arckifejezések egész szerethetővé teszik választott hősünket.

Eszetlen darálás

Ha kiválasztottuk, hogy kinek a hátát bámulva szeretnénk csatába indulni, megtervezhetjük első fegyverünket. A játékban három fő fegyver típus van: A puska, a lézerfegyver, és a rakétavető. Előbbivel golyózápor kíséretében rohanhatunk a csatába az első sorból, a másodikkal folyamatos tüzeléssel égethetjük le a bőrt az ellenfelünk arcáról. Az utóbbi fegyver típushoz sem szükséges bővebb magyarázat, lassan, de biztosan robbanthatjuk cafatokra a barátainkat vele. Egy minimális kezdőtőkéből megvehetjük első fejlesztésünket a fegyverünkre, majd nevet is adhatunk neki. A jó név mindig fontos, hiszen megnevettethetjük vele barátainkat és ellenfeleinket is, de erről majd később.

Rendelkezésünkre áll így tehát egy karakter és egy fegyver. Ennél több nem is kell, a Fight! Gombra kattintva belevethetjük magunkat az akcióba. A játék bedob egy szerverre, ahol a játékosok kiválaszthatják szavazás útján a csatateret, majd a várakozási idő leteltével a véletlenszerűen beosztott csapatokat ledobja a játék az említett pályára. Ahogy a meccs megkezdődik, azon kapjuk magunkat, hogy minden csapattársunk és ellenfelünk tőlünk fél centire áll, és amint megkaptuk karakterünk felett az irányítást, elszabadul a kénköves pokol. Azt se látja az ember, mi történik, hirtelen beteríti a látóteret a vér, a leszakadó testrészek és a milliónyi robbanás effekt. Nem épp egy laza kezdés, az már biztos!

A pályára lépéskor tudjuk meg, hogy milyen játékmódot játszunk: ez lehet egyszerű öldöklés, terület foglalás, zászló lopás, vagy ásvány gyűjtögetés. Az egyszerű öldöklést kár lenne magyarázni, a többiről viszont érdemes egy-egy szót ejteni:

• Terület foglalás: Erről a játékmódról nem tudok sok mindent mondani, ugyanis a játékban jelenleg le van tiltva, de a pálya egyes területeinek dominanciájáért folyik majd a harc.
• Zászló foglalás: A klasszikus zászló, vagy intel helyett egy óriási reaktorba ágyazott kalapácsot kell ellopnunk, ami azon túl, hogy fontos stratégiai elem, piszkosul erős fegyver is. Akinek a birtokába kerül a kalapács, az egy kattintással szétloccsanthatja maga körül az ellenfeleit. Talán a játék legviccesebb momentuma, amikor mindkét csapat ellopja a kalapácsot, és a két kalapács hordozó összetalálkozik. Az elemek csapnak ekkor össze, a többiek pedig tisztes távolból várják, hogy mikor zúdítsák a rakétákat a győztesre. Végül pedig a kalapácsot leginkább nélkülöző csapat bázisát meg is lehet támadni, felrobbantva azt, ezzel felgyorsítani a győzelmet.
• Ásvány gyűjtögetés: Ez egy jópofa játékmód, a játék véletlenszerűen jelöl ki egy harcost, hogy gyűjtögethessen. Ekkor a pályán található, világító kis köveket kell kézbe venni, és belehajítani a legközelebb lévő feldolgozó egységbe. A sebesség, és a szoros kommunikáció a csapattársakkal itt elengedhetetlen, hisz az ölések helyett a megfelelő mennyiségű kavics jelenti a győzelem kulcsát.

A kijelölt feladatok elvégzésén túl természetesen ott van a mérhetetlenül intenzív akció. A karakterünket külső nézetből irányítva rohangálunk fel s alá, míg össze nem találkozunk egy ellenféllel. Ide-oda ugrálva manőverezik mindenki a lövedékek elől, miközben próbálja kivégezni a másikat az egyedire szabott fegyverével. Mindenki rendelkezik a saját fegyverén kívül egy golyószóróval, és gránátokkal, a gyógyulásért vagy lőszerpótlásért pedig a pályán elhelyezett ellátmányokat kell felszedegetni. Már a gyógyulás is vicces, hisz ilyenkor a karakterünk fenekéből és teste egyéb pontjaiból fityegnek ki az óriási injekciók, miközben az érrendszerében felfénylik a gyógyító narkotin. A csaták gyorsak, a taktika és a türelem ezúttal nem kifizetődő. Jó célzás, sok lőszer és gyorsaság szükséges ahhoz, hogy túléljük az összecsapásokat, és persze, hogy el tegyünk láb alól mindenkit, akit csak látunk. A halál gyakori jelenség a játékban, de meg is adták a módját a fejlesztők.

Az a mennyiségű brutalitás, ami itt uralkodik, egészen meglepő. A karakterünk minden mellkassal leszedett rakéta után látható sérülésekkel folytatja a csatát, ami terjedhet a folyamatosan vérző nyílt sebtől a konkrétan szétrobbantott benső szervekig. A legnagyszerűbb sérülés az, amikor a homlokunkon csapódik be valami tömegpusztító lövedék, de túléljük. Ekkor a karakterünk fejéből csak egy agy, és két szem marad, ami kitartóan lebeg továbbra is a cafatokra robbant nyak felett. Ha már túl sok sebet kaptunk, egy szintén kedves, és nyugtató animációt kapunk hősünk elestéről. Ez lehet egy végtag megsiratása, a test kettészakadása, mikor is a lábak még mindig szaladnak előre, vagy égés esetén végignézhetjük, amint a karakter szép lassan elszenesedik. Az ekkor megfigyelhető arckifejezések a brutalitás ellenére is viccesek, egy-egy halál esetén karakterünkbe szorul még annyi erő, hogy élete utolsó másodpercében még beintsen gyilkosának.

A játék egy idő után unalmassá válhat a monoton lövöldözés miatt, de egy ilyen játéknál erre lehet is számítani. Mint ahogy az Unreal Tournamentet is azért játszottuk, hogy naponta egy órára elterelje a figyelmünket, úgy a Loadout is alkalmas a rövid távú szórakoztatásra. Ha bővülne a pályák és a játékmódok felhozatala, ez a „probléma” kiküszöbölhető lenne.

"Köszönjetek a kis barátomnak!"

Beszéltem a fegyver választásról, és fejlesztésről, de nem eleget. Igazából a játék ezen részéről lehetetlen eleget beszélni, hiszen szám szerint 44 milliárd (!!) lehetséges kombináció létezik egy fegyver felépítésére. És ez nem egy légből kapott szám, mikor megláttam a fejlesztéseket, egyet kellett értenem ezzel az értékkel. Nem csalás, nem ámítás, a fegyverünket akárhogy felépíthetjük, teljesen egyedi kombókat kierőszakolva belőle, ami egészen változatossá teszi az újabb és újabb harcokat. Befolyásolhatjuk a golyók típusát, az azokra rakott effektet, a lövés rátát, a célzó berendezést, és még sorolhatnám… minden fejlesztés különböző hatással bír a különböző fegyvertípusokon, tehát egy jól összerakott puska birtoklása után még mindig dolgozhatunk egy hatékony rakétavető és lézerfegyver építésén. A fejlesztések megvásárlására költhetünk a bankkártyánkról, vagy a játék fizetőeszközét is használhatjuk, amit a lejátszott meccsek után szerezhetünk.

De nem csak a fegyverünket szabhatjuk teljesen egyedire. A három választható karakter kevésnek tűnik, ám elég egy pillantást vetni a megvásárolható ruhákra, és azonnal elmúlnak a kételyeink. Rengeteg ruhadarab, haj, és kiegészítő várja a játékosokat, hogy a karakterükre aggassák őket. Ezek a kozmetikai kiegészítők jelentősen különböznek egymástól, és sokuk csak még komikusabbá, még röhejesebbé teszik a karakterünket. Ezeket a ruhákat csak valódi pénzért vehetjük meg, vagy a nap első játéka után kapott zsákbamacskából húzhatunk ki egy-egy darabot. Minél többet játszunk, annál több kiegészítőhöz juthatunk, vagy rááldozhatunk a zsebpénzükből is pár hőn áhított hajra, vagy ruhára. Ezzel nekem annyi problémám volt, hogy a játék által vásárolható arany és a ruhák árai nem túl barátságosan vannak belőve, 4 euróért örülhetünk, ha fussa egy hajra és felsőre. Ettől függetlenül persze, aki talál olyat, amit nagyon szeretne, érdemes rá beruházni, hiszen a játékban jól láthatóak ezek a szerkók. Győzelem esetén pedig közelről is megmutathatjuk a szerver összes játékosának, hogy milyen barón nézünk ki. Ha ez nem elég, a karakterünknek vásárolhatunk animációkat is, amiket egy jól időzített fejlövés, vagy győzelmünk esetén nyomhatunk el. Vannak gúnyos mozdulatok, de találunk itt Gangnam style táncot is. Az egyedi karaktereket a közösség is díjazza, vagy épp megpróbálja irigység miatt levadászni. Mindenesetre nagyon jól eltalált eleme a játéknak, nem csak kidolgozott, de nagyon vicces is.

A grafika bár nem fog világot megváltani, de egészen pofásnak mondható. A pályák sok helyen stílustalanok, és üresek, arról nem is beszélve, hogy egyelőre még nagyon kevés csatateret járhatunk be. A fény effektek a legszebbek, az elszáguldó rakéták által megvilágított kövek is gyönyörűvé válnak arra a pillanatra. Mint már említettem, a karakterekre nem lehet panasz, hiszen kidolgozottak, viccesek, és teljesen személyre szabhatóak. A kezelő felület stílusos, a vicces szövegekkel megrakott menü könnyen kezelhető, és átlátható.

Hangok terén sincs gond a játékkal, bár a lövedékek zápora és a robbanások miatt nem sok finomabb zörejt figyelhetünk majd meg. Szöveg is elég kevés található, inkább ordítások és halálsikolyok a jellemzőek. Zenéből a pörgős rock számok hallhatóak, habár játék alatt teljesen elvesznek, de nem is figyel oda rá az ember.

Ítélet

Nem sok hibát hoztam fel a játékban, ugyanis kevés akad, és azok is megbocsáthatóak. Ennek oka, hogy a Loadout egy agyatlan, kretén lövölde, és ezzel tisztában van, és nem is akar többet ránk erőltetni. Amire készült, arra tökéletesen megfelel, naponta egy órára maximális szórakozásban lehet részünk, a fegyverek szinte végtelen fejlesztése pedig akár hosszútávon is marasztalhatja az embert. Aki tartalmas, kultúrált szórakozást keres, az nagyot fog csalódni, viszont mindenki másnak ajánlott kipróbálásra a Loadout, ha más nem, egy pár meccs erejéig. Aztán ha a játék tartalmilag tovább fejlődik, még akár sikeres is lehet, ki tudja?

-Róka-

Pro:
+Élvezetes durrogtatás
+Vicces
+Szinte végtelen fejlesztési lehetőség

Kontra:
-Egy idő után monotonná válik
-Kevés pálya és játékmód

Értékelés
7.5	Játékmenet: Az agyatlan öldökléshez nem kell sok ész, csak éles reflex és vérszomj. Aki nem szereti a stílust, az nem fog hozzányúlni, aki viszont kedveli, az jó helyen jár.
8.0	Hangulat:  Bár nincs történet, és nincs különösebb tartalom, a karakterek, az egyedire szabhatóság, és a brutális humor teljesen egyedivé teszi a Loadoutot.
8.0	Grafika:  A karakterek kidolgozása zseniális, a fények és effektek az amúgy üres és semmitmondó pályákat is széppé képesek tenni.
7.5	Hangok:  Nincs túl sok hang, amit vizsgálni lehetne, de ami van, az teljesen rendben van.
7.5	Szavatosság: A szinte végtelen fejleszthetőség sokáig lekötheti az embert, és a napi szintű dühlevezetés is jó, de hosszútávon a monotonitás elkerülhetetlen.
Review score
7.7	A Loadout nem több, mint amennyinek állítja magát: egy agyatlan lövölde! Akinek bejön a stílus, az jót szórakozik majd vele, ingyenessége révén meg is éri vetni rá egy pillantást.