Horizon - Teszt

Teszteltük a LEO űrstratégiáját...

Mondjatok egy jó űrstratégiát! Nehéz, igaz? Kevés van eleve belőlük a piacon, és csak nagyon kevés képes jól teljesíteni. Számunkra, magyaroknak nagy büszkeség, hogy az űrstratégiák őseként emlegetik még külföldön is az Imperium Galactica 2-őt, ami kétség kívül kis hazánk játékfelhozatalának gyöngyszeme. Ezek alapján ha feltűnik egy űrstratégia, akkor a kiéhezett rajongók rögtön rávetik magukat, legyen az bármiféle. Ebből lehet kellemes, vagy kellemetlen csalódás, utóbbi sajnos jellemzőbb, de ez nem azt jelenti, hogy az említett játékokat ki kellene dobni a kukába. Valami ilyesmi a mostani játékunk is, a Horizon.

A Horizon egy sci-fi stratégia és menedzser játék, ami az Imperium Galacticában is látott rendszerre és játékmenetre épül. Kapunk sok idegen fajt, temérdek naprendszert, több száz bolygót, fejlesztéseket, diplomáciát, űrcsatákat… ez így jól is hangzana, de nem fogok kertelni: a Horizon egy olyan játék, ami csak az abszolút minimumot tudja nyújtani a mai világban. Indie játékról vagyon szó, értékelni kell a fejlesztők munkáját, odaadását, és erőfeszítéseit, így mint ahogy fentebb is említettem, nem fogjuk csak úgy kihajítani a kukába. Lássuk, mivel is állunk szemben:

Űrmóka

A játék kezdetekor egy tutoriallal egybe épített prológussal kezdünk, melyben megismerhetjük a sztori alapjait. Az emberiség még csak most ért el odáig, hogy egy szondája kilépjen a naprendszerünkből, de a készülék a Pluto közelében egy földönkívüli objektumba ütközik. A Föld népe egyesíti erejét és pénzét, hogy minél hamarabb megszerezhesse az idegen gépezetet. Amint feltártuk a gép titkait, megismerkedünk a bio-mechanikát alkalmazó szomszédainkkal, és ezzel együtt belépünk a galaxis 11 népének mindennapi életébe. Vannak itt kereskedelemből élő, békés, de agyafurt fajok, találhatunk nagyon agresszív háborúskodó népeket is, és csak rajtunk áll, hogy barátként, vagy ellenségként kezeljük őket.

Kezdetben csak a kis, Földnek nevezett sárgolyónk van, amin kezelnünk kell a lakosság jólétét, ellátmányát, energiáját. Folyamatos fejlesztésekkel tehetjük jobbá az életszínvonalat, de gondoskodnunk kell róla, hogy az egyensúlyt mindig fenntartsuk. Egy nagyon termékeny iparvilág jól hangzik, de ha megfeledkezünk az emberek szórakoztatásáról, és etetéséről, hamar polgárháború robbanhat ki. Kezdetben még minden szép és jó, a tutorial szép lassan végigvezet minket a játék egyes lépésein. Felépítjük az első űrbázist, legyártjuk az első hajóinkat, és elrepülünk az idegen szonda begyűjtési pontjáig. Ezt követően megnyílik előttünk a világ, elutazhatunk a szomszédos csillagokhoz, megvizsgálhatjuk őket, és ha úgy tartja kedvünk, le is telepedhetünk. Na persze csak ha még nem lakott…

Ahogy felfedezzük a galaxist, folyamatosan megismerjük az uralkodó fajokat, akik kezdetben barátságosan köszöntenek bennünket, de tartanak is a hirtelen technológiai ugrásunktól. A bátrabb fajok rögtön ajánlatokat tesznek kereskedelmi útvonalak megnyitására, technológiák cseréjére, adók szedésére vagy adására. Válaszaink nagy mértékben befolyásolják, hogy mit gondol rólunk a galaxis népessége, egy felbontott szerződés akár háborúhoz is vezethet, egy megtartott ígéret viszont hatalmas lehetőségeket rejt.

A játék körökre osztott, minden körben mozoghatunk a legyártott hajóinkkal, fejleszthetjük a bolygók városait, és beszélhetünk a szomszédainkkal. Minden körünk után bevételt kapunk, vagy épp kifizetjük az adókat, valamint a gyártások és fejlesztések is tovább haladnak. Ahogy pörgetjük a köröket, úgy telnek az évek, eközben sok dolog történik egyszerre: a mi otthonunkban a tudósok újabb és újabb dolgokat fedeznek fel, a galaxis többi lakója szintúgy halad a fejlődésben. Ha nem figyelünk oda, a tőlünk két-három csillagra lévő kolóniából hamar nagy erejű birodalom fejlődhet, már pedig a nagyratörő szomszédok sosem jelentenek jót. A csaták történhetnek automatikusan, vagy manuálisan. Az automatikus harcok során a játék gyorsan kiszámítja, hogy kinek mekkora az ereje, és egy gyors képlet alapján az eredményt is megadja az összecsapás kimeneteléről. Egy-két másodperc alatt porladhatnak el a drága flottáink, vagy mi magunk darálhatjuk le a csillagrendszereket egy szempillantás alatt. A manuális harcokban már nekünk van lehetőségünk a hajóinkat irányítani, az adott naprendszer bolygója feletti lépték-hálón kattintgatva. Minden hajónak megvan, hogy mennyit tud „lépni” egy körben, az ellenséggel való találkozáskor pedig a jobban felszerelt hajó éli túl a tűzharcot. Itt lépnek életbe az űrhajókon túl a bolygókra telepített légvédelmi ütegek, megszállás esetén pedig a bolygón állomásozó földi egységek. Az űrharcok után pénzt zsákmányolunk, ritka esetekben el is lophatjuk az ellenség hajóit, nem utolsó sorban pedig az ellenség megjegyzi a csúf vereséget. Túl sok veszteség után kegyelemért könyöröghetnek, vagy csak tovább hergelnek, míg ki nem írtjuk őket, de ez már rajtunk áll.

A tutorial egészen addig vezet minket, míg mindent ki nem próbáltunk a játékban. Ha már mindent megismertünk, megtettünk, elengedi a kezünket, és onnantól fogva magunkra vagyunk utalva egy hatalmas galaxisban. A hatalmasat szó szerint kell érteni, és ez az elem tartja fent a játékban a változatosságot is. Képtelenség egyszerre szemmel tartani minden fajt és csillagrendszert, így gyakran előfordul, hogy míg mi egy galaxis északi részén tevékenykedünk, addig délen egy faj sunyiban nekiáll terjeszkedni. A váratlan diplomáciai kérések és tárgyalások további lehetőségeket biztosítanak, hiszen kijátszhatjuk a fajokat is egymás ellen, vagy épp elhamarkodott döntésekre kényszeríthetjük őket. Egy faj tökéletes kiirtása rettentően hosszú folyamat, de hamar nyilvánvaló lesz, hogy nem ez az elsődleges célja a Horizonnak. Elérhetjük a célunkat minimális csatározással is, hisz a jó diplomata szóval és pénzzel szerzi meg a hatalmát. A jó szövetségek, az agyafúrt húzások erőteljesebb hatást képesek néha kiváltani egy fajból, mintha lerohannánk őket a flottáinkkal.

Zűr az űrben

Összefoglaltam a játék alapjait, ebből tisztán látszik, hogy a Horizon nagyon jó útra lépve kezdte meg pályafutását. Ez az alapanyag már többször működőképesnek bizonyult, kihívásokkal teli, hosszú játékot biztosít mindenki számára. De mint említettem, a Horizon egy nagyon problémás játék. Kezdjük a játékmenettel, ami ugyan sok fordulatot, és hosszú taktikázást biztosít, de a körökre osztott játék valahogy nem lett jól megoldva. Az épületek, hajók kitermelése, vagy a fejlesztések rengeteg kört vesznek igénybe, a pénz pedig kezdetben kínosan lassan folyik be, így a kezdő játékos hamar azon kapja magát, hogy unottan ül a székében, és a következő körre vezető gombra kattintgat perceken keresztül. A körök között mindig kapunk egy ablakot, ami elmondja, hogy mi történt az eltelt idő alatt, ez azonban a sűrű kattintgatások miatt irritálóvá válik. A rendszereken belül történő eseményekről nem kapunk semmiféle bővebb infót, csak egy bejátszást, ami annyira gyors, és annyira követhetetlen, hogy esély sincs arra, hogy rájöjjünk, mi is történik. Később persze megszokja az ember, és áttekintést tart minden kör elején, de szörnyen idegesítő, hogy egy bolygó felderítésekor, egy idegen hajó belépésekor, vagy bármilyen más mozgás esetén egy fél másodpercre bevillan a képbe valami történés, aztán a kezdő játékos azt sem tudja, hova kapja a fejét.

Továbbá a játékban rengeteg kis menüben kell tájékozódnunk, ami a megfelelő tutorial nélkül maga lenne a kénköves pokol, de szerencsére a játék kellő információt szolgáltat arról, hogy mi mit csinál. Ellenben a játékban haladva a kiadható parancsok összeszedése hosszadalmas és monoton procedúrává válik, és bennem is megfogalmazódott, hogy miért nem lehetne például egy hajó kijelölésével közvetlenül utasítani, hogy melyik csillag körül melyik bolygónál mit csináljon. Nem, oda kell repülni, be kell lépni, pályára kell állni, és csak utána tehetjük, amit akarunk. Valóságosnak hangozhat, hogy ennyire részletesen határozzuk meg lépésről-lépésre a cselekvéseinket, de egy idő után a játék élvezhetőségének rovására megy a dolog.

A játék egyéb hibáira nem térnék ki, mert elenyészőek, de a fentiek fényében továbbra is fennáll a negatív vélemény. Megértem, hogy indie játék, de felmerül bennem a kérdés, hogy a fejlesztők nem láttak régebbi játékokat, ahol jobban működnek a dolgok? Olyan érzésem volt, mintha a Horizont fejlesztő LEO egy retro játékot szeretett volna életre hívni, ami még egy értékelendő gesztus is lehetett volna, de a mai világban ezzel nem lehet labdába rúgni. Csak olyan elemek találhatóak a játékban, melyeket már láttunk másutt, és sajnos sokkal jobban.

Most térnék ki az egyik legkényesebb elemre, a grafikára és a hangokra. Egy igazi gamer a tartalmat értékeli, nem a külsőt, de muszáj erről is beszélnünk. Igen, indie játékról van szó, nem várhatjuk el a fejlesztőktől, hogy crysis grafikával lássák el a játékaikat… de a Horizon esetében ez akkor is fájó pont, hiszen bármelyik más indie játék jobban néz ki nála. Egy játék élvezhetőségéhez rengeteget hozzá tesz a megjelenítés, és a Horizon nem csak hogy szörnyen ronda, de a kezelő felületek is butácskán vannak megoldva. A 3d-s animációk valóban a 90-es éveket idézik, de én nem találtam rá bizonyítékot, hogy a Horizon szánt szándékkal akart volna ennyire réginek tűnni. A sok menü között pár kezelőfelület nehezen átlátható, nem szolgáltat elég infót, és akkor ez még csak a tartalmi része a történetnek. Maga a dizájn is felejthető, az abszolút alaktalan, fantáziátlan űrhajók, a bugyuta űrlények egyszerűen nem engedik, hogy komolyan lehessen venni ezt a játékot. A menühöz és az objektumokhoz használt képek is minimális minőségűek, nem igazán jutott munka se a dizájn kitalálására, se a megvalósításra.

Hangok terén nehéz lenne komolyan belekötni a Horizon-ba, mivel szintén a retro stílust képviseli, és ha így nézzük, akkor egészen kellemesek a pittyegések, a géphangok, és a zenék. De mint említettem, én nem éreztem, hogy a Horizon retro szeretett volna lenni.

Kemény szavak ezek, és egy esetben jogosan állíthatja mindenki, hogy tévedek. Ha a Horizon bizonyítottan a retro stílust szerette volna visszahozni, akkor minden furcsasága, és a bugyuta látványvilága megbocsátható, mert például 1998-2000 körül még látványos is lett volna. Ha ez volt a fejlesztők célja, akkor én kérek elnézést, de ha ezt nem teszik egyértelművé, akkor a tudatlan játékos óriásit csalódik a Horizon-ban, utólag pedig már kellemetlen lenne magyarázkodni.

Ítélet

A Horizon nagyon vegyes érzelmeket kelt, ugyanis ha nem fogjuk rá, hogy retro, akkor egy szörnyen csúnya és feledhető játék. A játékfelhozatal napjainkban még indie kategóriában is szebbet, és összetettebbet tud nyújtani, hiszen a fejlesztők a kis költségvetés, és a kevesebb lehetőség ellenére is rájött arra, hogy mivel kell tartalmilag, vagy stílusilag többet nyújtania, hogy a kőkemény gamerek is kifizessék azt a pár eurót értük. De a Horizon egy teljes áru játék, ami sehol sem sejteti, hogy egy retro sci-fi, így viszont bárki félreérthet egy esetleges jóindulatú nosztalgiát, és elkönyvelheti a Horizon-t egy csalódásnak. Ha ti képesek vagytok így tekinteni rá, és szeretitek az Imperium Galacticát, akkor vessetek egy pillantást erre a játékra is, mert a stílus szerelmesei jót nosztalgiázhatnak a Horizon-nal. Aki viszont egy újdonságokkal teli, szép és izgalmas játékot szeretne, az ne itt próbálkozzon. 

-Róka-

Pro:

+A retro, és a stílus kedvelőinek beválhat

+Óriási játéktér
+Steam teljesítmények
+Steam játékkártyák

Kontra:

-Csúnya

-Semmi újat, semmi egyedit nem képes felmutatni

-Egy idő után monoton

Értékelés
8.0	Játékmenet: A terjeszkedés, a dominanciáért való harc és a diplomácia egész változatos játékélményt nyújt, bár a sok és aprólékos menü rendszerben való pötyögés hosszútávon monotonná teheti a játékunkat.
6.0	Hangulat:  A sztori a tutorial erejéig tud érdekes lenni, a stílustalanság miatt sok szerethető alak, vagy hajó nincs a játékban, maximum a retro és az űrstratégia szerelmesei értékelhetik az űrhadjárat izgalmait.
5.0	Grafika:  A Horizon nagyon csúnya, és 2012-es indulásakor is indokolt lett volna, hogy ennél többet fektessenek bele legalább a kezelőfelületbe, vagy a látványvilág megtervezésébe. Ez így viszont kevés.
6.5	Hangok:  A retro kedvelőinek bizonyára szívmelengetőek a szintén régi hangok és zenék, de még akár mai szemmel is lehet őket élvezni. De nem mindenkinek.
7.5	Szavatosság: A Horizon pozitívuma, hogy akit egyszer beszippantott, az sokáig leragadhat egyetlen hadjáratban, mire egyáltalán megérinti a galaxis peremét. Utána pedig még meg kell küzdenie a dominanciáért.
Review score
6.6	A Horizon a régi jó űrstratégiákat idézi föl, de semmi mást nem képes nyújtani, amit ma elvárnánk tőle a többi igényes indie cím mellett. A retro és a sc-fi stratégia szerelmeseinek megéri vetni rá egy pillantást, de a többieknek egyértelmű csalódás lenne.