Teszteltük az egyik legjobb és legismertebb akció-kaland játék legújabb részét...
Azok az emberek, akik az 1980as évekbe keveredett bele a játékok nagy egyvelegébe, ők egész biztosan hallottak már a Castlevania játékról. Legelőször Nintendo-ra jelent meg a legelső része, és nagyon nagy sikert aratott. Azok, akik személyesen is kipróbálták már, tudják, hogy miről is beszélek, amikor a Kaszás ellen kellett küzdeni, vagy maga Drakula ellen. Viszont nem csak ez az egyetlen rész jelent meg, ami még tovább vitte a már így is sikeres játék legendáját. Természetesen a soron következő rész már vegyes érzelmeket keltett a játékosokban, mivel egy teljesen más fajta játék stílussal rukkoltak elő, és amíg a legelső rész beat 'em up-hoz hasonló side scroller volt, addig a következő rész egy kicsit más féle stílussal próbálkozott (ugyanez volt a helyzet a Legend of Zelda legelső részeivel is). Na de elég a nosztalgiázásból, ugorjunk most előre az időben egészen napjainkig, ugyanis a Castlevania sorozat legújabb része megjelent, ami a Castlevania: Lords of Shadow 2 nevet kapta. Az előző része még sokkal régebben megjelent konzolra, ami egy elég nagy előrelépést jelentett a Castlevania franchiseban, és tavaly PC-n is tiszteletét tette, ugyan eddig a Devil May Cry sorozat, a Darksiders két része, meg a két Prototype rész voltak azok, amik igen népszerűek voltak világ szerte, de nagy valószínűséggel merem állítani, hogy az új Castlevania részek megjelenésével (eddig is népszerűek voltak, csak most PC-n is meghódítja majd a játékosok szívét) több rajongót fognak eme stílus felé irányítani...
A történet természetesen a Belmont vérvonalat követi, és most Gabriel Belmont-on a sor, hogy megküzdjön Drakulával (ez még a Lords of Shadow első részében volt), de nem minden történet végződik happy enddel, ugyanis miután legyőzte legádázabb ellenfelét (ettől egy kicsit bonyolultabb a dolog, de akiket jobban érdekel, azoknak ajánlom, hogy játszák végig az első részt), egy újabb és még erősebb gonosz teremtmény szabadult el, és ő rajta múlik, hogy ez az új veszély forrás ne nyerje vissza ereje legjavát (ez a Mirror of Fate c. részében történt, ami a Lords of Shadow és a második rész között játszódik, és csak 3DS-re jelent meg). Később maga Gabriel-t húzzák csőbe, ugyanis a Mirror of Fate-ben történnek olyan események, amiben később kiderül, hogy ő belőle lesz az új Drakula, és mint minden Castlevania részben, Drakula mindig valamilyen módon újjá éled és a Belmont vérvonalnak szent kötelessége, hogy megküzdjön vele. Most az új részben az újdonsült Drakulával a prológban a fény katonái ellen kell harcolni, mint ahogy az évszázadokon át tartó örök harcban, a fény a sötétség ellen. Később kiderül, hogy maga a Sátán szövi a maga kis hálóját és az újjá éledéshez vezető lépéseket teszi meg ahhoz, hogy újra a sötétség fejedelmeként terrorizálhassa az emberiséget. Természetesen, mint minden ilyen történetben, kell lennie egy hősnek, aki ezt megakadályozza, viszont mivel Sátánt csak Gabriel harci keresztjével lehet csak legyőzni, ezért Drakulának kell megfékeznie Sátánt (a sors iróniája, hogy mind ketten a sötétség bugyraihoz tartoznak).
A Mercury Engine tovább fejlesztett változatát láthatjuk az új Castlevania részben (aminek Mercury Engine 2 lett a neve), és még szebb lett, mint valaha. A látvány magáért beszél, ugyan még mindig egy konzol portnak tűnik, de azért ez is szép a maga kategóriájában. Ráadásként van egy pár olyan momentum, ami még dob a hangulaton, pl. amikor betöltöd a legutolsó mentést, akkor egy rövid dialógus keretében elmondja Drakula, hogy éppen mi történt, vagy hogy mit kell tennie a következő lépéshez, és amikor betölt, majd a Space lenyomása után a vér vörösen izzó szemeivel a játékosra néz, és utána folytathatjuk kalandunkat. Egy olyan dolgot sem láttam a játék során, ami elfuserált lett volna, vagy nem oda illő, ettől lett kiemelkedő ez a része a játéknak, és igazából túl sok rosszat se lehet mondani a látvány világról vagy a grafikáról.
Most jön talán a legjobb része a játéknak, ami iszonyatosan megfogott, azok pedig a hangok. Miközben a prológusban a fény katonái ellen harcoltam, egyszerűen mesterien lett megcsinálva a zene, a katonák reagálásai (jó, mondjuk ez egy kicsit túlzás, mert miután huszadjára is ugyanazt a csata kiálltást hallod a katonáktól, akkor már azért kicsit unalmasnak tűnik), de még mindig a boss fight-ok a legjobbak, mivel ezekre összpontosul leginkább a játék, és itt tűnik ki leginkább a zenei aláfestés. Egyszóval: kolosszális. Ha már a játékmenetnél tartunk, ez a része a szokásos: üsd, vágd, nem apád, nem anyád szindróma áll fent, mint a többi ilyesmi stílusú játéknál. Természetesen itt se marad ki a több féle fegyverzet (szám szerint kettő+az alap fegyver), és ezen fegyverek fejleszthetősége, és még ezek tetejére a kombóknak is egy erősebb verzióját is elérhetjük, de ezt csak akkor, ha az adott fegyverrel és azzal a kombóval sikeres ütéseket produkálunk. A két további fegyverünket csak egy bizonyos ideig használhatjuk, ugyanis minden sikeres bevitt ütés után a fegyver ereje csökken, és az alap fegyverünkkel el kell érni egy olyan kombó szorzót, ahol kis vér gömböket dobnak ki az ellenségek, és ezen gömbök megszerzésével feltölthetjük a két plussz fegyverünk erejét. Ráadásként ha az ellenségünk elérik a halál közeli pillanatot, akkor kivégezhetjük egy vér szívás keretében, ami tölti az életünket. Nagy átlagban maga a játék nem fog másból állni, mint hogy ellenségünket péppé verjük, ami akár monotonná is válhat, de azért oda figyeltek a fejlesztők, mivel több fegyver van, és egy harc esetén nem csak olyan ellenségek lesznek, akiket ugyanazzal a fegyverrel tudod majd sebezni, pl. lesz több olyan kis ellenség, amiket az alap fegyvereddel tudod majd sebezni, de lesznek páncélos egységek, amikhez csak a későbbiekben megszerzett Chaos Claws-al. Továbbá a másik fegyver, a Void Blade, életünket szívhatjuk vissza minden egyes bevitt ütéssel, tehát a fegyverek kombózása mindig elsődleges bármilyen harc esetén, mellesleg a fegyverek még további képességekkel is el vannak látva, pl. a Void Blade-el megfagyaszthatjuk ellenségünket vagy bizonyos tereptárgyakat. Amellett, hogy a különfajta szörnyeket melegebb éghajlatra küldjük, a fejtörőkkel is meg fog gyűlni a bajunk, viszont szerencsére kevésbé bonyolultabbak, mint az előző részben (elég sok helyen lesz olyan, hogy egyensúlyoznunk kell csillárokon úgy, hogy 3 pont között kell ugrálgatnunk ahhoz, hogy meglendítsük a csillárt, vagy a tovább jutáshoz máshol kell felmásznunk, mint ahol azt jelzi, stb.).
Remélhetőleg az új rész megjelenésével a Castlevania rajongók éhségét csillapították, és személy szerint ez a rész az előzőhöz képest sokkal jobban teljesített, ezzel nem azt akartam mondani, hogy az előző rész rossz, és nem érdemes kijátszani, mert a két rész megjelenése között van 4 év, szóval volt miből okulniuk a fejlesztőknek. Öröm az ürömben, hogy ez a rész több olyan kis dolgot tartalmaz, amitől még durvább lett a játék, és csak ajánlani tudom minden DmC, Prototype, Darksiders vagy régi Castlevania rajongóknak.
Pros.:
+ Gabriel még durvább lett Drakula bőrében
+ még mindig pörgős játékmenet
+ kolosszális zenék
Cons.:
- sajnos a grafika még mindig konzol port szagú, de nem rossz
- egy fokkal könnyebb feladványok
| Értékelés | |
| 8.5 | Játékmenet: A több féle kombók és fegyverek elengedhetetlenek az ilyesmi kategóriájú játékoknál, és ezek összegzéseként nem lett unalmas és monoton. |
| 9 | Hangulat:
Sokkal jobb érzés volt Drakulaként az ellenségeket tizedelni, mint az előző életében, és a kis apró részletek mellett remekül mutatják be ezt az univerzumot. |
| 8 | Grafika: Sajnos ez a fekete leves az egészben, és emiatt nem biztos, hogy sok olyan ember, aki a grafikát tartja a legfontosabbnak, azoknak ez a része nem fog tetszeni, de ezen emberekből kevés van, hála az égnek. |
| 9.5 | Hangok: Tökéletes, kolosszális, minden hang és szinkron illik a játékhoz. |
| 9 | Szavatosság: Feltehetőleg sokan fogják birtokukba venni az új részt, főleg a sorozat szerelmesei, mivel elég nagy potenciál van a játékban. |
| Review score | |
| 8.8 | Az új Castlevania rész majdnem minden tekintetben überelte az előző részt, és minden tekintetben ajánlott a műfaj, valamint a sorozat szerelmeseinek! |