Beat Blasters 3 - Teszt

Teszteltük az új indie ritmus játékot...

Indie játékok kapcsán mostanában sokat beszéltünk a sidescrollerekről, így különösebben nem kell bemutatnom őket. De most képbe jöttek a ritmus játékok, erről beszélgessünk egy kicsit. A ritmus játékok hétköznapi játékokra is visszavezethetők, vagy közösségi foglalkozásoknál is találkozhatunk velük. A külső szemlélőnek furcsa, talán nevetséges lehet, hogy fiatalok, vagy épp felnőttek körbe állva tapsikolnak, de hiszitek vagy sem, ezek nagyon jó csapatépítő, koncentrációt javító, nehéz játékok. PC-n, konzolon főleg a Guitar Hero és az osu! juthat eszébe a többségnek, mint közismertebb ritmus játék, bár ezeknél a programoknál konkrét zeneszámok hangjait és ütemeit kell eltalálnunk. Szórakoztató, kihívást jelentő játékok ezek, így igazából mindenki számára élvezhető és szerethető kategóriáról beszélünk. A Chainsawesome Games a sidescroller platformot és a ritmus játékokat gyúrta össze, ebből készítve egy egészen különleges egyveleget, ez a Beat Blasters 3.

Érezd a ritmust

Bevallom, nem ismerem az előző részeket, de kétlem, hogy a tartalomnak köze lenne a harmadik felvonáshoz. A történet kínosan üres és egyszerű, a bevezető képek alapján egyértelművé válik, hogy a készítők nem a sztorival szeretnének minket lenyűgözni. Két karaktert láthatunk (testvérek?), akik épp iskolába mennek, és közben ordít a fülükbe a techno. Az iskolában azonban be van tiltva a zene, méghozzá annyira, hogy a semmiből előtűnő hentes átrúgja hőseinket a világ másik felére, ahol a képzelet, a mesék, és egyéb furcsa dolgok éldegélnek. Nem, nem csak te érzed kínosnak.

A bevezető után neki is kezdhetünk a játéknak egy oktató pályán. Kiválaszthatjuk, hogy a fiúval, vagy a lánnyal szeretnénk lenni, de igazából a kinézetükön kívül semmi másban nem különböznek. Egy gomba-ember elmagyarázza számunkra, hogy itt a ritmusnak ereje van, és megvan bennünk az a képesség, hogy ezt az erőt az előnyünkre fordítsuk. A pályákon hat féle cselekvést hajthatunk végre: természetesen sétálhatunk ide-oda. Aztán van egy pajzsunk, amit magunk köré húzva védekezhetünk az ellenséges támadásoktól, de lökdöshetünk is vele bizonyos dolgokat. Képesek vagyunk korlátozott erővel és ideig repülni, a nagyobb magasság és táv érdekében nagyobb lendületet kell vennünk repülés előtt. Van egy támadásunk, amivel a zene erejéből összesűrített energiát lőhetjük ki. A cselekvéseinkhez szükséges energiát a ritmus követésével tudjuk feltölteni, a töltés végén pedig lehetőségünk van egy szupererős támadást létrehozni.
A repülést, pajzsot, és lövést fogjuk a legtöbbször használni, hiszen ezeknek a képességeknek a segítségével kell majd megoldanunk a feladatokat.

Minden cselekvés energiába kerül, ráadásul egész gyorsan kifogyunk a naftából. Amikor van egy szusszanásnyi időnk, karakterünk koncentrálhat a fülébe dübörgő mosógép frekvenciára, ekkor egy minijáték jelenik meg előttünk, ami csak első ránézésre tűnik könnyűnek. Nagyon egyszerű a feladatunk, egy csík két végén lévő zóna között mozgó gömb mozgását kell követnünk, és mikor a gömb eléri az egyik végpontot, kattintanunk. Ha nem pontosan az érintés pillanatában kattintunk, nem kapunk pontot, ráadásul elég gyorsan ugrál a csíkon a gömb. A hatékony energiatöltés érdekében nem elég egyszer-kétszer eltalálni a ritmust, hanem folyamatosan követnünk kell a zenét, ezzel sebtében feltöltve a képességeink energia szintjét, valamint feltölteni a speckó támadásunkat. A sikeres töltés végén a speckó támadással minden körülöttünk lévő sérül, miközben képességeink ereje és hatósugara megháromszorozódik, és erre a rövid időtartamra az elnyomásukhoz szükséges energia is végtelen lesz. Ez a speckó támadás alig tart pár másodpercig, de a győzelmünk kulcsát is jelentheti, így érdemes gazdálkodnunk vele.

A pályák mind kicsik, nem túl bonyolult felépítésűek, ám az elvégzendő feladatok már komoly kihívást jelentenek. Kezdetben csak szét kell lőnünk a felénk tartó ellenfeleket, vagy meg kell védenünk valamilyen objektumot a gonosz kis tolvajoktól, de később abszolút nem egyértelmű feladatokat kell teljesítenünk, miközben végeláthatatlan ellenfél hullám szakad a nyakunkba. És mint fentebb olvashattátok, a korlátozott energiaszintünk miatt nincs lehetőségünk vég nélkül védekezni, vagy támadni, az energia töltésre pedig néha csak nagyon kevés időnk van, vagy épp egyáltalán nincs. Ha kifogyunk, és megpróbálunk ügyetlenkedve tölteni valamicskét, addigra az ellenség tönkrevágja a győzelmünket. Ebből a szempontból a Beat Blasters 3 nagyon jól teljesít, mert tökéletesen kihasználja a ritmus szerepét. Nem csak abban, hogy minden képességünk használatakor felcsendül valamilyen techno szám, de magukat a cselekvéseinket, kattintásainkat egy jól átgondolt, folyamatos ritmus szerint kell véghezvinnünk. Tapasztaltabb játékosok fejben már előre megkoreografálják, hogy mikor mennyit lőnek, mikor töltenek energiát, mikor kell elnyomniuk a speckó képességet, és így tovább. Ilyen pontos és gyors reakciókkal valóban egy ritmust követ a játékos, ami ha megszakad, tönkremegy a zene.

Zene füleinknek

A pályákon haladva folyamatosan változik a nehézség, és minden harmadik pályán meg kell küzdenünk egy főellenféllel is. Ez mind szép és jó, de sajnos elég kevés pálya található a játékban, a kitartóbb játékosok egy-két óra alatt kipörgethetik a Beat Blasters 3-at, és más játékokkal ellentétben nincsenek gyűjtögethetős cuccok, nincs co-op, és a nagyobb nehézségi beállítások is csak a rajongók szórakozása.

A játékban nem található túl sok hang, de nincs is nagyon rá szükség, hiszen a játék főszereplője maga a zene. Bár én nem rajongok az efféle gépzenéért, a játékban nagyon jól működik, és még én is élveztem. A háttérben a pályára írt szám visszafogottabb verziója hallatszik, és cselekvéseink indítják csak be igazán, nem is beszélve a speciális képességünkről, ami teljesen felpörgeti a zenét. Próbálgattam indokolatlan képesség szórással összekavarni a számokat, de nem sikerült, a gépi dallamok szinte mindenhogy összepasszolnak, a feladatok teljesítésének ritmusát követve pedig teljes egész számokat alkotnak.

A grafikáról érdemes beszélni egy keveset. Azt nem mondanám, hogy csúnya, mert ez nem igaz. Maguk a rajzok egész szépek, a hátterek nagyon változatosak, a pályák sűrűn váltják a dizájnjukat, az effektek is a helyükön vannak. Szóval magára a kivitelezésre nincs különösebb panasz. Viszont lefogadom, hogy ugyanannak az embernek köszönhetjük a látványvilágot is, mint aki a sztorit találta ki, mert körülbelül ugyanazon a szinten vannak. Először még viccesnek tűnt, hogy egy furcsa mese világba csöppen a két karakter, de pár pálya múlva ez az érzés mélységes elborzadásba fulladt. Ritkán van olyan pillanat egy játékban, mikor nem tudom megfogalmazni, hogy mit látok. A pályák tartalma, az ellenfelek kinézete, és mibenléte annyira random, indokolatlan és logikátlan, hogy a lélegzetem is elakadt egy-két alkalommal, de nem jó értelemben. De ha még ezeknek a figuráknak lenne valamilyen egysége… de nincs. Olyan érzés, mintha a fejlesztők fogtak volna jó sok nagyon bizarr, véletlenszerűen kitalált figurát, és összedobálták volna őket. Katicaországban egy gomba-ember instrukciót követve kutya-palotában ölünk malac-denevéreket akik mogyorót lopnak, hogy átadják a dzsungel repülő tehene által őrzött kalóz-robotnak a… mi… micsoda?! Nem, egyáltalán nem túlzok, és akkor még egyáltalán nem mondtam el semmit. Én meggyanúsítottam a játékot, hogy van egy véletlenszerűséget generáló program beleépítve, aminek hatására a képernyőre kerülő ellenfelek teljesen véletlenszerűen generálódnak egy előre összeállított készletből. Az maximálisan megmagyarázná, és még tetszene is az ötlet. De nem, ezt valaki kitalálta, valaki így találta jónak, és ezt sok ember meg is alkotta, ezt egy kiadó kiadta, és mi játszunk vele.

Ítélet

Ha a Beat Blasters 3-at a többi indie társaihoz kéne hasonlítanom, akkor egy jó ötleteket hordozó, de félelmetesen furcsa és felejthető játék lenne. Ahhoz, hogy furcsa, kétség nem fér. Hogy jó ötleteket hordoz, az is biztos. Hogy felejthető lenne? Nem feltétlen, ugyanis aki kipróbálja, az minden bizonnyal értékelni fogja a jól működő ritmus játékot, a kihívást jelentő pályákat, és sokáig emlegetni fogja még az elme roggyantó dizájnt. Lehetne sokkal több pálya, jó lenne egy co-op lehetőség, de önmagában élvezhető, és jópofa játék a Beat Blasters 3. 

-Róka-

Pro:

+Jól működő ritmus játék

+Kihívás

Kontra:

-Kétségbeejtően furcsa dizájn

-Rövid

Értékelés
8.0	Játékmenet: Az egyre nehezedő feladatok elvégzésére ügyesen időzített képességekre van szükség, amihez maga a zene ad segítséget. Jól működő koncepció, és egészen a játék végéig tartogat nehézségeket.
7.0	Hangulat:  Aki szereti ezt a fajta zenét, és elragadja a ritmus, az csak erre fog koncentrálni, de magának a játéknak nincs különösebb hangulata.
6.5	Grafika:  A rajzok még szépek is lennének, de a látványvilág kész rémálom egy olyan gyenge lelkületű embernek, mint én. Megmagyarázhatatlan, ami a képernyőn életre kel.
8.5	Hangok:  Kevés hang található a játékban, de nincs is rá szükség, hiszen a zene áll a középpontban. A képességeink hatására felépülő zene adja a játék lelkét, ami egészen jól működik.
6.5	Szavatosság: A Beat Blasters 3 nagyon rövid játék, és nincs semmi a játék megkedvelésén kívül, amiért érdemes újrakezdeni. Kár érte.
Review score
7.3	Mint ritmus játék, és mint sidescroll lövölde is jól bevált a Beat Blasters 3, ami ha hosszabb lenne, és lenne mögötte még egy kis tartalom, akkor igazán jó vétel lett volna. Így viszont csak érdemes ránézni.