Might & Magic X - Legacy Teszt

Teszteltük a Might and Magic kaland játékok legújabb részét...

Egész biztos vagyok benne, hogy ha bármelyik gamertől megkérdezném, hogy hallott-e már a Might and Magic (későbbiekben csak MM, ne a csokival töltött cukorkára gondoljatok) játékok valamelyikéről, akkor rögtön rávágja, hogy a Heroes-ra gondolsz? Hiszen a MM univerzumnak van egy másik oldala is, ami nem a Heroes-hoz köthető, és épp ezért nem hiszem, hogy sokan ismernék. Pedig ez a szériája a játéknak is épp ugyanúgy élvezhető, mint a Heroes sorozat, ugyan itt az RPG játékosokat szólítja meg maga a játék. Számtalan sikeres RPG játék van már a piacon, ami mind elsöprő győzelmet arattak a maguk idejében, és egész biztos, hogy a mai napig is vannak olyan emberek, akik újra végigjátszák, csak hogy nosztalgiázzanak. Sajnos nem egy játéknál is előfordult, hogy amikor a legelső része megjelent, akkor szinte tökéletesnek lehetett azt mondani, de utána nagyot kellett csalódnunk a folytatásában, de ez most nem feltétlenül az RPG játékokra lehet érteni, vannak kivételek, de azért egy pár játékot fel lehetne sorolni, aminek a folytatása nem túl sok újat mutatott. Na de kanyarodjunk vissza az MM világába, ugyanis 2013-ban felbukkant Korai Kiadásként a Might and Magic X: Legacy. Ekkor még elég savanyú volt a citrom, mivel csak a legelső fejezet volt elérhető, és elég sok sebhelye volt a játéknak, amit a kiadás napjáig illő lenne korrigálni. Nem szaporítom tovább a szót, ugorjunk a közepébe!

A játékot a Unity Engine hajtja, ami nem biztos, hogy sokak számára ismerős, mivel nem túl sok játék létezik, aminek ez a grafikus motorja. Először biztosan a legtöbb ember furcsán fog nézni az előző mondat elolvasása után, mivel ha nem ismerős, akkor 100%, hogy nincs jó grafikája, meg a mai játékok grafikai mércéjét biztos nem üti meg. Ezek az emberek kellemeset fognak csalódni, mivel az RPG játékoknak leginkább nem az a lényegük, hogy mindenhol tomboljon a Tesszeláció és a HDR (ugyan az utóbbi opció van csak a játékban), hanem hogy a tartalma egyedi, változatos legyen. Viszont most itt félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy még a HDR mellett is csúnya a játék, mert elég sok beállítási lehetőség van, és a teszt során egyszer sem tapasztaltam azt, hogy az a fa most nem oda való, vagy az a szikla csúnyán van kidolgozva. Tehát a játék ezen része azt, amire tervezték, teljesen korrektül hozza is, lehet, hogy egyeseknek nem fog bejönni, de azok valószínűleg jobban hajlanak a grafika felé, míg mások a tartalmat díjazzák.

A történet 4 hősről szól, akiket a legtöbb ember csak fosztogatóknak hívnak, mivel úgy járták utaikat, mint a legtöbb kincs vadász, viszont ezen hősök csak az események kellős közepébe csöppennek, amint elérik az útjuk végét. Az írások szerint (ezt egy ún. mesélő mondja el) a szent háború idején, az ég gyermekei, vagyis az angyalok, háborút szítottak a magukat csak Arctalanoknak nevezett pokolbéli szörnyek ellen, amikor a mindig is összetűzésben lévő Menny és Pokol gyermekei folyamatos harcban állása közepette Uriel arkangyal felesküdőtt, hogy megbosszulja családja megölését, az elkövető pedig nem más volt, mint Erebos, az Arctalanok egyik legnagyobb stratégája. A bosszúja beteljesedéséhez Uriel segítségül hívta a földi népek egyik legnépszerűbb királyát, Liam Falcon császárt, aki azonnal belement a sötétség gyermekeinek kipusztításába, ezzel azt gondolva, hogy jót cselekedik, továbbá az egyik legnagyobb hadvezért az angyalok közül, Michael-t, akit a halálból hozott vissza azért, hogy ő vezesse Uriel seregét a harctéren. De természetesen ennyire semmi sem lehet mesébe illő, ugyanis alábecsülte az emberi lét egyik legfőbb tulajdonságát, a becsületet, mivel sokak szerint maga Uriel tervelte ki az egészet, csak hogy ürügyet keressen a háború kirobbantásához. A háború egészen addig tartott, amíg az új napfogyatkozás következtével a sárkányok eljöttek, hogy újra ezen világ urai lehessenek, és eltörölték a föld színéről Uriel-t és seregeit, de a legenda tovább élt, és azok, akik könnyen kaphatóak voltak, azokat a szent háború folytatására ösztönözték, és a további háborúk során az egykoron csodás és meseszép Agyn félszigetet egy megtépázott hellyé változtatta. A legújabb trón örökös, az egykoron Liam Falcon császár legfiatalabb lánya, Gwendolyn Falcon (van egy kis Dark Souls beütése a névnek, csak ott Gwyndolin-nak hívták az illetőt, meg ő férfi volt), megkezdte a népek közötti fegyverszüneti tárgyalásokat, mivel ez így nem mehetett tovább. Az egyes királyságok sorról-sorra foglalták el az egykoron szabad városokat, ahol nem volt törvény, és nem volt, aki parancsolt volna. A játék főhősei is egy ilyen városban találják magukat, ahol még nem parancsol senki, és itt kezdődik el történetük, és a későbbiekben kiderül, hogy miért is ennyire fontosak ők...

Mint az már említve lett, a játék szintiszta RPG, és a régi M and M játékok stílusát hozza vissza, ami az FPS nézetre utal. Ez azt jelenti, hogy E/1-ből látunk mindent, és a harc körökre osztva zajlik, tulajdonképp egy RPG és egy Turn Based játék keveredéséről van szó. Tehát, amikor egy ellenséggel találjuk magunkat szemben, akkor fent egy jelző átvált vörösbe, ami az ellenség közelségét jelzi, majd minden egyes körben a 4 hősünk egy dolgot csinálhat, majd az ellenség következik, és így tovább, amíg vagy mi vagy az ellenség köddé nem válik. Továbbá lehetőségünk van mozogni is harc közben, szóval akár további taktikai manővereket is bevethetünk, mint pl. egy gyökereket megidéző varázslattal mozgásképtelenné tesszük az ellenséget, majd anélkül, hogy folyamatosan szinkronba mozogna velünk az ellenség, más pozíciót vehetünk fel, ami az íjászoknak előnyös, mivel közelre az íjjal való harc sokkal kevesebb sebzést produkál. Szóval egyrészt a stratégák is előnyben vannak, mivel fontos, hogy mit csinálunk az egyes körökben, ugyanis az ellenség könyörtelen, és a legtöbbjüknek van valami képessége, mint pl. a megmérgezés, vagy a lebénítás.

A játék RPG része, mint minden ilyesmi stílusú játékban, ugyanúgy tapasztalati pontokat kell elosztani a karakterek képességei között, szóval ez annyira nem eltérő, és jól megérthető is, tehát egyszerű. Egy negatívumot lehetne talán megemlíteni, az pedig a városokban levő népesség, ugyanis már a legelső városban alig van ember, és ez változatlan, akár nappal van, akár éjszaka.

A zene és a hang effektusok jók, nem elcsépelt, és nem erőltetett, ami nagy szó egy nem AAA kategóriájú játéknál. Egy nagyon pozitív említésre való dolog van, ami rendkívül tetszett a játék során, az pedig a karakterek hozzászolásai az egyes eseményekhez. Tulajdonképpen amikor a játék legelején a karakter készítésnél megadhatjuk, hogy a karakterünk milyen beállítottságú legyen. Ez arra értődő, hogy hősies legyen vagy cinikus, és a törpe fajnál a cinikus hangséma egyszerűen brilliánsra sikeredett. De hát elég sok RPG játékban a törpék a legcinikusabbak és egyben a legviccesebbek a "beszólásaik" miatt, és ebben a játékban is ugyanez a helyzet. Valószínű, hogy ez egyeseket nem fog meghatni, de azok, akik az eddigi RPG játékokban bírták a törpéket és a cinizmusukat, akkor ebben a játékban sem fognak csalódni e téren. A további hang effektek is kiemelésre méltóak, mivel már a legelső városban egy kellemes zene fogadja a játékosokat, ún. ambient soundtrack, és ez igaz a játék többi részére is, nem túl sok olyan hang effekt van, ami úgymond erőltetett lenne, tehát ez is kiemelkedő.

A készítők folyamatosan kapják a visszajelzést a játékosoktól, ami természetesen minden nagy AAA játékra is ráfér, mivel a legjobb teszterek maguk a játékosok, de hát nem mindenki van úgy vele, hogy korai megjelenésként felteszik a játékukat pl. Steam-re, pedig elég sok olyan dolgot tudnának változtatni a játékon, amit egyenesen a játékosok akarnának. Ezért is különleges ez a játék is, mivel egy ún. OpenDev-el azon játékosokat, akik értenek a tervező programokhoz, arra ösztönzik, hogy kiegészítsék a játékot, majd a fejlesztőkkel való egyeztetés után akár be is kerülhet maga a játékba, ami egy egészen remek ötlet. De sajnos manapság már az a trendi, hogy csili-vili játékok kerüljenek ki, és a grafika kerüljön mindenek elé, ez viszont a játék bukásához is vezethet (nem szeretnék példát felhozni, pedig van egy pár játék, amit fel lehetne sorolni). Szerencsére a Steam is a "korai megjelenés" elterjesztésével a játékok tökéletesítését próbálja segíteni, de hát az AAA kategóriájú játékoknál ez nem szokás, pedig jó párra ráférne ez, mielőtt kiadják. Összességben a játék kellemes kikapcsolódásra tökéletes, harcore és egyaránt átlagos RPG játékosoknak ajánlott a játék.

Pros.:
+ változatos, nem sablonos
+ brilliáns szinkronhangok
+ hangulatos helyek

Cons.:
- kicsit lehetne több ember a városokban
- grafika nem egy nagy durranás, de nem mindig a grafika a lényeg

Értékelés
8.5	Játékmenet: Hozza a szintet, amit egy RPG játéknak kell, és a régi Might and Magic stílus még mindig nagyot üt.
8.5	Hangulat:  A városok "üressége" némileg zavaró, de azért nem annyira, hogy teljesen lerontsa a hangulatát a városnak. Minden más tökéletes.
8.5	Grafika:  Mivel nem egy Frostbite, és nem is egy Unreal Engine, ezért sokat ne várjon senki a grafikus motortól, viszont nem is lehet túl sok rosszat mondani róla.
9	Hangok:  Remek, nem lett erőltetett, és még a cinikus megjegyzésekkel együtt brilliánsak a hangok.
8.5	Szavatosság: A korai kiadás és az OpenDev miatt sokat fejlődött a játék a megjelenésig, és feltehetőleg ez ahhoz fog vezetni, hogy azok is megveszik, akiknek még eleinte nem tetszett a játék.
Review score
8.6	A Might and Magic legújabb üdvöskéje jobb lett, mint amire egész biztosan számítottak az emberek, és remélhetőleg az OpenDev-el mégjobbá formálják majd a játékot.