Assassin's Creed IV: Black Flag – PS4 teszt




Teljes játék vagy inkább egy kiegészítő?
Vitorlát bonts, irány a végtelen kékség! Következő megálló a kalózok aranykora!

Újabb év, újabb Assassin’s Creed rész. Teszt alanyunk címe megtévesztő lehet, ugyanis ez már a hatodik rész ami megjelent konzolokra és PC-re egyaránt. A harmadik résszel lezártak egy történetet, a néggyel pedig egy újat indítottak a szérián belül. A franchise nagy előnye hogy hiába a nagy, összefüggő történet ami évszázadokat ível át, ők mégis lazán kiírják a főszereplőt és a történet simán folytatódik tovább mint ha mi sem történt volna. Ezt nagyon is jól csinálja az Ubisoft.
A két titkos társaság, a templomosok és bérgyilkosok továbbra is esküdt ellenfelek, még ha a Black Flag a harmadik rész előtt játszódik. Azt meg kell említenem, hogy hiába kiírták az előző részben Desmond-ot, a memóriáját feltöltötték az Abstergo „felhő rendszerébe”, ami által bárki belebújhat főhősünk bőrébe. Gondolom nem volt nehéz kitalálni, hogy a főszereplő aki a borítón feszít szépen csillogó kardjával egy kalóz. Méghozzá az AC3-ban megismert templomos Haytham Kenway apja, Edward Kenway (aki mellesleg a Ratonhnhaké:ton nagyapja). Nem maradhatnak ki a jelenkori részek a játékból, csak most egy kicsit másképpen valósították meg. Desmond helyett kaptunk egy új arc és hang nélküli hőst, egy névtelen önkéntest, akit ráadásul FPS nézetből irányíthatunk a csúcs modern Abstergo Entertainment épületében.



A montréali illetőségű fejlesztők úgy gondolták, hogy eltérnek az eddig megszokott kezdéstől. Az eddigi részek eleve úgy indultak, hogy már a bérgyilkos rend tagja vagyunk vagy beleszülettünk egy asszaszin családba. Edward mit sem sejtve kerül be a templomosok és bérgyilkosok ádáz háborújába egy véletlennek köszönhetően. A játék rögtön egy viharos tengeri csatával nyit, aminek végén hajónkat és társainkat egyaránt elvesztve egy elhagyatott szigeten lyukadunk ki, csak éppen egy Duncan Walpole nevű bérgyilkos is túléli a tengeri ütközetet. Segítségünket kéri, hogy juttassuk el Havannába, amiért hajlandó egy vaskos összeget fizetni nekünk. Ennek ellenére Walpole hirtelen menekülőre fogja, nekünk pedig természetesen el kell kapnunk. Sikerül megölnünk Duncan-t és nemcsak a gúnyáját, hanem a személyazonosságát is ellopjuk vele egyetemben. Később kiderül, hogy azért akart eljutni Havannába, mert a templomosokhoz akar szegődni, otthagyva a rendet. Egy visszaemlékezésből kiderül, hogy Edward azzal az ígérettel hagyja el szerelmét, hogy majd gazdag emberként (kalózként) fog visszatérni hozzá, most meg is kapja ezt az esélyt. Edward azért is egy szimpatikus karakter számomra, mert nem a bosszú hajtja mint az előző részek főhőseit, hanem szimplán meg akar gazdagodni a saját módján.
A konfliktus után a szigeten megmentjük egy kereskedő életét, aki hálából elvisz minket Havannába, ahol utunk egyenesen a kormányzóhoz visz. Innentől jönnek a bonyodalmak, amiket nem szeretnék leírni, fedezze fel mindenki saját magának.



Játékmenet tekintetében vajmi változás történt, mondhatni szinte semmi, kivéve a hajózás. A mozdulatok, fegyverek, mozgás animációk megmaradtak a réginek, de a szabadság, a bejárható világ kárpótol. A fejlesztők egy akkora bejárható játékteret hoztak létre, több tucatnyi szigettel ami akár 10-20 órányi plusz játékidőt ad a fő sztori mellé.
Nevezzetek bénának, de sose jöttem ki teljesen a játék irányításával. Az alap sétáláson kívül már csak futni lehet, viszont ha az utunkba kerül egy tereptárgy érdekes dolgok történhetnek, amik egy sokadik bugyuta üldözéses küldetésnél nem éppen előnyt jelentenek. Ha már a küldetéseknél lyukadtam ki. Megmaradt pár értelmetlen, unalmas, ismétlődő küldetésfajta is. Kövesd ezt, kövesd azt, mindig hátrafordul a paranoiás célpontunk, de legalább nincs effajtából (annyira) sok.

A grafikai megvalósítás nagyon jól sikerült, a játék tele van színekkel, élettel és hát a tenger… gyönyörű, legyen az tiszta időben vagy éppen egy óriási viharban. Az Ubisoft-nak oda kellett tennie magát, hiszen a generációváltás küszöbén állunk (sőt már túl is léptünk rajta), nem nézhet ki a játék ugyan úgy, mint az előző generációs gépeken. Csak annyit tudok mondani, hogy sikeresen vették a feladatot. Ugyan akkora ugrás nem vehető észre, de ha képeken vizsgálnánk a különbséget a PC-s és PS4-es verzió között, találnánk pár apróbb eltérést, de kiegyezhetünk egy döntetlenben. Ami a PS3-mat illeti, a játék még azon is szépen fest, természetesen itt már jóval észrevehetőbb különbségek vannak a szuperior verziókhoz képest, de ezeket játék közben úgy sem fogjuk észlelni.


A hajózás. A játék gerince. Maga a mechanizmusa nem változott, de mégis hangulatosabb lett az egész. Miközben szeljük a gyönyörű kék, tiszta óceánt, kalóztársaink dalra fakadnak, ezzel is egy plusz érzést adva. Természetesen a harcok nem csak fényes nappal zajlanak, hanem viharban is. Az eddig megismert óriáshullám mellett a hurrikánok is életünkre törnek, ugyanis ha nem kerüljük el őket jó nagy távolságra elég hamar a halálunkat okozhatják.
Hajónkat az Assassin’s Creed 3-ban bemutatkozott fejlesztésekkel szerelhetjük fel, erősebb hajótest, nagyobb és több ágyú stb., amik segítségével könnyebben gyűrhetjük le ellenfeleinket, ám senki se várja hogy nagyon meg fogja könnyíteni az életünket. 
A fél-és teljes árbocos hajózás mellé bekerült egy harmadik „sebességi fokozat” is, ami kicsit felgyorsítja az utazást és egyben lehalkítja a külvilág zajait, de hál’ Istennek a kalóz éneket változatlanul hallgathatjuk.


A városok (inkább szigetek) is hangulatosra sikerültek. Vegyük például az első helyszínt, Havannát. A nagyobb városok közé tartozik, sok lakossal. Az előző részekhez hűen itt is sok boltot, kocsmát találhatunk, ahol felszereléseinket fejleszthetjük vagy éppen a sárga földig ihatjuk magunkat. Persze nem hiányozhatnak a kurtizánok és a kalóz csoportok, akiket ha megfizetünk mellénk szegődnek egy időre.
A második helyszín Nassau, egy kis kalóz város. Nekem sokkal jobban tetszik ez a kis sziget, mint a fentebb említett Havanna. Betekintést nyerhetünk a kalózok mindennapjaiba, mit is csináltak egy átlagos napon, amikor nem öltek, raboltak. Vígan énekelnek a kocsmában, heverésznek a tengerparton miközben egyik ha nem mindkét kezükben megtalálható kedvenc italuk, a rum és persze seggrészegek.


Az egész behajózható területen több tucat kisebb-nagyobb szigetre látogathatunk el a nagy társaik mellett, amik egytől egyig meghódíthatóak. Találhatunk rajtuk kincses térképet, ami nem a kincs helyét mutatja meg az adott szigeten, hanem a térképen látható koordináták felhasználásával kell felkutatnunk őket. Az előző részekhez híven itt is feloldhatunk különböző extra ruhákat, mint például Ezio-ét, Connor-ét vagy éppen Altair-ét. E mellett állatokat vadászhatunk (megnehezítve a kihívásokkal), legyen az cápa, bálna vagy akár párducmacska. Ezen kívül gyűjthetünk Animus emlékdarabokat, hangfoszlányokat az énekléshez és üvegeket is találhatunk benne régi írásokkal. Azt ajánlom figyelmetekbe, hogy ha ki akartok kötni egy szigetnél ajánlatos jó pár 10 méterrel előtte lehorgonyozni, mert ha megfeneklik a „Csóka” (igen Edward így nevezte el a hajóját), akkor szinte a nullára amortizálódik a hajónk. Szerencsére gondoltok a srácok az Ubisoft-nál a visszajutásra is, így nem kell mindig visszaúsznunk a hajóra, hanem elég a szigeten kikötött csónakhoz sétálnunk és megnyomni a kör gombot.


Ha elpusztítjuk és elfoglaljuk a kis szigeteken található erődítményeket, a bevételszerzés mellett felszabadítjuk az adott régiót, aminek segítségével felkerülnek térképünkre az összegyűjthető dolgok ikonjai. Elfoglalni minden egyes erődöt nem kis időt vesz igénybe, mert ha nem elég erős hajóval vágunk bele, akkor nagyon könnyen a tenger mélyére kerülhetünk és püfölhetjük az asztalt vagy monitort idegességünkben. Ráadásul a fejlesztésekhez elég nagy pénz összeg kell, szóval jó sok pénzt kell összelopnunk de megannyi lehetőségünk van rá.

Most megemlíteném a játék pár apróbb, de annál fontosabb részét. Nagyon jó a játék hang-és zenei háttere. A szinkronszínészek az eddigi részekkel egyetemben ismét remek munkát végeztek, minden passzol és ez igaz a zenére is. Nem is lehetett volna jobb nótákat belerakni a játékba, megadja az alaphangulatot.
Nagy örömünkre a Black Flag is hivatalos magyar honosítással jelent meg csak úgy mint az Assassin's Creed 3, köszönhetően a PlayOn-nak. A magyarítás még jobb lett mint az előző részben, nem lett földhöz ragadt, próbáltak kicsit szabadon fordítani ami nagyon is jól sikerült, jár a pacsi a fordítóknak.

Az utóbbi időkben elengedhetetlen többjátékos mód átesett egy kis ráncfelvarráson, de még mindig szigorúan az egyjátékos mód végigjátszása után ajánlott. Visszatért a csapatmunkát igénylő Wolfpack mód, mellette jött két új is, a Discovery és a Domination. Bevezették a GameLab nevű funkciót, aminek segítségével teljesen ízlésünkre szabhatjuk privát játékunkat.
A játékosok folyamatos panaszai miatt végleg eltörölték az Uplay Passport-ot, aminek célja a használt játékokból való haszonszerzés volt a többjátékos módban.


A Playstation 4-es verzió kapott egy új, de annál érdekesebb funkciót. Mivel a Dualshock 4-en található érintőkijelző, ezért a fejlesztők úgy gondolták hogy ki is használják. Habár egyetlen funkciója van, szerintem hasznos és gyorsabb is mint az eredeti módszer. Mivel eltűnt a Select gomb a kontrollerről, ezért a térkép előhívását a touchpad-re rakták, ami egy jó ötlet volt. Megnyomod a kijelzőt, előjön a térkép és ahogyan az okostelefonokon ugyanúgy közelítesz-távolítasz az ujjaiddal. Persze akik nem szimpatizálnak ezzel a megoldással továbbra is használhatják az analóg karokat.
Van még egy másik érdekes dolog a PS4-es verzióval kapcsolatban. A játék eredetileg 900p-s felbontással jelent meg, csak a nemrégiben kiadott patch-el ezt a számot felhúzták 1080p-re. Észrevehető a változás, szóval ennek igazán örülhetünk még ha nem is ilyen formában adták ki a játékot megjelenéskor. A játék nem szaggat, stabil 30 fps-el fut, ezért is jár a pacsi az Ubisoft-nak. Negatívomként azt tudom felhozni, hogy a rettentően okos AI néha belép az átvezető videókba, ami vicces helyzeteket tud teremteni.

Zárásként annyit írnék, hogy jól tette az Ubisoft hogy teljes játékként adta ki a Black Flag-et, nem pedig egy kiegészítőként. Én nagyon ajánlom a kipróbálását azoknak is, akiknek az előző rész(ek) nem nyerték el a tetszését, mert hiába egy újabb rész az Assassin's Creed franchiseban, a remek összhatást amit összehoztak a montréali fejlesztők azt mindenkinek látnia kell.

Pros:
+ nagyszerű karakterek
+ órási játéktér
+ változatos küldetések
+ jó összhatás

Cons:
- kicsit kopottas grafika
- néhány idegesítő küldetés
- hibás átvezetők
- az AI még nem az igazi

Értékelés
 9Játékmenet:
Kellemes történet, élvezetes küldetések pár kivételével, remek karakterek.

9 Hangulat: 
Nagy hangulatos világ, remek összhatás na meg persze kalózok. Kell más?
 8.5Grafika: 
Szépen összerakott motor, nem a legszebb grafikájú játék a piacon, de nincs nagy baj vele, a karakterek kidolgozásán van még mit javítani.

 9.5Hangok: 
Az Assassin's Creed-ek legerősebb része, remek szinkronok, éneklő legénység, korhoz illő muzsikák.

 8Szavatosság:
Az egyjátékos mód sok órányi szórakozást ígér, viszont egyszeri végigjátszás bőven elég, a többjátékos mód nem az igazi.

Review score
8.8Véleményem szerint a franchise második legjobb része, hiába zártak le egy korszakot, egy újat hoztak létre, amiből még bármi kisülhet. Várom a következő részt.

Összes oldalmegjelenítés