Skydive: Proximity Flight teszt

Még az MTV hőskorszakában, amikor a zenecsatorna nagyrészt videóklipeket játszott le és nem kamu reality showkat, az egyik kedvencem az Amazing volt az Aerosmith-től. Ebben egy geek srác teljesíti álmait az általa kreált virtuális valóságban, érdemes megnézni, már csak azért is, hogy anno mit gondoltak a high techről, a virtuális valóságról vagy a lúzer geek srác sztereotípiáról. A klipben szerepel egy skydive-os jelenet és végig az járt a fejemben a Proximity Flight tesztelése közben, hogy basszus, gyerekkoromban bármit megadtam volna egy ilyen szimulációért - persze a technológia akkor még nem tette lehetővé. És most végre itt az alkalom, egy skydive szimulátor!! Azért nagyon nem voltam felspanolva, sejtettem, hogy mi lesz a vége a dolognak és sajnos be is jöttek a számításaim.

Kezdjük a látvánnyal. Egy ilyen játéknál viszonylag fontos, hogy jól nézzen ki vagy legalábbis ne legyen tök ronda, hiszen az élmény része, hogy mindenféle egzotikus tájakon, sokszor felhőkön keresztül zuhanunk. A Skydive már itt elbukik, a játék elég csúnya. Az alacsony felbontású textúrákat még lehetne a PS3 korlátaira fogni, de a környezet gyérsége, az ismétlődő tereptárgyak és az egzotikus tájak megvalósításában tapasztalható fantáziátlanságot már nem. Egyszerűen nem ad hozzá az élményhez a táj és ez nagy hiba. Ha ez rendben lett volna, félig elvitte volna a hátán a játékot. Az egész igénytelenségre a legjobb példa talán a víz. Viszonylag okén néz ki, de ha landoláskor vízbe érkezünk (ami bizonyos pályákon gyakran előfordul), akkor tapasztalni fogjuk, hogy semmilyen effekt nincs erre az eseményre. Valami nagyon furcsa placcsanás hang mintha lenne, de úgy esünk el rajta, mintha betonra érkeznénk. Komolyan, nem volt idő legalább egyetlen vízbecsapódás effektet beletolni a játékba??


Na jó, akkor biztos a minőség helyett a mennyiségre mentek rá a fejlesztők és van egy csomó pálya vagy egy csomó küldetés, netán egy pályaszerkesztő. OK, nem leszek kegyetlen, a pályaszerkesztő talán túlzott elvárás lenne. Viszont sajnos pályákból sincs túl sok még akkor sem, ha ezt megpróbálták variálni különböző indulási pontokkal vagy eltérő időjárással. Összesen 4 helyszín van: zöldes-fás-hegyes, sivatagos-kanyonos, havas-hegyes és hegyes-dzsungeles-tengerpartos. Játékmódokból úgy tűnik, mintha nagyon sok lenne, de igazából itt kicsit csaltak a feljesztők. A Challange módban van négy szint, az elsőben végigmegyünk az alap pályákon, a másodikban és harmadikban trükköket kell csinálnunk, na itt van a kamu: összesen 23 küldetést indíthatunk. A gond csak az, hogy ezek közül egy csomó konkrétan 10-20 másodpercig (!!!!) tart. Igazán lehetett volna csoportosítani, kb. tovább tart betölteni, elindítani egy pályát, mint végigvinni. A negyedik kategória viszont elég jóra sikerült, szerintem konkrétan ez az egyik legjobb mód: hosszabb pályaszakaszokon, sokszor igen szűk helyeken manőverezve kell átmennünk a pályán elhelyezett hatalmas karikákon. Ha elértük a megfelelő számot, megcsináltuk az adott pályát, de ilyenkor még érdemes tovább repülni, pl. a kanyonok között egész sokáig juthatunk, ilyenkor érezve igazán a szabadságot.

Van még két másik játékmód, az Adrenalin Race és a Freestyle. Előbbi elég jó móka és talán az egyetlen kihívás az egész játékban: három gépi ellenféllel együtt indulunk útnak egymással versenyezve, ki éri el hamarabb a célvonalat jelző randa lila füstcsíkokat. Itt is sokszor kell hihetetlen helyeken átsuhannunk, leginkább azért, mert a baromi gyorsan repülő ellenfelek ellen máshogy nincs esélyünk mint újra is újra feltölteni az adrenalinunkat. De ezt összesen négy pályán tehetjük meg. Négy pálya és kész, ennyi az egész verseny játékmód. A Freestyle esetében mi határozzuk meg, hogy melyik pályán, melyik pontról, milyen időjárási viszonyok mellett szeretnénk dive-olni, ez igazából semmi extra.


És mi ez az adrenalin? Az egyik legfontosabb játékelem. Mindenféle trükkökért, de legfőképpen a proximity flightért töltődik, amikor viszonylag közel száguldunk sziklafal, fák vagy a föld felett, mellett. Ezt használva olyan, mintha nitróznánk egyet, a karakterünk kezét, lábát testéhez szorítja, így szert téve némi extra sebességre. Versenyeknél elengedhetetlen. A trükkökről nem írnék sokat, valójában szerintem inkább kicsit idegesítőek mint szórakoztatóak, de biztos valakinek ez jön be, nem a száguldós rész. Egyébként mindenki választhat saját karaktert vérmérsékelete szerint: gyorsaság, súly és irányíthatóság alapján különböző kombinációkban tizenpár diver közül válogathatunk.

Az irányítással kapcsolatban megengedőbb és jóhíszemű leszek, ugyanis megfelelő eszközök híján nem tudtam Move-val kipróbálni a játékot, csak Dualshockos kontrollerrel. Ezzel egész jól lehetett irányítani az emberünket, Move-val pedig valószínűleg nagyobb élmény, bár azt hiszem igen hamar elfárad az embert, ha nagyra nőtt T betűként próbál billegni jobbra-balra a TV előtt.


Hangok terén már nem ilyen jó a helyzet, valójában itt is az egész játékra jellemző gyér és ötlettelen szavak jutnak eszembe. Persze van szél, meg erősebb szél hangeffekt (utóbbi a proximity repülésekkor), de kb. ennyi. Nincs szinte semmi más hang, még a karakterek sem nyögnek ki annyit sem ugráskor, hogy “jiiiihááááá” - persze tudom, ez nem a Redneck Rampage, de akkor legalább valaki kommentálhatta volna minimálisan a játékot induláskor, nagyobb mutatvány végrehajtásakor. A vízbe csapódásról meg ugye beszéltünk már, nem csak vizuális problémák vannak ezzel kapcsolatban. A zene meg..olyan, amilyet egy ilyen játékhoz elképzeltek: dögösnek beállított rock/metál valami, de valójában annyira jellegtelen és semmilyen, hogy ez biztos nem pumpálja bennünk feljebb az adrenalint. Egy idő után kifejezetten zavaró tud lenni, itt sincs ugyanis nagy választék (ha gonoszkodni akarnék, megkockáztatnám, hogy konkrétan egy szám megy minden pálya alatt, de azért ez biztos nem igaz).


Összegezve az eddigieket a Skydive: Proximity Flight egy közepesen gyenge szimulátor, amit igazából csak a témaválasztása miatt fognak észrevenni és megvenni páran, hogy aztán csalódjanak vagy néhány óra játék után megvonják a vállukat. Itt-ott látszik, hogy mi lehetett volna belőle, ha sokkal több munkát tesznek bele a fejlesztők, de valószínűleg ennyi volt a cél. A játék megüti azt a szintet, hogy ne lehessen borzasztónak nevezni, sőt el is szórakoztat egy ideig, de szinte minden téren kevés. Se a grafikát, se a pályák számát vagy a játékmódok változatosságát elnézve nem mondhatom azt, hogy rendben van. A kb. 6000 forintos ára miatt nem tudom ajánlani, csak azoknak, akik a fentiek tudatában is mindenképpen ki szeretnék próbálni. Nekik még egy infó: nincs multiplayer lehetőség, még hotseat sem, saját score-unkat tudjuk döntögetni max a haverokkal.

Pro:
- néha átjön a zuhanás-, sebességérzet
- egy-két küldetés tényleg izgalmas
- ilyet is látunk

Contra:
- elnagyolt megvalósítás
- kevés kontent
- gyenge grafika

-ndever-

Értékelés
 7.0Játékmenet:
Nem túl változatos a látszat ellenére. A verseny és a karikagyűjtés jó móka, de itt kb. ki is fújt a játék.
 6.5 Hangulat: 
Háát, előfordult, hogy beleéltem magam és izgultam, hogy átférek-e, de csak nagyon ritkán.
 6.0Grafika: 
A játék talán leggyengébb része. Sivár és csúnya.
 6.0Hangok: 
Gyenge zene, nagyon kevés hangeffekt és nulla szinkron.
 6.0Szavatosság:
Pár óra alatt mindent meg tudsz csinálni, ezután az időkön, score-okan lehet javítgatni, de nem hiszem, hogy ennél a játéknál ez sokakat motiválna. Talán haverokkal egy-két este bemelegítésnek a nagy játék előtt elmegy.
Review score
 6.3Csak a nagyon kíváncsiaknak ajánlom, a többiek várják meg, míg jóval olcsóbb lesz. Vagy míg kiadnak egy jobb játékot ebben a témában.

Összes oldalmegjelenítés