Goodbye Deponia - Teszt



Goodbye Deponia - Teszteltük a játékot...

A Daedalic Entertainment idén sem ült a babérjain. Itt a Hungamer hasábjain már ebben az évben is többször olvashattatok teszteket az új fejlesztéseikből. Immár elérkezett a nap, hogy sorrendben 2013-ban a harmadik kaland címűk jelenik meg és szerencsére ezen cím tesztelésére is kaptunk tőlük egy lehetőséget. A Goodbye Deponia jelen tesztünk alanya, mely kalandjátékos berkekben ismert Deponia (immár lassan sorozatról beszélhetük) játékok harmadik tagja.

Az első rész még 2012 elején jelent meg német nyelven és ugyan a kritikusokat megosztotta, de a kalandjátékosok imádták. Először angol nyelven adott év augusztusában kezdhette meg Rufusként kalandjait a világ többi része is. Még 2012  jött a következő rész is, mely már a kritikusokat is meggyőzte, a Chaos on Deponia kiválóan sikerült. A harmadik rész azonban már csak idén volt várható, nehéz volt kivárni, de megérkezett és bizony megérte várakozni.

A Goodbye Deponia történetéről nem szeretnék túl sokat elárulni. Az a szép a Deponia játékokban, hogy gyakorlatilag ott veszik fel a fonalat, ahol az előző részben befejeződött. Jogosan merül fel a kedves olvasóban, hogy ezek szerint kötelező lehet ismerni az előzményeket ahhoz, hogy élvezzük és teljes mértékben megértsük a játékot. Ebből a gondolatmenetből az első rész egyáltalán, míg a második megállapítás csak részben iga. Sok régi karakter tér majd vissza, lesz rengeteg utalás az előző részekre, de ezek nélkül is élvezhető a játék. Aki végigjátszotta a korábbi epizódokat annak viszont sok elem, történet, NPC-ben lesz része, ami még tovább emeli majd az amúgy is kiváló élményt.

Rufusnál megvan a fontossági sorrend (Goal meg had forogjon...)

Történetünk tehát ott indul ahol a második rész abban maradt. Hőseink megpróbálják megmenteni szeretett bolygójukat, amit el akarnak pusztítani bizonyos célok elérése érdekében. Teljes lelki nyugalommal osztom meg eme nagy spoilernek tekinthető apróságot, mivel gyakorlatilag ezzel a felütéssel már az első pár perc játékidőben szembesülni fogunk, illetve a sorozatot ismerők már bizonyosan alaptól tudnak. Hőseink célja ennek megakadályozása és ezen cél elérése nagyrészt egy nem kicsit egoista, önző és kissé bolond egyénen Rufus-on múlik majd, aki az előző részek főszereplője is volt. Maga a történet jellege eléggé kettős. Némileg bolondos, néha nagyon komoly. Gyakorlatilag keveredik a felnőttes sztori a kissé gyerekes elemekkel, sőt néha már-már őrült dolgokkal.

Játékmenet tekintetében a Goodbye Deponia, mint a Daedalic Entertainment egyéb kaland címei követi a jól kitaposott ösvényeket némi apró könnyítéssel (már most mondom ez nem az a fajta könnyítés, amire gondoltok!). Ugyanúgy tárgyakat kell felszedni, kombinálni, majd a megfelelő helyen alkalmazni a továbbjutáshoz. Rengeteg lesz a fejtörő, mind a továbbjutáshoz szükséges apró lépések tekintetében, mind pedig külön fontosabb pontokon kialakított logikai feladványok tekintetében (ezek mint az újabb Deadalic játékokban átugorhatóak, viszont kivitelezésükért achievement jár). Ha már logikai feladványokat megemlítettem ezekből rengeteg van és igen változatosak is. Bizony meg fogják dolgoztatni az agytekervényeket.

Ami viszont még inkább megdolgoztatja majd a szürkeállományt azok maguk az apró lépések, amikkel haladunk majd előre a sztoriban, azaz a tárgykeresés (szóközzel felvillannak azok a tárgyak,  melyekkel interakcióba léphetünk, ennyi könnyítést azért kapunk), találás és kombinálás. A játékban sokszor kell majd NPC-kkel társalogni a továbbjutáshoz és ezekben az eszmecserékben nem mindig lesz alapból opció a továbblépéshez. Sok esetben a megfelelő beszédopció megjelenéséhez kell 1-1 fontos tárgy vagy eleve azt a tárgyat kell odaadni az NPC-nek, hogy továbbjuthassunk. Ugyan viszonylag kis terek vannak, amelyekben mozoghatunk a beszéd, a tárgyak és ezek kombinálása néha annyira megbonyolítja az egész megoldási láncolatot, hogy csak állunk ott és bámulunk mint borjú az újkapura, hogy itt tulajdonképpen mit is kéne csinálni. Sőt néha úgy megkavarodik majd a játékos a megoldások során (volt 1-2 ilyen szituációm nekem is a játékban), hogy azt se tudja merre van előre.

Játék egyik legmeglepőbb jelenete lesz ez a rész....

Természetesen a megoldások az egyszerűség síkján mozognak, viszont a megoldási kombinációk száma miatt ezt csak akkor fedezzük fel, mikor már megoldottuk őket. Itt szeretném megemlíteni, hogy 1-2 részen bizony órákig vakartam a fejem, hogy itt vajon nekem merre kéne elindulni, mit is várnak el a fejlesztők. Ez bizony azt kell mondjam a jó kalandjáték egyik fontos része és bizony ezt csillagos ötösre teljesíti a Goodbye Deponia.

Maguk egyébként a megoldások, mint írtam egyszerűek, néhol pedig normális emberként eszükbe se jutnának. Köszönhetőek ezek Rufus rendkívül agyafúrt, egyébiránt rendkívül extrém és elborult gondolatmenetének is. Viszont ezek azok a mozzanatok, amelyek heves röhögőgörcsöt tudnak okozni a játékosban. Rufus ahogy beszél másokkal, gondolkodik, amilyen szituációkba keveredik és amilyen megoldásokat dolgoz ki minden esetben igen humorossá formálták a Daedalic szakemberei. Humorral is rendkívül jól ellátott a játék.

Sok esetben egyébként az események több helyszínen játszódnak majd egyszerre és bizony a továbbjutáshoz be kell várni "egymást" és csak akkor van lehetőség haladni. Sokszor ezt sok játékos úgy fogja megélni, hogy ott bizony elakadt. Fontos megemlíteni az előzetes frusztráció elkerülése végett, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem jöttök rá, hogy mit kell csinálni. Egyszerűen csak ott lekorlátoz a játék a folyamatos és gördülékeny történetmesélés érdekében. Ekkor érdemes a többi helyszínen szétnézni és tevékenykedni ott ahol van lehetőségünk.

Egyben a nagy csapat

Az NPC-k tekintetében nagy részt korábbi részekből ismert karakterek fognak megjelenni. Mindnek egyéni stílusa van és mind nagyon egyedi. Aki nem játszott a korábbi részekből azoknak így is újak lesznek ezek a szereplők. Akik ismerik a korábbi részeket, azok meg szerintem örülni fognak a rég látott ismerősöknek. Rufus egyébként az NPC-k segítségével képes arra, hogy bármely helyzetből humorosan jöjjön ki kaján vigyorral az arcán. A helyzetkomikum amúgy is szerves részét képezi a játéknak. Erre egyébként külön fogunk egy helyszínt is kapni, melyben a karakterek beszólásait közönség fogja hangos nevetéssel értékelni (mondanom, se kell kibírhatatlan, hogy a játékos is ezen a részen el ne kuncogja magát).

Grafika tekintetében nincs új a nap alatt a már jól kitaposott ösvény elve érvényesül ismét. Teljes mértékben érhető is ez a lépés,  ugyanis a korábbi Deponia játékok is rajzolt grafikával felvértezve érkeztek meg monitorainkra. Ezzel nincs is semmi baj, mivel a fejlesztő már bizonyítottan művészien alkotja meg a játékok világát, npc-ket és úgy összességében minden mást , ami grafikai megjelenítést igényel. Ezúttal is kiváló munkát tettek le az asztalra. A világ kellően színes és stílusos, ahogy az NPC-k is szuperül vannak kialakítva (na jó tervezni már nem kellett sokat, mert nagy részük a korábbi részekben is szerepelt) és az átvezető videók is nagyon hangulatosak lettek.

Ha azt mondjuk, hogy  a fejlesztő kiválóan ért a képi megjelenítés rajzolt formában történő megjelenítéshez, akkor legalább ennyire fontos megemlíteni, hogy ugyanúgy mesterien tudnak karakterek mellett hangzást is előállítani. Elsősorban zenék tekintetében tudunk általában áradozni a Daedalic játékokról. A Goodbye Deponia esetében is vannak füllbemászó dallamok, de összességében ezen játék tekintetében nem itt van a hangsúly, így csupán jónak tudom ítélni a zenéket, de nem kiválónak. Viszont a fejezetenkénti átvezető muzsika, melynek minden esetben eltérő szövege van, na az zseniális. Az angol szinkron egyébként kiváló lett, a karakter hangja nagyon jól illik a stílusukhoz. A szinkronszínészek kiváló munkát végeztek.

Táborozni jajj, de jó...

Szavatosság tekintetében gyakorlatilag vagy tudatosan vagy teljes véletlenül de a Daedalic játékok újabban mindig hasonló játékidőre (idei három játékukra mindenképp igaz) vannak belőve. Nincs ez másképp a Goodbye Deponia esetében sem. Körülbelül ugyanis 10-15 óra lesz haladástól függően a játékidő, mely azért elég korrektnek nevezhető. Egy végigjtászásra képtelenség az összes achievementet megszerezni, így ha más miatt nem is ezért mindenképp érdemes újra végigjátszani. Mint azt már korábbi kaland tesztekben is említettem a megszerzett tudás birtokában magára a történetre is még jobban oda lehet figyelni egy második végigjátszásban.

Összességében megkapjuk a szokásos színvonalat a fejlesztőtől. Egy jól felépített világban, érdekes karakterekkel megtűzdelt, humorral teli nagyon szórakoztató kalandjátékot kaptunk ismét a Goodbye Deponia személyében. Ami azt kell mondjam jó is meg nem is. Jó, mert mindig élvezet egy jó kis kalandjátékkal játszani, de nem jó, mert már eleve a három idei Daedalic játékból nagyon nehéz lesz év végén a legjobb kalandcímet kiválasztanunk. :-)

Pros
+ Újra Deponia
+ Rufus karaktere zseniális
+ Grafika kiváló mint mindig
+ Logikai feladványok nagyon élvezetesek
+ Színültig tele van humorral a játék
+ Néhány kalandjátékoktól szokatlan játékmenetbeli csavar
+ Nyitott marad a játék vége (Welcome Back Deponia?)

Cons
- Egy-egy videó néha nem jelent meg a kellő helyen
- Néha nagyon gonosz módon nehéz
- Több helyszínes feladványoknál ember legyen a talpán aki nem zavarodik össze elsőre
- Zenék ezúttal annyira nem kiválóak

Értékelés
9.0Játékmenet:
Klasszikus kalandjáték elemekkel van teletűzdelve a Goodbye Deponia. Némi könnyítés, hogy ki lehet emelni azon tárgyakat, melyekkel interakcióba lehet lépni, de ez önmagában nem túl sok segítség. Maguk a logikai feladványok nem túl nehezek viszont a tárgykombináció és a néha több helyszínen zajló események nem teszik könnyűvé a helyzetet. De ez mikor volt hátrány ez kalandjátékban? :-) 
9.5 Hangulat: 
A rajzolt grafika megadja az alaphangulatot és ha a zene nem is, de az ismerős környezet a játékot ismerőknek mindenképp garantálja a hangulatot. A sorozattal most ismerkedők, meg semmi perc alatt megérzik a tetteink súlyát és beleélik magukat hőseink helyzetébe. De ha mégsem a történet akkor is a képernyők elé szögezi majd őket is.
9.5Grafika: 
Rajzolt grafikát kapunk, ami a szokásos stílusos Daedalic minőség. Semmi új, semmi meglepetés, de a tökéletesen nem is kell már tovább javítani.
8.5Hangok: 
Mindig kiválót alkotnak a német fejlesztők hangzás tekintetében is. A zenék ezúttal sajnos nem kiválóak, de igen jók. A szinkron és egyéb hangok viszont maximális pontot érdemelnek. A kettő átlaga viszont csak jó értékelést érdemel.
8.5Szavatosság:
Kalandjátékról beszélhetünk, ergó a maga 10-15 órás játékideje egész kiemelkedőnek mondható. Újrajátszási faktora maximum az achievementek miatt alakulhat ki, illetve hogy még egyszer bejárjuk Deponia vidékeit, megértsük még jobban a történetet.
Summary
9.0A Goodbye Deponia hozza a szokásos Daedalic színvonalat. Kissé néhol már-már gonosz módon nehéz, a zenék már nem olyan füllbemászóak, mint korábban. Ennek ellenére kalandjátékosoknak kötelező élmény. Kezdő kalandozóknak talán valami könnyebbel érdemes elindulni a point & click játékok világába.

Összes oldalmegjelenítés