Call of Juarez Gunslinger - Teszteltük a játékot...
A játékiparban különböző trendek működnek, melyek különböző stílusokat és korszakokat emelnek ki az átlagból, hogy aztán később ezek helyét más aktuális mánia vegye át. Vannak azonban olyan stílusok és korszakok, melyek sosem érték el (remélhetőleg eddig) azt a szintet, hogy tömegével készüljenek belőlük játékok. Sokan mondhatják erre, hogy ez nem is feltétlenül probléma, ugyanis ezen trendek az adott mánia tárgyát annyira túleröltetik, hogy az már a legnagyobb rajongóknak is heves öklendezési kényszert okoz (legjobb példa az egy időben folyamatosan adagolt II. Világháborús játékok tömkelege, amit mostanában felváltott a zombi mánia.... Nem csoda, hogy sokan már ez utóbbit is rendkívül unják).
Jelen tesztünk alanya nem a mainstream trendet képviseli témaválásztását tekintve. A Call of Juarez Gunslinger ugyanis szerencsére újra a pc-n eléggé hanyagolt western típusú játékok sorát gyarapítja. A Call of Juarez első része is üdítő hatással volt a piacra annak megjelenésekor. Erre a második résszel a Technland és az Ubisoft még rátett egy lapáttal a Call of Juarez Bound in Blood-ban, amit méltán nevezhetünk a sorozat legjobb darabjának. Sajnálatos módon valami perverz ötlettől vezérelve a Cartel nevezetű harmadik részben modern korba látogattak el a fejlesztők és a hatás nem is maradt el, ugyanis hatalmasat bukott a játék.
Szerencsére a Gunslingerben visszatértek szépen a sorozat gyökereihez és újra a vadnyugat kies pusztáin, ördögszekérrel, rosszarcúakkal és puskaporszaggal vegyes városkákban és a Sziklás hegység erdőségeiben kalandozhatunk aktuális főhösünkkel. A játék főhőse ezúttal Silas Greaves, egy fejvadász, akit elsősorban a pénz mellett a bosszú vezérel. Silas családját ugyanis jó western hagyományokhoz hűen meggyilkolták és minő meglepő, csak ő élte túl a mészárlást. Felépülvén tehát felkerekedik, hogy megbüntesse a felelősöket.
A táj kidolgozására igazán nem lehet panasz
A Gunslinger története a fenti alapszituáció felvázolása után mégsem úgy kezdődik, ahogy azt várnánk. Silas éppen betér egy helyi vendéglátóipari egységbe (köznapi nevén kocsma), ahol a vendégek felismerik őt, mivel ő egy híresség, akiről egy centes regények tucatjai szólnak. A kezdeti felismerés hamar átcsap történetmesélő délutánba és Silas elkezdi a "valóságnak" megfelelően elmondani kalandjainak és bosszúja beteljesítésének hiteles történetét. Kissé néha Hári János koszorús költőnk történetei jutottak eszembe játék közben, ugyanis Silas elbeszélését mi magunk fogjuk majd a képernyőnkön lejátszani (amit a mesélő természetesen időnként szépen ki is színez akár játék közben is). A "hirtelen észrevettem egy létrát, amit eddig nem láttam" fajta mondatoktól heves kuncogás tört rám időnként. Sőt, néha olyan is előfordul, hogy háromszor fog neki más-más aspektusból főhösünk az elbeszélésnek, amit a közbevágók is ki-ki egészítenek egy-két általuk igaznak vélt információval.
Gyakorlatilag ez a narrációs történetmesélés nagyon jót tesz magának a játékmenetnek is, ugyanis néhány esetben akár az időben is ide-oda fogunk mozogni a történet folyamán. Silas időnként elmondja az aktuális pályarész végkimenetelének megismerése után az előzményeket, amit bizony mi magunk játszhatunk le. Kicsit ezek a részek, illetve az időnként, de főképp a minibossoknál megjelenő képregényszerű bevágások a Tarantino filmeket idézik, ami egy külön ízt ad az egész játéknak. Azonban a történet kissé csapong és néha olyan érzésem volt, hogy voltak jó koncepcióik, jó ötleteik, de ezeket nem igyekeztek a Techland-nél egymás után fűzni, hanem csak egymás után bedobálták a pályákat.
Amennyiben ismerjük az előző részek játékmenetét, akkor nem fog meglepetést okozni a Gunslinger játékmenete sem. A játék továbbra is egy western stílusú FPS játék a maga colt, winchester, lefűrészelt csövű puskával, dinamittal és társaikkal. A fejlesztést nem itt, hanem a szintlépések tekintetében találjuk majd. A játékban ugyanis beépítésre került egyfajta xp rendszer, mellyel szinteket léphetünk. Szintenként kapunk majd egy pontot, melyet három fejlesztési ágra tehetünk majd.
Koncentráció mód élesben. Bal oldalt mutatja a kis pisztoly ikon a mennyiséget
Fejleszthetünk távolsági harcmodorra (Winchester puska gyors, pontos és halálosabbá tétele), közelharci módra (shotgunok használatának mesteri szintre emelése) vagy revolverhős irányba (dupla pisztollyal való golyószóró üzemmód). Ezeket akár párhuzamosan is fejleszthetjük, de egy-egy ágra koncentrálni, majd azokat maximálisan kifejleszteni még kifizetődőbb lesz. A három ágban ugyanis két-két fegyver található, amelyek fejlesztéseinek kimaxolása esetén ezek a fegyverek egyrészt sokkal halálosabbá vállnak, másrészt arany színűvé változnak.
Sokan azt mondják, hogy azzal, hogy pontok szálldosnak a lelőtt ellen körül a játék teljesen elment arcade irányba. Én személy szerint azt gondolom, hogy így még változatosabbá tehető a lövöldözős játékmenet. Lehetőség van ugyanis direkt magas pontszámú módban eltenni az ellent láb alól. Díjazza a játék a fejlövéseket, ha megpattanó lövedék öli meg az ellent vagy ha valami kisebb fedezéken keresztüllőve küldjük őket az örök vadászmezőre. Ha kellően ügyesek vagyunk és bekapott lövés nélkül gyors egymásutánban likvidáljuk az ellent, akkor akár úgynevezett kill chain-t is kezdhetünk, melyet minél tovább folytatva egyre több pont lesz a jutalmunk (gyorsabb szintlépés).
Kellő mennyiségű likvidált ellenfél esetén feltöltődik a koncentrációs szintünk is és ilyenkor lehetőség van az idő lelassítására. Ekkor az ellenfelek piros színűvé válnak és gyors egymásutánban lelőhetőek. Ez az effekt egyébként ajtókon történő behatoláskor is aktiválható, ha szeretnénk, ami nagyban megkönnyíti majd a zárt helységekbe történő behatolást. Erre rámondhatnánk, hogy ez így csalás szagú, azonban azt hozzá kell tennünk a dologhoz, hogy zárt ajtón simán bemenni többnyire egyelő lenne az öngyilkossággal. Ezeket a helyeket ugyanis jócskán be szokták védeni az ellenséges cowboy-ok.
Ha nagyon lesérülünk és épp aktív a képességünk egyszer kitérhetünk a golyó elől
A Call of Juarez Bound in Bloodban már debütált egyfajta párbaj rendszer. Ezek általában egy-egy pályarész végére lettek elhelyezve és az adott ellenséges banda fejével kellett leszámolás módban összeakasztani bajszunkat. Ez a feature helyet kapott a Gunslingerben is és a recept továbbra is ugyanaz, ugyanis a pálya végén lévő minibossokat lehet majd így kivégezni (némelyiket hagyományos harcban kell majd egyébként lelőni, másokat majd csak párbajban lehet). Viszont amennyire ugyanolyan a párbajok elhelyezése az irányítás annyira más. Több dologra kell majd figyelnünk. Jobb kezünkkel az egér segítségével kell majd fókuszálni, azaz becélozni az ellenfelet, aki időnként jobbra, balra mozog, míg bal kezünkkel a pisztolytáskánk közelébe kell manőverezni a kezünket a pisztoly gyorsabb előrántásának elősegítése végett.
A párbaj kezdetét mindig a szívünk erőteljesebb dobogása jelzi és csak ekkor lehet fegyvert rántani. Illetve nem csak ekkor lehet,csak ha becsületes módon akarjuk legyőzni ellenfeleinket (achievement van rá, hogy ha az összes ellent becsületes módon győzzük le). Lehetőség van ugyanis hamarabb fegyvert rántani, de az gyávaságnak minősül és így nem is kihívás a párbajok megynyerése. Becsületes módon viszont sokszor fűbe fogunk harapni. Az ellenek mozgását érdemes kiismerni és mindig rajtuk tartani a célkeresztet (ami úgy szűkül minél tovább az ellenen tartjuk a célkört), míg a fegyverrántás gyorsaságát a pisztolytáskához közelítő kezünk jelzi majd. Ha eljön az idő és sikerrel vesszük a párbaj által nyújtott akadályt, akkor a játék összegzi majd teljesítményük reakcióidőre, gyorsaságra és még jó pár egyéb adatra lebontva.
Minden pályán igazából az aktuális főellenfelünkhöz kell majd eljutni (ezeket korábban miniboss-oknak is neveztem), akiken az embereiken keresztül vezet az út. A közelharcosoktól kezdve a sima puskás, pisztolyos ellenfelektől néhány fajtával fogunk csak összefutni. A két legnehezebben megölhető a puskával vagy shotgunnal ellátott nagyobb növésű cowboyok, melyek teste nem igazán sérülékeny. Esetükben a fejlövésekre kell hagyatkozni, vagy elnyomni egy koncentrációt. A főellenfelek mindegyike egyébként a vadnyugat egy-egy jeles alakja lesz, mint Jesse James, Billy a kölyök, Butch Cassidy és a Sundance kölyök és még számos kevésbé ismert figura, melyek mindegyike egyedi kinézetet kapott.
Valahogy Silas mindig az utolsó percben veszi észre az utat :-)
A heves pisztolypárbajok és a tizesével elpuffogtatott lövedékek közötti szünetekben van lehetőség a kutakodó kedvű játékosoknak különböző gyűjtögethető cuccokat is meglelni. Ezeket a Gunslingerben Nuggets of Truthnak nevezik (Az igazság aranyrögei), melyek a gyakorlatban egy-egy kártyalapnak felelnek meg. Jelen létük egyértelműen arra sarkalja a játékost, hogy a pályákon nem csak vérgőzös szemmel járjon, hanem a tájat is csodálja meg (ami igazán gyönyörűre sikeredett, de erről majd kicsit később) és lelje föl ezeket a rögöket. Minden egyes kártyán egy-egy témakörben kapunk majd a valóságnak megfelelő adatokat. Például a nevesebb vadnyugati személyiségekről, bandákról, seriffekről fogunk majd a valóságnak megfelelő információkat kapni (kiderül, hogy Billy a kölyök csak önvédelemből ölt, tehát sok mítoszt le fognak rombolni ezek a kártyák), így mindenképp érdemes őket begyűjteni már csak azért is, hogy valósabb képet kapjunk az akkori legendákról.
A Gunslinger ugyan nem rendelkezik nagy sajnálatomra többjátékos móddal ennek ellenére nem csak sztori módban lehet játszani. Van egy arcade mód is, melyben korlátozott mennyiségű pályán lehet végigmenni azzal a céllal, hogy minél több pontot lőjünk össze. Itt három karakterből választhatunk, melyek megfelelnek a sztori mód fejlesztési lehetőséginek. Ezeket is lesz majd módunk fejleszteni amellett, hogy a barátainkkal és a világ többi játékosával is harcba szállhatunk annak függvényében, hogy ki tud több pontot összelőni.
A másik versenyre alapuló mód a párbaj mód, melyben a vadnyugat 15 pisztolyhősét kell majd legyőznünk mindössze 5 élet birtoklása mellett. Ez a mód szintén pontra megy és szintén lehet majd versenyezni a haverokkal és a világ legjobbjaival is. Az alapjátékhoz hasonlóan a játék díjazza ha tisztességes párbajban győzünk és nem orvul előbb kapjuk elő a mordájt mint az ellenfél. Ebben a módban egyébként olyan ellenekkel is párbajozhatunk, akikkel az alapjátékban nem (pl. ott csak simán le kellett őket lőni párbaj nélkül). Ha a 15. ellenfél előtt meghalunk ötször, akkor kezdhetjük elölről a játékmódot.
Gyorsaság, precizitás, időzítés mind-mind számít a párbajokban (ezt megnyertük)
A Gunslinger játékmenete tehát nagyrészt hozza majd a Bound in Bloodban megkedvelet feature-öket, ugyanakkor újakat is bemutat majd, amelyek közül a párbajt lehetett volna pc orientáltabbra is megalkotni. Látszik rajta, hogy konzolra szánták és ez bizony sokak számára akár túl nehézzé is teheti ezeket a részeket holott begyakorolhatóak. A gyűjtögethető dolgok és a minibossok üdítő változatosságot nyújtanak, a játékmódok szintén kellemesek és még a sztori mód végigjátszásának is van érteleme, ugyanis ekkor kapjuk majd meg a legnehezebb fokozatot. A True West nehézség már sokkal nagyobb kihívást nyújt majd és korlátozza a Hud-ot, valamint teljesen elveszi a célkeresztet így csak az úgynevezett Iron Sighttal lesz módunk célozni.
A játék grafikája kissé szakít az elődök megoldásaival. A western hangulat teljes mértékben megteremtésre került, ugyanakkor kapott egy kis adalékot némi Borderlands beütéses cellshaded megoldás formájában a Gunslinger. Amennyire eleinte zavart később annyira megkedveltem ezt a megoldást, ami még tovább mélyíti a Tarantino filmekre való hasonlóságot (Django, hogy témakörnél is maradjunk). Amit viszont nem tudtam teljes mértékben elfogadni az a képernyő körül megjelenő fekete sáv. Értem én, hogy történetet mesél Silas és ez a megoldás ezt hivatott szimbolizálni, de akkor is zavaró.
Maga a grafika egyébként a fentebbi érdekességektől függetlenül rendkívül módon igényes és nagyon szépen kidolgozott. Minden apró kis elemre ügyeltek a készítők, amire meg nem azt meg a cellshaded ápolja és eltakarja. A tájak kidolgozása egyébként első osztályú és maradéktalanul hozza vadnyugat feelinget. A karakterek kidolgozás szintén kissé eltúlzott. Billy a kölykön nem tudom volt-e valaha piros sál, de a Gunslingerben van. Ugyanígy az ellenfelek némelyike is túlságosan túldíszített. Viszont az eleve Silas által bőven kiszínezett történetben ezt még simán el is lehet nézni. A fegyvereink és minden más úgy van kidolgozva ahogy egy western játékban azt illik.
A Nuggets of Truth bizony érdekes információkat tartalmaz
A hangok tekintetében még ennyi negatívumot se tudok megjegyezni, mint a grafika tekintetében. A zene varázslatos, magával ragadó, süt belőle a vadnyugati hangulat. A szinkronszínészek kiválasztása és színészi játéka kiváló. Silas hangja egyenesen zseniális és maximálisan hozza a karaktert a színész. Az ő hangját fogjuk a legtöbbet hallani, mivel ő lesz gyakorlatilag a játékban végig a narrátor. A fegyverhangok némelyike annyira nem jó, mint vártam. Főleg a pisztolyhangok térnek el kissé a Bound in Blood hangzásától, ennek ellenére rossznak mégse nevezném.
Szavatosság tekintetében a Call of Juarez Gunslingernek nincs túl sok szégyenkezni valója. Maga a főszál körülbelül 6 órányi játékidőt emészt majd fel időnkből, ami a mai FPS trendeknek bőven megfelel. Ekkor feloldhatjuk a legnehezebb fokozatot, aminek végigjátszása valószínűleg ennél több időt igényel majd. Az arcade mód és a párbaj mód mind-mind gyakorlatilag a végtelenségig nyújthatja a játékidő, ha sikeresen az élre akarnánk magunkat tornászni (sok sikert hozzá, már most közel tökéletesen teljesített játékmenetek alapján számolt pontok vannak). Sajnos a játék maga nagyon el bírná viselni a Bound in Bloodban debütált többjátékos módot. Érthetetlen számomra, hogy ez miért maradt ki (illetve részben értem és ezt a következő bekezdésben ki is fejtem).
Összességében megkaptuk, amit vártunk már a Bound in Blood után, egy újabb western témájú Call of Juarezt. A fejlődési rendszer és az új mechanizmusok mindegyike üdítően hatott a játékmenetre azonban azt nem feledtetheti, hogy ez a játék bizony tényleg arcadebb lett. Szerény véleményem szerit a Cartel bukása után ez a rész több szempontból is teszt jelleggel került piacra. Egyrészt kíváncsiak voltak rá, hogy a Cartel a sorozat kifulladása miatt bukott vagy a kor miatt (válasz utóbbi), másrészt az új mechanizmusok egy jövőbeli szebb, jobb és nagyobb COJ játékot sejtetnek készülni (vágyálmom egy Call of Juarez FPS játék sandbox-os megoldásban... Reméljük a Techland és az Ubisoft is gondolt már erre).
Pros
+ Call of Juarez újra a vadnyugaton
+ Cellshaded grafika
+ Fejlődési rendszer
+ Gyűjthető dolgok
+ Minibossok
+ Koncentrációs mód
+ Steam támogatás
Cons
- Nincs többjátékos mód
- Párbaj rendszer erősen konzolosított megoldása
- Fekete keret a képernyő körül
- Pisztolyhangok nem tökéletesek
- Történet végkimenetele előre sejthető
| Értékelés | |
| 8.0 | Játékmenet: Ott folytatjuk, ahol a Bound in Blood után is kellett volna. Pörgős vadnyugati pisztolycsaták, tucatjával hulló ellenfelek, minibossok, párbajok. Hamisítatlan COJ élmény garantált .... lenne teljes mértékben, ha nem rontaná kicsit le az erősön konzolosított párbajrendszer. Így csupán maximum jónak nevezhető. |
| 8.5 | Hangulat: A játékmenet révén egyértelműen a vadnyugaton érezzük majd magunkat, amire a hangok és zenék csak rátesznek egy lapáttal. Meglepő módon a cellshaded grafika is remekül illik a témához és így összességében tényleg elhiteti velünk a játék, hogy pisztolyhősök vagyunk, aki bosszút állni indult. A történet sablonossága és az egymás után összevissza"dobált" pályák kissé rontják az összképet. |
| 9.0 | Grafika: A cellshaded grafikára hajazó megvalósítást összességében illik a játékhoz. Azonban az eltúlzott elemeket lehetett volna némileg hanyagolni. Ennek ellenére még mindig azt mondhatom, hogy kiválóan segíti a hangulat kialakítását. Csak az a fekete keret ne volna! |
| 9.5 | Hangok: Vadnyugati melódiák csendülnek fel a megfelelő helyeken, a történetet jól kiválasztott és tehetséges színészek tolmácsolják. A fegyver és egyéb hangok csak tovább fokozzák az élményt. Egyedül rossz szájíz a colt hangjában tapasztalható meg. |
| 8.0 | Szavatosság: Ha csak a sztori szál lenne akkor kevés lenne, amit a Gunslinger mutat. Azonban az arcade és párbaj módokkal, valamint a Wild West nehézséggel már tisztességes játékidőt tud felmutatni. A pontokkal történő harc miatt meg jó sokáig fent tudja tartani az érdeklődésünk, ha szeretjük az ilyesmit. A legnagyobb hiba azonban a multi hiánya. Érthetetlen, hogy kimaradt. |
| Summary | |
| 8.6 | A Cartel utáni botlást méltó módon kompenzálja a Call of Juarez Gunslinger és hozza azt amit a korábbi részekben megszoktunk, sőt még kicsit többet is. Aki kicsit is vonzódik a western témához annak kötelező. Akik egy kellemes kis lövöldére vágynak, annak is érdemes kipróbálni. Várjuk Techland és Ubisoft a következő kiváló COJ játékot! |