Sacred Citadel - Teszt

Sacred Citadel - Teszteltük a játékot...

A Sacred név bizonyára sok játékos számára lehet ismerős. A sorozat kezdete még 2004-re datálható, amikor is az első Sacred című játékot kiadták. A játék és kiegészítője eléggé kedvelt volt a cRPG-k körében, ahogy a később megjelent Sacred 2 című játékot is sokan szerették, azonban ez utóbbi rész (vagyis a Sacred Citadel) már nem aratott akkora sikert, mint elődjei. Éppen emiatt ment tönkre annak idején a korábbi játékok fejlesztője, az Ascaron 2009-ben. Szerencsére a sorozat nem maradt parlagon és a korábbi játékok kiadója, a Deep Silver megvásárolta a jogokat és belefogott a Sacred 3 fejlesztésébe.

A második rész után viszont jelentős idő telt el, bizony ideje volt feleleveníteni a régi emlékeket és kissé visszahozni a köztudatba a Sacred nevet. Gyakorlatilag ezért is készült most el jelenlegi tesztünk alanya, a Sacred Citadel. A játék ugyanis a későbbiekben megjelenő harmadik rész előfutárának tekinthető, amivel újra előtérbe kívánják helyezni Ancaria világát. Emellett  nem titkolt célul tűzték ki a fejlesztők, hogy lerakják az oldalnézetes akciójátékok új generációinak alapkövét. Hogy ez utóbbi törekvésük mennyire sikerült a fejlesztőknek, azt a lentebbi tesztből megtudhatjátok.

A Sacred Citadel tehát egy oldalnézetes akciójáték, mely a nagy elődök által kijárt ösvényen halad, természetesen megbolondítva némi modernebb, jobban mondva RPG-sebb vonással. A játék ugyanis nem csak loot rendszerrel van ellátva, hanem még ehhez illően fejlődési rendszer is beépítésre került, így próbálván kombinálni az RPG és a Goldenaxe féle játékok legjobb elemeit és ezzel egy teljesen új műfajt próbálván megteremteni. Az alapötlet maga nem rossz, de ami papíron működik nem biztos, hogy a valóságban is ugyanolyan jó lehet.

Az ellen gyakran hullámokban érkezik

A szokásos tesztelési menetrendünket betartva kezdjük is az elemzést a történettel. A Sacred Citadel-t bizony nem a története miatt fogjuk kedvelni. Ancaria-ban ismét feltűnik ugyanis a gonosz, mely ismét hatalmát óhajtja megszilárdítani, illetve az immár hosszú évek óta békében élő élőlények között véres rendet vágni. Tulajdonképpen nem is érdemel több szót maga a történet, ugyanis szokásos klisék tömkelegei vannak benne, amiket már ezerszer elpuffogtattak más fejlesztők is.

A Sacred Citadel játékmenete gyakorlatilag az oldalra scrollozós játékok aranykorát idézi. Összesen húsz pályán irthatjuk majd a kisebb és nagyobb ellenfeleket. Majdnem mindegyik pályán alkalmunk lesz egy-egy boss-al is megmérkőzni. Gyakorlatilag ezek a pályák több arénában zajló összecsapásnak felelnek meg. Haladunk előre és lerohan pár szörny, majd miután ezeket lenyomtuk, újrakezdődik a folyamat, egyszóval a klasszikus megoldás működik itt is.

Kezdéskor összesen négy karakter közül választhatunk, melynek mindegyike alapvetően hasonló harcmodorral rendelkezik. Mind a harcos, mágus, íjász és sámán alapfegyverei hasonlóak. Az eltérés gyakorlatilag kinézetükön kívül a másodlagos fegyverzetükben és a mozgásukon érhető tetten. Alapvetően, ahogy szintet lépünk oldódnak fel az újabbnál újabb kombók, melyek mindegyikének kivitelezése minden karakternél megegyezik, tehát csak egyszer kell begyakorolnunk őket és utána már mindegyik karakterrel menni fog.

A speciális képességeket megörökíteni nehéz, de a hatásuk önmagukért beszélnek

A különbség gyakorlatilag ezen kombók animációjában lesz fellelhető. Mikor a barbár kitér a támadás előtt, ezt gurulással teszi, míg a mágus egy elegáns pörgéssel oldja meg. További eltérés, hogy mindegyik karakternek különböző speciális képessége van. Míg az íjász nyílzáporral árasztja el az ellent, addig a harcos a másodlagos fegyverével vagy akár testi erejével lesújtva teszi ugyanezt. Ezek a mozdulatok egyébként elég látványosak és a bevitt csapásainkkal tölthető az ezek elsütéséhez szükséges manna. Egyébként ez utóbbi töltöttsége szerint eltérő hatást érünk el a speciális képesség elsütésekor. Egyes töltöttségen kisebb erőhatással, míg hármason a legpusztítóbbal tudjuk energiánkat szabadjára engedni.

Csata során lesznek elsüthető kombóink, melyekkel magasból támadhatunk, leüthetjük az ellenfeleket, vagy gyógyíthatjuk a csapattársainkat is, ha arra lesz szükség. Természetesen mind a négy karakter más és más harcmodorban lesz igazán jó. A harcok során, ha jól teljesítünk különböző tárgyakat kapunk, illetve szintet lépünk, összesen 40 karakterszintet. A tárgyak lehetnek fegyverek, páncélok, gyógy- és egyéb italok. A játékban kardokat, fejszéket és buzogányokat zsákmányolhatunk (egyébként mindnek van elementális sebzést okozó verziója is), melyek ebben a sorrendben lesznek egyre lassabban forgathatók és egyenes arányosan egyre nagyobbat sebzőbbek.

Ezen felül karakterspecifikusan egyedi fegyvereket is zsákmányolhatunk majd. Az íjász esetén íjakat, harcos esetében hatalmas fejszéket vagy óriási kalapácsokat, míg sámán esetén úgynevezett chakram-ot is.  Páncélzatokat is lehet majd zsákmányolni, melyek védelmi pontokat adnak és nem utolsó sorban a karakterekre aggatva vizuálisan is megmutatkoznak. Három féle potion is lootolható, mint az életerő, manna vagy sebzést növelő ital. Tárgyakat egyébként nem csak harc során gyűjthetünk, hanem minden fejezetben ellátogathatunk egy városba, ahol tudunk tárgyakat vásárolni (a korábban lootoltakat egyébként később a kovácsnál fel is vehetjük).

Az általam fejlesztett warriornak már nehéz jobb páncélzatot találni

A városokban egyébként van még egy nagyon érdekes, jópofa feature, mégpedig a fogadási lehetőség. Egy idősebb NPC-vel ugyanis fogadni lehet, hogy az adott fejezetbe tartozó pályák valamelyikét milyen módon teljesítjük. Lehetőség van fogadni, hogy halál nélkül teljesítjük a pályát, időre tesszük ugyanezt, vagy akár meghatározott pontokat érünk majd el. Ez utóbbi talán a legnehezebb, főleg ha magasabb szinten térünk vissza az adott fejezetbe kihívásokat teljesíteni. Ekkor ugyanis akár egy csapásból is ölhetőek az ellenfelek, ekkor viszont nem kapunk majd annyi pontot, amennyi kellene.

Fejezetenként egyébként az utolsó pályán minden esetben egy főboss-val fogunk bajuszt akasztani, melyet nem csak a többinél alkalmazható üssünk, mint a gép módszerrel tudjuk eltakarítani az útból. Mindnek megvan a maga menete, de azért nem kell különleges dolgokra gondolni, csupán több részletből állnak ezek az ütközetek. Amúgy érdemes külön megemlékezni a minden pályán feltűnő egyedi mini boss-okról is.
Rendkívüli módon bővíti a változatosságot és időnként még jelentős kihívást is tudnak nyújtani, szóval mindenképp pozitívumként értékelném ezt az elemet a játékban.

A grafika tekintetében sajnos igen árnyalt a kép. A játék ugyanis egyfajta cell shaded megoldást alkalmaz, amely ugyan karakteressé és egyedivé teszi a grafikát, ugyanakkor szépnek egyáltalán nem mondható. Sőt, néhol úgy éreztem, hogy az elnagyolt részletek elfedésére vetették be ezt a megoldást. Annyit azért mindenképpen ki szeretnék emelni, hogy a pályák kidolgozása tetszetős és külön pozitív hangulatemelő elem, hogy a fő csapásvonal hátterében mindig történik valami. A mocsaras pályán például az egyik ellenfelünk menekül éppen a mocsárlakó lények elől, akik annak rendje és módja szerint utol is érik őt. Hogy ezután mi történik az már az eseményeket eltakaró fa jótékony homályába vész. Ezek az apró kis animációk viszont nagyon feldobják a csonkolás monotonítást.

Némely pályán vannak mozgó tereptárgyak, mint ez a csille itt a bányában

A hangok tekintetében viszont valószínűleg az idősebb generáció szeme fog felcsillanni. A Sacred Citadel zenéi ugyanis a klasszikus oldalnézetes játékok korszakát idézik. Még ha a zeneművek modernebbek is, egyértelmű, hogy azok az idők inspirálták a zeneszerzőt, ami rendkívül jót tesz a játékélménynek. A fegyver és ellenfél hangok esetében csak annyit tudok megjegyezni, hogy rendben vannak. Ezek kapcsán nem tudok semmi egyedit kiemelni sajnos.

Szavatosság tekintetében azt kell mondjam, a játék maga nem hosszú. Kényelmes tempóban haladva a főszál körülbelül 4 órányi játékidőt vesz igénybe egy karakterrel. Ha mind a négy karakterrel végig akarjuk vinni a játékot akkor már rögtön 16 óránál tartunk, és akkor még a kihívásokkal nem is nagyon foglalkoztunk és egyáltalán nem vetettük be magunkat a játék koóperatív részébe, ami szintén tovább tudja bővíteni a játékidőt. Egyébként a Sacred Citadelben összesen hárman vághatunk bele vállt vállnak vetve a szörnyirtásba.

Összességében kapunk egy klasszikus játékmenettel rendelkező oldalnézetes akciójátékot, mely nem titkolt célja a régi játékokkal kapcsolatos nosztalgiát kihasználni, amellett, hogy promótálja a Sacred következő AAA játékát. A játékmenet kissé egysíkú volt, a grafika felemássága és a kiváló zenék és átlagos hangzás összessége ezek alapján is csak egy maximum egynek elmegy játékot eredményeztek a Sacred Citadel kapcsán.

Pros:
+ Sacred világ
+ Oldalnézetes akciójáték
+ Fejlődési lehetőség
+ Zsákmányszerzés
+ Coop
+ Steamworks támogatás

Cons:
- Ugyanazzal az alaptámadással végig lehet vinni a játékot
- Grafikai megvalósítás nem illik a játékhoz
- Kihívások random pályájának meglelése nem egyértelmű
- Rendkívül szűkszavú tutorial
- Nincs Full HD felbontás

Értékelés
9.0	Játékmenet: Klasszikus oldalnézetes akciójátékról beszélhetünk, némi fejlesztéssel a fejlődési rendszer és a lootolás révén. Kategóriájában ennyi elegendő is.
7.0	Hangulat:  Sajnos nem éreztem azt a világmegváltó, népmegmentő hangulatot, mint amit a játék elénk tár. Így ez ebben a formában szintén közepesnél nem jobb.
7.0	Grafika:  Szerintem a grafika egyáltalán nem illik ehhez a stílushoz. Ide kissé komolyabb grafikai megvalósítás dukált volna és nem ez a cell shaded jellegű valami.
8.0	Hangok:  A zene igazi retró feelinget nyújt, míg az egyéb hangok csupán átlagosak.
8.5	Szavatosság: Ha minden karakterrel végigjátsszuk és még kihívásokat is teljesítjük, akkor kb. 20 órányi játékidőt kapunk (4x5 óra, de ez csak karakterek képességében ad némi eltérést, másban nem). Ehhez hozzávéve a kooperatív módot még meg tudjuk pár órával toldani a játékidőt, de kb. ennyiben ki is merül a dolog.
Summary
7.9	Egy kissé hagyományosabb stílusú grafikával akár maradandót is alkothattak volna a fejlesztők, így csak maximum korrektnek tudom nevezni a Sacred Citadel-t.