Kevés játék van, amit jobban vártam az elmúlt években, mint a Bioshock Infinite-et - új Half-Life részen kívül talán nincs is ilyen. Emiatt és az előző két rész miatt elég magas elvárásokkal ültem le játszani, de szerencsére nem kellett csalódnom. Az új Bioshock játék majdnem tökéletes.
A bevezetés
Hasonlóan kezdődik az egész, mint anno az első Bioshockban, itt is lesz tenger és világítótorony, csak most nem lefelé indulunk, hanem fel. És ha felértünk, akkor garantáltan el fog állni a lélegzetünk! Hiába láttuk a trailereket, gameplay videókat, teljesen más élmény, amikor mi barangolunk a felhők fölé épített, lebegő Columbiában. Egyszerűen gyönyörű minden! Az épületek, a terek, a boltok, a szökőkutak, a kilátás.. A fejlesztők részéről telitalálat volt a helyszín és hál’istennek a megvalósításban sincs hiba. Mindezt az Unreal Engine 3 szolgálja ki, ami gondoskodik a gyönyörű grafikáról (directx 11-es rendszerek előnyben). De nem csupán a látvány ejti rabul az embert, hanem maga a város, ami él és mozog. Pillanatok alatt elfelejthetjük, hogy egy monitort bámulunk, ahogy figyeljük, amint e furcsa, utópisztikus város polgárai élik mindennapi életüket. Itt-ott belehallgatunk egy beszélgetésbe, majd két gyerekre leszünk figyelmesek, akik kő-papír-ollóznak, ezután egy éneklő kvartett szórakoztat minket. Az éppen zajló ünnepség pedig még több látni- és kipróbálni valóval szolgál. Például néhány fegyverrel és képességgel a céllövöldékben (ügyesen elrejtett tutorialok, melyek elvégzéséért helyi pénz üti a markunkat), megtekinthetünk kisfilmeket, sőt egy Handymant is. Én konkrétan több, mint egy órát mászkáltam, mielőtt beindult volna az akció. Ez egyébként több szempontból is hasznos volt, ugyanis kb. 200 pénzt szedtem össze innen-onnan (pad, szökőkút, elhagyott pénztárcák, táskák, kuka, stb.).
Történet
Erről nem fogok sokat elárulni, bőven elég annyi, ami a trailerből kiderül. Főszereplőnk tetemes adósságot szedett össze nem túl barátságos emberektől, amit nem tud visszafizetni. Az üzlet egyszerű: hozzuk el a lányt és törlik az adósságot. Természetesen fogalmunk sincs, hogy hova megyünk és ki ez a lány, de többek között erről is szól a játék. Azon túl, hogy repkedünk és harcoulunk, megismerjük a főszereplőt és a lányt - Elizabeth-et - és szép lassan körvonalazódik a kép, hogy miként kerültünk mi ebbe a világba. A történetvezetés (is) nagy erőssége a játéknak, a csavarok és rejtélyes szereplők, például a mindehol felbukkanó pár, akik fogadásokat kötnek, biztosan fenntartják az érdeklődést két harc között is. A lövöldözős részek között egyébként sokszor nagy szünet van, amikor körülnéhetük és összegyűjthetjük a kirakós egy-egy darabját. Akárcsak Rapture-ben, Columbiában is találhatunk szétszórva előre felvett üzeneteket (audiónaplókat, ha úgy tetszik), az úgynevezett voxophone-okat (80 db), valamint kinetoscope-okat is, ez utóbbiak rövid, fekete-fehér propaganda filmek lejátszására szolgálnak.
Ha nem is szedjük össze az összes ilyet, akkor is nagyon hosszú játékidővel számolhatunk, főleg egy FPS-hez képest. Kíváncsiságtól és vérmérséklettől függően 15-20 órát is simán bele lehet ölni az első végigjátszásba.
Játékmenet:
A játék alapja a korábbi Bioshock részekkel megegyezik, vagyis haladunk helyszínről helyszínre, közben megpróbálunk mindent átkutatni lőszerért és egyéb hasznos tárgyakért, majd harcolunk. A harc során hagyományos fegyvereket használhatunk, valamint különleges képességeket, melyeket most Vigor-oknak hívnak. Néha döntéseket kell hoznunk, melyek befolyásolják a játékbeli történéseket. Ahogy egyre tovább küzdjük magunkat, folyamatosan bogozzuk ki a kusza történet szálait és merülünk el az utópisztikus világban. Ezek mind jellemzik az Infinite-et, de természetesen rengeteg újítással találkozunk. Az új ötletek szerencsére nem merülnek ki a helyszín és a textúrák lecserélésben.
Újdonságok
Az egyik leglátványosabb újítás, ami biztosan sokak figyelmét felkeltette, az a lebegő várost behálózó síneken keresztüli közlekedés. Azon túl, hogy borzasztó menő dolog ezen száguldozni, fontos szerepet kap a harcban is. A sínekről tudunk lőni, vagy egy jól irányzott ugrással támadni is, de ami még jobb, hogy ellenfeleink sem restek használni ezt a lehetőséget. Ez eléggé megvariálja a csatákat, ugyanis a szokásosnál több helyről és többféleképpen tudunk mi is és az ellenség is támadni. Szerintem nagyon jól sikerült beépíteni a játékba ezt az elemet, folyton ezen lógtam.
Ha már a harcrendszernél vagyunk, muszáj megemlíteni egy másik újítást: az újratöltődő pajzsot. Zseniális húzás! Mit tegyen egy játékfejlesztő csapat, aki egyszerre ki akarja szolgálni a veterán FPS harcosok és az új CoD-hoz szokott generáció igényeit? Előbbiek a medkithez szoktak hozzá, nem mindegy, mennyit HP-t bukunk egy harc során. Utóbbiak pedig egy fedezékkel megoldják a gyógyulás problémáját - akár a harc kellős közepén. Legyen arany középút: újratöltődő pajzs, ami ha elfogy, akkor a sebzés onnantól az egészségünknek árt és adott esetben gyors halálhoz vezethez. A pajzsot viszont újratölthetjük, ha sikerül fedezékbe vonulnunk. Mi azonban nem gyógyulunk automatikusan, ehhez medkitek vagy valami étel kell, ez utóbbit pedig már nem cipelhetjük magunkkal, hanem keresni kell. Azt hiszem, ezzel tényleg sikerült addig egyensúlyozniuk a sebzés, gyógyulás kérdését, hogy talán a lehető legtöbb ember lesz elégedett a végeredménnyel.
A Bioshockban régen is volt egy kis RPG beütés, most ezt növelték egy újdonsággal, a különböző extrákat adó ruhadarabokkal. Ebből négy fajta van: kalap, ing, nadrág, cipő és pl. a fegyverek tárkapacitását növelik vagy nagyobb sebzést adnak, ha közelítünk a fegyverünkkel. Ehhez jönnek még a fegyverek és a Vigorok fejlszetései, amik így együtt már egész komoly testreszabhatóságot jelentenek.
A Vigorokban igazából nincs semmi újszerű, gondolnánk elsőre, de itt is sikerült egy-két kellemes meglepetéssel szolgálniuk a fejlesztőknek. Például a legtöbbet lehet most már csapdaként is telepíteni, de a hozzájuk tartozó fejlesztések is elég hasznosak. Nem akarok lelőni mindent, csak egy ilyen fejlesztést említenék: a hollók áldozatainak holttestei az upgrade-et követően hollócsapdák is egyben.
Más
A Bioshock Infinite nem csak az átlag FPS-ektől tér el, hanem a korábbi Bioshock részektől is. Egyrészt hangulatában, mert bár hasonlóan fura, utópikus világba csöppenünk és sokszor igen beteg, durva jeleneteknek lehetünk szemtanúi - vagy okozói - azért szerintem ez a játék kevésbé nyomasztó, mint a korábbiak. Ennek nem csupán a helyszín az oka (kék ég, napsütés), hanem az, hogy Columbia nem hever romokban. Rapture a pusztulás városa, ahol szinte mindenki teljesen megkattant az Adamtől. Torz mutánsokon és kislányokat védelmező mini bossokon kivül nem igazán találkozhattunk mással. Columbia viszont él és virul. Valami nagyon nincs rendben, ez világos, de itt valódi, épeszű emberek élnek egy (hazug) rendszerben. Nem mutánsok ellen küzdünk, hanem rendfenntartó erők vagy gépek ellen. Persze nem mindig, itt is van túlvilági mindenféle, de mégis ez az alapvető különbség végig tetten érhető és ebből következik, hogy más hangulata van az Infinite-nek.
A játékmechanikákon annyit változtattak, hogy érzésre is más játszani az új Bioshockkal. A sínek, a csapdák, a sokkal nagyobb helyszínek miatt már nem ugyanaz a felállás, de a legjobban talán társunk, Elizabeth kavarta fel az álló vizet. Szerencsére őt nem védenünk kell, hanem segít minket. Eleinte csak a talált pénzt adja nekünk, később lőszert, medkitet vagy Salt-ot (Vigorok használatához szükséges kék lötyi) ad, ha nagyon megszorolunk valamelyikből harc közben. És nem mellesleg igen hamar képes lesz a semmiből elővarázsolni doglokat, mint például sínrendszer, fegyverek, turettek, fedezék vagy akár egy Heavy Hitter. Ezen képességét egyébként mi irányítjuk, a pályán megjelennek lehetőségként, hogy mit-hova tud létrehozni és ezek közül egyszerre egyre kérhetjük meg. Iszonyú izgalmasak és változatosak lesznek ezáltal a harcok!
Szabadság
Nos, a játék nem sandbox, de több tényező miatt is érezhetjük úgy, hogy viszonylag szabadok vagyunk Columbia városában. Egyrészt a játék hatalmas terekkel dolgozik és bár legtöbbször egy irányba mehetünk tovább, mégsem érezzük azt, hogy egy nekünk kitaposott ösvényen kell végigmenni. A másik, hogy visszatérhetünk korábbi helyszíenekre, akár egy mellékküldetés miatt, akár azért, mert éppen csak úgy tartja kedvünk. Persze nagyobb pályarészek között nem mindig ugrálhatunk. A szabadság nem csak térben jelenik meg, hanem döntések formájában is. A játék során több esetben is döntési helyzetbe kényszerülünk, melyek kihatással lehetnek a későbbiekre. A döntések egy részét ráadásul gyorsan kell meghoznunk, így valósághűbbek ezek a szituációk. Végül pedig a korábban részletezett újítások és ezáltal a rengeteg lehetőség garantálja a szabadság érzését.
Negatívumok
Próbáltam gyűjteni ilyet is, de igazából csak szőrszálhasogatásra futotta. Például nem tetszett az autosave rendszer, bár valójában úgysem lehet 10 perceket játszani ezzel a játékkal, de nem ártana, ha lehetne bármikor menteni. Aztán az is igaz, hogy bár a látvány valóban lenyűgöző, azért találkozunk alacsony felbontású textúrákkal itt-ott. Ritka, de azért előfordul és szúrja a szemet. Feltűnt az is, hogy sokszor, mikor nem ellenséges közegben mozgunk, kezünkben marad a fegyver. Szerintem nem ártott volna egy fegyvereltevő funkció, mert kissé fura, hogy mindenki végzi a mindennapi dolgait, miközben mi egy shotival hadonászunk a fejüktől néhány centire. De kb. ennyi, biztos lehet még ilyesmiket találni, a neten tuti van is, aki ezekre vadászik, mert zavarja, hogy ilyen jó értékeléseket kapott. Igazából szerintem felesleges, nincs olyan, hogy tökéletes játék, de a Bioshock Infinite valahol a közelében van.
Végszó
Ez a játék egyszerűen baromi jó lett! Látszik minden momentumán, hogy gondos tervezés előzte meg az alapos kivitelezést, sugárzik az igényesség a játékról. A sztorit, a karaktereket, a dizájnt is sikerült eltalálni és ezek összhangban vannak a játékmechanikával. Le a kalappal, ezer százalék, hogy lesz még szó róla, ha megjelennek a DLC-k. Vagy esetleg a következő rész?
-ndever-
| Értékelés | |
| 9.5 | Játékmenet: Ritka az ilyen szintű változatosság egy FPS-ben, arról nem is beszélve, hogy tökéletesen passzol a környezethez. |
| 9.5 | Hangulat:
Ha nem lenne ez a fránya polgárháború, Columbiába költöznék. |
| 9.0 | Grafika: Csodálatos minden, az összképet nagyon ritkán rontja egy-egy alacsony felbontású textúra. |
| 9.5 | Hangok: A szinkron profi és hiteles, a hangok, zenék pedig jól egészítik ki a képi világot. |
| 9.5 | Szavatosság: Kifejezetten hosszú játékidő és a nem mindennapi élmény miatt nagy újrajátszhatósági faktor. |
| Summary | |
| 9.4 | Év játéka gyanús! |