DmC Devil May Cry - teszt

Teszteltük a Capcom legaktuálisabb játékát, a DmC-t...

A Capcom amikor bejelentette a DmC Devil May Cry újraindítását, szinte az egész DMC rajongói tábora fellázadt  a játék új dizájnja, valamint Dante kinézete miatt, az új játékosok pedig fittyet hánytak az egészre, nem érdekelték őket a koncepció-váltás, örültek, hogy valami egyáltalán készül hack and slash témában. Így voltam ezzel én is, magamat nem tartom nagy DmC rajongónak, de amit most a Capcom fejlesztői letettek az asztalra, emelem kalapomat előttük. Kezdetben nekem sem tetszett az új karakter, Dante kinézete, hiszen valóban úgy nézett ki mint egy metro-szexuális. Teljesen taszító volt a képeken már a fejlesztői státuszban is. Persze unszimpatikus fizimiskája továbbra is taszít.

Egy reboot, egy újrafeldolgozás meglehetősen nehéz lehet a videojáték iparban, főleg, úgy, hogy már szinte semmi újat nem tudnak alkotni manapság a készítők. Sorban kapjuk a megszokott ösvényen haladó játékokat, mind ezeket úgy, hogy semmi kreativitás nem tapasztalható bennük. Az Enslaved készítői, a Ninja Theory srácai gondoltak egy merészet, és más megközelítésben alkalmazták a DmC fejlesztését, miközben próbálták úgy megoldani a nehéz pillanatokat, hogy megkreálták a sokak számára új ikonikus karaktert, Dantét. A régi fanok elfelejthetik az ezüstszínű hajú és piros kabátos Dantét, most egy sokkal lazább, gyerekes, és szexuális beállítottságú főhőst kapunk, aki próbálja elkapni családja gyilkosát, miközben megmenti a Földet a démoni pusztulástól.

A sztori szerint a nem túl távoli jövőben vagyunk, amikor is a Föld irányítását a démon király, Mundus vette kézbe, teljesen titokban. Az emberek előtt egy gazdag üzletembernek látszik, aki még az országa elnökét is képes megzsarolni igen könnyedén. Egy új energia italt forgalmaz, mely segítségével az embereket kénye-kedve szerint irányíthat több évezredes tervében. Zsarnoki – vagy inkább démoni  - tervéről csak a Rend nevezetű társaság tud, melynek vezetője Vergil és Kat, illetve még  pár támogató. A történet során így jövünk mi a képbe, csatlakozunk a titkos társasághoz. A fejlesztők a játék elején szinte minden titkot lelepleznek, a történetet nagyon egyszerű követni,: kalandunk során hamar kiderül, hogy Vergil a testvérünk, az apánk Sparda, aki nem más, mint Mundus testvére, az anyánk pedig egy angyal (Éva). Az ördög-angyal házasságából megszületett a főhős, és persze Vergil. Az egész történet előzménye ezen alapul (na és persze a Világ elpusztításán), ugyanis Mundus nem bírta elviselni, hogy testvére lepaktált egy angyallal. Mundus ezért végzett az anyjával, Spardat pedig örökre bezáratta, fogságra ítélve a limbus legmélyebb bugyraiban. Danténak tehát meg van az oka, hogy testvérével tartson, hiszen van esélyük a világmegmentésre, mivel mindketten nephilimek, és csak ketten képesek szembe szállni a démon királlyal.  A testvérpár sok kérdést fog megoldani közösen a csinos Kat társaságában, aki egy megrögzött médium, rést tud nyitni a pokol és a föld között, a limbusban. Ők az emberiség utolsó bástyái.  A sztori tehát rém egyszerű, mely alatt meg-megerősödik a testvéri kapcsolat Dante és Vergil között. A dialógusok rövidek, és egyszerűek, nem lehet elgondolkodni sem azokon. Az egész játékban nagyon sok az erőszak és a szexuális utalások, így tényleg jogos a 18 éven felüli tartalom besorolás.

A játékmenet az, ami elviszi az egész játékot a hátán, megspékelve a remek audiovizuális effektekkel, ide bele tartozik természetesen a kiváló zenei választás is. A hack and slash szerű játékmenet sokaknak ismerős lehet már a Batman-ből, az X-Men Origins-ből vagy a Darksiders-ből is, így nekik a DmC biztosan alapból  tetszeni fog. Nagyon könnyen beszippanthatja a játékost a gördülékeny és intenzív játékmenete. A DMC 20 küldetésen – nagyjából 9 órás játékidőről van szó, Démonvadász nehézségi szinten - keresztül szinte játszatja magát. A gameplayt színesíti a harc és fegyverrendszer, amiket eszméletlenül jól összeraktak a fejlesztők. Eleinte egy pár fegyverrel (Dante védjegye: Ebony és Ivory) kezdünk, de a történet előre haladtával még elérhetünk két új fegyvert is, melyek közül az egyik a shotgunra, míg utóbbi az időzített töltethez hasonlíthat majd. A harcrendszer ennél picit részletesebb lett, Dantét úgy tudjuk tökéletes gyilkológéppé avanzsálni, hogy állandóan legyilkoljuk az utunkba kerülő démonokat, majd azok által különböző és többféle fejlődési pontokat kapunk, amiket  eloszthatunk  fegyverek tökéletesítésére, vagy éppen Dante harcmodorára is. Dante fegyerrendszere nem csak a lőfegyverekből áll, hiszen ezek mellett jóval fontosabb szerepet kaptak a közelharcos támadások is. Dante legfontosabb közelharcos fegyvere a kard és a kasza / fejsze páros. A karddal kisebb ellenfeleket (a kardot, vagyis a Rebelliont apjától kapta), míg a kasszával / fejszével a nagyobb, robosztus ellenfeleket gyepálhatjuk elég könnyedén. A kassza, illetve a fejsze csak és kizárólag démoni vagy angyali érintéssel működik hatásosan. 

Dante egy félig angyal, félig démon származék, ezért tudja majd a közelharcos fegyvereit  akár felváltva használni az ellenségeken.  A harci kombókat billentyűzeten elég nehéz kivitelezni, főleg ha a játék közepe tájékán további démoni és angyali tudások válnak elérhetővé csak úgy (pl a korongszerű csillag vagy az ököl). Ezeket össze kombózva meglehetősen nehéz, de amiket már az elején megszoktunk, úgy is elég jól apríthatunk. Minden fegyver és tudás továbbfejleszthető a sztori során. Dante életerejét meghosszabíthatjuk, a regenerálódást meggyorsíthatjuk. Sok minden fejleszthető, első végigjátszás során az összeset nem tudjuk majd megszerezni. Ami számomra nem tetszett a fegyverek, tudások kapcsán, hogy nincsen közöttük egyensúly. Az ember gyermeke úgy is legtöbbször a kardot (Rebellion)  az angyali kasszát, valamint a démoni fejszét fogja használni az ellenségeken, megkombózva pár Ebony és Ivory lövésekkel. Külön még megjegyezném, hogy az angyali fegyverek nem olyan jók, mint a démoniak. Utóbbiakat nagyon sokszor fogjuk használni a sok féle, és változatos ellenfeleken. Kalandunk során nem csak kaszabolnunk kell Dantéval, hanem különféle ügyességi, platformer elemeket, valamint egy fejtörős feladványt  is végre kell hajtanunk. de akadnak még QTE átvezető jelenetek is, ahol a gyorsaság dominál majd.  A játékmenet ezen részei különösen élvezetesre sikerültek. A játékmenet harcrendszere egy szokatlan (ám konzolosoknak egyáltalán nem az) stílus rendszeren alapul; Dantéval a lehető legtökéletesebb mozdulatokat, csapásokat kell produkálnunk a csaták során, különben nagyon rossz értékelést kapunk a küldetés végén.  A legjobb értékelés SSS, míg a legrosszabb a D. A küldetések egyébként is a ranglistás rendszerre épülnek, tehát nagyon ügyesnek és gyorsnak kell lennünk, hogy a legjobb összpontszámot kapjuk meg.

Nem esett szó még a játék technikai részéről. Az Unreal Engine alapokat használó grafika teljesen rendben van, nem csúnya, de nem a next-gen legjobbja.  Full HD-ben, maximális grafikai beállítás mellett tökéletesen fut a játék, HD textúrákat ki és be lehet kapcsolni. Az audiovizuális rész viszont ennél jóval kiforrottabb, szinte profi, főleg a zenei része nagyon jó, amik a csaták alatt futnak. A szinkronszínészek munkája picit lehetett volna jobb is, főleg Danténak. De egyébként korrekt iparosmunkának tűnik, annyira nem is lehett belekötni a Capcom technikai munkásságába a DmC kapcsán.

Összességében a játék kellemes meglepetés volt a számomra, hiszen egy hack and slash akciójátékról van szó, ami végig játszatja az embert, nem tudjuk letenni könnyen , a pörgés és az adrenalin jellemzi leginkábbb az új DmC-t. Mindezek ellenérebiztosan  nem lesz az év játéka, viszont pár jelölést be fog zsebelni a díjkiosztókon. Hm, talán még meg is nyerheti a hack and slash kategóriáját 2013-banJ Kb. így kell játékot rebootolni.

Pros:

+remek játékmenet

+harcrendszer

+zenék

+New Game+; Son of Sparda, és további játékmódok HC rajongóknak

+gyűjtögetés

Cons:

-nincs egyensúly a skillek között, a legjobb fegyvereket használjuk úgy is

-rövid játékidő egyszeri végigjátszásra

Értékelés
9.0	Játékmenet: A DmC világához teljesen passzol a játékmenet, ráadásul az újonc játékosoknak is tetszeni fog az állandó pörgés, és adrenalinbomba.
8.5	Hangulat:  A játék hangulatával nincs gond, egész jól alkalmazták a fejlesztők a látványvilágot a harcrendszerrel.
8.5	Grafika:  Teljesen korrekt, a PC verzió grafikai beállítását szépen megoldották.
9.5	Hangok:  Nem túlzok, azzal, ha azt mondom, hogy a játék legerősebb része.
8.5	Szavatosság: Sok minden rejlik még a DmC-ben, természetesen több végigjátszást megérdemel, mivel Dantét nem tudjuk ki maxolni elsőre. A nehézségi módok hab a tortán!
Summary
8.8	Az új DmC szinte játszatja magát, nehéz letenni a gamepadot vagy a billentyűzetet, de ettől még nem lesz tökéletes játék. Aki szereti a pörgést és az adrenalin pumpált harcokat, azoknak bátran ajánljuk a játékot.