A point&click kalandjátékok
mostanság legfelkapottabb készítői,
a német Deadalic Ent. egy újabb élménnyel gazdagított minket. Legutóbb az Edna&Harvey folytatása kapcsán olvashattatok a hasábjainkon róluk, és most pedig a Deponia kapta meg a méltó folytatását. Az előzmény tesztjét olvassátok el, a folytatás ugyanis részleteiben gazdagodott, az alapok szerencsére változatlanok.
a német Deadalic Ent. egy újabb élménnyel gazdagított minket. Legutóbb az Edna&Harvey folytatása kapcsán olvashattatok a hasábjainkon róluk, és most pedig a Deponia kapta meg a méltó folytatását. Az előzmény tesztjét olvassátok el, a folytatás ugyanis részleteiben gazdagodott, az alapok szerencsére változatlanok.
Háttér
A játék stílusa semmit sem
változott, talán még humorosabb is, mint az előző és az eddigi remek zenei
aláfestés is tovább javult. A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a Deponia
letette és főhősünk szokás szerint elszerencsétlenkedi a menekülést a
bolygójáról csak sikerül az előző rész női főhősének hazatérését is
tönkretennie. A bolygó elpusztítására törő erők, pedig új módot találtak a
céljuk eléréséhez. Többet vétek lenne mondani a történetről.
A helyszínek sokkal „grandiózusabb”
hatást keltenek az elődhöz képest, és sokkal több életet sikerült lehelni az
adott helyszínekbe. Ehhez hasonlóan a fejtörők is sokat fejlődtek, sokkal több
és sokkal változatosabb módokon teszik a logikánkat próbára és ezeket
következetesen ki át is lehet lépni, nem kell Sherlock féle fejvakarásra
kényszerülni. A játék során visszatérnek régi karakterek, akik személyisége
tovább csiszolódik, alakul és megismerkedünk olyan friss karaktereket, akik
révén a Deponia színes világa tovább árnyalódik. Deadalicnél elképesztően hoznak
össze az adott világba tökéletesen illeszkedő karaktereket, ez ezúttal is
sikerült. Az első rész agyon dicsért tutorialja is megidéződik és már itt
érezni, hogy ez egy remek játék lett. Ám semmiképp sem ajénlom kezdő
point&click-eseknek, mert néha hajtépőan nehéz tud lenni, és a betanulási
fázis bár kevésbé meredek, mint anno, de a fejtörők, feladatok talán még
nehezebbek is lettek.
Grafika
Többnyire 2D-s a játék, de alkalmasint egy kis 3D színesíti az élményt.
A grafika pedig gyönyörűen rajzolt, rajzfilmes hatású, igazából a mai rajzfilm
sorozatok csak tanulhatnának ebből a minőségből, a karakterek gazdagon
kidolgozva, gyönyörű környezetek, és a használható dolgok sem ütnek el a
háttértől. A játékot végigköveti a színvilágának változása, a világos tónus,
egyre sötétebbe hajlik, ahogy kiderül, mibe is ártotta magát a főszereplőnk. A
grafikának nagyon szép stílusa is van, a főhősről ránézésre megmondanánk milyen
ember, ahogy a többi szereplőről is. A bonyodalom hölgyeményébe pedig akár első
látásra is bele lehet szeretni, szépen sikerült karakter lett ám.
Játékmenet
Kalandjátékról lévén szó adott
egy adott szoba, ház, város, ahol kattintásaink segítségével a környezte
elemeinek, és inventorynk megfelelő használatával átjuthatunk, megoldhatjuk a
fejtörőt, afféle kirakós módjára. Ehhez lényegében a két egérgombra, és a
görgőre van szükségünk, bal klikk használ, jobb klikk megvizsgál, egérgörgő
pedig az inventoryt hozza elő, ahol kombinálhatjuk a dolgainkat. Az első
pályaszakasz egy ügyes bevezető, rövid pórázon tart minket, de mégis szabadnak
érezzük magunkat, míg a szökési kísérletünk után egy kicsit hirtelen kapunk
óriási szabadságot. A játék megad minden
segítséget a fejtörőkhöz, csak a nyelvtudásunkon, és a logikánkon múlik, hogy
rájövünk-e a helyes gondolatsorra. Néha annyira nyilvánvaló a segítség, észre
sem vesszük. A játékban pár karakter pedig párbeszédek formájában segítségünkre
van, és a nyelvtudás itt lesz segítségünk, mert nem szájbarágós, amit mondanak,
hanem valódi jelentése van egy-egy mondatnak a feladataink megoldásának
szempontjából. A feladatunk pedig menni előre, sodródni a történettel.
A többi hangulati elem közül a „Huzzah”
dalok visszatérésének örültem a leginkább, amik az adott fejezeteket kötik
össze dalos formában, remek szöveggel. A történet pedig ezúttal sokkal nyíltabb
lezárást kap, mint az előző, és a végső képsorok alapján biztos, hogy
trilógiává bővül a sorozat valószínűleg jövőre. Várjuk is a folytatást, addig
pedig itt van a Chaos on Deponia.
Pros:
+Remek grafika
+Remek történetvezetés
+Humor, humor, humor
Cons:
-Kezdőknek NAGYON nehéz
-Akadozás előfordulhat
-Nyelvtudás elengedhetetlen kellék
Értékelés | |
8.5 | Játékmenet: Néha piszok nehéz tud lenni, de nagyon humoros így jól kompenzálja ezt. |
9.0 | Hangulat: Remek, humoros, színes és magáért beszél! |
9.5 | Grafika: Gyönyörű. |
9.5 | Hangok: A szinnkron az előző részhez hasonlóan remek, és sokkal több a dalocska így főleg emlékezetes kaland. |
8.0 | Szavatosság: Újrajátszani egy kalandjátékot elég különös élmény, de már nem adja ugyanazt az élményt, de egyszer viszont végleg belénk ivódik az emlék. |
Summary | |
8.9 | Gyerünk játszani, kell egy kicsit szórakozni:) |
by Kopiati