Of Orcs and Men - Teszt...
Orkok! Minden játékban és a legtöbb regényben, vagy filmben negatív, sőt egyenesen gonosz szerepet töltenek be. Tucatszámra haláloznak el a főhösök csapásaitól és mindig a túlerőre és a brutális harcmodorjukra, emberfeletti erejükre alapoznak harci taktikájukat tekintve. Eddig csak néhány történet volt, ahol főhősként tetszelegtek, de talán videójátékokat tekintve ilyen játék nem is nagyon készült még soha. Egészen idén októberig, amikor a Cyanide Studios és a Spiders Studios közös kooperációjának eredményeként és a Focus Home Interactive kiadásában megjelent az Of Orcs and Men nevezetű játék, azaz jelen tesztünk alanya.
Amennyiben leülünk az Of Orcs and Men elé felejtsünk is el
rögtön minden klisét, minden közhelyet, sőt a legtöbb elemet, amit a fantasy
világokról tudunk, ugyanis itt teljes más lesz az alapfelállás. A játékban
ugyanis az orkok szemszögéből fogunk a fejlesztők által kijelölt ösvényen
végighaladni. A főszereplők ugyanis egy nagydarab ork harcos Arkail (aki
egyébként egy Bloodjaw, azaz egy elite ork harcos) és egy fajtársai között
különlegesnek számító goblin Styx (aki egyedüli módon értelmes és még beszélni
is tud, amely tulajdonságok egyetlen más goblinra se jellemzőek).
A játék története nagyon mélyre és nagyon erősre sikeredett.
Az orkok ebben a világban az aggressziót elszenvedő fél szerepét töltik be,
ugyanis az emberek támadták meg őket és nem ők az előbbieket, mint ahogy azt más
fantasy sztorikban megszokhattuk. A történetbe már a konfrontáció vége felé
kapcsolódunk be. Az orkok vesztésre állnak, sokukat meggyilkolták, még többet
elhurcoltak és munkatáborokba zártak. A megmaradt ork elit harcosok között
találjuk Arkail-t, akit egy speciális kommandós küldetés révén magáért az
emberi birodalom császárának megölésére küldenek (mivel őt tartják az orkok
minden baj forrásának).
Arkail-nak hosszú utat kell megtennie, hogy az uralkodó
közelébe férkőzhessen és már az első akadálynál segítségre van szüksége, amit
meg is kap Styx személyében, aki egyfajta tolvaj, orrgyilkos, szerencsevadász féle.
A két utazó kezdeti kapcsolata több, mint viharosnak nevezhető. Arkail népe
ugyanis lenézi a goblinokat és ez valamint a sok éves háborúskodás során
kialakult bizalmatlanság nem segíti a páros összecsiszolódását.
Ritkán tudok ennyit írni magáról a történetről anélkül, hogy
bármi fontosat is elkottyintanék egy játék nagyobb fordulatairól. Az a helyzet,
hogy az Of Orcs and Men története borzalmasan eredetire, érdekfeszítőre
sikeredett. Garantálom, hogy a jó történetek kedvelői élvezni fogják minden percét,
ugyanis fordulatokban és érdekességekben bizony nem lesz hiány. A történetet
egyébként a két útitárs egymással és másokkal folytatott társalgásai teszik
majd még élvezetesebbé. A játékban ugyanis a történéseket befolyásoló mass
effect szerű (vannak különböző párbeszéd opciók, de ezek nem kötődnek jósághoz
vagy gonoszsághoz, sem pedig érzelemhez) párbeszédrendszer révén saját
szájízünk szerint alakíthatjuk. Sajnos ezek az opciók a fő
csapásvonaltól nem fognak eltérő utakra juttatni minket, de sok esetben
befolyásolhatják a későbbi események alakulását. Ellenben a mellékküldetések elindításához sok esetben csak a helyes párbeszédopciók kiválasztása nyújt lehetőséget. Ez azt is jelenti, hogy ha nem úgy és nem azt válaszoljuk, amit a program elvár, akkor bizony elesünk a melléktevékenységektől.
Az Of Orcs and Men játékmenete egyébként a szokásos RPG-s
vonásokat követi. Főszereplőink haladnak a főszálon, ahol időről időre
lehetőségük adódik egy-egy mellékvágányra tévedni. Ezen mellékküldetések
általában sokat adnak a fősztori megértéséhez nem beszélve arról, hogy
tapaszatalati pontot és tárgyakat kaphatunk teljesítésükért.
A játék harcrendszere egyébként skillek aktiválásával
valósul meg. Mindkét szereplőnek különböző skilljei vannak, ráadásul három
különböző ágon találhatóak ezek. Arkail például rendelkezik támadó ággal,
védekező ággal és támogató ággal. Így gyakorlatilag ő testesíti meg a
klasszikus közelharcos karaktert. Styx ezzel szemben a sunnyogás, a hátbaszúrás
és a távolsági harc mestere, így neki is van egy közelharci ága, egy támogató
ága és egy távharcász fejlesztési ága. Maga a harc egyébként nem csak támadás
és védekezés alapján működik. Ellenfeleink megakaszthatják a támadásainkat,
amivel kibillenthetnek minket az egyensúlyunkból, amikor is a megkezdett
mozdulatot kénytelenek leszünk megismételni.
A játékban fontos szerepet töltenek be a védelmi értékek is,
melyeket főhőseinknél a páncélzatuk alkot, míg ellenfeleik ugye ranguknak
megfelelően kapnak (például egy alap katona kevésbé lesz páncélozott, mint egy
lovag ugyebár). Ahhoz, hogy a nehezebb páncélzatú egyéneket sebezni tudjuk
először szépen le kell róluk bontani a védelmet, amit minél nagyobb ütések
bevitelével tudunk kezdetben elérni. Később számos skill áll majd
rendelkezésünkre, mellyel tudjuk csökkenteni a páncélzatukat, megbéníthatjuk,
megmérgezhetjük őket, vérzést idézhetünk elő vagy akár összezavarhatjuk
érzékeiket.
A játékban egyébként számos taktika áll majd
rendelkezésünkre, így a változatosság garantált.
Főhőseink, mint már említettem, különböző harcmodorban
küzdenek. Arkail egy igaz hamisítatlan
közelharcos, viszont van egy igen speciális képessége. Az orkok ugyanis a csaták hevében elveszthetik a fejüket és tombolásba kezdhetnek
(rage). Ez a képesség Arkailban fokozottan erős, így ha kellő mennyiségű
sebzést elszenved szépen elveszti a fejét és azt üti akit lát (szó szerint).
Ilyenkor könnyen előfordul, hogy hű társát is a Rage kiszámíthatatlansága miatt megtámadja. Ráadásul
ebben az állapotában totálisan irányíthatatlan, így ész nélkül és taktika
nélkül vagdalkozik és teljesen elfelejt védekezni. Ebből is látszik hogy nem
lehet csak kiosztani a parancsokat és hátradőlni, hogy azokat hőseink
kivitelezve szépen győznek is. Ha nem figyelünk oda Arkail-ra szét tudja
bombázni a taktikánkat teljesen.
A harcok valós időben zajlanak a játékban, de a csapásokat
nem mi visszük be, hanem csak a parancsokat osztjuk ki. Összesen négy parancsot
lehet egymás után beiktatni, amit szép sorjában végre is hajt a két főhös
(persze ha nem akasztják meg őket a támadásban, amikor is a mozdulat hatástalan
lesz az ellenre). Amennyiben elfogynának a parancsaink embereink aszerint
cselekedni, amilyen harcmodorra őket beállítottuk. Alap esetben Arkail alap
csapásokat fog osztogani, ha nem törődünk vele, de ilyenkor könnyen kapja be az
ütéseket, amikor is berserker harcmodorba tud könnyen kerülni. Ennek a módnak
nem csak hátránya van szerencsére, ugyanis ilyenkor az ork gyorsasága és
sebzése is megnő, valamint fel tud kapni ellenfeleket és gyakorlatilag agyon
tudja őket kézzel is verni.
Repertoárunkban számos képesség kapott helyet. A nagy
csapásoktól kezdve az egyszerű ütésekig, a tőrdobástól a bénító bombák
hajigálásáig sokféle különböző skillünk lesz. Arkail támadó módjában
gyakorlatilag különböző támadási módokat találunk, amik mindegyike jó
valamilyen szituációra (némelyiket nagyon hasznosnak találtam, míg másokat
kevésbé, de lehet egy másik játékos teljesen más képességeket fog választani).
Arkail-lal még a védekező módot fogjuk rengetegszer használni, mivel ilyenkor
jóval ellenállóbbá válik a támadásokkal szemben és néhány csapásával meg is
tudja bénítani az ellenfeleit. Ekkor jön elő tulajdonképpen a játék taktikai
része, ugyanis mindkét szereplőt úgy kell beállítani, hogy segítsék egymást.
Amennyiben Arkail-t védekező pózba állítjuk nem fog sokat sebezni, de le tud
foglalni akár 4-5 ellenfelet is egyszerre. Ilyenkor Styx-re hárul a sebzés
oroszlánrésze, de hálisten kis goblinunk megállja a helyét. Tőrjeivel át tudja
döfni a keményebb páncélzatúakat is, megmérgezheti őket és végül egy sorozatnyi
tőr eldobásával hatástalaníthatja őket. Azonban ügyeljünk rá, hogy Styx ne
nagyon húzzon magára egy ellenfélnél többet.
Amennyiben szeretnénk kedvenc orkunkat védekező paladin
üzemmódról vérengző berzerker üzemmódba kapcsolni kössük fel a gyatyát. Arkail
ilyenkor nagyon hamar elvesztheti önüralmát és akkor hű társa is bajba
kerülhet. Ennek az elkerülésére egyébként a védekező skill ágban van egy rage
szint „leengedő” skill is, amikor Arkail nagyokat fújtatva nyugtatja magát. Ha
mégis beüt a vész és Arkail tombolni kezd bizony jobb ha Styx kellő távolságban marad és inkább tőrdobálási tudását csillogtatja, ami rendkívül hatékony módszer sok ellenfél
kiiktatására (ráadásul így ütőtávon kívül van, tehát Arkail se tudja majd
sebezni). Styx szintén tud bénítani távharcász módban (bénító bomba), de akár
koncentráció képességének benyomása után egy-egy célzott dobással brutális
sebzésekre is képes. Sajnos Arkail örjöngésekor sokszor kényszerültem Styx-el
futásra, csak hogy le ne üssön az ork haverom…J.
Az Of Orcs and Men egyébként egy nehéz játék. Nagyon sokszor
fogunk túlerő ellen harcolni, így szükség lesz arra, hogy részletesen ismerjük
a skilljeinket és legyen taktikánk (játék során majd kialakul úgyis, de én
tudom pl. ajánlani a bénítást, a mérgeket, a távharcászatot és a védekezést). A
csaták egyébként általában egy kaptafára indulnak. Van lehetőségünk ugyanis
Styx-el csata előtt megritkítani az ellent, így amikor nyílt összecsapásra
kerül a sor már könnyebb dolgunk legyen. Styx ugyanis lopakodni tud, így néhány
ellenséges katonát egy csapásból is lehetőség van kivégezni. Ezzel a módszerrel
néhány esetben akár az egész ütközet el is kerülhető, ha Styx le tudja vadászni
az összes ellenfelet (tíz csatából egy lesz ilyen, szóval ne nagyon
reménykedjetek)
A harcokért tapasztalati pontokat kapunk majd, amelyeket
mindkét szereplő esetében négy-négy attribútumra tudunk szétszórni, melyek
összesen nyolc értéket fognak befolyásolni. Az erő befolyásolj a sebzés
mértékét, valamint azt, hogy mennyire tudjuk megszakítani az ellenfél támadását
(hasznos ha megtudjuk, ugyanis ilyenkor nem tud az ellen sebezni). Az agilitás
a kritikus sebzés gyakoriságát befolyásolja és a kitérés mértékét. Ez utóbbi
azt jelenti, hogy mennyire tudunk a csapások elől elugrani (nagyon hasznos ha
magas!). Az állóképesség befolyásolja az életerő mértékét és a stabilitást. Ez
utóbbi a mi csapásaink megszakíthatóságát befolyásolják. Minél nagyobb az
érték, annál ritkábban szakad meg a támadásunk ellenséges csapások hatására
(Styx-é alacsony, így ha bénító bomba dobás közben megütik elfelejti, hogy mit
csinált és nem dobja el a bombát). És végül az utolsó az elme, amely szintén a
kitérést és a szereplők mannáját növeli.
Arkail és Styx egyike sem varázsló szóval a manna maga nem a
legjobb kifejezés. Arkail esetében rage pontokról beszélhetünk, azaz minél több
van neki, annál tovább tud berserker módban maradni (ez lehet jó is, vagy rossz
is, én speciel nem szeretem ha irányíthatatlan a karakter, szól utóbbira
szavazok). Styx esetében koncentrációs pontokat fog növelni az elme opcióra
pontok áldozása. Minden speciális támadáshoz Styxnek meghatározott számú
koncentrációs pontra van szüksége, amit egy-egy ilyen tevékenység során el is
használ. Szerencsére ezen pontok harc közben is visszatermelődnek. Van
egyébként egy nyolcadik attribútum is, amire nem tudunk pontokat rakni, az csak
a páncélozottságunkat mutatja és ez a sebzéscsökkentés. Ezt páncéldarabokkal,
néha akár fegyverekkel is növelhetjük.
Milyen lenne egy RPG játék zsákmány nélkül? Semmilyen
ugyebár. Nem csoda, hogy ebben a játékban is van loot, igaz kicsit szerényebb
kivitelben, mint más RPG-kben. Küldetésenként ugyanis max 1-2 tárgyat fogunk
találni (fénylő ládákban, zsákokban), de azokat sem az ellenfelek élettelen
testéről fogjuk leszedni. Sőt ez utóbbiakról semmit nem is fogunk zsákmányolni,
főleg nem aranyat. Ugyanis az Of Orcs and Men-ben az orkok nem használnak
fizetőeszközt. Náluk a cserekereskedelem a divat. Tárgyainkat így gyakorlatilag
csereberélni tudjuk. Minden tárgynak megvan a csere értéke, melyet egy bizonyos
cserepont (trade point) testesít meg. Tárgyakat vásárolni cserepontért lehet és
az eladásért is csak ezeket fogjuk kapni.
Nem csak zsákmányolni fogjuk a tárgyakat, hanem némelyiket
küldetések teljesítéséért kapjuk. Van egyébként négy féle páncélunk (test, kar,
láb és egy amulet) és egy darab fegyver slotunk. Az amulet kivételével
egyébként mindegyik egyszer fejleszthető is. Fejlesztést csak és kizárólag
kovácsnál, illetve a kereskedőnél (a játékban a kettő ugyanazon személy
általában) tudunk kérni és csakis trade point-ok felhasználásával. Szerencsére
trade pointokat nem csak eladásért kapunk, de néha küldetések teljesítéséért
is. Amúgy a tárgyak fejlesztése esetén fegyvereknél általában csak a sebzés
érték nő, míg páncélzatnál csak a védelmi érték, ezt jó ha szem előtt tartjuk
mielőtt költekezünk (rossz döntés a fejlesztők részéről, hogy nem látjuk
fejlesztés előtt, hogy mivé fog válni az adott tárgy, így kicsit zsákbamacska a
tárgyfejlesztés).
Zenék terén a játék AAA címekkel simán felveszi a versenyt.
Nagyon stílusos, fülbemászó muzsikákkal van telítve és ezek mindig
jókor is szólalnak meg. Hangok terén a szinkront nem igazán tudnám kritikával
illetni. A főszereplők hangja teljesen illik a karakterükhöz és nagyon segíti a motivációjuk és személyiségük megértését. Az NPC-k szinkronja is korrektül
sikerült. A harc közbeni hangok tűrhetőek, azonban az orkok morgása elég
vérszegényre sikeredett.
Irányítást tekintve hőseinket a wasd billentyűkkel tudjuk
terelgetni, míg harc közben az egérrel osztogathatjuk a parancsokat (bal
egérgomb parancskiosztás, jobb egérgomb visszavonás) és a tab-al váltogathatjuk
a két karakterből kit irányítunk. Nem egészen irányítási probléma, de valahol
mégis, hogy néha a parancsok kiosztása után hajlamosak beakadni hőseink
tereptárgyakba, vagy netán ezektől nem tudnak támadni, mert megakad bennük az
ütés.
Összességében az Of Orcs and Men személyében kapunk egy
nagyon egyedi és kliséktől mentes, fordulatokkal teli RPG játékot, egy kissé
eleinte sutának tűnő, de végeredményben rengeteg taktikai elemet felvonultató
harcrendszerrel egy hangulatos grafikával, kiváló zenei hatással és tűrhető
hangzással, meg némi buggal itt-ott. Akik szerették a Cyanide előző játékát a
Game of Thrones-t annak bátran tudom ajánlani. RPG-kkel ismerkedőknek nem ez a
játék lesz a legjobb választás, viszont veteránok eltölthetnek néhány kellemes
órát a játékkal (játékidő egyébként 20 óra körül van).
Pros
+ Végre egy egyedi világ
+ Becsületes, jóindulatú orkok
+ Grafika
+ Mély és tartalmas történet
+ Párbeszédrendszer
+ Arkail és Styx beszélgetései zseniálisak
+ Steamworks
+ Steamworks
Cons
- Harcrendszer sutaságai
- Tereptárgyakon fennakadás
- Irdatlan nehéz néha a játék
- Orkok hörgése igen vérszegény
Értékelés | |
8.0 | Játékmenet: Az Of Orcs and Men igen nehéz játék lett. A harcrendszere érdekes, de nagyon kell ismerni a skilleket és érdemes taktikákat kidolgozni, amik a különböző ellenfelek ellen jól beválnak. A cserekereskedelem és a fegyverfejlesztés ötletes. Sajnos a nehézség miatt sok játékos fogja félbe hagyni a játékot (rutinos rpg-s vagyok, de én is vért izzadtam néha). |
9.5 | Hangulat: A történet hibátlan, a szinkron fantasztikusan jó, a párbeszédrendszer tovább növeli a hangulatot. Styx folyamatosan viccelődik, míg Arkail komoly mint a vakbélgyulladás. Ezek ellenér egy nagyon sötét hangulatú fantasy játékkal van dolgunk és ezt a program tökéletesen át is tudja adni. Hibátlan a hangulatteremtés része a játéknak. |
8.5 | Grafika: NPC-k, de legfőképpen az orkok nagyon rendben vannak. Felszerelési tárgyak szintén jól kidolgozottak és némely pálya is igen tetszetős. Valamiért pont a játék első harmadára kerültek a kevésbé látványos pályarészek, amik nem igen növelik az élvezeti faktort és ez nagy hiba. |
9.0 | Hangok: Zenék zseniálisak, tökéletesek, így kell ezt csinálni. Főszereplők szinkronhangjai szintén tökéletesek, de a többi NPC hangja is megfelelő. Hangeffektek némelyike hagy némi kivánnivalót maga után. |
8.5 | Szavatosság:
Az achivement rendszer és az eltérő döntésekből származó változó történet jelent némi változatosságot, de két végigjátszás után már nem igazán van további motiváció. Maga a játék nagyjából 20 órányi játékidőt nyújt, ami a mai világban már azt kell mondjam kiemelkedik az átlag játékhosszúságok közül. Néhány DLC-vel jó lenne ha visszatérhetnénk a kalandozáshoz, esetleg egy másik történetben. |
Summary | |
8.7 | Az Of Orcs and Men személyében egy igazi unikumot kapnak az RPG rajongók. Példásan eredeti történet, kissé nehézkes harcrendszer, kiváló párbeszédrendszer, érdekfeszítő főhösök jellemzik a játékot, mely még hibái ellenére is egy igen kellemes játék lett. Ha nem is lesz klasszikus, de a jó játékok sorába mindenképp besorolható. |