Lucius - teszt

Lucius - Teszteltük a játékot...

1966. június 6-a. A helyi kórházban egy várandós kismama vajúdik a szülőszobán. A Wagner család első gyermeke születik éppen, akiről még nem tudja családja, de nagy gondok okozója lesz. Lucius (vicces módon a latin eredetű név fényt jelent) ugyanis maga az alvilág urának, a gonosz megtestesítőjének, magának az ördögnek, Lucifernek az édes gyermeke.

Mai tesztünk alany a Lucius tehát a fenti alapszituációval kezdődik, mintegy intró gyanánt, ami már rögtön megadja a játék alaphangulatát. A Lucius a Shiver Games fejlesztésében és a Lace Mamba Global kiadásában jelent meg és lényegében 3D-s horrorisztikus kalandjátékként lehetne meghatározni műfaját.

A játék története Lucius születésével kezdődik, de az igazi játékmenet akkor indul, amikor Lucius hatodik születésnapját ünneplik. A születésnapi buli utáni éjszaka megjelenik a kisfiú álmában Lucius valódi apja, maga Lucifer, aki közli vele, hogy az ő fia és egy feladattal bízza meg utódját. Luciusnak ugyanis rendszeres időközönként áldozatokat kell bemutatnia apjának, aki cserébe segít rejtett képességeinek feloldásában. A kis ördögpalántának tehát gyakorlatilag az otthonául szolgáló Wagner villa összes lakóját módszeresen ki kell végezni apja kívánsága szerint.

Luciustól annyira félnek a szülei, hogy még a házban is bringázhat! :-)

A Luciusban tehát maga a család és az ott dolgozó személyzet lesz az elsődleges célpont. A Wagner család nagy jómódban él, hála a nagypapa múltbeli alvilági tevékenységének. Lucius apja az USA egyik kormányzója és a játék kezdetén még az elnöki pozícióra pályázik. A család egy igazi hatalmas, fényűző villában él, számtalan szolgálóval, alkalmazottal körülvéve. Saját kertészük, sofőrjük, autószerelőjük van, sőt még külön hentesük is, aki helyben dolgozza fel nekik a húsokat. Célpontokban tehát nem lesz hiánya Luciusnak.

Játékmenetét tekintve ugyanis 18 fejezeten keresztül, általában egy célpontot kell majd likvidálnunk, ami egyes esetekben akár két célpontra is bővülhet. Lucius, mint ahogy fentebb is említettem hat éves korában kezdi meg ámokfutását, egészen pontosan 1972. június 6-án, egy éven keresztül szedi majd áldozatait, eleinte minden hónapban csak egyet.

Minden fejezet a kisfiú szobájában kezdődik, ahonnan kiléphetünk a folyosóra; a ház bármely része, kivéve, ha azt a küldetés nem tiltja, bejárható. Lényegében az egész ház Lucius vadászterülete lesz. Eleinte még kapunk segítséget, legalábbis az első két gyilkosságnál, de utána már nekünk kell rájönni mindenre. Ki a célpont, hogyan és hol tudjuk elintézni.

A kereszteket érdemes időnként megfordítani

Teljesen egyértelmű, hogy egy kisfiú nem tud testi erővel ölni még ha maga az ördög fia is, így Lucius nem is így fogja eltenni láb alól áldozatait. A játék lényege a gyilkolás mellett ugyanis az lesz, hogy mindezt a gyanú ránk terelődése nélkül tegyük, lehetőleg balesetnek álcázva a sajnálatos eseményeket. Ennek érdekében Luciusnak nagyon rafinált, ugyanakkor kifinomult módszereket kell találnia a gyilkosságok elvégzésére. Kezdetben ezek a környezetünk megfigyelésével, majd ennek manipulálásával érhetőek el (nem igazán lenne szerencsés, ha példákat mondanék, mert elvenném az egész lényegét). A lényeg az, hogy a célpontot a megfelelő helyre kell terelnünk, ahol az ott található tárgyakkal kell eltenni láb alól.

Nem győzöm hangsúlyozni ezt a helyben talált tárgyakkal ölés dolgot, mert a játék gyakorlatilag szinte semmi segítséget nem ad egy-egy szituációban. Maga a célpont könnyen meghatározható, mivel ha közel megyünk hozzá kapunk egy időlassítással egybekötött videót. Azt is fontos tudni, hogy nem csak az adott gyilkossághoz szükséges kellékekkel lehet interakcióba lépni, hanem sokkal többel is. A fontosabb tárgyak bekerülnek tárgytárolónkba, ahol kombinálhatjuk is őket némely esetben, ami szükséges is lesz. Egyéb tárgyak kézbe vehetőek ugyan, de a tovább haladáshoz semmiképp sem használhatóak. A kastélyban számos ajtó, szekrény kinyitható, amiből tárgyakat vehetünk ki, ha ahhoz van kedvünk a tv-t is kapcsolgathatjuk, vagy akár a világítást is.

A játékban egyébként tényleg az a zavaró, hogy kapunk egy hatalmas villát játszótérnek az összes fontos tárggyal együtt (tehát nincs bekorlátozva, hogy azt nem veheted fel, mert az majd másik fejezetben fog kelleni) és tényleg néha kiszűrhetetlen, hogy mit hova tudunk felhasználni. Ennek kapcsán iszonyat sokat fogunk bolyongani a házban és próbálunk rájönni, hogy mivel is lehet a célpontot semlegesíteni. Ehhez némi támpontot ad a fejezetek címe (igen jól hallottátok, mert ezek segítenek a legtöbbet) és a felnőttek beszélgetéséből is néha információhoz jutunk, ha más nem a célpont személyét illetően.

Ezen fejezet áldozata? Megvan!

Segítség gyanánt a játékban vannak egyéb feladatok is az úgynevezett Chore-ok, melyek keretében szüleink és a ház személyzete kisebb házimunkákkal bíznak meg minket. Vigyük ki a szemetet (hát ennél is úgy elakadtam, mint a pinty, mire rájöttem, hogy a konténernek fel lehet nyitni a tetejét és csak úgy lehet bedobni a szemetes zsákot), rakjuk rendbe a szobánkat, keressünk meg ezt-azt a személyzetnek. Ezek teljesítéséért szüleinktől szorgosságunkért ajándékokat kapunk, egészen pontosan hármat.

Az első ilyen tárgy egy szellemidéző készlet, mely egy mondatos mondókákat közöl minden fejezetben gyakorlatilag a legfontosabb tárgyról, ami kell a gyilkossághoz (nagyon hasznos sokszor segített, ugyanakkor angol tudás kell hozzá, mert nem direktbe mondja meg a tárgy nevét, hanem találós kérdés formájában közli). Második egy zenedoboz, mely arra jó, hogy megmutatja hova kell tenni egyes tárgyakat (a megfelelő tárgyat csak a megfelelő helyen lehet használni, sokszor ez egy pontra elhelyezést jelent. Ezt csak a tárgy kézben tartásával ajánlja fel a program.) Egyébként a zenedoboz annyira nem hasznos és csak hatszor használhatjuk egy fejezetben. A harmadik tárgy egyfajta változatosságot ad a játékhoz, ugyanis ez egy bicikli, mellyel a házban közlekedhetünk. Ha már unjuk a sétálást, futkorászást, akkor jól jön, ellenben a lépcsőkön is úgy közlekedik, mintha sík terepen menne, ami rendkívül illúzióromboló.

Én egyébként őszintén nem értem kinek készült a játék. Nekem irtózatosan nehéz volt rájönnöm a gyilkosságok 75%-ánál, hogy mit is kell csinálni. Ez nem azért volt, mert nem értek angolul (egyébként középfokú nyelvismeret mindenképp kell a játékhoz), hanem mert nagyon be vagyunk dobva a mély vízbe szinte semmi segítség nélkül. Ebben közrejátszott az is, hogy kicsit a Fűrész és a Végső állomás filmekben gondolkodtam valamiért. Bonyolult dolgokra számítottam, de igazából Lucius az egyszerű megoldások híve. Sok esetben további tárgyakat kerestem egy-egy feladathoz, amikre nincs is minden esetben szükség. Lucius ugyanis, mint az ördög fia kezdetben ugyan nem, de ahogy egyre több embert eltesz lába alól megtanul tárgyakat mozgatni a tudatával, embereket irányítani, a ház lakóival elfelejtetni dolgokat és végül tüzet okozni az akaratával.

Na itt a kert! :-)

Nagyon sok esetben ezek a speciális képességek jelentik majd a továbbjutás kulcsát, ezt jó lesz ha folyamatosan észben tartjuk. Ezek a képességek folyamatosan oldódnak föl a játék során és nehézségük szerint „manna” pontokba kerülnek, melynek mutatója bal oldalt lesz a kijelzőnkön. Ehhez kapcsolódik, hogy Lucius eléggé érzékenyen reagál a keresztekre, amik lenullázzák, amúgy folyamatosan töltődő manna, azaz energia szintjét. Ezen kereszteket minden alkalommal érdemes megfordítani, mivel így elvesztik számunkra negatív hatásukat.

A Lucius grafikája kapcsán nem igen érheti szó a ház elejét. A ház maga, mely Wagneréknek otthont ad egyrészt hatalmas, másrészt példaértékűen részletesen, stílusosan és szépen kidolgozott. A lakók szobái mellett számos egyéb helyiség is található a házban, melyek mindegyike tökéletesen felszerelt és sok tárggyal interakcióba is léphetünk. A ház lakói is szépen kidolgozattak, mindegyik kapott egy egyéniséget, ami igazodik is a viselkedésükhöz, öltözékükhöz (nyilván az alkalmazottak egyenruhában vannak többnyire). Külön kiemelném, hogy a játék során változik majd az időjárás, ami jól ábrázolja az idő múlását, amellett, hogy nagyon hangulatos.

Egy kalandjáték kapcsán a karakterek kidolgozottsága mellett sem lehet szó nélkül elmenni véleményem szerint. A Luciusban ebből a szempontból sem kell csalódnunk. Ahogy ruházkodás szempontjából egyéniséggel vannak felruházva a karakterek, úgy lelki világ és gondolkodás szempontjából is megvan mindez a játékban. Egyéni módon reagálnak ugyanis a halálesetekre. Kiborulnak, vagy éppen vigaszt találnak egymás oldalán.

Az inventory eléggé puritánra sikerült

Az irányítást a játékban ennél egyszerűbben már nem is oldhatták volna meg. Irányjelekkel mozgunk, bal egérgommbal interakcióba lépünk, míg a jobbal eltesszük a kezünk ügyében lévő tárgyat. Q-val előcsalogatható Lucius kis jegyzetfüzete, ahol elakadás esetén tanácsokat kapunk, persze nagyon szűkszavúakat. E billentyűvel pedig a tárgytárolóban turkálhatunk, ahol a bal gombbal kiválaszthatjuk a tárgyat, görgővel váltogathatunk köztük és jobb egérgombbal kombinálhatjuk azokat.

A Lucius hangzásvilágát szintén csak a kiemelkedő jelzővel tudnám illetni. A zenék igen baljóslatúak, így már rögtön kezdéskor megadják az alap hangulatot, ami az újabb és újabb muzsikák szépent fent is fognak tartani. A szinkronszínészek munkája is érdemel egy jó nagy pirospontot. Maximális átéléssel végzik a dolgokat, néha ugyan túljátsszák szerepüket, de ez a műfaj sajátja. Mindenféle egyéb hang is teljesen rendben van a játékban. Külön kiemelném, hogy néhány fejezet teljesítése után az utánunk nyomozó rendőr narrátorként ismerteti az eseményeket és a nyomozás állását, ami szintén igen jótékony hatással van a játék hangulatára.

A fentebb említett nehézkes haladás miatt a játék stáblistájának nézése közben megfordult a fejemben, hogy ez az első végigjátszás csak a tanulási folyamat része volt. Úgy éreztem, hogy ezután a következő végigjátszásban lehet igazán szórakozni a játékban, amikor már tudjuk, hogy mit hogyan kell csinálni és a főbb irányvonalait is ismerjük a sztorinak. Mindezek miatt úgy gondolom, hogy a játékban bőven van lehetőség két végigjátszás is, ami haladásunk szerint 10 óra körül időtartamra tehető végigvitelenként. Sajnos ezen felül nem igen látok lehetőséget további végigjátszásokra, maximum később, amikor már kellően leülepedtek a játékban átélt borzalmak. J

Wagner-éknek van mit a tejbe aprítani

Összességében a Lucius személyében egy igazi egyéni játékot kapunk, ahol végre kiélhetjük gonosz hajlamainkat, ha vannak ilyenek egy olyan sztoriban, ahol egyik oldalról eléggé fogják a kezünket (gyilkosságok végrehajtásának linearitása), másrészről meg úgy bevisznek minket az erdőbe, hogy láncfűrésszel se találunk ki onnan (gyilkosságok végrehajtásának folyamatához szinte nulla segítség). Mindezek mellett a grafika, a hangzásvilág, a villa felépítése, részletessége, a színészi játék és magának a sztorinak alakulása miatt a Lucius-t mindenképpen a jó játékok közé emeli. Ha nem is lesz klasszikus, de sokaknak fog okozni kellemes agyalással és gyilkolással, szórakozással teli órákat.

Pros
+ Egyéni kalandjáték
+ Grafika
+ Zenék, hangok
+ Változnak az évszakok
+ Megdolgoztatja az agyat
+ NPC-k
+ Villa kidolgozottságának részletessége
+ Steamworks

Cons
- Nagyon kevés segítséget kapunk...
- Ami miatt nehéz a játék
- Utolsó fejezet az eddigieknél is nehezebb
- Történet nincs lezárva

Értékelés
8.5	Játékmenet: Klasszikus kalandjáték elemek alkotják a játékmenet gerincét, melyekből a fejtőrök kimaradtak, de a tárgykeresés és kombinálás megmaradt. A klasszikus mix-et megkavarják Lucius természetfeletti képességeivel, melyet sok esetben a játékos elfelejt majd használni, és sűrű elakadást okoz majd. Ebből a szempontból a játék túlságosan szűkmarkúan bánik a segítségekkel, amik bizony a szememben rossz pontnak minősülnek és ezért pontokat kell levonnom!
9.0	Hangulat:  Amikor először hallottam a játékról csodálkoztam, hogy mi lehet félelmetes abban, ha mi vagyunk a gonoszok. Hát bizony a zene, a ház ódonsága és Lucius szinte túlvilági kinézete, valamint a lebukás folyton a hátunk mögött sunnyogó árnya összességében megadja a horror hangulatot. Nem a legfélelmetesebb horror játék, amit valaha láttam, de a hangulatot mindenképpen jól hozza.
9.5	Grafika:  A ház kidolgozása és részletessége, az áldozataink grafikája és maga Lucius kinézete egyértelműen bizonyítja, hogy a fejlesztő teljes mértékben odafigyelt a részletekre. Még ha nem is a világ legkorszerűbb grafikájával van dolgunk, de rendkívül stílusosra sikerült azt megalkotni.
9.5	Hangok:  A horror történetek szerves részét képezik a hangok, melyek a feszültséget hivatottak megteremteni. Ezen a téren a Lucius se tér le a műfaj által kitaposott ösvényről. A zenék csak úgy ontják a nyomasztó, baljóslatú hangulatot, amihez a színészi játék során alkalmazott szinkron csak hozzátenni tud. Az egyéb hangok a fentebbi két elemet csak kiegészíteni bírják példaértékű hangzást teremtve a folyamat végén.
8.0	Szavatosság:  A Lucius-t körülbelül 10 óra alatt fogjuk tudni befejezni. Az első végigjátszás után olyan érzésünk lesz, hogy ez csak a bemelegítés volt és a második végigjátszás hozza majd meg az igazi szórakozást. Kalandjáték vonalon főleg a mai világban ez igen tartalmas játékidőnek minősül, azért én el tudtam volna viselni még pár óra szórakozást a játék világában.

Summary
8.9	A Lucius egy igazán egyedi játék lett, amely az újdonságokra vágyó kalandozó lelkületű játékosoknak valószínűleg tetszeni fog. A nagyon kevés segítség miatt és a kicsit kurta játékidő miatt a játék mégsem léphet be a legjobb játékok Panteonjába. Ellenben egy rendkívül jó játék született a Lucius személyében.