Shad’O - Teszt

Shad'O - Teszteltük a játékot

A Tower Defense játékok szerelmeseinek úgy tűnik igen jó éve van 2012-ben. Egymást érik ugyanis a jobbnál jobb TD játékok, igaz ezek főleg Indie fejlesztések formájában érkeznek. Én erre azt mondom ez nem is igazán baj, sőt talán még jó dolog is.

Az Indie fejlesztőkben, illetve fejlesztésekben ugyanis van valami megfoghatatlan plusz, amit úgy nevezhetünk egyszóval, hogy kreativítás. Megnyilvánulhat ez játékmenetbeli újításokban, grafikai megvalósításban (elsősorban stílus szempontjából értem nem pedig technikailag), vagy akár olykor-olykor még történet mesélésben is. Ez utóbbi érvemnél jogosan mondhatjátok, hogy na ennek a tesztelőnek is elgurult a gyógyszere, mikor volt egy Tower Defense játékban történet.

Hát kérem szépen ez az idő is eljött! Itt van a Shad’O című játék, Tower Defense is, Indie is és történet is van hozzá, de nem is akármilyen.

Ez lesz a főtérképünk, itt választhatunk szabadon pályát!

Szóval mint fentebb is említettem a Shad’o egy igazi TD játék. És sajnos ismét közhelyet kell előrángatnom a közhely gyűjteményemből és azt kell hogy mondjam a látszat a képek alapján megint csak csal. Azt gondolnánk ugyanis, hogy kapunk egy bugyuta, egyszerű gyerekjátékot a Shad’O személyében, de ennél talán nem is tévedhetnénk nagyobbat.

Egy valami biztos gyerek az van a játékban, de a játék egyáltalán nem babra megy és még csak nem is egyszerű. A történet ugyanis egy William neveztű kisfiú körül forog, aki elvesztette az emlékezetét. William egyszer csak felébred és csak a plüss macija irányítása alatt tud elindulni a felismerés és emlékezés rögös útján. Williamnak minden egyes pályán meg kell védeni egy fontos emlékképet, amelyből egyre többet és többet tudunk majd meg arról, hogy mi történt vele és miért kell azt csinálnunk éppen, amit csinálunk (Direkt nem szeretnék spoilerezni, mert egy fontos élményfokozót vennék el tőletek).

Játékmenet szempontjából egy igazi Tower Defense játékkal van dolgunk. Vannak tornyaink, amelyeket a pályák előrehaladtával oldunk fel szép sorjában. Először is tornyaink nem hagyományos torony alakúak, hanem (na most vagyok ám bajban J) egyfajta textilanyagból összeállított lények különböző képességekkel. Egyébként az összes védelmi eszköz a játékban William ötlet füzetéből származik (fantáziájából gyakorlatilag), azaz fantázia lényekről beszélhetünk. Eléggé bárgyúnak tűnhetnek elsőre és úgy általában a játék is maga, de egyáltalán nem az. Mindent okkal és céllal alkottak meg a fejlesztők.

All in one: Látszik a HUD, a mi bázisunk és az ellené, középen meg megy a csata.

A játékban pályákat kell teljesítenünk, vagyis minden pályán meg kell védenünk egy emlékképünket. Az ellenfeleink egyfajta árnyék lények lesznek, szintén különböző képességekkel. Lesznek alap lények, tornyainkat sebző lények, olyanok melyeket csak bizonyos tornyok sebeznek, hatalmas nagyok, de lassúak és még sorolhatnám.  Egyszóval számtalan fajta és ahogy gondoljátok is mindhez másfajta tornyot kell felhúzni.

Tornyainkból- igazodván az ellenfelek különböző tulajdonságaihoz- szintén eltérő fajták vannak. Legalapabb tornyunkkal bányásszuk majd a fényt. Fényt mindig csak 1 helyen bányászhatunk egy arany színű körben, de ezt a játék mindig nagyon szépen mutatja is nekünk a csaták elején. Minden toronyhoz meghatározott mennyiségű fény kell, hogy letehessük. Ha ez megvan William szépen odalibben, mint Pán Péter és szépen odavarázsolja az adott tornyot. Alap tornyunknak lövés képessége van és a fő feladata a sebzés, másik kalapácsszerű és ő lassítani tudja az ellent, egy harmadik féle pedig folyamatos fénynek teszi ki az árnyékharcosokat folyamatosan sebezve azokat. Ezen kívül van olyan, aminek a sebzése átugrál egyik ellenről a másikra egyre kevesebbet sebezve (chain lightning szerűen, ha ez mond valakinek valamit egyes rpg-kből). Megint mások gyógyítani tudják a sérült tornyainkat, merthogy ebben a játékban nemcsak építeni tudunk, de az ellen azt le is rombolhatja. Ez egyébként elég nagy terhet jó a játékosra, eléggé meg kell tervezni a védelmet, valamint a tornyaink épségben tartását is.

Tornyainkat nem tudjuk csak úgy egyszerűen letenni, ugyanis a csaták elején a játéktér nagy részét piros köd fogja borítani. Vannak azonban világos pontok, ahova már rakhatunk tornyokat is. Minden egyes tornyunk valamennyi fényt bocsát ki magából, amely a környék egy részét kivilágosítja majd, így már mellé is tudunk majd tornyot tenni. Összességében én azt javasolnám egyfajta tippként, hogy mindig az emlék közvetlen közeléből kezdjük a védelem kiépítését.

Egy másik pályadesign, alul az a sáv jelzi, hogy meddig kell még kitartanunk.

Az ellenség általában meghatározott útvonalon támad főleg a játék elején és általában egy kiindulási pontjuk van a sötétség gócpontja. Azonban később akár hirtelen nyílhat a semmiből újabb gócpont, valamint változhat a támadási útvonal is. Így lehet, hogy a jól kiépített védelmünket az árnyékok egy huszáros vágással pont kikerülik, ami igen rossz hatással lesz a megőrzendő emlékkép energiájára. Az árnyékoknak gyakorlatilag az a céljuk, hogy áthaladjanak rajta, és ha kellő mennyiség ezt megtette, akkor buktuk is a játékot. Ekkor a pályát kezdhetjük is szépen elölről.

Minden pálya sikeres teljesítésekor kapunk egy db pontot, melyet fejlesztésre költhetünk. Ezen a ponton két opciónk lesz. Egyrészt fejleszthetjük tornyainkat (a játék csak segítőnek nevezi őket), ami annyit tesz, hogy egy-egy pályán plusz fény elköltésével erősebbé tehetjük őket. Tehát fejlesztéstől nem automatikusan fejlettebbeket fogunk letenni, hanem csak lehetőségünk lesz a védelem során fejleszteni. A másik fejlesztési opció során jó néhány varázslatból választhatunk, melyeket William tud majd személyesen elsütni. Ezek egy része támadó mágia, másrészt támogató mágia (tornyaink gyógyítása, árnyék pontok átváltása fény pontra. Mannánk a hagyományos értelemben nincsen, a varázslatokhoz szükséges extra energiát az árnyékok elpusztítása után (árnyék pontok) manuálisan gyűjthetjük be egy kattintással. Természetesen a veszélyesebb árnyékok több pontot fognak elhalálozásukkor dobni.

Játékmenet tárgyalásakor nem mehetek el szó nélkül egy nagyon fontos dolog mellet. Lesznek a játékban Boss fight-ok is (bizony jól hallottátok), amelyek valószínűleg eléggé meg fognak izzasztani. Legyőzésükkel oldhatók fel a következő pályarészek. A lényeg az, hogy nagyon jó ötlet kedves Okugi studios. Nagyon jól illenek a játékba a Boss-ok.

Ez az egyik speciális csata. Látszik, hogy itt másképp zajlik a toronyvásárlás.

Immáron beszélem a hagyományos TD jellegű pályákról, szót ejtettem a Boss harcokról, de még nem szóltam a speciális pályákról, mert hogy ilyenek is vannak a Shad’O-ban.

Ezek gyökeresen eltérnek az előző kettő pályatípusban annyiban, hogy nincs fény gyűjtögetés. A cél mindkét módban ugyanaz, meg kell védeni az emléket. Egyik fajtában a gép véletlenszerűen felajánl három képet, ebből kettő alap torony, viszont a harmadik maga az orosz rulett. Ugyanis ha szerencsénk van kapunk egy fejlesztett tornyot, de ha nincs akkor az összes tornyunkat sebző ártó varázslatot. Tehát nem biztos, hogy megéri kockáztatni.

A másik speciális csata opcióban már egy kész védelmet kapunk, ráadásul a teljesen felfejlesztett fajtát. A bibi viszont ott jelentkezik, hogy egyszerre csak 1 tornyot aktiválhatunk. Itt aztán bőven van lehetőség kísérletezni, taktikázni, ugyanis nem egyesével fognak az ellenfelek érkezni. Már-már sakkjátszma mélységűek ezek a csaták.

Ha mindez még nem lenne elég egyeseknek a játékban minden pálya után lehetőségünk van nehezített módban újrajátszani az adott csatát az úgynevezett Nightmare módban. Ennek a lényege az, hogy egy újabb csatát sikeresen végigküzdve újabb fejlesztés pontot kapunk, ami bizony igen jól jöhet a későbbi csatározásaink során.

Minden hagyományos pálya végén jön, majd egy ilyen miniboss, vagy akár több is :-).

Térjünk rá az elsőre a Shad’O achilles inának tűnő grafika áttanulmányozására. Megmondom őszintén első ránézésre képek alapján semmi jót nem feltételeztem a játékról. Aztán mozgásban már jóval meggyőzőbb képet mutat. Nem mondanám, hogy szép a látvány, de Indie-ként megállja a helyét és TD játékként is. Tornyaink (Logan-nel már el is kereszteltük őket Izéknek egyékbént) igen viccesen, már-már komolytalanul néznek ki. Végülis egy gyerek képzeletének szüleményei, szóval ez még bőven el is fogadható. Az árnyharcosok értelem szerint korom feketék, de mégis annyira eltérő karakterek, hogy azt öröm nézni. Nem kell sokáig gúvasztani a szemünket, hogy megállapítsuk melyik milyen típus és mire képes.

Pályák szempontjából azt kell mondjam, hogy egy-egy témára épülnek (ágyak és párnáktól kezdve a havas tájig és hóemberekig sokféle van), attól függően, hogy milyen emlékképet akarunk megóvni. Túl sok jelentősségük úgyse lesz mivel el leszünk foglalva a védelem kiépítésével. Összességében grafikai szempontból azt mondhatom, hogy egy rendkívül egyedi és igen stílusos játékkal van dolgunk.

A hangok nagyon fülbemászóra sikerültek. A zene olykor annyira nyomasztó, hogy szabályosan rátelepszik a lelkünkre és érezzük, hogy szegény Will-el minimum valami szörnyűség történhetett. Játékmenet hangjai megfelelőek, némely árnyékharcos elég érdekes tamagochi hangot hallat, amin fel is nevettem.

Ez az egyik boss... Na itt már sokan fognak elsőre elvérezni!

Kezelhetőségről csak dióhéjban annyit, hogy a játék csupán egy egeret igényel és semmi mást. Ezzel nincs is különösebb probléma, viszont nincs lehetőség az építkezést gyorsbillentyűzni sem.

Összességében azt kell hogy mondjam a Shad’O nagy meglepetést okozott számomra. Nem néztem ki belőle ennyit, de végül egy igen jól sikerült egyedi és stílusos látványvilágú vérbeli Tower Defense játék lett. Ráadásul van benne nightmare mode, boss harc, speciális csaták, és még történet is, ami 1 egész ponttal fogja javítani az értékelést a szememben!

Pros

+ Egyedi, Stílusos grafika

+ Vérbeli Tower Defense

+ Érdekfeszítő történet, mely plusz motivációt ad a játékra

+ Sérülő tornyok

+ Boss harcok

Cons

- Néha nagyon nehéz

- Polipok előnyben (többfelé kell figyelni és gyorsan kattintgatni)

- Mi ez a sárga pizsama Willam-en könyörgöm?

- Időnként rendkívül nyomasztó

Értékelés
9.5	Játékmenet: Hamisítatlan Tower Defense játék, fejleszthető tornyokkal, kihívással, speciális pályákkal, boss harcokkal, és történettel.
9.5	Hangulat:  Folyamatos figyelmet igényel maga játékmenet és nagyon bele fogjuk magunkat élni. A történet annyit hozzátesz az élvezhetőséghez, hogy az hihetetlen. Ehhez jönnek még a zenék, amik így összesen fantasztikus hangulatot kölcsönöznek a játéknak.
8.0	Grafika:  Rajzolt grafika. Nem fogunk tőle semmiképpen hasra esni, de azért nyugodtan nevezhetem stílusosnak. Korszakalkotó vagy mérföldkő semmiképpen se lesz.
8.5	Hangok:  Zenék hihetetlen nyomasztó hangulatot generálnak a történet mellé, ami hatalmas piros pont. Egyéb hangok a helyükön vannak. A néhol kissé bugyuta hangok a szememben kicsit rontják az összképet, de tényleg csak kicsit.
8.0	Szavatosság:  A játék kb. az 5. pályától elég durván elkezd nehézzé válni. Ott van továbbá a Nightmare mód, ahol lehet kísérletezni a legtökéletesebb védelem megalkotásával. Ellenben ha végigérsz a történeten nem lesz túl sok motivációd újra játszani szerintem. Ez már valószínűleg eléggé egyénfüggő...
Summary
8.7	Eléggé meglepetés cím lett ez a Shad'O. Ugyan nem fogja megváltani a világot, de igazi egyéniség sugárzik a játékból. A klasszikus Tower Defense minden eleme adott, ráadásul van Boss harc és van történet is. Csak azt a fránya sárga maci alakú pizsamát lecserélhették volna valami értelmesebbre...:-)