Egy újabb titkos akta, és Nina újra akcióban. A sorozathoz
eddig nem volt szerencsém, szóval számomra a 3 részen átívelő karakterek
lényegében semmi kötödéssel nem rendelkeznek, de a készítők szerencsére nem
próbálták meg a játékidőt egy újra bemutatkozással feltölteni, szóval elég
hamar a kattintgatások sűrűjében találjuk magunkat (elvégre point&click
kalandjátékkal van dolgunk).
A játék egy meglehetősen jó felütéssel kezd, az ókori
Alexandriában épp a könyvtárba kell bejutni (nem az olvasó jegyünket megújítani),
hanem pár tekercset felgyújtani, amikben fogalmunk sincsen, hogy mi lehet.
Aztán váltással ugrunk Ninára a kis vörös (engem itt megvettek) nőcire, aki épp
házasodni készül (rémálmok közepette) aztán a vőlegényére meg lecsap a „TEK”
(random gonosz kommandósok). Aztán derítsük ki, hogy mi ez az egész.
Jó kalandjátékhoz illően beutazzuk az egész világot
(Alexandria, Berlin, Törökország, Firenze és még sorolhatnám. A helyszínek
gyönyörűek, a korábban általam tesztelt Deponiával szemben a Secret Files a realista
grafika híve, és néha már-már fénykép szerű környezeteket alkottak meg a
készítők. Az összes helyszínben érezni azt, hogy a készítők a lelküket
belevitték, amit manapság elég kevés játéknál érezni. A történet kis átvezető
filmekben halad tovább, amik bár nem versenyeznek az AAA címek hasonló
átvezetőivel, mégis éppen elég szépek ahhoz, hogy ne zökkenjünk ki a játékból
és kellő gonddal is készültek.
A játék point&click része nem túl nehéz, sosem lesz
nálunk túl sok tárgy, néha inkább feltűnően kevés tárggyal kell boldogulni. A
tárgyak egymással való kombinálása is elég logikusra sikerült, tehát józanésszel
ki tudjuk találni mit-hova-mivel, ám azért volt 1-2 eset, amikor szidtam a
készítőket, hogy ezért nem kéne túlzásokba esni. Az elakadások és a pixelvadászat
elkerülésére van egy kis segítség építve a játékba, (láthatóvá válnak a
kattintható objektumok) ám a játék realista stílusa miatt kevésbé is leszünk
rászorulva a használatára.
A Secret Files egy komolyabb hangulatú kaland, mint a
Deponia, de ennek ellenére egy pár apró poént sikerült belecsempészni a
szövegekbe. Aztán a Firenzei helyszín külön pluszpont volt, az Assassins Creed
második része óta imádom az „angolasz” nyelvet (az olasz szereplők angolul
beszélnek de bizonyos szavakat olaszul mondanak). A grafikus egyedeket ezért
még extra dicséret illeti, ugyanis a történelmi helyszínek stílusa is nagyon el
van találva.
Összességében a Secret Files harmadik része remek szórakozás
a kalandjátékok rajongóinak, az amúgy sem bőséges felhozatalban ez egy olyan
játék, amely megbízhatóan hozza a jó minőséget. A játékban hibát nem találtam, (leszámítva,
hogy a főmenü nem tetszik, ám ez szubjektív dolog), ám a kalandjátékok örök
kérdése az újrajátszhatóság és emiatt félő egy év múlva már azt sem tudjuk,
hogy játszottunk-e vele.
Pros:
+Jó történet
+Nem túl nehéz
+Gyönyörű
Cons:
-Kicsit rövid
| Értékelés | |
| 9.0 | Játékmenet: Klasszikus point&click megoldás, szerencsére nem túl nehéz, bár a fejtörők azért okozhatnak gondot. |
| 8.5 | Hangulat: Nem szippantott magába a játék, de teljesen átélhető volt, ezen az átvezető videók sokat segítenek. |
| 9.5 | Grafika: Ebben a kategóriában ennél szebbet nem tudok jelenleg elképzelni. |
| 8.5 | Hangok: Teljesen hozza az ipari átlagot, a zenék a német játékokhoz méltóan kiemelkedőek, a szinkronhangok meg egy kicsit túljátsszák a szerepet. |
| 7.5 | Szavatosság: Kalandjátékról lévén szó, vannak kételyeim, hogy évek múlva is elővesszük-e majd. |
| Summary | |
| 8.6 | Nem vártam tőle semmit, és kellemeset csalódtam a játékban, még mindig kezdő kalandjátékos vagyok, de határozottan tetszik a műfaj ezen képviselője! |
by Kopiati