Megérkezett a Portal utódja? Igen is, meg nem is. Az biztos, hogy a
játék készítésében részt vett a Portal kieszelője is, tehát vannak hasonlóságok, és emiatt magas
elvárások. Vajon fel tud-e nőni az
elvárásainkhoz, vagy kell-e egyáltalán a Portalhoz hasonlítani.
A Quantum Conundrum
(továbbikaban QC) egy belső nézetes logikai-platformer játék, a Portalal
történő összehasonlítás innentől kezdve értelmetlen, mert az véleményem szerint
egy logikai-akciójáték (ezért is sikeres).
Játékmenet
A játékban mi alakítjuk
a zseniális feltaláló Fitz Quadwrangle unokaöccsét, akinek a házába megérkezve,
egy balul sikerült kísérlet miatt nekünk kell helyreállítani az áramellátást. A
játék három szakaszra osztható (a végső küldetés lenne a 4.). A játékmenet
alapját a professzor által feltalált dimenzióváltó eszköz jelenti (egy
kesztyű), és a tárgyak mozgathatósága a játékon belül. 4+1 dimenzió között
válthatunk gombnyomásra, az egyik dimenzióban minden könnyebb (tehát a nehéz
tárgyak is felemelhetőek lesznek, ennek ellentétje a nehéz dimenzió, ahol a legkönnyebb
tárgyak is nagyon nehézzé válnak (és elpusztíthatatlanná), a harmadik
dimenzióban az idő lassabban telik, ezáltal gyorsan elvégezhetünk kritikus
feladatokat, vagy a 4. dimenzióban a gravitációt fordíthatjuk meg, és
állíthatjuk a feje tetejére a világot. A plusz 1 dimenzió pedig a sajátunk,
ahol a „klasszikus” értelemben működnek a dolgok. A játék során
szobáról-szobára haladva oldjuk majd meg a fejtörőket, egy-két esetben pedig
egy hosszabb szakasz egy nagy fejtörő.
Grafika/kinézet
A játék szép, színes
arculattal rendelkezik, ami a rajzfilmekre-képregényekre hajaz, egy csipetnyi
steampunk hangulattal is megfűszerezve. A grafikáról az Unreal engine
gondoskodik, ami mutatott már szebb grafikát is, de ehhez a játékhoz ez a szint
bőven elegendő, a tárgyak mozgathatósága, a fizika elég jó megvalósítása
kárpótolhat minket a kicsit szögletes világért. A dimenziók közötti váltás
gombnyomásra, azonnal történik, és nagyon látványos, nem tapasztaltam ebből
eredő akadást, pedig a dimenziók nagy részében más textúrák betöltése
szükséges. A falakat díszítő festmények is változnak a dimenzióknak
megfelelően, ez az egyik legpofásabb módja az átmenet érzékeltetésének. Sajnos
a helyszínek jelentős része ismétlődik, egy bizonyos lépcsőforduló, egy
bizonyos folyosó, erre a narrátor (a
professzor) szerencsére humorosan fel is hívja a figyelmet, úgyhogy ezt
megbocsájtom, de azért, lehetett volna jobban igyekezni.
Játékélmény
A belső nézetes logikai
játékoknak itt kell a legerősebbnek lenni, és a QC elég erős ebben, a dimenziók
közti váltás a játék végéig hordozza az izgalmakat. Hiába lesz unalmas egy-két
helyszín, meg gyakran túlságosan leül a játék, de ezek a részek nem elég
hosszúak, a játék sem túl hosszú, ezen várhatóan a DLC-k segítenek, de cserébe
a rövid kampányért egy jó élménnyel gazdagodunk, jómagam kb. 6 óra alatt
kipörgettem, de elsőre nem mindig ugrott be a megoldás azonnal, és a
platformokon ugrálás, sosem volt erősségem, (tehát anti-platformereknek sok
nyugtatót javasolnék). A pályák a
megszállottaknak a játék végén ismét elérhetővé válnak, hogy a legtökéletesebb
időt, eredményt produkáljuk vagy megkeressük az összes gyűjthető tárgyat. Az
igazi megszállottak pedig az Achievmentek megszerzésével is ellesznek egy
darabig.
Különvélemény
Még összegzés előtt
kénytelen vagyok a Portal-os vonalat újra felvenni, a fejlesztők saját
bevallásuk szerint igyekeztek elkerülni a Portalhoz való hasonlóságot, hát az igyekezetnek,
nem mindig lett eredménye. Néma szereplő + egy irányító hang segítségével
logikai feladványokat oldunk meg, egy kísérleti technika segítségével. A vége
főcím is egyből a Portal hasonló betétdalát juttatta eszembe, az egyik
achievment is utal a Portalra, tehát a jó alapfelvetéshez, sokkal-sokkal több
egyéni gondolat is kellett volna, mintha a fejlesztők jó ötletéhez nem tudtak
volna egy keretet kitalálni és a Portaltól „kölcsönöztek” egy picit. Ám ez nem
von le semmit a játék értékéből, mivel a platformokon való ugrabugra, a
feladatok milyensége elfeledteti a Portalos hasonlóságot. Magáról a kesztyűről először
a (méltatlanul elfeledett) Singularity című FPS ugrott be, de nem annyira
direkt a használata.
Összegzés
Egy nem teljes árú
játék, ami érdekes, elgondolkodtató tud lenni, és kicsit serkenti a térbeli
gondolkodásunk. Néha picit frusztráltak az összetett platform részek, de csak
kellemes élményem maradt a játékról. Nyári (magányos) estékre jobb programot el
se tudnék képzelni.
Pros:
+Ár/érték
+Logikai fejtörők
+Rajzfilmes grafika
Cons:
-Néha frusztráló a platformer rész
-Bizonyos részei unalmasak
| Értékelés | |
| 9.0 | Játékmenet: Kellemes, néha lassú, de azért megdolgoztatja az agyunkat |
| 8.5 | Hangulat: Kedves, aranyos, IKE ( egy szőrmók állatka) pedig már-már cuki. Néha kimondottan humoros is tud lenni. |
| 8.0 | Grafika: A célnak megfelel. |
| 8.5 | Hangok: A hangok jól sikerültek, professzor szinkronja szerintem nagyon el lett találva. |
| 7.5 | Szavatosság: Logikai játékok másodszorra nem hozzák az első végigjátszás élményét, de a kihívés ott van benne. |
| Summary | |
| 8.3 | A logikai játékok kedvelőinek ajánlom, meg mindenkinek, aki megengedheti a nem túl borsos árát. |
by Kopiati