Az űr a legvégső határ és ennek végtelenének alanya a mai tesztünk alanya, az Endless Space.
A játékot már , szinte az első infómorzsáktól érdeklődéssel figyeltem, és ezzel nem voltam egyedül, ugyanis nagyon ígéretes darabnak tűnt már akkor is. A játék fejlesztői egy teljesen új metódust használtak a fejlesztés során, ugyanis a Minecrafthoz hasonlóan a játék körül kibontakozó közösség hatalmas beleszólási jogot, és lehetőséget kapott a teljes fejlesztési folyamat alatt. Ez a hozzáállás nagyon is dicséretes, de nézzük milyen lett a „végtelen űr”!
Történet
A játék nem rendelkezik történet központú kampánnyal, de
azért egy kis történet ívet beleszőttek a random kampány ívébe. Adott az
Endless nevű rég eltűnt, mindent tudó, isteni faj, akik nyomában járnak a játék
népei (ez manapság egy általános sci-fi toposz), de a kellemesen sok, 8 játszható faj kellő
változatosságot visz ebbe a világba.
Játékmenet
A játék műfaja körökre osztott stratégia, ennek megfelelően
a saját körünkben végrehajtjuk a lépéseinket, majd meglepően gyorsan lezajlik a
körváltás, egy gombnyomásra. A játékban egy galaxis térhatású képén, és a
rendszerek jelképezte csillagok bámulásával fogjuk a játékidő tetemes részét
tölteni. A játék a valaha látott legletisztultabb kezelőfelülettel rendelkezik,
semmi sallang, csak a funkció és esztétika tökéletes egyensúlya. Ezen felületen
küldhetjük flottáinkat rendszerről-rendszerre, és intézhetjük az átfogó műveleteink,
majd saját színünknek megfelelő birodalmunk terjeszkedését. A játék menüsora a bal felső sarokba került,
itt található egy áttekintő képernyő elérhetősége, itt láthatjuk egyre
szaporodó kolonizált rendszereinket, és azok legfontosabb jellemzőit.
Rendelkezünk egy kutatás-fejlesztés ablakkal itt pedig négy irányba kutathatjuk
a jobbnál-jobb dolgokat (gazdasági-szociális – technikai – kolonizálási – hadi).
Ezt követi egy flotta áttekintő nézet, ahol láthatjuk a flottáinkat, és
lehetőségünk van a hajóink fegyverzetének összeállítására, a kinézetet, előre
elkészített modellek adják, mi csak a technikát pakolhatjuk rá, egy megadott
tömeghatáron belül. Rendelkezünk egy indokolatlanul térhatású diplomáciai
képernyővel, ahol ilyen hologramok jelképezik saját és a szomszédos
birodalmakat, itt a megszokott diplomáciai manővereket hajthatjuk végre. A
játékot színesítendő felbérelhetünk hősöket, akik egy naprendszer kormányzói,
vagy flottánk mindenható admirálisai lehetnek, és közben rpg-s elemként lépnek
szintet, és adhatunk nekik jobbnál-jobb szakértelmeket. Ezek az elemek együtt
gondoskodnak az órákon át tartó szórakozásunkról. A „térképi” nézetben egy rendszerre
kattintva ráközelítünk arra, és látjuk a bolygókat egymás mellett, legfontosabb
jellemzőiket alattuk felírva, és a képernyő alsó részén intézhetjük a termelési
sort, építsünk-e valamit, vagy inkább a flotta bővítését végezzük? Ilyen és
ehhez hasonló kérdésekkel kell majd boldogulnunk, de jól gondoljuk meg, mert a
bolygók 4 féle erőforrást biztosítanak (élelem-ipar-kutatás-homok) és ezeknek
megfelelően szükséges azok fejlesztése, szinten tartása. A homok a játékban a
pénz szerepét tölti be, és a rendszer fejlesztései gyakran csökkentik a mennyiségét.
A bolygók lakossága is széles skálán változhat, főleg egy telepes hajó
megépítése után csökken 1 egységgel. A rendszereinkben, bizonyos bolygók
stratégiai nyersanyagokat rejtenek, ezek szükségesek jobb hajók-jobb modulok
elkészítéséhez, és ezek birtoklás kulcsfontosságú lesz a játék során, ha elég
sokat birtoklunk, akkor élvezzük a monopolhelyzet jelentette előnyöket. A
játékra alapvetően jellemző, hogy elég bonyolultnak tűnik, de az egyszerű
arculat miatt elhisszük, hogy nagyon egyszerű, és végül rájövünk, hogy tényleg
összetett.
A flották összecsapása a körökre osztott játékmenet okán,
automatikusan is lenyomhatóak, de manuálisan viszont egy 3 körös taktikai
parancs osztásban lesz részünk, ahol egy taktikai kártyát kijátszva várhatjuk,
hogy kiüti-e az ellenség hasonló húzását vagy nem. Emiatt, és a magas szintű
hős brutális módosító hatása miatt, én az automatikus csatát preferálom, a gép
itt kivételesen nem okoz felesleges veszteséget, ám a mi rossz kártyaválasztásunk
élesben, akár a flottánk életébe is kerülhet, hiába, a miénk volt az erősebb.
Maga a csata egy viszonylag látványos kis videóval zajlik, 1-2-t érdemes
bepróbálni azért.
A játékban szerencsére van többjátékos mód, ugyanis a gép
ellen úgy vettem észre, hogy a 100. kör után elkezd leülni a hangulat, ezen
segíthet barátaink vernyogása, vagy az emberi ellenfél körmönfontsága.
Grafika
Unity engine talán sosem volt ilyen szép, egy naprendszer,
vagy egy bolygó nagyon-nagyon szépen néz ki, a hajók dizájnja pedig
eszméletlenül egyedi (ez alól az egyik emberi felet érzem kivételnek, ahol
nekem egyfolytában a Warhammer 40k űrhajói ugrottak be).
Összegzés
A játék legnagyobb hibája az, hogy 100 kör után úgy érzem
kiveszik belőle a lendület, és így elkezdhetünk unatkozni, vagy mondjuk a népek
balansza sem tökéletes, de még nem láttam stratégiát, ahol az lenne (ekkora
léptékben). De óriási potenciál van a játékban, és a kis unalmon kívül, komolyabb
fogást nem tudok találni rajta, egy ilyen űrhajós játékra mindig nagy szükség
van egy akció játékos tengerben!
Pros:
+Űrstratégia
+Letisztult, egyszerű kinézet
+Sok játszható faj
Cons:
-Unalomba fulladhat
-Balansz néha gyengécske
| Értékelés | |
| 9.0 | Játékmenet: Egyszerű megtanulni, nehéz profivá válni |
| 8.0 | Hangulat: Baráti a hangulat, csak néha unalmas |
| 9.0 | Grafika: Ebben a kategóriában szebb nem is lehetne |
| 8.5 | Hangok: A zene kiváló, a hangok pedig hozzák az elvárt szintet |
| 9.5 | Szavatosság: Órákat fogunk tudni beleölni, csak rá kell venni a haverokat, hogy vegyék, meg és akkor mehet a multis hadd-el-hadd, ám egyedül unalmasnak fogjuk érezni. |
| Summary | |
| 8.8 | Részben teljesítette az elvárásaim, de a kicsit unalomba fulladó egyéni játék miatt picit haragszom is ám! |
by Kopiati