Lollipop Chainsaw: Teszt

KongFan:

Ilyen a zombi irtás egy szöszke pompon lánnyal.

- Kiadó: Warner Bros. Interactive Entertainment

- Fejlesztő:Grasshopper Manufacture

- Műfaj: Hack & Slash

- Platformok: Xbox 360, PS3

- Tesztelve: Xbox 360

Suda51 olyan a játékfejlesztők között, mint Tarantino vagy Rodriguez a filmrendezők között. Munkájukkal tudatosan ágálnak a komolyság, még inkább a komolynak látszani akaró, de egyébként bugyuta alkotásokkal szemben. Suda51 minden munkája ilyen, szándékosan eltúlzott, groteszk, de mindez tudatos, és ami a legfontosabb szórakoztató módon tudja tálalni. A tavaly megjelent Shadows of the Damned című alkotását is ezen elv alapján készítette el. Nekem tavalyról az egyik kedvenc játékom volt, de az az igazság, hogy alig ismeri valaki, bukott is egy szép nagyot. A Lollipop Chainsaw is ezt az utat járja be és bár nincs olyan jó mint a Shadows of the Damned, egy nagyon szórakoztató játék lett.

Juliet Stariling népszerű középiskolás diák San Romero városkájában. Vérbeli pompon lány és hűen követi a családi tradíciókat. Egy átlagos család piknikezni jár hétvégente, vagy vacsorázni, esetleg színházba mennek, kulturálódni. A Starling família ennél extrémebb, mivel egy zombi vadász dinasztiáról van szó. Juliet éppen a suliba tart 18. születésnapján, amikor beüt a krach. Az egész várost ellepték a zombik, sőt még Nick-et, Juliet pasiját is megmarják. Egy gyors beavatkozás után Nick, többé-kevésbé életben marad, és hamar kiderül, hogy a zombi apokalipszis mögött Swan, a goth évfolyamtárs áll.
 

A Lollipop Chainsaw egy igazi trash, vagy Grindhouse (kinek melyik megnevezés tetszik jobban) stílusú őrület. Szándékosan túlzóak a jelenetek, szélsőségesek a karakterek, több liternyi vérrel és nem kevés erotikával operál. Igazi réteg kategória, ami sohasem fog egyöntetű elismerést, vagy fújást elkönyvelni, mindig meg fogja osztani az embereket. Én elkötelezett híve vagyok ennek a műfajnak, ha jól van tálalva és szórakoztató. Filmes példákat tudok hozni, például a Robert Rodriguez által rendezett Alkonyattól pirkadatig, vagy a Terrorbolygó. Azok sem képviseltek semmiféle értéket, csak nagyon őrült volt és beteg. Volt benne fekete humor és csak szórakoztatni akart. Helyén tudta kezelni saját magát. Negatív példát is tudok hozni, a Dög 2 és 3. Na, azok ennek a kategóriának az aljadéka. A Lollipop Chainsaw szerencsére ilyen téren jól teljesít, a hangulata nagyon erős, és magával ragadó, már ha vevő vagy a stílusra. Ha viszont a fentebb említett filmek és játék sem jött be, akkor akár a teszt olvasását is abbahagyhatod és a játékkal sem kell foglalkoznod. Úgysem ez a játék lesz az, ami miatt megváltozik a véleményed erről a zsánerről.
 

A Lollipop Chainsaw egy szórakoztató hack & slash akció játék. A játékmenet meglehetősen egyszerű. Adott egy pálya, melynek A-pontjából el kell jutni a B-pontjába. Nincs elágazás, teljesen lineáris az egész. Viszont ennek a kategóriának nem is az a lényege, hogy mindenfelé szaladgáljunk, mint a mérgezett egér. Az a fontos, hogy a két pont között nyakadba szakadó ellenfeleket hogyan ölöd meg. Ebben a játékban pedig egy eléggé szokatlan fegyvert kapunk a feladat végrehajtására. Egy hatalmas láncfűrésszel kell szétcsapni a hörgő dögök között. Minden pályán kapunk hozzá valamilyen fejlesztést. Puska lesz belőle, esetleg rohamozhatunk vele, ilyesmi. A harcrendszer egyszerű és kézre álló. B-vel ugrassz, A-val alacsony, Y-nal magas csapásokat osztasz ki, az X-szel pedig a pomponokkal lehet ütni az ellenséget. Ez utóbbi nem halálos technika, de nagyon gyors és ellehet kábítani vele a zombikat. A harcrendszer könnyen elsajátítható és baromi látványos. Egyedül a Chainsaw Blaster használata rémes. Automata befogó rendszerrel dolgozik és nagy általánosságban, sosem azt fogja be, akit te akarsz. Én alig használtam. Természetesen kombókra épül az egész játékmenet. Melyekből kezdetben nincs sok, de vásárolhatunk. Minden leölt ellenfélért, arany medálokat kapunk, amiket egy erre alkalmas szerkezetnél költhetünk el. Minél látványosabban ölsz, annál több ilyen érmét kapsz. Ha mondjuk, egyszerre több ellenséggel végzel vagy valami nagyobb döggel, akkor platina medált kapsz. Az arany medált lehet költeni a kombókra és fejlesztésekre, élet és állóképesség növelő dolgok. A platinát pedig kosztümökre és ilyen-olyan extrákra. Eleinte olcsón megúszhatjuk a shopingolást, később már igen borsos árcédulákkal nézünk farkas szemet. Természetesen nem hiányozhatnak a QTE részek és mini játékok sem, mind feldobja a játékmenetet. Továbbá a pályákon találkozhatunk bajba került emberekkel, akiknek segíteni kell, ha zombivá változnak, akkor ők afféle mini boss-okká válnak, és ettől függ az is, hogy milyen befejezést kapunk. A jó befejezést csak úgy kaphatjuk meg, ha mindenkit megmentünk.
 

Látni, hogy van tartalom a játékban, és fel is tudják dobni a játékmenetet, de ennek a műfajnak az Achilles-ínja a monotonitás. Sajnos azt kell mondanom, ezt a játékot gyakorlatilag nincs idő megunni. Én normal fokozaton kezdtem neki, átnézegettem a helyszíneket rejtett tárgyakért és hasonlók. Még is hat óra alatt végig vittem. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek, mikor megláttam a térképet. Úgy gondoltam majd még ad be később pályákat, de nem. Van egy tutorial pálya, és azon kívül hat másik, ennyi. Elég nagy csalódás volt ez nekem, ráadásul a trailer-ek majdnem az összes főellenfelet (róluk még lesz szó) megmutatták. Értem én, hogy egy vagy két végigjátszás alatt nem lehet mindent kinyitni, és lehet javítani az eredményeket és Live-on versengeni a ranglistákért. De könyörgöm, hat órás sztori mód!? Ez rettentően kevés. Bár hozzá teszem, minden pálya teljesen más, és változatos.
 

Megjelenés előtt törtem a fejem, hogy mégis milyen zombikkal kell majd hadakoznom, hiszen nem túl változatos ellenfelekről van szó. A Grasshopper Manufacture viszont nagyon meglepett, rendkívül változatosak a közkatonák is. Vannak az alap zombik, akik nekünk rontanak és harapnak, de vannak rendőrből agyzabálóvá avanzsált szörnyek, ők pisztolyt használnak és nagyokat sebeznek. Vannak még rögbi játékosok, földművesek, sőt pompon lány zombik is. Ilyen téren nem vall szégyent a Lollipop Chainsaw. A Boss-ok is nagyon egyedire sikeredtek, van itt Viking metál dobos és funky zombi is, borzasztó, rózsaszín, szőrmés kabátban. Őrült az összes ellenfél és nagyon viccesek, sajnos a velük való harc viszont kiábrándító. Egyszerűen nincs benne kihívás és annyira könnyen kiismerhető taktikákat használnak. Sehol egy Castelvania féle hatalmas és epikus harc, ami még nehéz is. Többet öltek a kinézetük kitalálására, mint a velük való harcra. Ilyen téren a Shadows of the Damned köröket ver a Lollipop-ra.
 

A játék grafikája nem mondható csúcsnak. Félre értés ne essék, stílusos a rajzfilmes grafika, jó a dizájn, de ezt leszámítva nem éri el a közepes szintet. A mozgások eléggé puritának, fizika gyakorlatilag nincs. Összegészében nézve, nem egy kiemelkedő alkotás látvány terén, pedig az Unreal Engine ketyeg alatta. Fura, hiszen ha rajzolt stílus és hack & slash, meg kell említenem az Asur's Wrath című játékot. Ami szintén ilyen volt, az is az Unreal motort használta, de a látványa valami szenzációs volt, még nézni is jó volt. Itt van a játékkal kapcsolatos teszt. A zene viszont valami frenetikus. Hihetetlen milyen soundtrack-et pakoltak a játék alá. Rock 'N' Roll (Will Take You To The Mountain) Skrillex-től, Riot Rhythm Sleigh Bells-től. Zseniális! Amiket pedig nem licenszeltek azokat Akira Yamaoka írta, a Silent Hill zeneszerzője.
 

A játék egyik alappillére a zseniális humor. Iszonyatosan jókat lehet röhögni a párbeszédeken és a beszólásokon. Főleg Juliet és Nick párbeszédei viszik a prímet. Van egy rész, amikor Nick bejelenti, szeretne egy komoly kérdést feltenni, erre benyögi ezt: "Ugye az arcom néha a fenekedhez ér?" WTF? Tényleg sziporkázó párbeszédeket lehet hallani és egyszer sem válik fárasztóvá. Ráadásul a fő karakterek mind szerethetőek. Nem estek át a ló túloldalára, Juliet nem lett túl "szőke". Egy kissé butácska, de aranyos csajszi. Nick is teljesen szimpatikus, talán Juliet kishúga lett necces, de nem sokat szerepel, úgyhogy nem zavaró a dolog. Juliet apja meg... The Boss! Nagyon nagy arc.

A Lollipop Chainsaw még a réteg játékok között is réteg játék. Valószínűleg ezzel sem fognak kasszát robbantani a Grasshopper Manufacture őrültjei. Van hibája nem is kevés, de egy teljesen őrült és egyedi élményt képes nyújtani annak, aki hajlandó befogadni.

Pozitívumok:

+ Grindhouse féle őrült stílus

+ A hangulat remek

+ Végig szórakoztató képes maradni

+ A soundtrack zseniális

Negatívumok:

- Hat óra, pedig nem is siettem

- Elviseltem volna szebb grafikát

- Az összes Boss harc masszív csalódás

Értékelés
8.5	Játékmenet: Egyszerű de látványos harcrendszer és végig szórakoztató tud maradni.
9.0	Hangulat: Őrült trash, abszolúte nem lehet komolyan venni és rettentő vicces.
8.0	Grafika:  Nagyon jó dizájn, de maga a grafika nem mondható szépnek
9.5	Hangok: Tökéletes zenei válogatás és Akira Yamaoka által komponált zenék.
8.0	Szavatosság: Kegyetlen rövid a kampány de a megvásárolható extrák és mozdulatok dobnak az értéken.

Summary
8.6	Teljesen szórakoztató, őrült akció játék, ha egyszer elkap a hangulata nem ereszt. Láncfűrészt a kézbe!