Ismét kaptunk egy újragondolt játékot a Syndicate képében a Starbreeze fejlesztői által. Az eredeti játék még 1993-ban jelent meg, amit leginkább taktikus és stratégiai gondolkodásmenettel lehetett jellemezni. A rajongók máig dicsérik a múlt alkotását, nem úgy, mint mostani alanyunkat.
A 2012-es Syndicate reboot teljesen más lett, mint elődje. A fejlesztők mellőzték a stratégiát belőle, helyette az FPS játékstílusra jellemző dolgokat vetettek be. A Chronicles of Riddick fejlesztői az FPS műfajban meglehetősen otthonosan mozognak, ez mondjuk meg is látszott a Syndicaten is. Bevallom őszintén a 90-es évek elején kiadott produktumhoz nem volt szerencsém, így az új játék némiképp valamilyen szinten bejött, tetszett és néha utálni is tudtam. Újoncként vethettem be magamat a sztoriba, a lövöldözős részek kellően hatásosak lettek, de még így is vannak hiányosságai, többek között a sztori az nagyon gyengére sikerült.
Rájöttem, hogy a Syndicate csupán egy szórakoztató lövöldözős játék lett, amit az ember egyszer elővesz, majd gyorsan kijátssz. Ez után pedig a dobozt elteszi a polcra porosodni. A Single player kampány meglehetősen lapos, és értékelhetetlen vacak. Sőt a sztorinak még úgymond lelke sincs, annyira semmitmondó lett, hogy ez már a katasztrófa szintet súrolja. A sztori szerint egy Kilo nevezetű ügynököt alakítunk, akit elég jól bedrótoztak az EuroCorp katonai vállalatnál az illetékesek. Ő meg kapta a DARTS 6 nevezetű chippet, mely segítségével szuper katonává vált. Embereket irányíthat, dolgokat mozgathat meg a beépített kütyüvel. Ezeket a high-tech kütyüket egyelőre a katonák, ügynökök, és a kormány emberei használják elég céltudatosan, legyen az jó vagy rossz helyzet.
Ha egy ügynök az EuroCorphoz tartozik, részt kell vennie minden piszkos ügyben. A legtöbb vállalatok ádáz küzdelmet, és kémkedést folytatnak egymás közt. Velük találkozhatunk a sztori végigjátszás alatt, különböző helyzetekben, és pár fontos döntésekben karöltve. A történet tehát annyira semmitmondó szar lett, hogy egy kezdő játékos is megmondja ki lesz a főboss, meg kibe lesz szerelmes Kilo hősünk. Komolyan, EA-nél hogy gondolták így kiadni a játékot. Ráadásul a sztori elég rosszul passzol az igen steril környezethez, elvétve vannak jól kidolgozott környezeti hangulati elemek a játékban, már ami a részletességet illeti.
A játékmenet a jól bevált első személyű lövöldözős harcokra épít. Vannak pár új fegyverek, amiket kedvünk szerint váltogathatunk, cserélhetünk le. A legtöbb stukkernek van egy alternatív tüzelési lehetősége, eldönthetjük, hogy fél automata, vagy automata fegyver legyen X fegyverből, bár ez nem oszt nem szoroz a játékélményen sem. Csak egy plusz lehetőség az FPS fanoknak. A fegyver modelleket és azoknak hangjai illeti némi dicsérő szó, a Starbreeze ugyanis megmutatta, hogy igen is ért az FPS műfajhoz. Pályákon keresztül több főnökharcot kell megvívnia Milonak, aki az ellenfél likvidálása után minden chipet felhasználhat. Így a játékmenet kap némi RPG elemet. Fejleszthetjük tudásunkat, technikánkat, közelharcunkat, életerő regenerálódásunkat ökölharc közben, stb.
A fejlesztéseknek és a frissítéseknek semmilyen értelmét nem látom, hiszen a Syndicate játékideje meglehetősen rövidkére sikerült, kb 4-5 óra alatt végig lehet vinni a sztorit. Az upgradekhez meg kb több, mint 30 képzettség található, ez idő alatt csak a negyedét (vagy majdnem a felét) tudjuk felfejleszteni. A pontokat a bossok legyőzése után kapjuk meg, egy meglehetősen érdekes „kicsapolás” után használhatjuk fel az ellenfél csipjét. Ezt a játékot talán az imént felemásra vizsgázott DART rendszer húzza ki a teljes anyagi csődből. Az igaz, hogy a játékmenet és a játékidő baromi rövid, de ezzel a rendszerrel mégis élvezhetőbbé teszi az akciókat. A DART 6 chippel irányíthatunk mindent és mindenkit, sőt egyes helyzeteknél átláthatunk vele a falon, miközben a használatával eleve lelassul az idő is. Ezeket a frissítések nagyon rosszul vannak megoldva, mert csak és kizárólag bizonyos történetvezetési pontoknál érhetjük el (csak bossfightok után). A Darts 6 3 fő viselkedést tanulmányoz, ezek a breach, a meggyőzés és az öngyilkosság. Ezeket lehet felváltva alkalmazni az ellenségeinken.
Ami tetszett:
- grafika
- lövöldözés részek
- közelharc
- DARTS 6
- rövid
- rossz és kifejezetten gyenge sztori
- steril, néhol fantáziamentes környezet
- Értelmetlen fejlesztések
| Értékelés | |
| 6.0 | Játékmenet: A lövöldözős részek egész jóra sikerültek, bár a fejlesztések meglehetősen feleslegessé váltak a rövid játékidő miatt. |
| 8.0 | Hangulat: A látványvilág és a lövöldözés részek adják meg a kellő hangulatot a Syndicate-hoz. Ezért korrekt, bár nem kiemelkedő. |
| 8.0 | Grafika: A játék legerősebb része, a blur effekt túl használata ellenére is. Sokaknak elsőre nyálcsöpögősnek tűnhet a látványvilág. |
| 9.0 | Hangok: A szinkronszínészek egész jó munkát végeztek, beleértve az egész hanghatásokat is. |
| 5.0 | Szavatosság: Eljutottunk a játékszoftver leggyengébb részéhez. Az egyjátékos kampány eléggé sterilre, és érdektelenre sikerült. Ha nagyon unod magad, mindenképpen vess rá egy pillantást, de lehet végig se tudod majd játszani. Ugyanis nem tud lekötni hosszas időre. |
| Summary | |
| 7.2 | Magamat idézve: A Syndicate egy szórakoztató játék lett, leköt addig, amíg be nem fut egy jobb cím, de utána könnyedén búcsút mondhatsz neki, tehát hamar a feledés homályába merülhet |
Hungamer GOTY 2012 jelölés:
- Az Év csalódása
- Az év zenéje