WipEout Omega Collection PS4 teszt
A legendás "antigravi" száguldás egy kellemes kiadásban kopogtatott be hozzánk...
Utópisztánia
Tudjátok mikor a legegyszerűbb írni vagy beszélni valamiről? Akkor, ha a vizsgált "alany" számos kivetnivalót hagy maga után. Ha valami több sebből vérzik, arról relatív könnyű elmélkedni, egyszerű azon filozofálgatni, hogy mi lett volna ha, mi az amit ki kellett volna javítani, mik a hiányosságok, mitől nem működik egész. Na de mi történik akkor, ha valami gyakorlatilag tökéletes? Mi történik akkor, ha valamin nem nagyon akad fogás? Ekkor van a kritikus szemnek a legnehezebb dolga, hiszen nem nagyon tud mást tenni, mint tényszerűen elmondani, hogy miért jó az adott produktum és a stílus szerelmeseinek miért érdemes gondolkodás nélkül megvásárolni. Szerencsére(?) ritkán esik meg az -különösen igaz ez a játékvilágra-, hogy a csillagok együttállása annyira kedvezzen valamely szórakoztató terméknek, hogy az, az elit ligába bekerülve, minden kétséget félresöpörve, a különösen ajánlott címkét kiérdemelje.
Az utóbbi idők egyik kellemesnek mondható játékipari tendenciája a HD kiadások, a Remasterek, esetleg a Reboot-ok megjelenése. Ha összeírjuk ezeket a címeket, azt kell mondjuk, hogy jellemzően ezek az újragondolások és újrakiadások zömmel jól sikerülnek. Nemsokára érkezik a Crash Bandicoot N. Sane Trilogy (az első három Crash cím feldolgozása) és alig pár hónapja jelent meg a Kingdom Hearts HD I.5 + II.5 ReMIX (6 db. játék!). Ez jó nekünk? Tedd fel magadnak a kérdést, hogy játékos vagy-e? Ha erre a kérdésre a válaszod igen, akkor az előző kérdésre adott válasz sem lehet kétséges. Feltétlenül üdvözülendő, ha minőségi, a jelenlegi konzolokra jól optimalizált formában jelennek meg olyan régi címek, melyek sokunk gyerekkorát bearanyozták.
Akadnak olyanok, akik azt mondják, hogy ezeket a címeket ott és akkor kellett volna végigjátszani és átélni. Ez szűklátókörűség és önzőség, mellyel csak egészen kis mértékben lehet egyetérteni, hiszen sok mai játékos, 20-25 évvel ezelőtt megjelenő címek idején még pajzán gondolat sem volt. Már pedig, ha azt mondjuk, hogy vannak játéktörténelmi címek, melyek minősége örök, akkor egy tisztességgel elkészített remaster debütálása nem, hogy örömteli, de szinte törvényszerű kell legyen! Miért is fosztanánk meg a jelenlegi generációt azoktól a csodás címektől, melyek sok esetben mai játékok alapjául szolgáltak, vagy a kategóriájuk legjobbjai voltak?
Rossz nyelvek szerint, ez is csak a pénzről szól... újabb rókabőr, újabb lehúzása ez a rajongóknak és semmi egyéb. Nyilván ennek is van igazság alapja, hiszen melyik kiadó dolgozna pusztán szeretetből, profit nélkül? Viszont a "win-win" szituációkkal nekem személy szerint nincs bajom. Nextgen konzolunkra kapunk egy minőségi kollekciót, ráadásul jellemzően egy mai AAA konzolos cím, árának közel feléért. De...
Lebuktam.
Realisztánbul
A WipEout Omega Collection pont, hogy nem a Kingdom Hearts és a Crash nyomdokain halad és talán ez az egyetlen említésre méltó hibája, és éppen ez teszi megkérdőjelezhetővé aktualitását. Számomra kissé érthetetlen, hogy miért pont ez a három WipEout rész került be a kollekcióba, de játszva velük, ez már nem is annyira fontos, mert őszinte örömmel közölhetem, hogy mind a három remekül sikerült! :-)
- Azt azért tudni illik, hogy a WipEout HD, PS3-ra jelent meg nagyjából 9 éve. A Sony abszolút rájátszott az 1995-ös árkád csodára, a WipEout (PSX) univerzum első részére, így nem meglepő, hogy ezt a tehenet a mai napig két kézzel fejik és meg kell hagyni, jól fejik. Bár a WipEout HD, a PS3 képességeit maximálisan kihasználva, natív 1080p felbontásban, stabil 60 FPS mellett érkezett, mégis kissé marketing szagú volt a címválasztás, hiszen ekkor már a sorozat 8. darabjával volt dolgunk, mely nem az eredeti első rész HD kiadása, hanem afféle következő lépcsőfok a sorozat életében. Ezt kapjuk meg most még szebb, még jobb formában PS4-re, természetesen
ismét atomstabil 60 frame mellett (Pro-n 4k felbontásban, HDR támogatással), éppen annyira modern köntösben tálalva az egyes pályákat, hogy az az eredeti élményt képes legyen megfelelően visszaadni. És ez a legfontosabb kérdés: Képes rá? Szerencsére képes! Minden egyben van, minden működik, sodró, dinamikus, lendületes, kellően modern és abszolút méltó arra, hogy az antigravi versenyjátékokkal most ismerkedő ifjak megszeressék.
- A második cím, mely az Omega Collection része lett, tulajdonképpen nem is egy különálló rész! A PS3-as HD verzió anno 2009-ben egy kövérre hízott kiegészítőt, kapott Fury nevén: 8 pálya, 4 új hajó, 3 új játékmód és persze az elmaradhatatlan techno zenéből is befért 6 új track. Viszont! Ez a kiegészítő van annyira tartalmas belbecsét tekintve, hogy akár különálló résznek is nevetve elmenne. A gond csak az, hogy soha nem volt különálló rész, így az ilyen kiadói fogásokra érzékenyek részéről, azért jogos lehet némi morgolódás.
- A gyűjtemény utolsó komponense, a franchise történelmében leggyengébben szereplő WipEout 2048 lett. Igen ám, de a WipEout soha nem a "B" kategóriában játszott, így ha azt mondjuk, hogy a 2048 a leggyengébb rész volt, akkor még mindig 8/10-es értékelésről beszélhetünk, amiért sok konkurense ölni tudna. Már pedig konkurenciából akad bőséggel, elég csak a nem is annyira régi, de jól sikerült Redout-ra, vagy a napokban megjelent kevésbé ütős Formula Fusion-re gondolni.
A 2048, a sorozat eddigi utolsó darabja volt, mely 4 éve már exkluzív címként PS Vita-ra jelent meg. Szegény Studios Liverpool utolsó munkájaként nem kisebb feladat jutott neki, mint, hogy egyik PS Vita nyitócímként minél több lehetséges játékost csábítson át a Sony handheldjére. Pár év távlatából visszatekintve, nem a 2048-on múlt a Vita sikere, sőt még úgy is emelte a készülék fényét, hogy a leggyengébb WipEout részről beszélünk. Témáját tekintve ez a rész meglepő módon akár 0. résznek is elmenne, hiszen a sorozat idővonalának elejére visszaugorva egyértelműen New York ihlette városban indul meg az eszelős száguldás, méghozzá egészen különös módon autópályákon, aszfaltozott utakon.
Sokkal találóbb ez a kép, mint elsőre gondolnád :-)
Nevermore
Nem szeretem az autós játékokat. Azon kevesek közé tartozom, akik IRL gyak. elérték az 1 millió levezetett kilométert. Szó nincs arról, hogy futár lennék, egyszerűen, mind az IT munkám, mind pedig a családi életem olyan, hogy mára minden nanoszekundumát gyűlölöm a vezetésnek. Rég túl vagyok azon a szinten, amit a pár 10.000 km-t levezetett tini titánok éreznek. Egy komoly sportautó és a Nürburgring azért még megmozgatna, de én már az önvezető, teljesen elektromos autókra vágyom. Miért mondom ezt el? Mert a WipEout még csak véletlenül sem a vezetésről szól és éppen ezért éltem át vele csodás pillanatokat! Semmi köze nincs, semmiféle szimulációhoz, mert ez egy ízig-vérig arcade játék! Akik kizárólag ultra realisztikus fizikára, 150 ezres gamer kormányokra vágynak, azok messziről kerüljék el.
Hát nem édes?
Histórika
Az Epos Game Studio és a Clever Beans borítékolom, hogy nem sokaknak mondd elsőre valamit, pedig utóbbi team pár tagja már nyakig benne volt a WipEout Pure fejlesztésében (no meg ott a Driv3r, Juiced franchise, stb.), míg az Epos csak egy multis PSN játékot a Crash Commandot tud felmutatni. Nyílt titok, hogy a britt Clever Beans volt a főkolompos a WipEout kollekció elkészítésében és meg kell mondjam fejet hajtok előttük, kiváló munkát végeztek, nem az ő saruk, hogy a Sony szerint ennek a múltidéző kollekciónak, egy PS3-as játékból, annak kiegészítőjéből és egy PS Vita portból kell állnia. Ellenben 2017-ben egy nextgen konzolra kiadott HD remaster gyűjteménynek pontosan ilyen minőségben kell debütálnia és az árazás sem lett túlzó, hiszen 10.490 Ft-ért kapunk 3 (~2.5) kiváló játékot.
Amikor "kissé" túltolod az antigravitációs hajtóművet...
Nem akarok közhelyeket durrogtatni, de a WipEout természetesen jó ideje nem csak abból áll, hogy mész körbe-körbe és vagy a nyers sebességeddel, valamint a gyorsítók használatával első leszel, hanem számos játékmódot kínál. A "Zone" módban például menet közben egyre gyorsabb és gyorsabb kategóriába csúszik át a járműved sebessége és akkor dőlhetsz hátra elégedetten, ha a kitűzött szintet élve eléred. Minden egyes hibával csökken a hajód integritása, a sebesség viszont egyre csak nő, így előbb utóbb elkerülhetetlen, hogy darabokra szakadj. Ráadásul a pályák textúrái szándékosan olyanná válnak, mintha LSD-re füveznél, miközben matt részeg vagy. Nem véletlen, hogy a sorozatnak vannak gondjai az epilepsziás betegekkel és nem, ez nem vicc. Ha érzékeny vagy rá, ez sajnos nem a te játékod.
Aztán ott van még a szokásos, az autós játékokból megismert tournament, time trial, speed lap mód, melyekben nem igazán az a fontos, hogy eltedd láb alól az ellenfeled, hanem, hogy minél gyorsabb légy úgy, hogy közben azért borsot aknát törj a másik orra alá. Mondanom sem kell talán, hogy tisztességes túlélő mód is akad, melyben a minél több ellenséges antigravi hajó cafatokra robbantása a fő prioritás. Valójában nem is nagyon tudunk elképzelni olyan játékmódot, mely a Collection-ben ne szerepelne, így garantált, hogy rengeteg órára leköti majd a stílus szerelmeseit.
Jelentem, itt picit sem zavar a lens-flare.
Feltétlenül meg kell említenem a WipeEout univerzum már-már védjegyének számító techno nótákat, mely a kezdetektől fogva kellően magas szintet képviselt és most sincs ez másként. (Persze nem irigylem azt, aki rockzenére szeret versenyezni, az ő részükre PDF formátumban letölthető IJ kártyákat tudunk végtelen számban biztosítani. :-P)
Részemről az irányítással sok gondom nem volt, bár egy átkonfigurálható megoldásnak tudnék örülni, mert soha nem volt zsánerem az "X"-et nyomva tartva gázt adni, de ez is szokható, éppen úgy, mint egy II. VH-s repesz a koponyánkba.
Csupa pozitívum... ez az ami szinte végig sugárzik a játékból.
Amivel ellenben meggyűlt picit a bajom, az a nehézség kérdése. Első körben -mivel már rég játszottam AGR játékkal- teljesen kezdő fokozaton haladtam és elég hamar szembesülnöm kellett azzal, hogy vagy én öregedtem meg, vagy a remaster lett nehéz. Aztán végül beláttam, hogy egy harmadik opció az igaz: Gyenge hajóval kezdesz és ahogy haladsz előre úgy tudod megnyitni az újabb és újabb "lebegőket". Akkor kezd ez kínossá válni, amikor már rendesen benne vagy a sűrűjében és a leggyorsabb hajód még mindig csak az elsőként elérhető típus. Körülnézve a feloldható hajók között, persze akad ott gyorsabb is, jobban is kormányozható, de a játék könyörtelen veled, elvárja, hogy lomhább, esetlenebb járművel tarolj, aztán méltóztatik megadni a kategóriákkal jobbat. Ez nem feltétlenül szerencsés, hiszen akárhogy is csűrjük, csavarjuk, ez a stílus rétegjáték. Már pedig egy rétegjáték túlélése nem csak a már meghódított rajongók kedvének kielégítéséből áll, hanem új játékosok behúzása is fontos volna. Ezen a téren pedig úgy érzem kissé bakot lőttek, mert hiába csal mosolyt a régi motorosok szájára, az újoncok a komolyabb nehézség miatt hamar kifarolhatnak mögüle. A megoldás rém egyszerű: A "kezdő" fokozatnak tényleg kezdőnek kellene lennie és nem arról kéne szólnia, hogy 8-ból a 6. helyen vért köpsz az életedért, mert hátulról darabokra lőnek.
Epilogic
Epilogic
Több szót nem is szeretnék pazarolni a drága időtökből, hiszen ez tipikusan az a játék, amit látni és érezni kell és sajnos a képernyőmentések sem képesek visszaadni kicsit sem azt az adrenalinfröccsöt, ami átélhető a WipEout sorozat kereken 10. kiadásában. Az alant található negatívumok tényleg csak a rend kedvéért kerültek megemlítésre, mert úgy éreztem fairnek, ha vásárlás előtt ezekkel is tisztában vagytok. Összességében azt kell mondjam, hogy az alábbi negatívumok legyenek a legnagyobb bajunk és bárcsak minden remaster ezen a szinten kényeztetné érzékszerveink. Ha akár csak egy kicsit is közel áll hozzád az árkád száguldozás, feltétlenül vésd fel a beszerzendő listádra, meglepne, ha csalódnál :-)
Pros
+ FHD vagy 4k? Nem számít: fix 60 frame, HDR támogatással
+ Egyértelműen jobb minőségű és átdolgozott textúrák, mint a korábbi verziókban
+ Továbbra is egy vegytiszta árkád őrület
+ Ha ráérzel az ízére, hamar behúz
+ Valódi kihívás, picit talán sok is
+ 3 játék (2.5 inkább) egy csomagban, egész korrekt kezdő árral
Cons
- Egy PS3-as játék, annak kiegészítője, egy Vita port, de a "Pure", a "2097" és 3. rész kimaradtak
- Könnyebb fokozaton is nehéznek minősíthető kampány
- Nagyon jó volna, ha az irányítás konfigolható lenne, de nem az
- Kissé szigorúra vett unlock rendszer, mely a kezdőket könnyen elijesztheti
- Továbbra is félrevezető a WipEout HD elnevezés a Collection-ről nem is beszélve...
| Review score | |
| 8.5 | Közel tökéletes újrakiadás, de távolról sem egy valódi kollekció, mely minőségi tartalmát tekintve mégis minden árkád száguldásra vágyónak bátran ajánlható. |
