Amikor az Ubisoft színpadán először felvillant az Assassin's Creed: Shadows logója, a játékosok világszerte olyan izgalomba jöttek, mintha egy történelmi szamurájkardot rántottak volna ki a hüvelyéből. Az a pár másodperc, amikor a japán cseresznyevirágos mezők és a szamuráj páncélok árnyai megjelentek a képernyőn, szinte mágnesként vonzotta minden Assassin's Creed-rajongó figyelmét. Egyetlen képsor, és máris egy olyan világban találtuk magunkat, ahol a becsület, árulás és szabadságért vívott harc keveredik a japán feudális korszak fenséges esztétikájával. Ez az a pillanat, amikor a gamerek és rajongók szíve hevesebben kezdett verni. Végre! A régóta dédelgetett álom, hogy az Assassin's Creed univerzum elkalandozik a távol-keleti kultúrákba, beteljesült. Ez nem csupán egy újabb játék volt. Ez egy ígéret - egy ígéret arra, hogy egy még soha nem látott, lélegzetelállító világba kalauzolnak el bennünket, tele misztikummal, felfedezéssel és természetesen ikonikus lopakodással. A közösségi médiában másodpercekkel a bejelentés után máris dominált az Assassin's Creed: Shadows téma. Minden másodpercét analizálták, újra és újra megnézték a trailert, és találgatták, milyen lesz a harcrendszer, hogyan oldják meg a nyílt világot, és milyen történetet mesél majd el ez az új epizód, miközben a fejelsztési ciklus végén kapott hideget-meleget is a közösségtől. Egy igazi kulturális robbanás született, amely meghódította a Twittert, a Redditet és a YouTube komment szekcióit. De mi volt a titok? Az, hogy az Ubisoft végre elhozta azt, amit mindenki akart: egy olyan Assassin's Creed epizódot, amely tiszteletben tartja a történelmi hűséget, miközben kreatív szabadsággal merít a japán kulturális örökségből. Ez a rész nem csak egy videojáték. Ez egy kulturális időgép, amely visszarepít egy olyan korba, amelyről annyit álmodoztunk már, miközben a pengeél és a templomosok között egyensúlyozunk.
Az Assassin’s Creed: Shadows kapcsán számos dolog egyértelművé válik már az első pillanattól kezdve: a játék történelmileg hitelesen ábrázolt világot kínál, de semmiképpen sem valódi történelmi narratívát. És épp ez az egyik legizgalmasabb dolog benne. Nem, az Assassin’s Creed játékok sosem azt állították, hogy hű tükörképei lennének a történelemnek. Ehelyett alternatív meséket, kitalált eseményeket és akár fiktív karaktereket adnak nekünk a történelmi alakok mellé, amelyek harmonikusan illeszkednek a történelmi környezetbe. Egyfajta „mi lett volna, ha” forgatókönyvet játszanak végig, miközben a valós eseményeket és helyszíneket elegánsan vegyítik a kreatív szabadságukkal. A Shadows sem kivétel. A játékosok egy olyan világba csöppennek, ahol a feudális Japán valós helyszínei, személyei és kulturális elemei elevenednek meg - de mindez egy alternatív narratíva részeként. Minden templom, minden páncél és minden udvarház aprólékosan kidolgozott, hogy a korszak hangulatát tökéletesen visszaadja, igen, még a szamurájok fejpáncélzata is. Azonban a történet, amelyet elmesél, teljes mértékben fikció. És sokan keverik a szezont a fazonnal, mi szerint a AC játékoktól kizárólag történelmi hitelességet várnának, és eközben pont emiatt köpdösik a fejlesztőket, hogy mi lett hiteles és mi nem lett az. Yasuke, Naoe és a többiek meséje a fejlesztők fantáziájának szüleménye, amely csak érintőlegesen kapcsolódik a valós eseményekhez. Ez nem történelmi rekonstrukció - ez egy olyan világ, ahol az Assassin’s Creed sorozat hagyományainak megfelelően a valóság és a kitaláció találkozik.
Fontos azonban kiemelni, hogy a történelmi hitelesség más szempontból mégiscsak jelen van. A helyszínek, a korszak kultúrája, valamint a japán feudális rendszer ábrázolása olyan hitelesen van prezentálva, hogy szinte érezzük a korszak szellemét. Még a kódexek, amelyeket a játék során olvashatunk, gondosan kutatott információkat tartalmaznak - ezek valódi történelmi tudásra alapulnak, és kiválóan segítenek a játék világának jobb megértésében. Ez az aprólékos odafigyelés ad hitelt annak, hogy a játékosok valóban beleéljék magukat ebbe az időszakba. És most jön az a pillanat, amikor végre mindenkivel megtudom értetni az AC tematikákat: nem, emberek, az AC és az AC Shadows nem történelemóra, és soha nem is állította, hogy az lenne. Ez egy virtuális játszótér, ahol történelmi személyek és események szolgálnak ugródeszkaként egy epikus kalandhoz. Egy alternatív univerzum, ahol történelmileg létező karakterek - például Yasuke - életének fikciós verziója bontakozik ki, vagy ahol egy kitalált Naoe nevű szamuráj bosszúállása új mélységeket ad a feudális Japán világának. Ez tehát a játék zsenialitása: miközben a narratíva teljes mértékben fikció, mégis olyan hiteles környezetben játszódik, hogy szinte elhisszük, megtörténhetett volna. Az Assassin’s Creed sosem akart történelemhű lenni - de mindig is mesterien mozgott a valóság és a kitaláció határvonalán. A Shadows most ezt a tradíciót viszi tovább, és egy lebilincselő kalandra hív mindenkit, aki készen áll felfedezni, hogyan találkozik a valóság és a fantázia. És valljuk be - ebben az alternatív történelmi mesében a történetírás éppen annyira szórakoztató, mint izgalmas. És még tanulni is tudunk belőlük - csak ismétlem, nehogy a történelmi órákon az AC Shadows történetét állítsátok be hitelesnek, azaz megtörténtnek, mert akkor biztos nem kaptok jó jegyet.
Szóval, akkor mi is a Shadows története? Tarts velem, és leírok nagyjából minden valamire fontos információt. Ahogy megnyílik az Assassin's Creed: Shadows történetének első fejezete, egy olyan karakterrel találkozunk, akinek létezése már önmagában is egy igazi történelmi rejtély. Yasuke, a fekete szamuráj. Egy név, amelyet hallva az ember képzelete szárnyra kap: hogyan került egy afrikai férfi a távoli Japánba, egy olyan világba, amelynek hagyományai és kultúrája merőben más, mint az övé? A prológus pontosan ezt a kérdést válaszolja meg - de nem akárhogyan, hanem mély érzelmekkel és nagy hatással. A játék Yasuke történetének gyökeréhez nyúl vissza: a portugálok által rabszolgasorba kényszerített afrikai férfi egyszer csak Japánban találja magát, a sors különös és váratlan szeszélyének köszönhetően. Egy helyi hadúr figyelmét felkelti, aki az arctalan sokaság közül kizárólag őt választja ki, hogy szót váltson vele. Vajon miért? Ez a pillanat nemcsak a karakter, hanem a játék narratívájának alapköve. A hadúr és Yasuke találkozása a véletlen és a sors tökéletes metszéspontján történik meg, s ez a momentum kiemeli Yasuke emberi mivoltát és egyediségét egy olyan világban, ahol az előítéletek könnyen árnyékba boríthatják a reményt. Yasuke örök barátságot és védelmet fogad a hadúrnak. Ahogy Yasuke sorsának története kibontakozik, látjuk, ahogy a hűséges szamuráj-testőrség parancsnokává válik. Egy olyan pozícióba, ahol becsület és lojalitás határozza meg minden lépését. A játék itt máris mélyen belemerít minket a feudális Japán valóságába: a szamurájok közötti kötelességtudat és érzelmek elegáns keveréke, ami megadja a játék alaphangját.
Ám a játék valódi középpontjában, a fő történetszálban, Naoe áll. Egy fiatal, ambiciózus shinobi, aki apjától kap egy rejtélyes küldetést: őrizzen meg egy különleges ládát. Ez a láda többet hordoz magában, mint amit a szem lát. A játék már itt megfesti a titok és a rejtély érzését, hiszen ez a láda a történelmet újraírhatja - a rajongók ekkor már sejtik, hogy itt valami igazán nagy dolog van készülőben. Naoe története tragikussá válik, amikor küldetésében kudarcot vall, és szeretett apja az életét veszti egy titkos, tizenkét tagból álló szervezet keze által. Ez a rejtélyes társaság szimbolikusan a templomosok előképe, és a játék ezen a ponton nyit utat az Assassin's Creed univerzum mélyebb konspirációs hálózatai felé. Naoe személyes bosszúszomja, amely ezen események után kibontakozik, vezeti végig a játékosokat a történet egyre sötétebb és összetettebb ösvényein. A narratíva meglepően remekül fel van vezetve. Nem csupán a harc és a lopakodás, de az érzelmi mélységek és a kulturális árnyalatok is szerves részévé válnak a kalandnak. Az Assassin's Creed: Shadows ezzel a történettel egyszerre tiszteleg a múlt és a sorozat öröksége előtt, miközben egy teljesen új, barátságos, mégis epikus játékélményt kínál. Vajon készen állunk, hogy végigjárjuk ezt a sorsszerű utazást Yasuke és Naoe oldalán? A válasz egyszerű: feltétlenül.
Most, hogy túl vagyunk a történeten, beszéljünk kicsit a küldetésekről. Az Assassin's Creed: Shadows küldetéseinek felépítése tökéletesen illeszkedik a sorozat hagyományaihoz - és mégis tartalmaz olyan csavarokat, amelyek kiemelik az eddigi epizódok sorából. A játékosok egy jól átgondolt, tematikus küldetésstruktúrával találkozhatnak, ahol minden egyes feladat mintha egyetlen, hatalmas kirakós része lenne. Az objektivák a célpontok az AC: Mirage részeként jelennek meg, ahol már tökéletesen kidolgozták ezt a küldetésrendszert. Jól tudjuk, az Assassin’s Creed világában mindig is fontos volt az egyensúly: a lopakodás, a harc és a történetmesélés összhangja. Ez itt sincs másképp. A küldetések sokszínűek. Vannak, amelyek szívbemarkoló drámát hoznak, míg mások a japán kultúra és történelem aprólékos bemutatására építenek, itt külön tetszett a sakai teatalálkozó küldetés mélyreható részletessége. Az egyik legjobb küldetésben Naoe-nak egy ősi szamurájfalu romjait kell megvédenie az áruló templomos előőrs támadásától. A küldetés különleges, hiszen szinte minden játékmechanikai elemet bemutat: a stratégiai elhelyezkedést, a harc dinamikáját, és a lopakodás mesteri keverékét. Szerintem ez az a küldetés, amely tökéletes példája annak, amitől ez az epizód kiemelkedővé válik.
Ahogy azt megszokhattuk, az open world megközelítés szerves része a játéknak. Az Assassin’s Creed: Shadows világa nemcsak lenyűgöző, hanem egyenesen hívogat, hogy felfedezd minden apró szegletét. A kilátó- és felfedezőpontok aktiválása nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem kulcsfontosságú az élmény teljességéhez. Meg amúgy is, minden vérbeli AC rajongó fejében az az első gondolat, hogy mikor mászhatja meg a következő kilátópontot. Tudom, mert magamból indulok ki, az érzések hasonlóak. Ugyebár ezek az ikonikus pontok lehetővé teszik a gyorsutazást, amely - valljuk be - nélkülözhetetlen ebben az óriási, vibráló világban. Ám van itt egy apró, vagy inkább óriási kihívás, amely elrontja a szamuráj és shinobi varázst: a főszereplő hegymászó képességei finoman szólva is hagynak némi kívánnivalót maguk után. Az előző részekben megszokott szabadság, amelyben gond nélkül másztunk keresztül hegyeken, völgyeken és épületeken, itt sajnos erősen korlátozott. Csak meghatározott peremeken és épületeken lehet mászni, ami nemcsak a felfedezés szabadságát csorbítja, hanem frusztrálóan hosszúvá teszi az útvonalak bejárását. Ez a döntés szerintem hatalmas visszalépés, és sokszor pazarolja a játékos idejét. Persze érthető, hogy ez a realizmus érzetét próbálja erősíteni, de az Assassin's Creed esetében mindig is az élmény volt a középpontban, nem az akadályok. Az Assassin's Creed: Shadows küldetései így egyszerre tudják elkápráztatni és frusztrálni a játékosokat, ami igazán néha paradox tud lenni. De talán éppen ez adja a játék sava-borsát: egy felejthetetlen világ, amelyet néha kihívások árán kell meghódítani. És bár lehet, hogy néha az egekbe szökik az adrenalinszint, máskor egyszerűen csak a kardunkba dőlünk a főszereplő ügyetlenkedései miatt, vagy pedig azért, mert türelmetlenek voltunk önmagunkkal szemben.
Az Assassin's Creed: Shadows játékmenetének esszenciája abban rejlik, hogy remekül ötvözi a felfedezés, a harc és a lopakodás adta lehetőségeket - mindezt egy olyan világban, amely lélegzetelállító, ugyanakkor könyörtelen kihívásokat tartogat. A játék nemcsak egy lenyűgöző kalandot kínál, hanem egy olyan öntesztet is, amely során játékosként rákényszerülsz a stratégia, precizitás és türelem mesteri ötvözésére. A harcrendszer gyakorlatilag kimagaslik az eddigi részek közül. Ha nem szeretted a Mirage roppant unalmas harcait, akkor készülj fel arra, hogy itt minden még letisztultabb és életszerűbb lett. Nem lehet csak agyatlan csapkodással túlélni - itt tényleg minden mozdulat számít. Az ALT és a Q - azaz a kitérés és a parry - az új legjobb barátaid. Azok, akik már a soulslike játékokon edződtek, nagy előnyben vannak, hiszen a Shadows kétségkívül büntet, ha nem figyelsz minden egyes csapásra. Egy rossz mozdulat, és pillanatok alatt a földön találhatod magad - ami talán minden harcedzett játékos álma és rémálma egyszerre. A lopakodási rendszer sem maradt el. Talán még sosem volt ennyire fontos, hogy árnyékként mozogj az ellenséges sorok között. Ha hibázol, a játék kegyetlenül emlékeztet arra, hogy nem vagy mindentudó assasszin. Egy rosszul időzített lépés a lopakodásból, és Naoe-ra egy olyan For Honor-szerű maratoni csetepaté vár, ami egészen egyszerűen elfáraszt. Ez nem azért frusztráló, mert nehéz lenne - hanem mert meglehetősen időigényes, és egy ponton túl monoton is. Akár fél órát is eltölthetsz a hadúr várában egy ilyen fárasztó összecsapással, ezért egyértelműen ajánlott a 100%-os lopakodást mesteri szintre fejleszteni.
A Mastery skillfa szintén nagyszerű újdonságnak, hiszen különösebb problémám nem akadt vele, sokkal egyszerűbb és átláthatóbb lett, miután több mindent is kategóriaként tudunk majd fejleszteni a mesterpontokkal is. Lehetőséged van külön a shinobit fejleszteni - és ha mindig is arról álmodtál, hogy a kardok mestere legyél, vagy az assasszin csapások erejét maximalizáld, akkor ez a rendszer megismerése egy igazi ajándék lesz számodra. A fejlesztési pontokat gondosan kell elosztani, hiszen a történet során minden apró erősítés kulcsfontosságú lehet. Nem beszélve a birtokmenedzsmentről, amely külön színt hoz a játékba, mivel a Valhalla óta nem volt ilyen részletekben gazdag a menedzselés és építkezés lehetősége. Sőt! Ez a mellékes, de rendkívül szórakoztató funkció lehetővé teszi, hogy szinte mindent, a kovácsműhelytől a kutyaólig felépíthess. Ez az a hely, ahol felszereléseidet fejlesztheted, feltéve, ha rendelkezésedre állnak a szükséges nyersanyagok. A birtok nemcsak a játékos fejlődésének központja, hanem egy személyes szentély és menedék is, ahol a stratégiai döntések alapját vetheted meg. Az Assassin's Creed: Shadows játékmenete tehát egy hullámvasút, amely egyszerre lebilincselő és kihívásokkal teli. Lehet, hogy néha a falat kaparod majd a frusztrációtól, máskor viszont elmerülsz a részletek gazdagságában. Ez az élmény egyértelműen azoknak szól, akik nem félnek szembenézni a kihívásokkal, és hajlandóak időt és energiát fektetni a történet és a játékmenet mélyebb felfedezésébe. Viszont ami megnyugtató, az a loot rendszer. Az Assassin's Creed korábbi részeiben a loot gyakran inkább csak egy vizuális dekoráció volt, mintsem valódi értékkel bíró elem. A Shadows szerencsére szakított ezzel a hagyománnyal. A Valhalla és a Mirage rendszere helyett itt egy jól működő, kombinált megoldás született, ami kiválóan ötvözi az Origins és Odyssey lootjainak részletgazdagságát a Valhalla főbb elemeivel. Minden, amit találsz, nemcsak hasznos, hanem vizuálisan is lenyűgöző - ez a rendszer valóban megérdemli a kalapot emelő elismerést. És kedves olvasó, ez az elem, amitől rettegtem, hogy ugyanolyan "mihaszna" lootok lesznek itt is, mint a vikinges részben. Szerencsére nem lett így, mert akkor nem kapott volna tőlem 90%-os értékelést.
Harci dobpörgést kérnék szépen! Az Assassin's Creed: Shadows grafikája egy igazi vizuális orgia, amely egyaránt lenyűgöző és emlékezetes élményt nyújt. A játék az Ubisoft saját Anvil grafikus motorját használja, amely már számtalanszor bizonyította, hogy képes életet lehelni a történelmi helyszínekbe és kultúrákba. De a Shadows-ban valami különleges történt: mintha az Anvil most először érte volna el a teljes potenciálját. A látványvilág részletessége egyszerűen elképesztő. Minden egyes cseresznyevirág szirma, minden kardpárbajban megcsillanó penge és minden árnyék, amely finoman mozgásba lendül a lágy szélben, azt az érzést kelti, mintha egy élő, lélegző világba csöppentünk volna. A karaktermodellek extrém módon rendkívül kidolgozottak, az arckifejezések és mozgások annyira hitelesek, hogy néha szinte úgy tűnik, a képernyőn túl is folytatódnak az események. A környezet valósággal magával ragad: a japán templomok fenséges tetőszerkezetei, a bambuszerdők titokzatos árnyai és a naplementében megcsillanó hegycsúcsok mind azt a benyomást keltik, hogy ebben a játékban minden apró részlet gondosan megtervezett. A dinamikus világábrázolás pedig szintúgy kiemelkedő. Az időjárás és a napszakok váltakozása soha nem látott élményt nyújt, legyen szó egy viharos esőzésről, amely a tetőkön dobol, vagy egy hajnali ködről, amely lassan oszlik szét a szamuráj falvak utcáin. Ez az éles kontraszt nemcsak esztétikai szempontból lenyűgöző, hanem a játékélményt is mélyíti, hiszen minden pillanatot egyedi érzetekkel tölt meg.
A fejlesztők kiváló optimalizálási munkát végeztek, amelyért külön tapsvihar jár. Az RTX grafikus kártyával rendelkező játékosok persze maximálisan kihasználhatják az elképesztő ray tracing technológiát, de az AMD FSR technológia révén azok sem maradnak ki az élményből, akik GTX szériás kártyával rendelkeznek. Igaz, az upscale technológiával a látvány kissé csökkenhet részletességében, de még medium beállításokkal is élvezetes és gördülékeny marad a játék - ez egy igazán barátságos lépés a fejlesztők részéről. A PC-s változat további extrákkal kedveskedik a grafikafüggőknek. Számos beállítási opció érhető el, amelyek lehetővé teszik a személyre szabott élményt. Például állítható a textúrák minősége, az árnyékok részletessége, a tükröződések minősége, fps szám egyedi korlátozása és a renderelési távolság is. Ezen kívül a fejlesztők lehetőséget biztosítanak a dinamikus fények és az élsimítás finomhangolására is. Azok számára pedig, akik imádnak kísérletezni, ott van az opcionálisan bekapcsolható mozgáselmosódás és a globális megvilágítás állítása. Az Assassin's Creed: Shadows tehát grafikailag nemcsak hogy megfelel a modern elvárásoknak, de bizonyos értelemben felül is múlja azokat. Ez a vizuális gazdagság nemcsak egyedi hangulatot teremt, hanem azt is bizonyítja, hogy a játékfejlesztés valóban művészet.
Most, hogy túl vagyunk a grafikáról, jöhetnek a hangok. Az Assassin's Creed: Shadows hangrendszere egy olyan élmény, amely szinte magával ragad és elrepít a feudális Japán közepébe. Olyan minőségű audio-dizájnt kapunk, amely egyszerre részletgazdag, élénk és átélhető. Kezdjük talán a környezeti hangokkal, amelyek valósággal életre keltik a játék világát. A szél fújása, ahogy végigsuhan a bambuszerdők lombjai között, egy egészen különleges ritmust ad a felfedezésnek. Ha esik az eső, a vízcseppek kopogása szinte zenei aláfestéssé válik, miközben az összegyűlő vízcseppek finoman koppannak a tetők szélén. Havat látunk? A hó ropogása Naoe lába alatt és a jeges szél hangja, amely fagyosan karmolja az érzékeinket, egészen beleégeti magát az emlékeinkbe. A lombok zizegése, a madarak halk csiripelése, vagy éppen a messzeségben megszólaló templomi harang - mind-mind olyan elemek, amelyek atmoszférikus tökéletességet kölcsönöznek a világnak. De nemcsak a természet hangjai érdemelnek dicséretet. A szinkronmunkák példaértékűek, és ez különösen igaz a japán szinkronra, amely hitelességével és érzelmi töltetével abszolút magával ragad. Ha valaki az autentikus élményt keresi, mindenképp érdemes japánul játszania a Shadows-t - de az angol szinkron sem marad el, hiszen színészi játékok tekintetében tökéletesen visszaadja a karakterek egyedi személyiségét és érzéseit. A dialógusok nemcsak jól megírtak, de a hangok előadásmódja is erőteljesen hozzájárul ahhoz, hogy a történet végig lebilincseljen. A hanghatások is jóra sikerültek. Az acél pengék összecsapásának tiszta és nyers hangja szinte érezhetővé teszi a harc brutalitását. Amikor egy assasszin csapás végigsuhan egy ellenség felett, az a halk, de éles szisszenés tökéletesen illik a jelenet intenzitásához. És ha hallod a lopakodó léptek halk, de kiszámított hangját, vagy azt a feszültséget keltő zenei aláfestést, amely a veszély közelségét jelzi, szinte garantált, hogy a szíved is gyorsabban fog verni. A zenei aláfestés külön megérdemel még egy tapsot. A soundtrack egyszerre tiszteleg a japán tradicionális zenei elemek előtt, miközben modern hatásokat is ötvöz, így egyszerre teremt hagyománytiszteletet és frissességet. Gondolj csak arra a pillanatra, amikor egy heves harc közepette a dobok és fúvós hangszerek dinamikája teljesen belehúz az eseményekbe - majd egy csendes pillanat után, felfedezés közben, a bambuszfuvola lágy dallama visszahozza a nyugalmat. Ez az érzelmi ingázás a zene erejének csúcspontját mutatja meg.
Az Assassin's Creed: Shadows egy olyan játék, amely nemcsak egyszerű szórakozás, hanem egy valódi kaland, amely mély nyomot hagy az emberben. Éppen ezért érdemes alaposan végiggondolni, kiknek is ajánljuk igazán ezt a különleges élményt, mert ez nem mindenki számára lesz egyértelmű választás. De ha megtalálod magad a célközönségben, készülj fel arra, hogy a Shadows örökre a szívedbe lopja magát. Először is, ha rajongsz a történelmi korokért és a kultúrák iránti tiszteletért, akkor ez a játék neked szól. A feudális Japán világa olyan gazdag, részletes és autentikus, hogy minden apró mozzanatával magával ragad. Azok számára, akik órákon át képesek elmerülni a történelmi helyszínekben és megragadni az adott korszak hangulatát, a Shadows tökéletes választás. Itt nemcsak játszol - tanulsz, érzel és átélsz. A harcrendszer miatt ez a játék kifejezetten a taktikai kihívásokat kedvelő játékosoknak készült. Ha élvezed a soulslike típusú harcot, ahol minden döntés számít, akkor a Shadows pontosan azt nyújtja, amit keresel. Az ALT és Q kombinációra épülő kitérési és védekezési mechanizmus garantáltan próbára teszi az ügyességedet, és ha hajlandó vagy megtanulni a precíz időzítést, akkor minden egyes győzelem édes diadalként fog feltűnni előtted. Az Assassin’s Creed: Shadows azoknak is szól, akik imádják a lopakodást és a rejtett ösvényeket. Ez a játék könyörtelenül tanít arra, hogy türelmes legyél, és igazi mestere a lopakodás művészetének. Ha az ellenség háta mögött szeretnél megbújni anélkül, hogy egyetlen zajt is keltve lebuknál, akkor ez a világ neked való - de készülj fel, hogy minden lépésedet alaposan meg kell fontolnod, mert ha nem, akkor For Honor szerű frusztrált minijáték vár rád. Nem feledkezhetünk meg az open world rajongóiról sem. Ha élvezed, hogy egy hatalmas világban barangolhatsz, amely tele van titkokkal, felfedezésre váró helyszínekkel és elmélyülést nyújtó tájakkal, akkor a Shadows világa garantáltan levesz a lábadról. A történetmesélés szerelmesei sem fognak csalódni, mivel ez a játék nem csupán narratívát kínál, hanem érzelmi mélységet, sorsfordulatokat és olyan karaktereket, akiket igazán a szívedbe zársz, főeg Naoe-ra gondolok.
| Review score | |
| 9.0 | Az Assassin's Creed: Shadows magával ragadó harcrendszerével, a feudális Japán lenyűgöző világával és a felfedezés semmi máshoz nem hasonlítható élményével garantáltan felejthetetlen kalandot nyújt. |