A legtöbb gyerek egy ponton biztos érdeklődött a játékvonatok iránt, vagy ideig-óráig, vagy akár lelkes buzgalommal. A makett vonatok világa azonban közel sem gyerekjáték, és ezt minden lurkó megtapasztalhatta, amikor először látott vonat makett terepasztalt, vagy amikor a hobbi iránt elkötelezett rokon pincéjében nyílt meg számára ez a csoda. A vonatok világa sok ember számára kedves és érdekfeszítő, és mivel nem mindennap adódik lehetősége az embernek valódi mozdonyt vezetni mesés tájakon keresztül, így hát miniatűr méretben elevenítjük fel az álmokat. És ha valaki egyszer belekezd, onnantól nincs megállás. Ezt a magával ragadó hobbit eleveníti meg a Train Yard Builder.
Az építés öröme
A történet szerint a karakterünk nagyapja elhunyt, a nagyi pedig annyira idős, hogy inkább elhagyja a régi házat, melyet nem tud már fenntartani. Megörökölvén nem csak az emlékekkel teli házat kapjuk meg, de a papa által hátrahagyott vonat modelleket, asztalokat és gépeket is. Mint azt megtudjuk, hogy az öregnek a hobbija igencsak nagyra nőtte ki magát, annyira hogy kiállításoknak, múzeumoknak, alapítványoknak, és társhobbistáknak végzett munkákat. Ezekből a melókból még megmaradt egy-kettő, így nosztalgiázva kicsit a holmik között, befejezhetjük, amit a szegény papa félbehagyott.
A tutorial nagyon szép ütemben és lépésekben vezet végig minket minden olyan játékelemen, amivel a Train Yard Builderben csak találkozhatunk. Mindezt a megrendelők érkezésével indítja el, pár nagyon egyszerű megrendelést kell teljesítenünk. Mivel ezek a munkák nem szolgálnak túl nagy kihívást, így pikk pakk ráérzünk a hirtelen jött siker ízére, és pár megbízást követően azon kapjuk magunkat, hogy csak úgy áradnak az újabb és újabb melók. Ezek pedig pénzt hoznak a házhoz, tehát igen motiváló folytatni az újdonsült hobbinkat.
A játékban a vonat makettezés több féle feladatát megtapasztalhatjuk, épp annyira felületessé és kényelmessé téve, hogy ne ijessze el a hobbitól egyelőre még idegen játékosokat. Ez nem egy szimulátor, tehát nem kell a legrészletgazdagabb aproó mozdulatokat is lejátszanunk újra és újra, ami egyrészről szerencsés az új érdeklődők számára, másrészt igen dinamikussá teszik a játékmenetet.
Természetesen a legjobb és leglátványosabb melók a teperasztalok építése. Mivel igen szigorúan megszabott dizájnt kell követni, ezért a kreativitásunknak itt még nem engedhetünk szabad teret. A kapott asztalra előre meghatározott sorrendben és helyekre kell a megfelelő modelleket lehelyeznünk, a folyamat végén pedig a vonatmodellekkel zárjuk a sort. A kész terepasztalt akár a kiállítás helyszínén is megcsodálhatjuk, sőt, visszajelzéseket olvashatunk a munkánkról.
A másik feladat ugyanez a model elhelyezős móka, csak épp sokkal kisebb diorámák képében. Itt is egy előre meghatározott elhelyezést kell követnünk, csak jóval kevesebb darabszámmal kell dolgoznunk. A másik amit csinálhatunk, az a modellfestés. A könnyedség okán nem kell manuálisan kenegetni a műanyagot, helyette pár csúszka segítségével a modellek egyes elemeit pikk pakk a megfelelő színűre változtathatjuk. Végezetül vállalhatunk régi és szutykos modellek tisztítását is, amit végezhetünk automata vagy manuális módon.
Sihuhúú!
Ha a megbízásokból elég pénzt szereztünk, bevásárolhatunk a webshopban a terepasztal építéshez, és nekikezdhetünk a saját pályánk felhúzásának. Itt már sokkal kreatívabban tevékenykedhetünk, kitalálhatunk saját jeleneteket, helyszíneket, megépíthetjük és kipróbálhatjuk őket. Ha pedig elégedettek vagyunk, beküldhetjük őket rendezvényekre. Valahol ez lenne a játék igazi célja, elvállni pár külsős melót, hogy végül a saját utunkat járhassuk. Ez viszont kimaradt a narratívából, úgyhogy a játékosok inkább saját magukat kell hogy szórakoztassák.
Elsőre unalmasnak hangozhatnak a feladatok, viszont ami miatt jól működik a Train Yard Builder, az a quality-of-life előtérbe helyezése, és ezáltal a játékelemek kellemes leegyszerűsítése. Pár kattintással is túl lehetünk olyan feladaton, amihez egyébként nem lenne kedvünk, mert végtére is a lényeg az hogy a megrendelő elégedett legyen, nekünk meg zörögjön a fizetés a pénztárcánkban. A gond csak az, hogy a feladatok ilyesfajta ismétlődése a kezdeti élvezetes egyszerűségből hamar monoton egyhangúsággá változik. Sajnos az önismétlő játékmenet éppen az egyszerűsége miatt veszíti el idejekorán a varázsát.
Arról nem is beszélve, hogy a játék szörnyen bugos. A UI rendszeresen szétesik, eltűnnek UI elemek, a kattintásunk teljesen mást csinál mint amit kellene. A küldetések elfogadásánál előfordult több alkalommal, hogy nem tudtuk elfogadni a munkát, és újra kellett indítanunk a játékot miatta, az újrakezdéssel azonban meg már eltűnt a megbízás. A meglévő megbízások is összekverednek néha, nem azt mutatja a játék amit épp csinálunk, vagy átugrik a kamera olyan asztalhoz, amit eszünk ágában sem volt használni. Túl lehet lendülni az ilyen furcsaságokon, de nem tesz jót a lelkesedés fenntartásának.
Grafikailag a Train Yard Builder okés, semmi igazán látványos és elismerésre méltó, amit tud azt viszont szépen átadja a játékos számára. A részletgazdagság is addig terjed, amíg a játékmenetet szolgálja. Hangokra ugyanez igaz, nagyon minimális a hangok és zörejek tárháza, hiszen nincs rájuk különösebb szükség. Cserébe a háttérben szóló zene alapozza meg a hangulatot, és olvad bele a szorgoskodásunkba.
Ajánló
A Train Yard Builder nem egy rossz játék, sőt, kifejezetten jó ötletekkel eleveníti fel a vonatmakettek és terepasztalok világát. A leegyszerűsített és kényelmessé tett játékelemek elsőre üdítően hatnak, kifejezetten szórakoztató és lebilincselő a játékot megismerni, és a mélyére ásni. Ám az ásás hamar véget ér, gyorsan kifullad a tartalom, és bár emelhetjük a tétet a saját kreativitásunk bevetésével, a nosztalgiázás viszonylag hamar kifut a motivációból. Így is lesz, akit órákra, napokra lebilincsel a játék, főleg azokat, akik nagy rajongói a makettezésnek. De aki szeretne laikusként belekóstolni a hobbiba, annak ez egy remek bemutató, de játéknak hosszútávon kevés.
| Review score | |
| 6.5 | A Train Yard Builder remekül idézi fel a vonatmakettezés elvarázsoló erejét, megismertet bennünket a hobbi csínjával bínjával, mindezt egyszerűen és kényelmesen. Ám az egyszerűségnek ára van, a játék hamar kifullad, a nosztalgia emlék marad, mi pedig mérgelődhetünk a bugok miatt. Nem egy rossz játék, épp csak kevés. |