The Park - Teszt

Teszteltük a Funcom horrorját...

Nehéz leírni, hogy pontosan mit is érzek most. Azt tudom, hogy határozottan nem vagyok boldog, sem elégedett, de dühöt és haragot sem érzek. Jobban belegondolva inkább csalódott vagyok, és kissé átverve érzem magam, azonban ezek az érzelmek is csak tompán vannak jelen bennem, mert szerencsére egy fillérbe sem került nekem a The Park.

Ahogy már az olvasók sejthetik, ahogy a játékban, úgy itt sem számíthatunk pozitív végkifejletre. Kezdjük a történettel, amely főhőse Lorraine, aki az Atlantic Island Park bejáratánál van fiával, aki a maciját keresve berohan a vidámpark területére, mi persze utána eredünk, és meg is kezdődik az ijesztőnek (titulált) utazás hősünk elméjébe.

A The Park meglehetősen érdekesen indul, és a remek helyszínnek, a szép grafikának, a jó dizájnnak könnyedén hangulatba is kerülünk, amit már rögtön az elején a játék tönkre is vág. Ugyanis az első feladatunk az, hogy végig csónakázzunk egy alagúton, amelyen meghallgathatjuk a Jancsi és Juliska klasszikus változatát, és hiába fontos része a történetnek ez a klasszikus Grimm-mese, ez a kis csónakázás bizony dögunalmas. Szerencsére a park többi részen található játékok használata már nem az, és ott végre érdemi információkkal is gazdagodunk.

A játék címe is csalóka, ugyanis bár a játékban sok szó esik a parkról is, azonban a központi szerepet Lorraine és gyermeke kapcsolata kapja, ami enyhén szólva nem egészséges. Lorraine barátja ugyanis életét veszti, és egyedülállóként szüli meg gyermeküket, és a párja elvesztése miatt érzett szomorúság, valamint az egyedüllétből fakadó kilátástalanság depresszióba taszítja a nőt. A játék ennek menetét, igyekszik feltárni, ám azt meglehetősen ügyetlenül, és kapkodva teszi, és ettől valahogy ez a kemény, és fontos téma hirtelen súlytalanná válik. Ezen kívül a játék során rengeteg információt szerzünk a parkban történ különféle rejtélyes balesetekről, amelyeknek nem látom létjogosultságát, ugyanis nem találtam igazából összefüggést a két dolog között, szóval nekem az csak úgy lógott a levegőben. Ráadásul a játék végkifejlete közhelyes, és kiszámítható.

Van még egy számomra kifejezetten dühítő dolog a játék történetével kapcsolatban, azon kívül, hogy egyszerűen nem jó, mégpedig annak hossza. A The Park ugyanis a legrosszabb esetben másfél óra alatt könnyedén végigvihető (nekem 82 perc volt), ami azért is iszonyatosan dühítő, mert a játék 12,99 euróba kerül, és bizony ennyi pénzért ez egy hatalmas átverés, még az általam a hossza miatt kritizált Outlast DLC is olcsóbb volt megjelenésekor három euróval, és hosszabb is volt fél órával. Ironikus módon Steam Refund rendszere a két órányi játékidő alatt engedi csak a pénzvisszafizetés, és mivel a The Park ennyire rövid, így a végigjátszás után a csalódottak vissza is követelhetik a pénzüket.

A történethez hasonlóan a játékmenet sem brillírozik, ugyanis kaptunk egy egyszerű séta-szimulátort, amiben gépekre ülünk fel, cetliket és újságcikkeket olvasunk el, és megyünk előre a cél felé. Ennyi. Ezzel különösképpen nem lenne bajom, ugyanis én például nagyon szerettem a Dear Esthert és az Amnesia: Machine for Pigs-et, ám a különbség az, hogy azok története remek volt, ellentétben a The Parkkal. Ezért a vidámparkban való bóklászás is egy kicsit unalmas lesz, a hangulat se kifejezetten borzongató, és az állóvizet is csak néha kavarja fel pár kiszámítható jump scare. Ez igazából a játék végére változik egy kicsit, ugyanis az utolsó helyszín legalább tényleg félelmetesre sikeredett.

Mindezek ellenére a játék nem csinál mindent rosszul, ugyanis a látvány például pazar, amit a fejlesztők az Unreal Engine 4-el értek el, és emellett remekül is fut, valamint a dizájn is jó. Ezen kívül a minimális szinkronmunka, és a zenei aláfestés is jól sikerült a hangeffektekkel együtt, de nagyjából ennyi pozitívumot tudok elmondani.

A The Park egy kihagyott ziccer, amely egy ijesztő, és jó horror történet ígéretét lebegteti a szemünk előtt, ám az egész csak egy rövid, elkapkodott, közhelyes és csak nyomokban hangulatos katyvasz. Kár érte!

- Süti –

Pro:
+ Szép grafika és jó optimalizáltság
+ Remek dizájn
+ Olyan rövid, hogy a végigjátszás után refundolható

Kontra:
- Rövid, közhelyes és súlytalan történet
- Az alapanyag teljes elpocsékolása
- Csak nyomokban hangulatos
- Egyáltalán nem ijesztő
- Drága

Értékelés
5.0	Játékmenet:  A szokásos sétaszimulátor-recept, ami a rossz történet, és a hangulat hiányában unalmas.
5.0	Hangulat:  Nem túl ijesztő, és csak nyomokban nyomasztó.
9.0	Grafika:  Szép grafika, remek dizájn, és mindez jól optimalizálva.
8.0	Hangok:  A szinkron, a hangok és a zene szintén jól sikerültek, a grafikán kívül ezek képesek némi hangulatteremtésre.
5.0	Szavatosság: A játék borzasztóan rövid, egyedül néhány achivement miatt érdemes nekimenni még egyszer, ám őszintén szólva, minek?
Review score
6.4	Hatalmas csalódás, amely az idei év egyik legjobb horror-játéka lehetett volna, de így csak egy kihagyott ziccer.