Clandestine - Teszt

Lopakodás és hackelés a 90-es években...

Vegyes érzelmeim vannak a játékkal kapcsolatban. Mikor először végigpörgeti a felhasználó a Clandestine Steam profilját, a képekből meg a videókból látja, hogy nem olyan csúnya a játék, de nem is modern. Rögtön az első kipróbálás után érezhetőek is a merev modellek, a végletekig script-telt ellenfelek, akik fejébe igen kicsi AI szorult. Mind e felett még szemet is hunyhatna az ember, hiszen tudjuk már jól, az indie játékok korszakát éljük és nem minden a grafika. Igazán egyszerű megvalósítású játék is lehet első osztályú. Ám de, amikor, azon a bizonyos profilon lejjebb görgetünk és ilyeneket látunk, hogy nyóc giga ram meg í hetes proci, akkor aztán csak mérgesek leszünk picit. Mi a manónak, és most nagyon enyhén fejeztem ki magam, kell ennek a játéknak ilyen erőforrás, hol ott grafikailag évekkel le van maradva azoktól az alkotásoktól, mint amik az ilyen felszerelést kihasználják. Miért? Mert ha maxon úgy nézne ki minden, hogy összecsinálom magam, akkor azt mondom, jó, de ez koránt sincs így. Emiatt mérges vagyok. Mind emellett kapunk egy nagyon tetszetős játékmenetet, aminek a co-op része az tényleg fantasztikus koncepcióval bír. Bár itt is vannak hibák, buta ellenfelek és egyebek, mégis jól rakták össze. Ezt a részét...

A játék egyik legszimpatikusabb része, hogy nem a modern időkben játszódik, hanem a jó öreg 90-es években. Lényegében egy világméretű összeesküvést kell lelepleznünk, és erre csak két ember képes: Katya Kozlova, aki gyakorlatilag egy terep ügynök és Martin Symborski, a hacker. Ami nagyon érdekes a Clandestine-ben, hogy a két szereplőnek különböző maga a játékstílusa és a szerepe is a játék során. Míg Katya lopakodik, harcol, lop-csal-hazudik, addig Martin nem vesz részt az akciókban, hanem egy számítógépes panel segítségével feltöri a zárakat, megbuherálja a kamerákat, feltérképezi a terepet és bejelöli rajta az ellenséget, hogy társát ne érje nagy meglepetés. ha találkozik vele. Ilyes fajta együttműködési szimbiózist ritkán látni a játékok során, le a kalappal. Ebből viszont sajnos az adódik, hogy single player módben nem fejti ki azt az élvezeti faktorát a játék, mint amit a készítők nekünk szántak.

Szóval a hackerként gyakorlatilag egy supportot játszunk, aki támogatja az ügynököt a terepen. Egy megosztott képernyőt látunk, ahol minden információ a lehetőségünkre áll, amivel befolyásolni tudjuk a küldetés sikerét. Látjuk magát a térképet, azon pedig az ajtókat, kamerákat. Ha átvesszük az irányítást egy biztonsági kamera felett, azonkívül, hogy kiüthetjük, ami hasznos, ha nem akarjuk Katya-t bajba keverni, felmérhetjük a terepet, például megfigyelhetjük, hogy hol vannak az őrök, milyen formában járőröznek. Érdemes bejelölni az ellenséget, hogy ügynökünk tudja merre figyeljen. Van egy chat ablakunk is, ahol közölhetjük az információkat Katya-val. Úgy az igazi hardcore kihívás, ha nem skype-olunk vagy ts-ezünk a haverunkkal, hanem ezen az ablakon belül írogatunk. Ezenkívül látunk egy rendszer felületet is, ahol térkép szerűen kell feltörni a tűzfalakat és zárakat. Ez némi időbe telik, szóval a hacker feladata sem egyszerű. Figyelnie kell társára, óvnia kell a bajtól, de közben a saját feladatait is el kell végezni, hogy mire Katya ahhoz a bizonyos ponthoz ér, már se a kamerák, se pedig a zárak ne állják az útját. Persze a lezárt ajtókat nem tudjuk kinyitni, csak a jelszót megfejteni, amit ugyan úgy a szöveges panelen kell leközölnünk a társunknak. Zseniális ötlet.

Katya szerepe lényegesen más. Ugye ő a terep ügynök, a női Tom Cruise. Vele kell lopakodnunk, amit a fejlesztők igazán hc-re akartak kihozni. Sok őrrel találkozunk, akik kérdezés nélkül bántanak. Ami a vicc az egészben, hogy nagyon buták. Az egyik példa erre az, hogy amint meglátnak, van egy minimális reakció időnk, amíg tudatosul az őrökben hogy mit láttak valójában. Ez úgy néz ki, ha beállunk az ellenséggel szemben, megjelenik egy skála, ami ha sikeresen betöltődik akkor észrevettek, de ha gyorsan eltűnünk, akkor nem vettek észre. „Mintha láttam volna valamit. De biztos hogy láttam? Áhh, nem. Állok tovább.” A másik kedvencem az a figyelemelterelés egyik eszköze. Egy eszközt hajítunk az őr elé, amit nem vesz észre, hogy becsapódik előtte. Aktiválva ez az izé elkezd hangot kiadni és világít. Az őr odamegy és áll előtte. Nem veszi fel vagy rugdossa meg, annyira nem érdekli, csak nézi, rabul ejti. Ilyen apróságok vannak benne, de a játék későbbi szakaszán már tényleg mindenre oda kell figyelnünk. Egy helyet többen figyelnek és a fegyverzet is csak nőni fog ahogy a történetben haladunk előre.

Katya-val is van lehetőségünk harcra. Hátba támadhatjuk az ellenfeleket és még választhatunk is, hogy elkábítjuk vagy véglegesen kiiktatjuk az élős soraiból. Nem tudom, hogy ennek később lesz-e szerepe a cselekményben, de a lehetőségek adottak. Valamint a fegyveres „szócsata” is alkalmazható. Ezenkívül kúszunk-mászunk. Eldugva a pályákon találunk floppy lemezeket, melyeket a küldetések végén pénzé tehetünk, így a következőre még több zsozsó áll majd számunkra a kütyük bevásárlásához.

Összességében a játékmenetre nem igazán lehet panasz. Jó, butácskák az ellenfelek, de egy idő után már nehéz lesz túljárni az összes fején. A co-op része a Clandestine-nek, amit a Logic Artists kitalált, eszméletlen nagy élményt nyújt. Persze a játékot tolhatjuk single player módban is, de úgy nem lesz az igazi. Ebben az esetben mind a két szereplőt mi irányítjuk és folyamatosan ugrálnunk kell a terep és hacker nézet között. Persze így sem rossz, de ennek a játéknak az egyedisége a többjátékos összhang kialakítása. Grafikailag nem nagy szám az egész és egyenesen dühítő az az erőforrás, amit a játék maximális beállítások mellett igényel. Hangilag csak annyit tudok elmondani, hogy pocsék akcentussal beszélnek benne a gonoszok, ami már-már a vicces szintet üti inkább meg. A Clandestine egy kicsit drága nekem, 27 euróba kerül és rögtön kettőt érdemes venni a co-op végett. Ha a mindenetek a hacker és lopakodós játékok világa, akkor nem fogtok csalódni, illetve ha bírjátok a partner munkát, akkor jobbat sem találhatnátok ennél a játéknál. Mint mindig, Steam-en eléritek, jó szórakozást.

Pro:
+ Remek játékélmény

+ Bámulatos co-op koncepció

+ Igazi kihívás

+ Különböző szerepek

Kontra:

- Gyenge szinkron

- Érthetetlenül magas gépigény

Értékelés
9.5	Játékmenet:  Az a co-op élmény, amit a játék nyújt, valami elképesztő.
8.0	Hangulat:  Persze nem csak játékmenetből áll a világ és talán a többi komponens gyengít az összhangon.
7.5	Grafika:  Nem a legszebb, amivel nem is lenne baj, ha nem kérne olyan pofátlanul nagy gépet, mint amit óhajt
7.0	Hangok:  Vicces akcentusok a szinkronban, ennyi maradt meg bennem.
9.0	Szavatosság: A játék a co-op egyedisége miatt rendkívül csábító, sőt, a végigjátszás után akár a szerepek megcserélésével ugyan annyira mókás lehet, mint elsőre.
Review score
8.2	A Clandestine egy rendkívül egyedülálló co-op élményt nyújtó játék, amivel mindenkinek kell játszania, akinek vannak barátai. Sajnos ebből az adódik, hogy egyedül nem a legélvezhetőbb az egész, és a számos hibákat is csak akkor tudjuk figyelmen kívül hagyni, ha leköt a társas játékmenet.