Az én életemből valahogy mindig kimaradt a Shadowrun. Pedig annak idején igen nagy
számban rendelkeztem SNES játékokkal,
de azon se volt meg. Aztán mikor újraindították a szériát nézegettem is, hogy
milyen királynak tűnik, de sose jutottam el a tényleges kipróbálásig. Persze
tudok róla egy s mást, sőt, nem is olyan régen én voltam az, aki tesztelte az
online kiadást, a Boston Lockdown-t, de önálló résszel nem foglalkoztam még.
Mikor megtudtam, hogy lenne egy Shadowrun
játék, ráadásul Hong Kong címmel,
teljesen lázba jöttem és remegő kézzel estem neki a kalandoknak. Senki nem fog
csalódni, ha kipróbálja, igazán szórakoztató és teljesen ugyan olyan, mint az
előző részek. Hogy ez hiba vagy nem, azt mindenki döntse el önállóan.
Maga a világ elképesztően jó alapanyagon alapul. Helyszín a
Föld, a nem túl távoli jövőben, ahol a mágia és a technika forgatagában óriási
városok között a sötétség, a kosz és a neonfények kereszttűzében mindig
valamilyen hánytatott sorsú karaktert kell irányítanunk. Nem csak az ember, aki
egyedüli értelmes faj a bolygón, hanem bizony itt vannak a törpök, az elfek, az
orkok és a trollok is. Ezenkívül számos érdekes karakterosztály is ékesíti ezt
a játékot, amikkel nem igazán találkozhattunk még máshol. Van itt utcai
szamuráj, mágus, sámán és lehetne még sorolni. Ebben a cyberpunk világban remekül
integrálódott a régi harcmodor, a mágia és a technikai fejlesztések
legmodernebb eszközei. Önmagában a Shadowrun
világa egy zseniális ötlet, de minden külső korszerűsége ellenére, maga a
játékmenet teljesen retro.
Ez egy szerepjáték, de cRPG-nek
is nevezik. A stílus a nevét a számítógépekről, azaz a computerről kapta,
hiszen a software és hardware elején, mikor még a megjelenés igazán kezdetleges
volt, minden környezeti hatást leírással próbáltak megadni a fejlesztők. A
minimális megjelenés mellett, folyamatosan kaptuk a szöveges információs arról,
hogy milyen idő van, mit látunk, milyen szag van, mit gondol a karakterünk.
Mintha csak egy interaktív könyvet olvasnánk. Ezt a vonalat a modern Shadowrun is őrzi. Annak ellenére, hogy
a játék igazán pofásan néz ki, mégis még mindig minden le van nekünk írva.
Milyen fények szikráznak a parton, milyen volt a mellettünk álló troll
lehelete, milyen tekintet tükröződött a szexi törp csajban, mennyire van
hányingerünk a hajózástól és sorolhatnám a végtelenségig. Érdekes ötlet a mai
világban a hatásokat szöveggel szemléltetni a vizualitás helyett. Egyetlen
hátulütője van az egésznek: mocskosul sok a szöveg. Akinek forog az agyában a
translate a játék közben, az biztos hamar belefárad a végtelen olvasásba.
Egy ilyen játéknak elengedhetetlen alap elvárása az, hogy
bámulatos történettel lát el minket, és ez így is van. A cyberpunk világ
legjobb ábrázolása kétség kívül a fejlett ázsiai országokban a legalkalmasabb,
ezért maga Hong Kong nagyon pofásan néz ki. Remek színek és tökéletes elemek,
ahol a történelmi objektumok keverednek a jövő árnyalatával. Történetében egy
személyt alakítunk, akit annak idején befogadtak az utcáról és otthont adtak
neki. Jó ideje már, hogy nem találkoztunk otthonadónkkal, most mégis arra kér
minket, hogy térjünk vissza Hong Kong-ba és találkozzunk vele. Utazásunk után
rögtön egy összeesküvés áldozatai leszünk, a városi rendőrség azonnal
terroristának bélyegez meg minket. Feladatunk tehát nem csak a saját és
társaink nevének a tisztára mosása, hanem a kirakós összerakása, a miértekre a
válasz megkeresése.
A Hong Kong
egyetlen hibája az, hogy ugyan olyan, mint az előző 2 rész. Szinte semmi új
nincs benne. Ugyan az a körökre osztott harcrendszer, ugyanúgy szinteket lépünk
és ugyan olyan képességekre tudunk szert tenni, mint eddig. Aki nem játszott
más Shadowrun játékkal, mint én,
azoknak ez is nagyon izgalmas és érdekes, de a széria követői kicsit
csalódottak az újdonságok hiánya miatt. Félreértés ne essen, mindenkinek
tetszik ez a rész is, de az ember azt várná, hogy a Shadowrun felélesztése után a játék fejlődni fog, vagy legalábbis
kicsivel újabb lesz. Ehhez képest minden ugyan az, mint 2 éve.
Kinézetre és zenére nem mondhatunk panaszt. Minden a lehető
legjobban van ábrázolva és szemléltetve, ami az apró szöveges információk,
melyek a dolgok hatását magyarázzák el, még jobban megfűszerez. A Harebrained Schemes egy remek játékot
adott ki ismét, de még mindig az az érzése a játékosnak, hogy ez nem egy
különálló Shadowrun rész, csak egy
újabb kiegészítés, mint a Dragonfall.
Szeretik szeretik, de mindenki arra vágyik, hogy a következő játék ne legyen
ilyen sokban hasonló az előzőkhöz. Steam-en be tudjátok zsebelni, az alig 16
euró a 30-40 óra játékért cserébe nem ár.
Pro:
+ Remek világ
+ Tökéletes szemléltetés
+ Kidolgozott történet és párbeszédek
+ Izgalmas karakterosztályok
Kontra:
- Kevés újítás az előző részekhez képest
Értékelés
|
|
6.5
|
Játékmenet:
Sima körökre osztott taktikai harcrendszere van, amiben semmi újítás nincs. |
10
|
Hangulat:
Mindig is ez volt a játék fő érdekessége. A szép ábrázolás mellett a hangulatot még szövegesen is megerősítik. Megtudhatjuk, hogy karakterünk az adott esetben miket gondol és érez, ami segít még jobban beleszövődni a világ fonalába. |
7.0
|
Grafika:
Ezek a játékok mindig is jól néztek ki. A minimális megjelenésből a lehető legszebb dolgokat hozták ki. Szinte bármilyen gépen elfut és szép. De nem fejlődik. Évek teltek el a Dragonfall megjelenése óta, és még mindig ugyan azt kapjuk. |
8.0
|
Hangok:
A zenék többségét akár játékon kívül is szívesen hallgatná az ember, tükröződik benne ez a sötét cyberpunk világ. |
8.5
|
Szavatosság:
A rengeteg válaszlehetőségek és karakterosztályok különsége miatt biztos, hogy akinek tetszik, az nem egyszer fog leülni elé. Habár a játék fárasztó, a rengeteg olvasás és a hosszúsága miatt, fél éven belül biztos visszakerül a gépre. |
Review score
|
|
8.0
|
Összességében a Shadowrun: Hong Kong egy remek
játék, amit minden RPG kedvelő szeretni fog. A széria követői talán kicsit
csalódottak, de csupán amiatt, hogy a játék nem újult meg. Ettől eltekintve
ismeretlen kalandok és helyszínek várnak mindenkit, ebben a csodálatos
cyberpunk világban.
|