Broken Age Act 2 - Teszt

Teszteltük a várva várt folytatást...

Remek érzés, ha valami az elvárásainknak megfelelően sikerül, ennek szerintem eléggé érthetően hangot adtam a The Witcher 3: Wild Hunt tesztemben, azonban az élet nem habos torta, és nem feltétlenül lehet ez mindennel így. Akik olvasnak minket már egy jó ideje, azok tudhatják, hogy mennyire nagy hatással volt rám a Broken Age első felvonása. Most kiderül, hogy a második etapnak sikerült-e felnőnie a feladathoz.

A második felvonás rögtön ott veszi fel a fonalat, ahol az első abbamaradt. Nem igazán szeretnék semmit se elárulni, mert biztos vannak, akik nem játszottak még az első résszel, és azt bizony kár lenne lespoilerezni, főleg annak tudatában, hogy a második felvonás ebből a szempontból gyengébben teljesít. Bár az igaz, hogy meglepetésekben nem lesz hiány, azonban valahogy mégsem sikerült megtartani azt az érzést, hogy ez még mindig a két főszereplő felnőtté válásának a meséje, és sajnos abban is biztos vagyok, hogy hozzám hasonlóan sokan nem lesznek maradéktalanul elégedettek a játék befejezésével sem.


Szerencsére a párbeszédek még mindig fantasztikusan vannak megírva, és rengeteg vicces pillanatnak leszünk tanúi, elvégre ez még mindig egy Tim Schafer-játék. És ha már a párbeszédeknél tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy szerencsére mindenki visszatér, akit az első részben láthattunk, ami viszont szomorú, hogy talán egy új karakter, ha felbukkan a történet során. Hasonlóan nem jó a helyzet az új helyszínek terén, mivel alig akad pár új terület, ahol kalandozhatunk, azonban a régieket az első rész végén bekövetkező események miatt azért átestek némi változáson. Egyébként nem olyan rossz az összkép, ha a két részt egy nagy egésznek tekintjük, mert úgy azért másképpen jön le a dolog. Amúgy meg a méltán klasszikus Day of the Tentacle se rendelkezett túlságosan sok helyszínnel. Emellett a játék kifejezetten hosszú lett, ugyanis nagyjából nyolc óra alatt értem a végére, amely mintegy duplája az első rész hosszának.


Ha emlékeztek még, akkor az első epizódban picikét egyszerűnek találtam a fejtörőket, azonban Schafer bácsi megígérte, hogy az Act 2 keményebb puzzle-kat fog tartalmazni, és ez így is lett. A feladványok nem vészesen nehezek, azonban már akad olyan, amely komoly fejfájást okozhat még a tapasztaltabbaknak is. Én csak annyit tanácsolnék, hogy ebben a felvonásban mindenképp szimultán játszatok a két karakterrel, mert bizony néhol a másik karakternél lelhettek rá a megoldásra. Ez engem a Day of the Tentacle megoldására emlékeztetett, ahol három karakter között váltogatva kellett összedolgoznunk. Az utolsó nagy puzzle-t meg kifejezetten élvezetesnek találtam. Érdemes még elmondani, hogy míg az első részben csupán egy olyan eset volt, amikor tárgykombinációra volt szükség, addig itt már több ilyen eset lesz, ami ismételten nem baj, mert nekem az is hiányzott eddig egy kicsit.

Igaz, hogy eddig nem voltam maradéktalanul elégedett a programmal, azonban vannak dolgok, amelyekben a Broken Age továbbra is nagyot domborít. A játék még mindig csodálatosan néz ki. A helyszínek, a karakterek, az animációk mind-mind minőségi munka, amelyen meglátszik a rengeteg belefektetett munka.


Hasonlóan igényes maradt a szinkron is. Már az első rész is a tavalyi év legjobb szinkronmunkáját tudhatta magáénak, és a minőség továbbra se csökkent, hiszen többek közt ismét Elijah Wood, Jack Black, Jennifer Hale, Will Weathon kelti életre a karaktereket, méghozzá parádésan.

Tim Schafer házi zeneszerzője, Peter McConnell remek munkát végzett a zenei album megalkotásával. Már önmagában hallgatva is élvezetet nyújt, a csodás grafikával együtt pedig még intenzívebb az élmény.

Bár a második felvonás történet szempontjából elmarad, az első résztől, még így is remek szórakozást nyújt. Ha pedig a nagy egészet nézzük, akkor kaptunk egy remek kalandjátékot Tim Schafertől, amely bár végül nem lett mestermű, még így is egy kellemes emlékként maradhat meg a kalandjátékosok fejében.

- Süti –

Pro:
+ Csodálatos grafika
+ Kiváló szinkron és zene
+ Nehezebb feladványok

Kontra:
- A történet egy picit csalódás lett

Értékelés
 9.0 Játékmenet: 

Ez a felvonás már kifejezetten igényli a karakterek között folyamatos váltogatást, és a feladványok is nehezebbek lettek.
 9.5 Hangulat: 

Bár a történet nem sikerült annyira jól, mint korábban, az a bizonyos báj még mindig ott van a programban, amely mosolyra készteti az embert.
 10Grafika: 

CSO-DÁ-LA-TOS!
 10Hangok: 

EZ IS AZ!
 7.5Szavatosság:

A második felvonással együtt a program nagyjából tizenkét óra alatt vihető végig, amely szép szám, és  szerintem pár évente érdemes lesz majd újra-újra elővenni.
Review score
 9.2Bár sajnos nem vált mesterművé, a Broken Age mégis egy remek választás, nem csak kalandjátékosoknak.

Összes oldalmegjelenítés