Szeretem az ötletes, jól
felépített, tudományos-fantasztikus környezetben játszódó játékokat. Továbbá
szeretem a lopakodós, ellenség mögött csöndben elosonós vagy hátulról leütős,
sarokba bevonszolós játékokat is. Valamint imádom a nem olcsó trükkökre és ún.
jumpscare-ekre (előugró ijesztő dolgok) alapozó, depresszív horror játékokat,
amelyek annyira beszippantanak, hogy ha fura hangot hallasz, hátrafordulsz,
hogy megnézd, nem-e a szobában van valami. A Solarix ezen tulajdonságokat ötvözi magában.
Legalábbis a fejlesztő, a Pulsetense Games ezt állítja az április 30-án
megjelent játékáról.
Sajnálatos módon ezekből a
tulajdonságokból vajmi keveset mondhat magáénak az egyébként nagy várakozással
övezett játék. Mondhatjuk úgy is, hogy minden benne van, csak szükség lenne egy
láncfűrészre és egy fejszére, hogy lefaragjuk a csúnya, nagy, kiálló részeket. A
készítők szerint játékukat a System Shock 2 inspirálta. Mivel tudjuk, hogy az
elmélet és a gyakorlat ritkán fedi egymást, inkább úgy fogalmaznék, hogy egy
gyenge SS2 másolattal van dolgunk.
A játékban egy mérnököt alakítunk
egy idegen bolygón lévő bányásztelepen, aki arra ébred, hogy munkája akadt, de
kilépve a hálóhelyiségéből, vért és hullákat talál mindenütt. Fogalmunk nincs
mi történt, fogalmunk nincs ki vagy mi tette ezt. Egyedüli segítségünk az AMI
nevű mesterséges intelligencia, aki segíti kalandunkat és instrukciókkal lát el
bennünket a következő lépésről és arról, hogy hogyan tudjuk mindezt ép bőrrel
megúszni.
A grafika, függetlenül attól,
hogy a játék az Unreal Engine 3-at használja, nagyjából a 7-8 évvel ezelőtti
szintnek felel meg. Az ütközési modellek erősen hiányosak. Számos helyen át
tudtam sétálni a falon vagy belecsúsztam a tereptárgyakba. Bármilyen tárgy,
amivel interakcióba léphetünk kékes csillogással hívja fel magára a figyelmet.
Értem én, hogy észre kell vennünk, hogy mihez nyúlhatunk hozzá, de ez finoman
szólva is túlzás. A használható fali panelek, számítógépek, PDA-k szépséges
zöld kerettel vannak ellátva, ha a közelükbe érünk és rájuk
mutatunk az egérrel.
A Solarix a hangok terén is
kihívásokkal küzd. A háttérzajt pár percenként megszakítja valamiféle
ijesztőnek szánt sikoly vagy zörej, amit egy idő után inkább idegesítőnek
fogunk találni, mintsem megijedjünk tőle. Lépteink hangja tökéletesen ugyanaz
és ugyanabban a ritmusban is hallható, akár sétálunk, akár futunk. A velünk
kommunikáló entitások hangja sokszor annyira torz és zajos, hogy szinte semmit
nem lehet érteni belőle, habár abból, ami hallatszik, az kitűnik, hogy a
szinkronszínészek egyáltalán nem végezték rosszul a dolgukat. A szövegek
lektora(i) viszont igen, ugyanis a feliratok telis-tele vannak helyesírási
hibákkal.
A játékmenet majdnem végig abból
áll, hogy guggolva botorkálunk a sötétben, miközben a padlózat mindenféle egyenetlenségébe
(vagy még erre sincs szükség) be fogunk akadni. Sok esetben csak akkor tudunk továbbmenni,
ha felállunk, de ilyenkor elég nagy valószínűséggel észre fognak venni
bennünket azok az ellenfelek, akik miatt guggolva kellett közlekednünk. Sajnos
olyan is előfordul, hogy a felállás sem segít. ilyenkor tölthetjük vissza a
legutóbbi mentést. A sötétben rész pedig azért áll, mert ha felkapcsoljuk a fejlámpánkat,
akkor szintén észrevesznek bennünket. Ami lámpa egyébként nem túl hasznos, mert
ha nincs közvetlenül előttünk valamilyen tereptárgy vagy fal, akkor csak
közvetlenül a lábunk elé fog világítani.
A megkapott feladaton kívül
segítségünk szinte egyáltalán nincs, tehát azt nem mondhatjuk, hogy a játék a
kezünknél fogva vezet bennünket. Nincs sem nyíl, sem pályán átívelő jelzés a
célunkat illetően. Van azonban térképünk, amivel viszont nem vagyunk kisegítve,
mivel a pálya felülnézeti rajzán és a fontosabb épületek és pontok jelölésein
kívül egy bitnyi információt nem kapunk arról, hogy mi magunk hol tartózkodunk
rajta.
Ellenfeleink nincsenek a helyzet
magaslatán. Két úgymond „üzemmódjuk” van. Az egyik a nyugalmi üzemmód, amikor
az előre kijelölt útvonalaikon járőröznek, fel-alá járkálva. A másik a kergető
üzemmód, ami akkor válik aktívvá, ha vagy állva teszünk pár lépést és
meghallják vagy kilépünk a fénybe és úgy vesznek észre. Ilyenkor elkezdenek bennünket
kergetni vagy lelőnek, ha éppen fegyveresről van szó. Amely fegyveres attól a
pillanattól, hogy meglátott folyamatosan tüzel, tárazás vagy bármilyen szünet
nélkül akkor is, ha el tudtunk előle menekülni és befordulva a sarkon nincs is
rálátása hősünkre. Ha sikerül elmenekülnünk, ami fegyvertelen ellenfél esetében
nem nagy kunszt, akkor némi kergetőzés után feladják és visszakapcsolnak
nyugalmi üzemmódba, visszatérve megszokott járőrözési útvonalukra.
A játék - valószínűleg időhúzási
céllal, mert kihívást nem nyújt – tartalmaz kétféle hackelési módot. Az
egyikkel ajtókat tudunk kinyitni, a másikkal számítógépes rendszereket tudunk
feltörni, lekapcsolva például védelmi fegyverrendszereket. Mindkét módszer
annyiból áll, hogy közel kell mennünk a feltörendő berendezéshez, elővennünk a
két kütyü közül az éppen megfelelőt és nyomva kell tartanunk a tüzelés gombot,
míg a rendszer feltörése meg nem történik.
Felszerelésünkhöz tartozik
többféle fegyver is, amik közül kettőhöz szinte alig fogunk lőszert találni a
játék folyamán, tehát mintha nem is lennének. Az a kevés lőszer pont arra lesz jó, hogy kilőjünk velük néhány lámpát, így maradva észrevétlenek. A harmadik egy kábító fegyver, ami
csak és kizárólag akkor működik, ha áldozatunk tarkóját éri a lövés közvetlen
közelről. Leszámítva azokat az eseteket, amikor mindent tökéletesen csinálunk,
az ellenfelünk a lövés után mégis megfordul, és a képünkbe mászik. A lehetőségeink
közé tartozik még az elterelés is. A már említett módon jelölt tárgyakat felvéve,
majd eldobva elterelhetjük ellenfeleink figyelmét, pont annyi időre, hogy el
tudjunk mögöttük slisszolni. Vagy akár rá is állhatunk egy ilyen tárgyra, majd
azt felvéve körberepülhetjük rajta a pályát (a játéknak a cikk írásának
idejében elérhető változatában még fennálló probléma).
Korábban már volt róla szó, hogy
bizonyos esetekben szükségessé válhat a korábbi mentett állás visszatöltése.
Ebből ugye egyenes arányban következik, hogy a játék tartalmaz valamiféle mentési
lehetőséget. Ez sajnos csak részben igaz. Vannak ugyan ellenőrzési pontok a
pályákon, ahol a játékprogram automatikus mentést végez, azonban ezen mentési
pontok a pálya során csupán egyetlen egyszer fognak aktiválódni. Ez annyit
tesz, hogy ha például nem vettünk fel egy belépőkártyát a pálya korai
szakaszán, akkor ugye vissza kell mennünk érte, de visszafelé haladva egyetlen
korábbi mentési ponton sem történik ismételt mentés. A mentési pontok
logikájára egyébként sem találtam semmilyen értelmes magyarázatot, mert
teljesen hektikus időközönként és helyszíneken aktiválódik, akár ugyanazon
pálya többszöri nekifutása esetén is.
Összefoglalva, a játékban van
potenciál, csak elő kellene ásni az azt betemető tonnányi törmelék alól. Szerencsénkre
a készítők folyamatosan jelen vannak a játék fórumain és elmondásuk szerint
bőszen jegyzetelik a játékosok által jelentett hibákat, amikre már készülőben
van egy javítás is. Bár véleményem szerint ez a játék legalább 5-6 javítás után
fog csak hasonlítani arra, amit a fejlesztők megálmodtak és amire a korábban
megjelent információk szerint a vásárlók számítottak.
Pro:
+ Sejtelmes történet, jó indítás
+ Változatos helyszínek
Kontra:
- Tonnányi grafikai és
játékmenetbeli hiba
- Gyorsan unalmassá váló botorkálás
a sötétben
- Buta ellenfelek
- A tárgykezelés és a karakterfejlődés
teljes hiánya
- Időhúzó hackelések
- Használhatatlan térkép és fegyverek
- Érthetetlen, zajos szinkron,
idegesítő háttérzajok
- Hibás feliratok
- A horror-elemek teljes hiánya
| Értékelés | |
| 6 |
Játékmenet:
A sötétben botorkálás közben sajnos ritka lesz az olyan pálya, amelyiken ne akadnánk el vagy haláloznánk el valamilyen bug miatt.
|
| 7.5 | Hangulat:
Többet fogunk szitkozódni, mint egy focimeccs közben. Mire elmélyülnénk a játékban, valami hiba biztosan közbe fog szólni és kibillent bennünket. A játékban érezni a potenciált, így a fejlesztők hozzáállása és a készülő javítások miatt megelőlegezek nekik egy jobb pontszámot.
|
| 5.5 | Grafika:
A készítők jellemzésével ellentétben elavult, jó pár évvel ezelőtti kinézetet kapunk.
|
| 7 | Hangok:
A szinkronszínészek jók, csak elnyomja a hangjukat a zaj és a rossz minőségű audio. Az ijesztőnek szánt háttérzajok inkább idegesítőek.
|
| 4 | Szavatosság:
Ha valaki a játékot ebben az állapotában végig tudja játszani, már önmagában is jutalmat érdemel. Sajnos az elvesztegetett órákat senki nem fogja visszaadni.
|
| Összpontszám | |
| 6 |
Jelen állapotában a játékot egyáltalán nem tudom jó szívvel ajánlani. Pár hónap múlva, amikor már kijött hozzá pár javítás, visszatérünk a dologra.
|