2009-ben a már megszokott sorozatok mellett egy régi cím is visszatért a köztudatba. 7 év kihagyás után a Red Faction sorozat végre trilógiává bővült, felvéve a versenyt az akkori AAA címekkel, ami bizony nem tűnt könnyű feladatnak, ha csak belegondolunk, mik is jelentek meg abban az évben. De a Volition csapatát ez egy cseppet sem zavartatta, így végre visszatérhettünk a Marsra, hogy rombolhassunk.
Az új rész a Guerrilla alcímet kapta, melynek tekintetében nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a játék sztorija nem nyúlik mély komplexitásokba. Főhősünk, Alec Mason egy bányamérnök abban a reményben érkezik a Marsra, hogy itt végre új életet kezdhet és ismét együtt dolgozhat testvérével, Daniel-el. Sajnos azonban elég hamar összetűzésbe kerülünk a helyi elnyomó erővel, az EDF-el melynek következtében Daniel meghal, Alec pedig menekülni kényszerül, egyenesen a Red Faction nevű, nos… frakció kezei közé. Kiderül, hogy édes testvérünk egyik vezéregyénisége volt ennek a lázadó csoportnak, ezért pillanatok alatt mi is a csoport berkein belül fogjuk találni magunkat, hogy lassan, de biztosan megdöntsük az EDF uralmát és felszabadítsuk a Mars bolygót.
Úgy tűnik a Volition-ös srácok felhasználták minden tudásukat, melyet a Saints Row játékok készítése során szereztek, mert a harmadik rész ezúttal teljes mértékben megváltozott. FPS helyett TPS nézetre váltottak, és immáron a Mars egy szabadon bejárható terület, azaz Open World stílusú. Csak úgy, mint más hasonló stílusú játék esetében, a játékmechanika itt is hasonló elven alapszik. A főküldetések mellett lehetőségünk van felvenni mellékküldetéseket, kocsikázni a bolygón és minden egyes részterület elfoglalása után egy új felszabadításra váró terület nyílik meg előttünk. Az elvégzendő feladatok viszonylag változatosak. Túszokat kell mentenünk, szét kell csapnunk az EDF erői között, meg kell védenünk egy csapatot, vagy éppen meg kell semmisítenünk egy kulcsfontosságú építményt. A mellékküldetések is hasonlóak, bár azok között találunk eltérőeket is: Járműleszállítás az adott búvóhelyhez, egy autó követése vagy egy bizonyos épületpáros totális megsemmisítése. Ezekkel nagyon ajánlott foglalkozni, mert minél több, stratégiailag fontos épületet teszünk a földdel egyenlővé és minél többet segítjük a lázadókat, az EDF hatalma annál inkább gyengül és a területeket csak akkor foglalhatjuk el, ha már elértünk egy bizonyos szintű morált.
A pusztításban többféle fegyver lesz segítségünkre. A lőfegyverek itt nem kapnak olyan fontos szerepet, helyette inkább a plazmafegyvereken, aknákon és rakétavetőkön van a hangsúly. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy nyílnak meg sorra a fegyverek és fejlesztések, melyeket úgynevezett salvage-ekkel fejleszthetünk. Jobban fogalmazva ez a fizetőeszköz. Salvage a jutalmunk minden teljesített fő és mellékküldetésért, de az elpusztított épületek, tartályok, ásványok és ládák is dobnak. Noha erőben ezek a fejlesztések nem olyan mérvadóak, inkább csak a lőszerkapacitásukat növeli meg, azért nem árt egy két jobban preferált fegyvert fejleszteni, mert később ugyan csak hasznunkra válhat a plusz muníció. Aki meg igazán kőkemény, az nyomulhat a kalapáccsal is. (Ami egyébként baromi erős, csak hát ahogy a neve is sugallja: közelharci fegyver)
Beszéljünk kicsit a játék mozgatórugójáról, a Geo-Modról. Ezt általában a grafikával és a játék motorjával egybeeső részben említeném meg, de itt úgy érzem, hogy ennek egy külön bekezdést kell szentelni. Régen azért figyelt fel mindenki a Red Faction-re, mert a játék igen részletes rombolhatóságot kínált a játékosok számára, ami akkoriban igencsak formabontónak számított. Természetesen voltak korlátok, így azért nem lehetett téglányi darabokra lebontani egy kéményt, de a Guerrilla esetében végre elértük azt a technológiai fejlettséget, amikor már ez sem jelenthet akadályt. Minden, ismétlem: MINDEN, ami a játékban csak fellelhető, azt az utolsó darab falig felrobbanthatjuk, szétverhetjük, elporlaszthatjuk. Rendkívüli részletességgel kidolgozva, ügyelve az élethű fizikai szimulációra, azaz egy négy lábú tornyot egy láb már nem fog olyan magabiztosan megtartani, de ha mégis, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy jobb felhúzni a nyúlcipőt, mert hamarosan össze fog dőlni a cucc. Érdemes előre meggondolni, minek a lerombolásába fogunk bele, mert amit egyszer már szétvertünk, az úgy is marad. Pont ezért egy híd megsemmisítésével nem csak az ellenfeleinkkel babrálhatunk ki, hanem saját magunkkal is, mert ez esetben ugyan arra a pontra csak egy jóval nagyobb kerülő árán juthatunk el. Persze ha alaposabban megfigyeljük, akkor láthatjuk, hogy előre megrajzolt kis négyzetekre oszlik szét minden fal, de kit érdekel? Ha egyszer elkap a hév, biztosan nem erre fogunk figyelni, hanem arra, hogy ne haljunk meg közben.
Igen. Elég fura párhuzam, de sajnos igaz. Ne cukrozzuk a szart: a játék mesterséges intelligenciája olyannyira nincs a toppon, hogy a vászonra festő majmok sokkal okosabbak, mint az EDF erői. Az ellenfelek nem szeretnek annyira gondolkodni. Autójukkal előszeretettel játszanak roncs derbit, mint sem tényleg a likvidálásunkra törekednének és a gyalogos hadviselést is hasonló cselekedetek jellemzik. Az ellenfelek vakmerő bátorsággal rontanak nekünk, a fedezéket csak elvétve használják (már ha éppen van mi mögé bebújniuk) és teljesen kiszámíthatatlan, mikor fogják menekülőre. Sajnos ezzel a játék is tisztában van, amit onnan vehetünk észre, hogy az intelligenciát a mennyiséggel próbálták kiváltani. Ha egyszer beindul a körözés, akkor aztán végeláthatatlan mennyiségben fognak az életünkre törni, ami nem annyira jó dolog, ha pont egy épület leamortizálásán dolgozunk. Emiatt a játék elég nehézzé válik, mivel egy pillanat alatt lenullázzák az életerőnket, ha csak nem kezdünk el foglalkozni a megtizedelésükkel. Ami kicsit nyugtalanító, mert itt az ember rombolni akar, nem pedig katonákkal harcolni. Ez némiképp ellensúlyozható a testpáncél fejlesztésével, de a helyzet ekkor sem javul sokat. És ehhez jobb, ha hozzászokunk, mert egyre csak rosszabb és rosszabb lesz. Ez egy az egyben igaz a csapattársainkra is. Amint belekezdünk egy ellenséges erőd aprításába, vagy éppen csak harcolni az EDF-el, a szövetséges lázadók a segítségünkre sietnek. Vagyis, szeretnének a segítségünkre lenni, de ők is inkább csak plusz terhet jelentenek, mint sem segítséget. Egyrészt nagyon hamar meghalnak, állandóan elállják a játékos útját, akadályoznak, és ha egész véletlenül (vagy csak hirtelen haragból) megölünk egyet, azért büntetőpont jár. Egész egyszerűen remek…
Szeretnék még rávilágítani a játék néhány tulajdonságára. Open World játék lévén természetesen elég sok jármű áll rendelkezésünkre, amivel furikázhatunk. Ezen igencsak meglepődtem, mert nem számítottam rá, hogy pont ebben a játékban ennyi különböző típusú jármű található. Ami az irányításukat illeti… azt nem érdemes részletezni. A legtöbb autó hasonlóképp irányíthatatlan, vagy alul kormányzottak, vagy túlkormányzottak. Az úttartást nem igen lehet érezni egyiknél sem, de megtanulható a kezelhetőségük, szóval azért nincs olyan nagy gáz. Bár egy ilyen típusú játéknál ezt bűn lenne negatívumként felhozni, azért nem árt rá felkészülni. Olykor lehetőségünk adódik beülni egy nagyobb gép volánja mögé is, amivel egyaránt lőhetünk rakétákat vagy rombolhatunk épületeket a mechanikus karok segítségével. Mondanom sem kell, ez egy plusz élvezeti faktort csempész a játékba, amitől az adott küldetés még inkább élvezetesebbé válik. Sajnos repülőket nem vezethetünk, de vásárolhatunk jetpacket és a búvóhelyek közt is szabadon utazhatunk a gyors utazás funkció segítségével.
A játék grafikája ugyan nem döntöget csúcsokat, az akkori átlaghoz mérve hozza az elvárható szintet. A karakterek szépen ki vannak dolgozva, maga a világ is elég részletes, már amennyire a sivár Mars részletes lehet. A játék meglepően stabilan fut még rombolás közepette is, bár egy nagyobb épület összeomlásánál azért erősen megizzasztja a gépet és akkor megfigyelhető némi belassulás. A zene és a szinkron rendben van, bár inkább az utóbbit dicsérném, mert a zenék nem annyira kiemelkedőek, hogy akár egyet is ki tudnék belőle ragadni játékon kívül. Megjelenés után több DLC-t is kapott a játék, amiből az egyik a sztorit bővíti. Egy néhány küldetésből álló történetecskét kapunk, amely a játék egyik csavarját hivatott elmesélni, vagyis amolyan előzmény történtként funkcionál. Ezt inkább most nem lőném le, mert ha másért nem is, ezért érdemes odafigyelni a játék történéseire. Emellett számos többjátékos mód is helyet kapott, amelyeket sajnos nem volt lehetőségem kipróbálni, mert ma már senki nem játszik online a játékkal. Pedig erre lenne indok, mivel a THQ csődje után a Nordic Games keze ügyébe került a sorozat és ők tettek is róla, hogy a játék újra dicsfényében tündököljön. Ezalatt azt kell érteni, hogy megszabadították a játékot a mindannyiunk közellenségének tekintett Games for Windows Live ”támogatástól” és helyette ma már teljes egészében Steamworks támogatásban részesül a játék, plusz hozzáadtak jó pár Achievementet és Trading Cardot is.
Nekem leginkább azért tetszett a Red Faction Guerrilla, mert nem akart több lenni, mint egy másik Open World játék. Tudta, mik a korlátai és ügyesen mozog azokon belül, habár lehet, hogy pont emiatt nem tetszene olyasvalakinek, aki Grand Theft Auto-n kívül még nem találkozott ilyen típusú játékkal. Nem is értem, hogyan kerülhettem én el eddig ezt a remek játékot. Aki szereti rombolni és kedveli a nyitott világú játékokat, annak mindenképpen javasolnám a játék beszerzését. Manapság már nevetséges áron hozzá lehet jutni.
Pro:
+ Játékban valaha látott legrészletesebb rombolhatóság
+ A romboláshoz igazított fegyverek, sok elérhető fejlesztés
+ A sztori nem rövid és sok mellékküldetés elérhető
+ Teljes Steamworks támogatás
Kontra:
- A járművek kezelhetősége nem az igazi
- Az AI buta és ezt a mennyiséggel próbálták ellensúlyozni
| Értékelés | |
| 7 | Történet: Sok újat nem mutat, leginkább sablonokból építkezik, de a vége felé képes meglepő csavarokkal előrukkolni. |
| 7 | Játékmenet:
A rombolhatóságon kívül sajnos semmiben sem nyújt többet más Open World játékoknál, hiába is kerestem oly elhivatottan. |
| 7.5 | Hangulat: Könnyen átérezzük a főhősünk motivációját, a cselekmény magával ragadó, és látni, ahogy egy nagy épület összeroskad, mindig felbecsülhetetlen élmény. |
| 8.5 | Szavatosság: Ha másért nem is, az EDF bázisok teljes leamortizálásáért érdemes újra és újra belevetni magunkat a játékba, és ha már végképp nincs mit lerombolnunk, akkor ott vannak a külön erre kihegyezett többjátékos játékmódok. |
| 8 | Retro-faktor: 2009 termékeny év volt a videojátékok szempontjából, ezért könnyen háttérbe szorult más játékok mellett. De akit elkapott a játék bája, az biztosan szívesen előveszi majd a játékot később is. |
| Review score | |
| 8 | A Red Faction Guerrilla a maga kategóriájában még mindig veretlen és habár sok újdonságot nem volt képes felvonultatni, ettől eltekintve remek szórakozás felszabadítani a Marsot. |