Hát eljött ez a nap is. Immáron 72 órája elérhető
hivatalosan az év egyik legvártabb játéka, a Dying Light. Mint azt talán már tudjátok, nekünk már pár hete volt
lehetőségünk a szerkesztőségi verzió kipróbálására, szóval írtunk már egy kis
előzetest meg egy rövid videó is készült róla, amit ITT olvashattok. Próbálom
nem ugyanazokat leírni, mint akkor. Valami itt lesz részletesebb, valami ott
az, tehát ha érdekel a Techland új
zombi-apokalipszis játéka, akkor mindenképpen olvassátok mindkét cikkünket. Jó
szórakozást.
Az új Dead Island…
Akik jobban el vannak merülve a videojáték ipar
mélységeiben, azok már tudják, hogy a Techland
volt az, aki a Dead Island
játékot is készítette. Az igazat megvallva a Dying Light egy folytatás lett volna, de a fejlesztők és a kiadó, a
Deep Silver pár újításban nem értett
egyet. A végeredmény az lett, hogy a készítők önerőből adták ki, most már
beszélhetek múlt időben, ezt a remek új játékot, míg a kiadó keresett egy új
csapatot, akik a Dead Island 2-t
készítik.
Szóval a Dying Light
egy új projekt, mégis a magja az ismerős. A harc rendszer, a küldetések, a
tárgyak készítése és a szintlépés tulajdonképpen egy továbbfejlesztett Dead Island. Ez nem rossz, hiszen ezek
a dolgok, már ott is jól funkcionáltak, és én megértem a Techland-et, eredetileg ugye nem egy teljesen új címet akartak
készíteni.
A különbségek azért eléggé meghatározóak. A Dying Light sokkal életszerűbb, mint a Dead Island. Habár a zombi-apokalipszis
nem egy mindennapi esemény, mégis a lehető legélethűbben van ez elénk tárva.
Éppenséggel megtalálható a harcrendszer a játékban, de nem ezen van a hangsúly.
A való életben sem tudna senki fia, még Arnold Schwarzenegger sem (na jó, talán
ő igen), egy vascsővel szétverni egy városnyi zombit. Így a Dying Light-ban szó szerint túl kell
élnünk az eseményeket, nem pedig megküzdenünk azzal. Sokkal nagyobb hangsúly
van a figyelemelterelésen és a menekülésen, mint azt eddig bármelyik zombis
játékban megtapasztalhattátok. Hogy ne legyen unalmas a folyamatosan
futkározás, betettek egy érdekes elemet a játékba, mégpedig a parkour jelenséget. Képzeljétek el a jól
ismert Mirror’s Edge-et, csak éppen
zombikkal. Mert a Dying Light
pontosan ugyan ez. Harran romos
városa tele van megfelelő objektumokkal, amiken futhatunk, mászhatunk,
ugrálhatunk és gurulhatunk, így kalandozás közben inkább a reflexeinkre és az
elkerülő manőverekre vagyunk kényszerülve, mint magára az esztelen harcra.
Persze olykor elkerülhetetlen az összetűzés más emberekkel
vagy éppen a zombikkal. A játékban van egy kincset érő szer, a neves antizin, mely késlelteti a zombivá válás
idejét. Ezt az anyagot a Global Relief Effort, röviden GRE, szállítja a városba. Pontosabban
repülőkről dobálják le mentőcsomagokban. Így, akár csak ahogy a valós életben
történne, két féle embercsoport alakul ki. Az empátiát maximálisan nélkülöző
rosszak, akik a zombi invázió közepette is képesek ártatlan és egészséges
embereket ölni az ellenszerért, és azok, akik nem hagyják saját fajukat
pusztulni az apokalipszisben. Ebből kiindulva, természetesen mi jó fiúk vagyunk,
összetűzésbe kerülünk a banditákkal. A lőfegyverek elől, még Arnold
Schwarzeneggernek is nehéz lenne elugrálni (jó, talán neki azért nem), ezért
ilyen esetben nekünk is viszonozni kell a tüzet. A játékban megtalálható az FPS
legautentikusabb eszköze, a lövöldözés, de nem számottevő. Ne higgyétek, hogy
kimentek az utcára és mindenki rommá lőtök.
A látvány, ami elénk tárul grafikailag, valami elképesztő.
Annyira gyönyörű a játék, hogy nem találok rá szavakat. A fények és az árnyékok
valami csodálatos összhangban vannak egymással. Sokszor csak megmásztam valami
magasabb épületet és bámészkodtam a tájban, meg ütöttem a párkányt, hogy
odacsaljam a zombikat. Vicces volt nézni, ahogy tolonganak és üvöltöznek. A
hang is valami elképesztően jól sikerült. Én a magam részéről nagyon szeretem a
léptek zaját hallgatni, amit azt kell hogy mondjak, sok játékban elapróznak
vagy éppen nagyon kevés figyelmet fordítanak arra, hogy a szereplő milyen
anyagon sétál vagy éppen fut. Itt ezzel nincs gond. Minden apró neszt ki lehet
hallani, ahogy a fa pallóról elrugaszkodunk és talpunk valami keményebbet ér,
ahogyan a drótkerítésen mászunk vagy éppen a földön sprintelünk. A zenék is
csodálatosak. Kicsit nekem hozza a számomra nagy csalódást nyújtó Resident Evil filmek Marilyn Manson alapját, na meg ott az a
keleties hangulat, hiszen színterünk, Harran
városa is valamilyen török vagy arab civilizáció települése.
Visszatérve a léptek zajára, nekem nagyon szimpatikus volt,
hogy meg kell gondolni azt, hogy mikor futunk, mert biza elfáradt az ember.
Lényegtelen, hogy zombik között vagyunk, vagy egy épületben, a futás az futás,
a kimerülés pedig tény. A való életben is elfárad az ember, még Arnold
Schwarzenegger is (na jó, talán ő nem). Szóval gondoljátok meg, hogy a pálya
rövidítése miatt sprinteltek-e, mert ha a következő sarkon zombi hadsereggel találkoztok,
akkor onnan nehéz lesz kikecmeregni.
A sztori…
Eddig nem sokat mondtam a történetről, mert inkább a
játékstílusába akartalak bevezetni először benneteket, de ugorjunk át a
tényekre. Kalandunk színhelye Harran városa,
ahol a játék elején még ismeretlen okokból elterjedt ez a zombi vírus, amit
egyébként el is neveztek Harran vírusnak.
A Védelmi Minisztérium karanténba
zárja a területet és GRE dobálja mentőcsomagjait,
a zombulást gátló antizin-nel. Mint
említettem, ez nem ellenszer, csak ideiglenesen akadályozza meg az agyevő kórt,
szóval addig nem leszel zombi, ha megfertőztek, míg lövöd magad a cuccal. Ennek
hatására kialakulnak a jók és a rosszak, akikről már esett szó.
Mi magunk vagyunk Kyle Crane, egy GRE ügynök, akit 2 hónappal a karantén után küldenek egy titkos
küldetéssel a városba. Érkezésünk elég szerencsétlenre sikeredett, instant
megfertőztek minket, de a jó fiúk megmentettek, viszont antizin és felszerelés híján segédkeznünk kell nekik, hogy később
elérhessünk célunkat. Kadir Suleiman-t
kell megkeresnünk, aki vélhetőleg rendelkezik egy fájllal, mely az ellenszer
receptjét tartalmazza, ő viszont nem akar segédkezni a GRE-nek, mert állítása szerint ők sem segítettek, mikor a zombik
elszabadultak és őket okolja öccse, Hassan
halálért.
Ez a kiinduló pont, többet nem is
mondok, mert az csúnya lenne tőlem. A játék egyébként bő 50 órát ígér nekünk,
fő és mellékküldetéssel együtt. De ezen kívül van még itt szórakozás, ugyanis
lehetőség van többjátékos módra is!
Légy te a zombi…
Kettő féle módon tolhatjátok
együtt a játékot. Az egyik az maga a sztori végigjátszása többen, akár csak a Dead Island-ben, a másik viszont, az
már kicsit PVP orientáltabb verzió, a Be
the Zombie opció. Ez eredetileg csak az előrendelőknek járt volna, de a Techland annyira jó arc, hogy
ingyenessé tette, tehát ha megveszitek a játék bármely változatát, ez ott
díszeleg majd a főmenüben. És pontosan az, aminek látszik. Itt magát a zombit
kell alakítanunk és az embereket levadászni. Nem akármilyen élőhalottat
egyébként, szupererős csápos lényt irányítunk, aki ugrálni tud és ezekkel a
húsos indákkal pókember szerűen hálózza be az áldozatait. Addig, amíg UV
lámpával szembe nem világítják, akkor viszont védtelen minden támadással szemben.
Ilyenkor el kell menekülni és kezdődhet előröl a becserkészés. Nagyon
élvezetes, de nem ez a játék fő mulattató faktorja, így csak ideig-óráig köt
le.
Összességében…
A Dying Light habár január 27-én, év elején jött ki, jó eséllyel az
idei felhozatal egyik legjobb játéka. Én nem lepődnék meg, ha majd
november-december környékén az év játéka cím szerepelne ez a név mellett.
Tényleg nagyon hangulatosra sikerült, kellőképpen nehéz és szórakoztató, Sok
lehetőség van benne, nem csak a sztori végigjátszása, hanem az előbb említett
zombis móka is. Kapható hozzá Season Pass
is, ami annyit tesz, hogy biztosan fog még tartalom jönni hozzá. Csak ajánlani
tudom, egyedül vagy haverokkal, a Dying
Light egy lélegzetelállító kalandot fog nyújtani, még annak ellenére is,
hogy megint egy zombis játékról van szó. Steam-en elérhetitek, de a dobozos
verzióra még várni kell pár hetet.
Videoteszt is készült a játékról, tekintsétek meg:
---
Entomofob ---
Pro:
+ Csodálatos grafika
+ Elképesztően életszerű hangulat
+ Remek parkour lehetőségek
+ Igazi megpróbáltatás a túlélés
+ Nagyon jó mellékküldetések
Kontra:
- Zombik, már megint
- Karakter kozmetika hiánya
Értékelés
|
|
9.5
|
Játékmenet:
Az első perctől az utolsóig minden ugyan olyan élvezetes. Remekül ötvözi a parkour-t és a zombi ölést. Élvezetileg maximálisat nyújt. |
9.5
|
Hangulat:
Nagyon életszerűre sikeredett. Nem csak a harcon van a szó, hanem azon, hogyan tudunk elmenekülni a zombik elöl. Ha bekövetkezne egy zombi-apokalipszis, akkor ez a világ áll a valósághoz a legközelebb. |
9.5
|
Grafika:
Áh, nem tudok erre mit mondani. |
9.5
|
Hangok:
Zeneileg is nagyon hangulatos dallamokat hallhatunk és a többi zaj is kiváló. |
8.5
|
Szavatosság:
A sztori végigjátszása után nem sok újat tud mutatni. Bár ott a többjátékos zombis mód, de az nem annyira nagyszabású, hogy hetekig lekössön. Viszont a Dying Light egy olyan játék, ami garantálja, hogy 2-3 hónapon belül megint végigjátszd, mert annyira jóra sikeredett. |
Review
score
|
|
9.3
|
Annak ellenére, hogy megint egy zombis játékkal van dolgunk, a Dying Light tud újat mutatni. Megtudja mutatni az élőhalott-apokalipszis azt az oldalát, amivel eddig se más játékokban, se pedig filmekben nem találkozhattunk. Ezért kiváltképpen nagy dicséretet és figyelmet érdemel. |