Már
annyit beszéltünk az indie játékokról, hogy nem magyaráznám újra el
részletesen, mitől is lesznek jobbak ezek a játékok néha, mint az AAA címek.
Aki mégsem lenne képben, annak röviden-tömören: az indie fejlesztőknek nem kell
törődniük a pénzéhes mutáns kiadók igényeivel és nincs keretük Cryengine-re,
úgyhogy az energiájukat nyugodtan fordíthatják a játék tartalmának, világának
és hangulatának kidolgozására. Mivel sok várva-várt cím pont ezek miatt bukik
meg, ezért sok indie játék a maga minimális büdzséjével is képes olyan szinten
lesöpörni az asztalról a rommá hypeolt játékokat, hogy csak pislogunk.
Szeretjük ezt a jelenséget, ezért minden indie játékot szeretettel és reménnyel
fogadunk.
Nem tudom, ismeritek e esetleg a
The Swapper nevezetű indie játékot, de ha röviden kellene jellemeznem a Project
Temporality-t, akkor a Swapper továbbgondolásaként beszélnék róla. Az
oldalnézetes puzzle lényege a környezet befolyásolása, klónok használata és
irányítása volt, ami rengeteg kihívást, agyafúrt fejtörőket és mindemellett egy
egész hangulatos történetet és atmoszférát nyújtott nekünk. Mostani játékunk
hasonló alapokra épül, de kicsit tovább gondolta ezt a koncepciót, szépített
rajta, és így született meg a Project Temporality.
Időtlen időkig
A történetről nem derül túl sok
minden, de egy látszólag teljesen elhagyatott kísérleti űrbázison térünk
magunkhoz, és annyit tudunk, hogy a nevünk 87-es alany. Rádión keresztül egy
titokzatos férfi ad nekünk instrukciókat, és megismerteti velünk a tudomány új
vívmányát, mely az időmanipulációval kapcsolatos. Persze sejthető, hogy pont ez
az új felfedezés okozhatta az eseményt, mely során totál magunkra maradtunk a
bázison, de nincs mit tenni, meg kell próbálnunk kijutni, és közben széthagyott
datapadokból akár az itt történtek részleteit is megtudhatjuk.
A játék sztorija és alapfelállása
nem eget rengető, de mindenképp kellemes, és jó alapot ad az indulásnak. A
tutorial végig kíséri az első pályát, és nagyon jól működik szerintem. Nem
annyiból áll, hogy elmondja, melyik gomb mit csinál, hanem engedi, hogy a
bőrünkön tapasztaljuk meg a játék funkcióiból adódó esetleges hibákat, és a
korrigálásukkal fogjuk megtanulni a hogyanokat és miérteket. Teszem azt a
legelső percekben az instruktor közli velünk, hogy két folyosó van, az egyik
tovább vezet a pályán, a másikban viszont csapdába esünk, végünk, kész, ennyi.
Ha éppenséggel belesétálunk a csapdába (már pedig belefogunk, ez ilyen pszihés
dolog), megismerkedünk az idő visszapörgetés képességével, mellyel könnyedén
korrigálhatjuk apró tévedésünket. Sokszor lesz szükségünk erre a lehetőségre,
de szerencsére korlátlanul használhatjuk, ellenben a későbbiekben nem csak a
rossz irány választásának javítása érdekében lesz szükségünk az idő
manipulációra.
A tudomány ugyanis nem ismer
határokat, az itteni tudósok pedig nem voltak épp visszafogottak, így az idő
manipulálása mellett képesek leszünk klónokat létrehozni. A The Swapperben
különleges brutalitással vezettük szegény másolatainkat a szörnyű halálba, itt
viszont szerencsére jobb sors vár a minket segítő klónokra. Először is nem
tudjuk őket irányítani, legalábbis miután létrejönnek, már nem. A klónjaink
ugyanis a mi általunk bejárt útvonalat követik, és leutánozzák azt, amit mi
csináltunk. Ez úgy néz ki például, hogy van egy ajtó, melyet szeretnénk
kinyitni, de csak a mellette lévő szobában lévő gombra állással tudjuk ezt
megtenni. Ha megtesszük, az ajtó kinyílik, ellenben minket csapdába ejt a
szoba. A megoldás egyszerű de nagyszerű: Besétálunk, ráállunk a gombra, majd
visszapörgetjük az időt, és mikor már kint vagyunk, létrehozzuk a klónt, aki
szépen besétál, és rááll a gombra. Már mehetünk is tovább.
Nincs több idő
Vannak játékok, melyekben már
láttunk hasonlót, itt mégis annyira jól működik ez a játékelem, hogy szinte
egyedinek hat. Kicsit olyan ez, mint a Portal, amely előtt szintén voltak
portál nyitogatós játékok, de itt annyira királyra sikeredett minden, hogy a
Portal sajátja lett az egész alapkoncepció. Valahogy itt is így néz ki a dolog,
a Project Temporalityben nagyon jól megoldott trükköket találhatunk, hogy
klónokkal, időtekergetéssel oldjunk meg egyre bonyolultabb puzzle-öket. A
későbbiekben nem lesz ritka az olyan akadály, amelynek megoldásához komolyan
neki kell ülni, többször időt tekergetni, mire ki tudjuk sakkozni, hogy mit hogyan,
merre és minek. De ez játék ezen nehézsége nem válik frusztrálóvá, ez csak
szimpla kihívás, amely nem reflexeken, hanem tudáson, logikán és türelmen
múlik. Persze ez nem működhet mindig, nekem is voltak nehéz perceim, mikor a
harmadik stratégiám sem bizonyult eredményesnek, és az egészet elölről kellett
kezdenem. Néhány feladat már a kezdetekkor elég nehéznek tűnik, és csak a
megoldás tervezgetése közben válik egyértelművé.
Miközben haladunk előre a puzzle
pályákon, felfedhetjük a bázis történetét a teszt alanyok és a személyzet
feljegyzései alapján. Érdekes, hogy ezekben a feljegyzésekben sok féle
nézőpontot ismerhetünk meg a tudományról, annak morális vonzatairól. Ha maguk a
történések nem is annyira izgalmasak, mégis kutattam a feljegyzések után, hogy
begyűjtsem őket, és felfedjem minden részletét az eseményeknek. Egyes puzzleök
megajándékoznak egy-egy fejlegyzéssel, másokat csak gondos felfedezés útján
szerezhetjük be, de van olyan puzzle is, aminek megoldása nem vezet tovább a
pályán, csak egy új feljegyzést tesz elérhetővé. Aki elkötelezett rajongója lesz
a játéknak, annak bizonyára megéri újrajátszani a játékot, hogy összeszedje az
összes hiányzó anyagot.
Összesen 14 pálya várja majd,
hogy végigverekedjük, ami első hallásra kevésnek tűnhet, de igazából egész
kellemes hosszúságúra nyújtja a játékot az első alkalommal. Bizonyos pályákon
el lehet időzni jó sokáig, főleg az utolsó pár puzzle vehet el az életünkből
értékes perceket. De aki már eljutott idáig, az küzdeni fog a megoldásért, az
újrajátszók pedig már rutin szerűen mennek majd végig az akadályokon.
Grafikailag a Project Temporality
egészen kellemes, indie játékhoz képest átlagon felüli. A bázis, ahol a játék
játszódik kellően hangulatos, szerencsére nem egy üres teszt terület, hanem
gondosan berendezett sci-fi terep. Vannak csak tesztre használt termek, de
fogunk találkozni a személyzetnek fenntartott helyekkel, gépszobákkal, szerviz alagutakkal,
stb, és ezek mindegyike jól fel van építve. A magány ott lesz mindenütt,
utunkon csak a különböző színekben pompázó klónjaink fognak minket kísérni. A
környezet látványosságához sokat hozzátesznek a fények is, melyektől néhol szép
és színes, máskor sötét és hátborzongató lesz az elhagyatott bázis.
Hangok tekintetében sincs
kivetnivalónk, a hangeffektek, zörejek teljesen rendben vannak. Szinkronról
csak az instruktorunk esetében beszélhetünk, aki nem ripacs, nem is unalmas,
tehát élvezhető. Ugyan személyiségileg nincs benne sok minden, ne számítsunk a
Portal szellemes karaktereire, meg úgy egyáltalán semmilyen emlékezetes
pillanatra. A minket irányító férfi tényleg csak útmutatást végez, más szerepe
nem nagyon lesz. A másik fontos dolog a zene, ami szintén kellemes. Nem
feltétlen emlékezetesek a számok, de jól megférnek a háttérben, nyugis sci-fi
hangulatot árasztanak, amik kellemes aláfestései a puzzleözésnek.
Ítélet
A Project Temporality egy nagyon
egyszerű játék, egyszerű elemekkel, szerény sztorival, de épp ezért képes
magával ragadni az embert, hisz ezek a dolgok jól működnek benne. Nincs
kiemelkedő hibája, vagy komoly kivetnivaló, igazából minden rendben van a
játékkal. Az időpörgetős, klónozgatós móka sok kihívást nyújt, melyek tényleg
próbára teszik az embert, de mégis kellően dinamikusak a továbbhaladáshoz.
Ajánlom kipróbálásra a stílus kedvelőinek, mert szerintem megéri foglalkozni a
Project Temporalityvel. Már csak pár DLC pálya kell, hogy további kihívásokban
lehessen részünk.
-Róka-
Pro:
+Kihívás
+Jó hangulat
+Szép
+Steam játékkártyák
+Steam teljesítmények
Kontra:
-Lehetne benne co-op
| Értékelés | |
| 8.5 | Játékmenet: Az időmanipuláció, a klónok használata egyszerű, mégis az elemek kombinációjával sok kihívásnak nézünk elébe, ami csak fokozódik egészen a játék végéig. |
| 8.5 | Hangulat: Az elhagyatott bázis, az elszórt feljegyzések a történetről kellemes atmoszférát teremtenek, a tudománnyal való játék pedig minket is a felfedezés mesterévé, egyben eszközévé tesz. Olyan élmény ez, amilyet egy indie játéktól elvárunk. |
| 8.5 | Grafika: Indie játékhoz képest átlagon felüli a Project Temporality grafikája, ami köszönhető a gondosan berendezett pályáknak, és a jól működő fényeffekteknek. |
| 7.5 | Hangok: Hangeffektek, zörejek nem túl jelentősek, az egyetlen kommunikáló karakter szinkronja pont megfelelő, a háttérzene pedig kellemes aláfestése a puzzleözésnek. |
| 7.5 | Szavatosság: Egyszer végigjátszani is beletelik pár órába, de akit meggyőzött a játék, az nyugodtan visszamehet még begyűjteni az elrejtett feljegyzéseket, hogy felfedje az események részleteit. Nem hosszútávú, de mérsékelten tartós szórakozás. |
| Review score | |
| 8.1 | A Project Temporality egyszerű alapokon nyugszik, szerény sztorit és környezetet vonultat fel, de épp ezért kellemes és magával ragadó az ebbe a nyugis környezetbe helyezett játékmenet. A stílus kedvelőinek melegen ajánlom kipróbálásra, de akár a többieket is meggyőzheti a Project Temporality. |