Volt már alkalmam ecsetelni nektek, hogy mennyire
kellemetlenül érint a játék piacon a kalandjátékok hiánya. A kalandjátékokat a
jelentős többség szereti, ami elsősorban a jelen generáció gyerekkorának
köszönhető, hiszen ilyen játékokon nőttünk fel. Neverhood, Day of the Tentacle,
Monkey Island, és még sorolhatnám. Manapság kevés próbálkozás van kalandjátékok
készítésére, a minőség pedig hullámzó. A Daedalic Entertainment egyike azoknak
a fejlesztőknek, akik igyekeznek visszahozni a kalandjátékok korát, többek
között nekik köszönhetjük a Deponia sorozatot, vagy a Night of the Rabbitet is.
Ők csinálták továbbá a Divinity: Original Sint, és a Blackguardsot is. Mint
láthatjuk, nem teljesen ismeretlen címekről van szó, de nem is váltották meg a
világot. Új kalandjátékuk, az 1954 Alcatraz ígéretesnek tűnt, hiszen a Deponia
nyomán már megtapasztalhattuk, hogy a cég ügyesen készít kalandjátékot. Most
kipróbáltuk, és hát van miről beszélgetünk…
Börtönsztori
A történet szerint Joe belekeveredett egy csúnya ügybe, ami
miatt a rendőrség bedobta a dutyiba, az elkeveredett zsákmány miatt pedig az
alvilág sötét alakjai zaklatják Christinet, a barátnőjét. Joe megszökött a
börtönből, hogy elsimítsa a dolgait, mielőtt baj történne, de sajnos szökés
közben ismét elkapták, büntetésből pedig a híres neves Alcatraz szigetére
zárták be, ahonnan még nem sikerült senkinek megszöknie. Odabent van pár
ismerős, akik régebb óta hüssölnek, és kidolgoztak egy tervet egy szökéshez,
ami még akár működhet is. Eközben a viszonylagos szabadságot élvező Christine
mindent elkövet, hogy előkerítse a zsákmányt, mely miatt nem csak Joe, de az ő
élete is kockán forog.
A történet első olvasatra teljesen rendben van, egy érdekes
sztori, amiben lehet számítani nyomozásra, lopakodásra, vagy legalábbis okos
tervszövögetésre, puzzleökre, és egyéb feladványokra. Ahogy elkezdjük a
játékot, kézzel rajzolt, képregény szerű átvezető filmben láthatjuk, hogy mi
történt karakterünkkel, majd Alcatraz nem túl otthonos cellájában ébredünk. Na
itt már kezdetét veszi a játék során oly sokszor felmerülő homlokráncolás. Joe
pár mondatban ledarálja, hogy mi a helyzet, majd össze kell készülnünk.
Megkeressük a kis késünket, előkaparjuk a dugi pénzünket a matracunkból,
javítgatunk kicsit, majd irány az ebédlő, ahol egy öreg dutyi társunkkal
köthetünk üzletet a szökés információiért cserébe. Utána megismerjük Christinet
is, aki miatt megkérdőjeleztem magamban, hogy voltaképp melyik országban
játszódik ez az egész, mert tudtommal Alcatraz San Franciscoban van, de
Christine minden porcikájában francia nő, és a későbbiekben is inkább francia
vonatkoztatásokba botlunk. Na mindegy.
Christine és Joe megbeszélik, hogy míg egyik helyen a
szökést tervezik, addig a másik helyen elő kell keríteni a zsákmányt, mielőtt a
gonosz maffiózók berágnának. És innentől veszi kezdetét az igazi játék, ahol
egész érdekes módon két szálat játszhatunk végig párhuzamosan, akkor váltva a
cselekmények között, amikor csak akarunk. Az egyik vonalon Joe szökését kell
biztosítanunk az üres, szürke, szűkös börtönben, rosszarcú sorstársak között.
Christine viszonylag nagyobb szabadságot élvez, a város bizonyos pontjait
felfedezgetve kell vele kiderítenünk, hogy hogyan húzhatjuk ki magunkat a
slamasztikából. A két cselekményszál két különböző hangulatú terepet és
karaktert jelent, ami nagyon jó ötlet, és még jól is működne, de van vele gond
bőven, erről viszont majd később.
A nagy szökés
A játék során kézzel festett területeket mászkálhatunk be
választott karakterünkkel, megszemlélhetjük a fontosabbnak vélt dolgokat, fel
is vehetünk bizonyos tárgyakat, majd kombinálhatjuk őket egymással. A
karakterünknek elég sok mindenre van megjegyzése, még akkor is, ha annak a
bizonyos dolognak abszolút semmi szerepe nincs a tennivalók szempontjából.
Ezeket a fontosabb, megvizsgálható dolgokat egy gombnyomással láthatóvá
tehetjük, ha épp nem akarunk csak körbekattintgatni. Ilyenkor kis nagyító
ikonok jelennek meg a megvizsgálható pontokon, könnyebbé téve a területek
átnézését. Ez azért jó dolog, mert egy ilyen játéknál mindig hangulat romboló,
mikor nem egyértelmű, hogy mit is kéne keresnünk, és épp ezért az egeret nem
kímélve kattintgatunk körbe-körbe, míg rá nem bökünk véletlenül a megfelelő
dologra. Ezt ezzel a módszerrel gyorsan megkerüljük, így csak a használható
dolgokon kell átkattintgatni magunkat, majd mehetünk is tovább. Negatívum
viszont, hogy ez el is veszi a lehetőséget a keresgélős feladványoktól.
A feladványok különben egyáltalán nem nehezek, sőt,
határozottan egyszerűek, aminek köszönhetően ugyan gyorsan haladhatunk, de
kihívás így nem sok marad számunkra. Amikkel el lehet vacakolni, az a tárgyak
kombinálása, mert itt bizonyos logikára is szükségünk van, hogy kitaláljuk,
mire van szükségünk a kívánt eszköz összeállításához. Ebben nem is ad túl sok
segítséget a játék, maximum a karakter nyöghet valamit róla. Épp ezért minden
új területnél gondosan át kell fésülnünk mindent, fel kell szedni azt is, ami
elsőre feleslegesnek tűnhet, hiszen később még hasznunkra válhat.
Keresgélés és puzzleözés helyett inkább beszélgetni fogunk
az idő nagy részében, felfedve a múltat, és megalapozva a jövőt. Sok
karakterrel fogunk találkozni, és szinte mindenkinek van valamije, amit fel tud
ajánlani számunkra a sztori továbbviteléhez, azonban bizonyos esetekben csak
egy valakitől kérhetjük a segítséget, míg a másikról le kell mondanunk. A
választási lehetőségek pár ponton új utakra terelhetik a cselekményt, habár egy
újrajátszás során nem fogja az egész végkifejletet megváltoztatni. Mindenesetre
jó dolog, hogy nem mindegy, mit választunk, a játék kedvelőinek így megéri
többször végigjátszani az Alcatrazt.
Életfogytiglan
Most szeretnék beszélni a játék problémáiról. Azt már
említettem, hogy a feladványok nem túl nehezek, és nincs is túl sok belőlük,
hiszen a maradék időben inkább a világ karaktereivel fogunk beszélgetni, és
általuk fog tovább haladni a játék. A párbeszédeknek így hatalmas ereje van a
játékban, vagyis lenne, de sajnos nem az. A szövegek elég nyersek és lényegre törőek,
kicsit olyan érzés, mintha a párbeszédek íróját megfenyegették volna, hogy egy
nap alatt le kell darálnia a játék összes dialógusát. Kapkodós, száraz, és nem
tudunk meg eleget bizonyos beszélgetésekből, csak annyit, hogy majd lesz még
erről is szó. Aztán ott vannak a szinkronok… egy kalandjáték szíve lelke a jó
szinkronválasztás, de ezúttal sajnos ez nem működik megfelelően. Azt nem
mondanám, hogy élvezhetetlen, egyszerűen csak nem jó. Joe szinkronja határozottan
béna, sokszor nagyon monoton, érzelem mentes, egyes megszólalások egyáltalán
nem olyan hangsúlyban hangzanak el, mint azt az események fényében elvárnánk.
Christine egy fokkal kellemesebb eset, habár itt is erősen érződik, hogy csak
felolvasta a szöveget, de nem mindig volt tisztában azzal, hogy a mondat
elhangzásakor mi is történik. A mellékszereplőkre ugyanez igaz, nem teszik
tönkre a játékot, de nem is túl jók, erősen közepes minőségűek.
A másik furcsaság a grafika. Egy kalandjátéknál nem kéne
problémát jelentenie a grafikának, de ha a fenti problémák jelen vannak, akkor
nem tudunk szemet hunyni ez felett sem. A hátterek szépen meg vannak rajzolva,
egy-két város kép például határozottan szépre sikeredett, és nekem az inventory
dizájnja is tetszik, de ezzel véget is ér a pozitívumok sora. Az egy dolog,
hogy a karakterek elég torz dizájnúak, hiszen ha jól működne, akkor ez a játék
pozitív sajátossága lenne. De nem, mert a modellek baltával vannak kifaragva, a
mozgásuk esetlen, kidolgozatlan, a textúrák gyakorlatilag csak rá vannak
dobálva szerencsétlenekre. Egy Night of the Rabbit vagy egy Deponia után nagyon
kellemetlen, és érthetetlen, hogy az Alcatrazból ennyire kispórolták a munkát.
Hangok terén nincs sok kivetnivaló, az apró zörejek, tárgyak
felvételének haja, lépés hangok átlagosak. A zene hangulatos, habár nem mindig
illik az adott területre, vagy szituációra, és mint ahogy fentebb is írtam,
inkább franciás hangulata van. A városban mászkáláshoz tökéletesen illik,
Alcatrazban is van pár dallam, ami jól illeszkedik a sötét és hideg falak
nyomorához, de kiemelkedő pillanat sajnos itt sem akadt.
A sok kisebb és nagyobb hiba miatt sajnos a játék hangulata hamar elvész. Vannak pillanatok, mikor a játéknak van egy kis atmoszférája, de többségében ez nem történik meg, amitől elég üresnek hat a játék. Ha jobb lett volna például a szinkron, és a párbeszédek, már értékelhetőbb lett volna a játék ezen része.
Ítélet
Azt hiszem, elég rosszat mondtam a játékról. Az 1954
Alcatraz egy olyan kalandjáték, ami nagyon jó lehetett volna, köszönhetően a jó
alapsztorinak, a párhuzamos cselekményszálnak, de mégsem jött össze. Hiányzik
belőle a munka, olyan érzés, mintha félbehagyták volna a játékot, és úgy dobták
volna piacra. Kiemelhető pozitívuma alig akad, szembetűnő negatívum viszont
több is akad, mint amit szeretnék bevállalni. Aki már nagyon nem bírja ki a
kalandjáték hiányt, az tegyen vele egy próbát, de ne számítson maradandó
élményre.
-Róka-
Pro:
+Szép hátterek
+Érdekes alapsztori
+Steam teljesítmény
+Steam játékkártyák
Kontra:
-Csúnya grafika
-Kevés, könnyű fejtörők
-Gyenge szinkron
-Hangulat hiánya
| Értékelés | |
| 7.0 | Játékmenet: Megvan ami kell egy kalandjátékhoz, párbeszédek, mászkálás, puzzle, fejtörők, ám mind nagyon kevés, és hullámzó minőségű. A játékmenet viszonylag dinamikus, tehát lehet vele haladni, de nem nyújt annyi élvezetet, mint kellene. |
| 6.0 | Hangulat: A jó alapsztori, és az esetenként felsejlő pozitívabb pillanatok jó esélyt adtak a játéknak egy értékelhető hangulathoz, de ez sokszor leül, elvész, a minőségi hibák pedig nem is engedik nagyon visszatérni. |
| 6.0 | Grafika: A kézzel rajzolt, illetve festett hátterek szépek, és részletgazdagok, de a modellek csúnyák, és kidolgozatlanok. Külön-külön nagy a szakadék a kettő közt, de az összhatás sajnos túl kevés. |
| 6.0 | Hangok: A játék zörejeivel nincs gond, a zene is egészen kellemes, de a szinkronokra ráfért volna a csiszolás. A férfi főhős szinkronja konkrétan monoton és élettelen, a mellékszereplők pedig teljesen átlagosak. |
| 7.5 | Szavatosság: A játék bár nem nyújt sok kihívást, el lehet vele lenni egy ideig, mire végigvisszük, és akit érdekelnek a sztori bizonyos pontjain való választások alternatívái, azoknak érdemes lehet újrajátszani az Alcatrazt. |
| Review score | |
| 6.5 | Az 1954 Alcatraz tele van jó ötletekkel, és ha ültek volna rajta még egy fél évet, vagy egy évet, akkor egy nagyon jó kis játék kerekedhetett volna ki belőle. Így viszont nagyon kevés, és nem ezt ajánlanám annak, aki szeretne megismerkedni a kalandjátékok világával. |