Insurgency - Teszt

Teszteltük az új taktikai lövöldét...

A terroristás-katonás multi-fps-ekből Dunát lehetne rekeszteni, de úgy tűnik, ebből a műfajból soha nem lesz elég. A játékosok nem is panaszkodhatnak, hiszen mindig kapunk valami szépet, valami jót. Az Insurgency számomra teljesen ismeretlen cím volt, míg fel nem telepítettem, és be nem léptem a menübe. Se egy fejlesztői logó, se egyéb, csak egy tutorial, és az éles bevetés. Ekkor vette kezdetét a játékom egy újabb iraki hadjáraton, amit már láttunk százszor más játékokban, de a főbb kérdés az, hogy a többiekhez képest ez a játék jobban, vagy rosszabbul teljesít?

Azért lett ennyire lényegre törő ez a bevezetés, mert az Insurgency-re lazán ráfogható, hogy melyik FPS-ekből koppint, mégse hasonlít egyikre sem. Ez a játék egy multiplayerre kihegyezett taktikai lövölde, de ezzel be is zárul a kör.

Vissza Irakba:

Az első látogatásunk a tutorial játékmódba vezet, ahol megtanuljuk a játék alapjait, az irányítást, a fegyverek, a hangutasítások használatát, és az egyes küldetés pontok kezelését. Aki átugorja a kiképzést, az is gond nélkül el tud igazodni az éles játék során, de azért érdemes végigülni ezt a részt is, hiszen már itt megfigyelhető, hogy mit is akar ajánlani nekünk a játék. Ezután belépünk az éles játékba, ahol két küldetés kategória közül választhatunk: Taktikai bevetés, és Hosszantartó harc. Előbbi, ahogy a neve is mutatja, főleg a taktikázásról szól, a csapattagok szoros együttműködéséről, és a megfontolt döntésekről. Utóbbinak a neve nem sokat árul el, azonban a harc hevében egyértelművé válik: a lassú, óvatos taktikai játék helyett intenzív akcióban lehet részünk, ahol a csapattagok egymás hátát fedezve vészelik át a földi poklot. Mindegyik bevetési kategória 3-3 játékmódot tartalmaz.

Taktikai bevetés:

• Tűzharc – Mindkét csapat rendelkezik egy stratégiai ponttal, a pálya közepén pedig egy semleges zóna található. A csapatok ezeknek a pontoknak az elfoglalásával kaphatnak támogatást, ami annyit jelent, hogy egy pont sikeres elfoglalása után éledhetnek újra az elesett játékosok, addig viszont nem. Ez egy pörgős, és izgalmas játékmód.
• Felkutatni és Elpusztítani – A támadó csapatnak fel kell robbantania két lőszeres ellátmányt, míg a védők mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt megakadályozzák. A meccs akkor ér véget, ha mind a két láda felrobbant, vagy a támadók/védők mindegyike el nem esett.
• VIP – Ebben a játékmódban minden játékos csak egyszer léphet harcba, a halál véglegesnek számít. Az egyik játékos lesz a VIP, akit el kell a csapatnak biztonságban kísérnie a kilépő zónáig, a másik csapatnak pedig le kell vadásznia ezt az illetőt. Ez a játékmód igényli a legközvetlenebb kommunikációt a csapattagokkal.

Hosszantartó harc:

• Csata – Ez egy igen hosszantartó, vérre menő játékmód. Mindkét csapat rendelkezik egy ellátmánnyal, aminek hála addig éledhetnek újra, míg az el nem pusztul. Ha egy csapat ellátmánya elpusztul, akkor nincs több erősítésük, és addig kell harcolniuk, míg az utolsó emberük is beadja a kulcsot.
• Rajtaütés – A védő csapatnak három töltény ellátmánya van, melyeket meg kell védeniük. Ha a támadók az egyik ládát felrobbantják, akkor újraéledhetnek, időt kapnak az újratámadáshoz, a védők azonban elveszítik az erősítésüket. A játék a védők ellátmányának megsemmisítéséig, vagy a támadók elfogyásáig tart.
• Roham – A támadó csapatnak három egymás után elhelyezkedő stratégiai pontot kell elfoglalnia, míg a védőknek ezt meg kell akadályoznia. A védőknek korlátlan erősítési pontjuk van, míg a támadók csak akkor jutnak új erőkhöz, ha elfoglalnak egy pontot. Minél beljebb tolják a frontot, annál több erővel csaphatnak le.

A játékmódok között csekély a különbség, de értékelendő, hogy van lehetőség többféle harcmódot is kipróbálni, egyik-másik játékmód pedig tényleg megizzasztja az embert. A szerver keresőben beállíthatjuk, hogy mely játékmódokból válogasson számunkra, majd egy pillanat múlva már bent is termünk a pályán.

A játék kezdetekor a csapat minden tagjának választania kell egy pozíciót az egységben. Van mesterlövész, műszerész, támogató, rohamosztagos stb. Az egyes pozíciók között a felszerelésben található különbség, valamint a robbantós küldetéseknél csak egy pozíció rendelkezik bombákkal. A már betöltött pozíciókat nem választhatjuk újra, csak ami megmarad, de tapasztalataim szerint mindegyikből jó hasznot lehet húzni. Ha eldőlt, hogy mi lesz a szerepünk, szemügyre vehetjük a felszerelésünket. Minden beosztás rendelkezik választható fegyverekkel, melyeknek megtekinthetjük az értékeit, és felszerelhetjük őket kiegészítőkkel. Van itt lézerirányzék, távcső, hangtompító, páncél átütő lövedék, támaszték, de mindegyik fejlesztés ellátmány pontba kerül. Ellátmányt a küldetések sikeres teljesítésével, vagy megölt ellenfelek után kaphatunk, így építgetve a választott fegyverünket a meccsek kezdetekor. A fegyverek közt vannak érezhető különbségek, a fejlesztések pedig tényleges könnyítést adhatnak bizonyos szituációkban. Arról nem is beszélve, hogy a játékban fellelhető fegyverek mindegyike létező fegyver, a modellek pedig az eredeti mordályok pontos másolataik.

Bevetésen:

Ha megvan a felszerelésünk is, fejest ugorhatunk a játékba. A kezdő játékosok hamar rá fognak jönni, hogy az Insurgencyben nem működik sem a hősködés, sem a golyószórás, vagy az ugra-bugrálás. Ami a Counter-strikeban, a Battlefieldben működött, az itt abszolút felesleges. A készítők igyekezték a játékot a realitás felé terelni, ezért a magányos farkasok, és vérpistikék nem rúghatnak labdába. Bizony itt nincs célkereszt, sem térkép, sem kijelzők. Nem írja ki a játék, ha megöltünk valakit, de azt se fogjuk megtudni, hogy minket ki ölt meg. Kivételt képez ez alól, ha egy csapattársunk ijed meg annyira, hogy ólmot küld rögtön az arcunkba, de ez a kevésbé kedves játékosok megjelölését hivatott elvégezni. A harc közben guggolhatunk, futhatunk, kúszhatunk, de a gyorsaság helyett az óvatosság, megfontoltság és türelem hozhat számunkra győzelmet. Az emberek egy-két lövés után kidőlnek, nincs automatikus gyógyulás, a lépések keltette zajok pedig azonnal képesek elárulni egy settenkedő ellenfél pozícióját. Amennyire egy akciódús multi-fps reális lehet, azt az Insurgency megvalósította, és ez adja ennek a játéknak a teljesen egyedi ízét.

A túlélés tehát nem egy egyszerű feladat, nagyon megfontolt és óvatos játékot követel meg mindenkitől, a hősök és óvatlan lövészek nagyon hamar kifekszenek, és az erősítések késleltetése miatt sokáig nem is térnek vissza. Éppen ezért, hogy legyen esélyünk túlélni, és a küldetéseket is teljesítsük, szükségünk van a csapattagjainkra. A játékon belül írhatunk chatbe, de egy gomb megnyomásával rádión keresztül is beszélhetünk a bajtársainkkal. A játékok legtöbbjében persze ez nevetséges gondolat, hisz a mikrofont általában arra használják, hogy egymás édesanyját helyezzék kellemetlen, és zavarba ejtő szituációkba. Az Insurgency-ben ez nem így van. Természetesen itt is előfordulnak olyan emberek, akik nincsenek tisztában azzal, hogy mire adtak ki pénzt, és önfeledt őrjöngésbe, vagy sírásba kezdenek, nem törődve azzal, hogy ezzel kinek a játékát teszik tönkre. Ilyen minden játékban előfordul, de itt nem sok esélyük van hosszútávon élvezni a játékot, így gyorsan el is tűnnek. A nehezebb, taktikusabb játék érdekében a csapattársak rá vannak kényszerítve, hogy kommunikáljanak egymással, és az általam játszott meccsek alatt csak és kizárólag pozitív példákkal találkoztam. A játékosok igyekeznek többnyire angolul beszélni, jelzik egymásnak, hogy hol az ellenfél, hogy ők hova mennek, csapatokba verődnek, támogatják és fedezik egymást. A realisztikusabb játékmenetet leszámítva semmi nem kötelezi őket efféle csapatjátékra, mégis megteszik, és ez egy nagyon jó tapasztalat, amit azelőtt csak ritkán fedezhettem fel más FPS-ekben. A hívatlan vendégeket, a nagyszájú trollokat pedig a játékosok együttes erővel rúgják ki a szerverről, ami szintén óriási pozitívum a közösség szempontjából. Egyetlen dolog van, amire még nem láttam értékelhető példát, az pedig a Csapatvezér jelenléte. A játék ugyan felajánlja a vezetői poszt betöltését, de tapasztalataim szerint a játékosok inkább kihagyják ezt a pozíciót. Ennek valószínűleg az az oka, hogy csapatjáték ide vagy oda, a játékosok nehezen fogadnának el egy idegent vezetőnek, nem bíznának benne, vagy a vezető tépné ki a haját pár engedetlen játékos miatt.

Még hogy a háború a pokol…

Az Insurgency tehát egy realisztikus elemekre épülő multi-fps, aminek kellemes, érett közössége van. Minőségileg azonban már nem teljesít ilyen jól a játék, ami azért szomorú, mert az izgalmas lövölde és a barátságos csapattársak mellé elvárható lenne a megfelelő körítés is. Először is a játék hemzseg a bugoktól, amik ugyan nem jelentenek világvégét, de nem is kellemesek. Falba olvadó játékosok, láthatatlanná váló fegyverek, lebegő hullák, és egyéb nyalánkságok adnak okot a grimaszolásra.

Továbbá a játék grafikája számomra nagyon elmaradottnak hatott. A fegyverek szépen ki vannak dolgozva, az tisztán látszik, hogy erre nagy figyelmet fordítottak a készítők. De másra valahogy nem jutott annyi. A fények szépek, az iraki város pálya például egészen pofásnak mondható a napsütésben, de az effektek alatt elmosódó textúrák, és baltával faragott tereptárgyak bújnak meg. A színek is furcsán hatnak, nem valami természetesek, ami tovább rontja az összképet. A karakterek kidolgozásával is vannak fenntartásaim, hiszen a katonák az egyenruha miatt indokolt, hogy ugyanúgy néznek ki, de a terroristák esetében igazán kitalálhattak volna valami egyedibb megoldást. Végül, de nem utolsó sorban maximális grafikai beállításokon a csúnyácska grafika még elmegy, de a pályára boruló átláthatatlan köd véleményem szerint abszolút indokolatlan. Mesterlövésszel esély sincs betölteni a valódi hasznunkat, mert nem látunk át a pályára boruló tejfölön, normális távolságba érve pedig már egy pisztolyos játékos is lazán kilőhet bennünket. Városi pályán ez nyilván nem zavaró, de a nyílt terepekkel operáló nagyobb csatatereken ez nem egyszerűen zavaró, hanem határozottan bosszantó, és elveszi a lehetőséget egyes beosztásoktól, és taktikai lépésektől.

A hangok terén az Insurgency nem mutat semmi különlegeset, de nem is teljesen átlagos a minősége. A legjobb eleme a játéknak, hogy tényleg múlhat az életünk egy-egy lépés hangján, amit még időben észreveszünk a hátunk mögött. Nem vagyok fegyverszakértő, de lefogadom, hogy a fegyvereknek is gondosan összeválogatták a hangjait, hogy az eredetihez a lehető legjobban hasonlítson. A hang utasítások, és a csata állásáról tájékoztató rádióadások is rendben vannak, a játék végét jelző zenék azonban semmitmondóak. A vereséget jelző arab zene illik a helyzethez, a hangulathoz, de a győzelemnél hallható amerikai muzsika a terroristák oldalán ironikusan hat.

Ítélet

Az Insurgency csak egy fps a több száz között, de mégis van benne valami, ami miatt több meccs erejéig is képes volt a képernyő előtt marasztalni, és még most is bennem van az érzés, hogy szívesen visszamennék még játszani vele. Ennek oka talán az átlagos lövöldéktől eltérő realitás, a csapattársak barátságossága lehet, hiszen ettől valóban élvezhető és izgalmas lesz az Insurgency. Minőségben azonban erősen félkésznek hat, a grafika csúnyácska, javításra váró bugok rágják a csatateret, és úgy egyáltalán a jó alapkoncepcióból hiányzik a hangulat. Játszódhatna akárhol ez a játék, a ráhúzott iraki környezet azon felül hogy már unalmas, eléggé élettelen.

A játék árát tekintve az Insurgency jó vétel lehet azok számára, akik egy reálisabb taktikai multi-mókára vágynak, hiszen ők megtalálják majd, amit itt keresnek, és a hibák felett is el tudnak majd nézni. Aki viszont valami tartalmas, csinos és hangulatos vérforraló lövöldét keres, az csalódni fog. 

Pro:

+Realizmus

+Stabil, barátságos közösség

+Sok fegyver
+Steam teljesítmények
+Steam játékkártyák

Kontra:

-Csúf, bugos

-Nincs hangulata

Értékelés
8.0	Játékmenet: Az Insurgency sok játékmódot mutat fel, melyek bár kevésben különböznek, mégis élvezetes és izgalmas harcokat kínálnak, a realizmus nehézségeivel megfűszerezve.
6.0	Hangulat:  Az terrorista harcok már lerágott csont, és akkor van esély jól teljesíteni vele egy játékban, ha adnak hozzá hangulatot, atmoszférát, és ez itt nincs meg.
6.5	Grafika:  A grafika néhol még szép is tud lenni, de alapjába véve kopottas, és lenne mit rajta csiszolni, a csatatérre boruló fehér köd pedig a terroristák új csodafegyvere...
7.5	Hangok:  Semmi különlegeset nem mutat a játék a hangok terén, ami van az vállalható, a léptek zaja jó taktikai előny, és a fegyverek hangjai is hasonlítanak az eredetiekhez.
8.0	Szavatosság:  Az Insurgency köszönhetően a jó közösségnek, és a realitás adta kihívásoknak mindig izgalmas meccseket ígér hosszú távon is.
Review score
7.2	Az Insurgency minden hibája ellenére egy kellemes játék, ami bár nem veszi fel a versenyt más multi-fps-ekkel, de a pozitívumai sokakat magával ragadhat, akár hosszú távon is.