Assassin's Creed 3: The Tyranny of King Washington teszt

Teszteltük az AC 3 kiegészítőjét...

Az Assassin’s Creed 3 számomra félig csalódás volt. Bár anno a tesztünkben KongFan kolléga magasztalta a játékot, de engem nem győzött meg annyira. Szerintem a játék kicsit félkész állapotban került kiadásra, nem csupán grafikai bugok, de sok helyen átgondolatlan játékelemek is belerondítottak a képbe. Szerintem több idő kell egy ilyen kaliberű játék fejlesztésére, majd finomhangolására. Azért rossz játéknak sem mondanám az AC3-at, a történet tényleg egész jó lett, a tengeri csaták zseniálisak (itt a grafika is valóban gyönyörű) és az egészet sikerült úgy lezárniuk, hogy érdekeljen, mi lesz ezután. Így két dolog miatt is kíváncsi voltam a DLC-kre: egyrészt mennyire képesek felülmúlni a nem igazán tökéletes AC3-at, másrészt izgalomban tudnak-e tartani a - ismét túl hamar érkező - következő rész megjelenéséig.

Mielőtt belekezdenék, muszáj néhány szót ejtenem a Uplay rendszerről. Ennél bonyolultabb, logikátlanabb és bugosabb rendszert én még nem láttam! Egyszerűen nem is értem, hogy a Steam után hogy lehet egy ilyen felülettel előállni. Annyira értelmetlen és nehezen kezelhető az egész, hogy azt nehéz szavakba önteni. Legalább egy órás szenvedés volt, mire a DLC-ket sikerült letölteni, közben frissült, majd leállt (hibaüzenettel) a játék.. Komolyan mondom, hogy ha a Ubisoft nem kezd ezzel és a borzasztó DRM-jeivel valamit, akkor csak és kizárólag magára vethet, ha illegális letöltésekről van szó. Könyörgöm, miért venné meg bárki is sok pénzért a játékot, amikor az eredetivel hosszas szenvedés után tud csak játszani?? Na, de koncentráljuk a tartalomra!

A The Tyranny of Washington 3 DLC-ből áll, melyek valójában egy történet epizódjai. Hogy volt-e értelme feldarabolni a történetet, arról majd a cikk végén, most lássuk a kiegészítőket egyesével.

The Infamy

Nagyon pörgős felütéssel indul az első küldetés csomag, azt sem tudjuk, hova kapjuk a fejünket. Connort édesanyja ébreszti, ezen a tényen azonban túl sokat nem lesz időnk filózni, ugyanis rögtön az akció közepébe csöppenünk. A bevezetésben sehol sincs a már megszokott sandbox hangulat, ha nem követjük jóanyánkat és nem csináljuk meg időre a feladatokat, bizony hamar az újratöltő képernyő fogad minket. Ez egyébként szerintem jó megoldás, az elején nem enged ellazulni a játék, az akció rövidke szüneteiben sem, ahol megpróbálod kitalálni, miféle világba kerültél, ahol Connor anyja még él, George Washingtonra pedig Rémkirályként hivatkoznak a legtöbben. Nem mellesleg Washington közel apokaliptikus látképet varázsolt a környezetből, mindenhol halottak, romba dőlt és hatalmas lánggal égő épületek, menekülő sebesültek. A látványba csak a meglehetősen komikus lángra kapott emberek képe rondít bele - ez utóbbi ugyanis olyan bénára sikerült, hogy mikor megláttam az első delikvenst, nem akartam hinni a szememnek. Ettől eltekintve jól összerakott, izgalmas és akciódús nyitással van dolgunk.

Ezt követően sem igazán lassul a tempó, igaz, részt kell vennünk majd egy nyugisabb “belső utazásban” is. Ennek során szert teszünk egy teljesen új képességre, amelyet Sam Fisher, a lopakodás nagymestere is megirigyelne: láthatatlanok lehetünk, méghozzá nem is kevés ideig. Ez kissé fura újítás, egyrészt eddig a játékban nem igazán szerepeltek természetfeletti események, képességek - legalábbis az emlékekben -, másrészt pedig teljesen átírják ezzel a lopakodás mechanikáját. Korábban is bozótból szalmakupacba, abból kútba, esetleg háztetőre mászva kerülhettük el, hogy észrevegyenek, de eddig figyelni kellett arra, hogy a fedezékek közti utat az ellenség háta mögött tegyük meg. Most elég aktiválni új képességünket és lazán mászkálhatunk akár az őrök orra előtt 5 centire is, nem fognak észrevenni. Persze ennek megfelelően a pályák is máshogy néznek ki, az őrök sokkal sűrűbben helyezkednek el és van egy új egység is: a kutya, ami kiszagol minket. Utóbbi eszén egyébként könnyen túljárhatunk, ha az alapjátékból ismert száírtott húst szétszórjuk a közelükben. Ennyiben ki is merülnek az újítások, azt mindenki döntse el, hogy szerinte illik-e egy ilyen képesség az Assassin’s Creedbe. Én nem vagyok biztos benne, hogy ez a megfelelő út a reformokra, de végülis egy kísérletezős kitérőnek elfogadható.

Mesélnék még az első DLC-ről, de valójában ennyi az egész. Viszonylag pörgős játékmenet, ahol nagyon kevésszer lesz lehetőségünk elmászkálni, a játék szinte végig fogja a kezünket és vezet minket a borzasztó cliffhangeres befejezéshez. Nem éreztem különösebb késztetést ládikók felkereséséhez vagy a kevés mellékküldetés (támadj meg egy konvojt, szabadíts ki rabokat) mindegyikének teljesítésére, így másfél óra játék elteltével kattinthattam a második DLC-re.

The Betrayal

Börtönben kezdünk, kiszabadulásunkat követően egy furcsa megoldással találkozunk. Kapunk egy társat (nem spolierezek, hogy ki az), akinek azt mondjuk, várjon itt, amint tiszta a terep, szólunk, hogy jöhet. Erre ő beveti magát az őrökkel teli terem közepén található szalmás szekérbe.. Ha ez nem lenne elég, amint minket észrevesznek, őt is észreveszik, ami hamar a halálát is jelentheti. Ismét az átgondolatlanság szó jut eszembe, mintha többféle megvalósítás közül végül mindegyikből került volna bele egy kicsi. Várjon meg minket az ajtóban? Ugorjon be a terem közepébe? Harcoljon? Csak mi harcoljunk? Észrevegyék? Kis ez-kis az, a végeredmény pedig nem kerek.

Ebben a részben is új képességgel gazdagodunk, ezúttal repülni fogunk! Nem viccelek, tényleg ez az újítás a második DLC-ben. Persze azért nem arról van szó, hogy bármikor, bármekkora távolságot be tudunk repülni, sokkal inkább olyan, mint a Batman játékokban a grappling hook használata. Ha körbenézünk és valamilyen felületen meglátjuk a kis ikont, akkor a Q lenyomásával odaröppenünk. Pontosan úgy, ahogy az Arkham játékokban. A hasonlóság egyébként a képesség megszerzésekor érhető tetten leginkább, ahogy bejönnek az őrök, át kell repülni a legutolsóhoz és szépen egyesével leszedni őket. Az első 10-20 percben önkéntelenül az F betűt nyomogattam Q helyett - ez volt a Batman játékokban az alapértelmezett billentyű a grappling hook használatára.. Éppen csak fejjel lefelé nem lógunk. A háztatőkön röpködés jó móka, csak nem igazán Assassin’s Creed-es. Ez is olyan, mint a farkas, megosztó újítás lesz, de egy fura kitérőnek elmegy.

A második DLC sem túl hosszú, szintén kb. másfél óra, és alapvetően hasonlóan épül fel mint az első. Legtöbbször valakit követnünk kell vagy valamit időre megcsinálni, vagyis nem sok időnk lesz szétnézni, maximum két küldetés között. Ezt azonban viszonylag behatárolja a tény, hogy rengeteg őr van Bostonban és fel is ismernek bennünket. Mégis talán itt egy picit több lehetőség van mellékküldetéseket elvállalni. Lássuk, mivel rukkol elő a záró epizód! Vajon mi lesz az új képességünk? Falon át tudunk menni? Vagy esetleg mindenen átlátunk? Sebezhetetlenek leszünk? Vagy millió rovart szabadítunk ellenfeleinkre?

The Redemption

Ebben a DLC-ben kifejezetten jó és hangulatos a belső utazás. Az új képességünk egyfajta területi sebzés: medve formában lecsapunk a főldre, ami a hozzánk közel lévő ellenfeleket megöli vagy hátradobja. Természetesen itt is a feladatok jó része az új képesség használatára épít, kiegészítve az előző DLC-kben megszerzettekkel. A Redemptionben lesz részünk tengeri csatában is, ami az alapjáték egyik nagy erőssége volt, itt is működik. Azért találkozunk ebben a részben is logikátlan megoldásokkal. Az egyik küldetésben például az a feladat, hogy ki kell nyírni egy korrupt tisztviselőt, aki az ételkészelet felett rendelkezik, majd ellopni a kajás szekeret és szétosztani azt az éhező nép között. Természetesen egy őrrel teli lezárt területen zajlik a küldetés. Miután megöltük a célpontot és láthatatlanná váltunk, odamegyünk a szekérhez, ahol a kocsist megkérjük, hogy segítsen szétosztani a kaját. Továbbra is az erődben vagyunk, ugye. A következő kép pedig az, hogy az egyik utcán megyünk a szekérrel. Nagyon kíváncsi lennék, hogy az őröket milyen jedi trükkel és ki vette rá arra, hogy miután megölték a főnöküket, kisétáljunk az egyébként őrzésre rájuk bízott kajás szekérrel.. Később utunkat egy lőporos hordókból álló barikáddal próbálják állni. Az ilyeneken egyébként már nem is akadok fent különösebben, így azt mondom, hogy az utolsó DLC sikerült talán a legjobban. A sandbox élmény is a Redempitonben van meg leginkább, az egyik küldetés az, hogy csináljunk feladatokat New Yorkban, ez szerintem jó ötlet volt a fejlesztőktől. A lezárás és a végső boss harc is elég látványosra sikerült, a történet végét pedig bár könnyen ki lehet találni, azért mégis hatásos.

Summa summárum

Ha az Assassin’s Creed 3-hoz viszonyítunk, akkor azt mondhatjuk, hogy egy érdekes kitérő a DLC, kicsit eltérő világgal, új és furcsa képességekkel. A történet nem rossz, bár itt-ott klisés, a küldetések viszonylag változatosak és alapvetően a játékmenet jó. Viszont semmit nem javult a helyzet az alapjáték óta, itt is találkozhatunk bőven bugokkal. Például a térkép olyan helyen jelöl piros pöttyel ellenséget, ahol 10 méteres körzetben senki nincs vagy vannak tereptárgyban érdekesen megakadó, illetve hátrafelé futó versenyzők is. A kedvencemről videót is csináltam, nézzétek:



Emellett ugyanúgy jellemző a DLC-re is az a fajta átgondolatlanság vagy inkább polírozatlanság érzése, ami az alapjáték sajátja. Viszonylag az elején van egy nagyon rosszul összerakott nyomkeresősdi, de a hallucináció során is jó eséllyel gondba lesztek ti is, amikor a szarvast kell keresni. Az is béna szerintem, hogy a farkas képességet mostantól instant healként használhatjuk - kivéve, ha éppen üldöznek/harcolunk. Ez kb. olyan, mintha cheattel játszanék. Tudom, hogy nem lehet az összes kis exploitot kiszűrni, főleg egy ilyen bonyolult játékból, de azért ez elég egyértelmű volt. Megint az látszik, hogy nem volt elég idő átgondolni, majd szépen tesztelni és finomhangolni az új ötleteket. Emiatt egy egész jó, de sok helyen zavaró és hibáktól hemzsegő játékot kapunk. A játék egyébként egy alkalommal le is fagyott..

Az értékeléssel pedig gondban vagyok kicsit, így csak remélni tudom, hogy elolvastátok a tesztet és nem csak a számokat nézitek. Annak, akinek nagyon bejött az Assassin’s Creed 3, ez is tetszeni fog. Akit zavart a sok bug és logikátlan megoldás, azt itt is zavarni fogja. Az viszont szerintem kicsit túlzás, hogy 28-30 eurót kérnek el ezért. Összesen kb. 4-5 óra játékidő és ehhez az árhoz képest nagyon kevés küldetést és újítást kapunk. Ha egyben adták volna ki a DLC-t 15-20 euróét, akkor azt mondanám, hogy jó vétel, de így szerintem kissé túlárazták a Ubisoftnál.

-ndever-

Értékelés
7.5	Játékmenet: Alapvetően jó élmény játszani az AC3 DLC-kel, még ha furcsák is az új képességeink.
7.0	Hangulat:  Néhol egészen jó hangulata van a játéknak, az a baj, hogy a sok hiba gyakran kiszakít minket az egyébként érdekes világból.
7.5	Grafika:  Szerintem az alapjáték sem volt különösebben szép, pontosabban nem egységesen szép. Ez itt is jellemző.
9.0	Hangok:  A hangok és a szinkron is hozta azt a szintet, amit az AC3, ezzel nincs baj most sem.
6.5	Szavatosság: Nagyon rövid, főleg, ha a DLC árát nézzük. Újrajátszási faktor viszonylag kicsi szerintem, utólag vissza lehet térni a kevés mellékküldetést megcsinálni, de ezek nem túl érdekesek.
Summary
7.5	Akinek tetszett az alapjáték és nem sajnálja a pénzt 3 rövid, egybefüggő küldetésre, annak ajánlom. A többiek gondolják meg, mielőtt beruháznak a DLC-re.