Ettől a játéktól a Dixon tesók is bepöccennének!
- Kiadó: Activision
- Fejlesztő: Terminal Reality
- Műfaj: FPS
- Platformok: PS3, Xbox 360, PC, Wii U
- Tesztelve: Xbox 360
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem az évek során eléggé herótom lett a zombi témától. Minden évben jönnek zombis filmek és zombis játékok, de kevés, vagy még inkább semennyi újdonságot nem tudnak ezekbe a produkciókba beleszuszakolni. Aztán ráleltem az amc TV csatorna zseniális sorozatára, a The Walking Dead-re. A sorozat remek hangulattal operál és zombi apokalipszis sosem volt még ennyire életszerű és megrázó, mint abban a szériában. Jelenleg a harmadik évad fut, vasárnap pedig jön az évadzáró (a legutóbbi részt még nem láttam, szóval senki se spoiler-ezzen!). Talán nem mindenki tudja, hogy a sorozat egy azonos című, képregény sorozat alapján készült, de rengeteg az eltérés a két anyag között. Más a jellemük a karaktereknek, ki és hogyan hal meg, vagy kit és hogyan erőszakolnak meg, stb. Ebből hazánkban öt kötet jelent meg.
Számomra a legfontosabb különbség, egy szereplő jelenléte. Egy olyan karakteré, aki csak a sorozatban van benne, és valóságos kultusz alakult ki már köré a rajongók között. Ő nem más, mint Norman Reedus által alakított Daryl Dixon. Elképesztően tökös figuráról van szó, akinek jók a beszólásai, karizmatikus és nagyon jószívű is. Az elmúlt évek egyik legszimpatikusabb sorozat-karaktere. Az Activision potenciált látott a sorozatban és ebben a karakterben, na meg valószínűleg megirigyelték a Telltale tavalyi sikerjátékát, így a Terminal Reality-vel elkészítették a The Walking Dead: Survival Instinct-et.
A rajongók, köztük én is, örültünk, hogy egy lopakodós FPS-ben irányíthatjuk kedvenc, redneck harcosunkat. Aztán jött egy videó és vele a népharag, a TWD:SI-ből kikerült egy pocsékul kinéző gameplay, amit aztán az Activision letagadott. Később kikerültek már hivatalos anyagok, amik picivel jobban festettek. De mindenki tudta, hogy ugyanonnan származnak a videók. Én azért bizakodva vártam a Dixon testvérpár kalandját, bár mindenki tudta, hogy nem lesz egy nagyon jó játék, és hogy nem fog a nyomába sem érni a Telltale játékának. Azt azonban gondolni sem mertem, hogy még a legalapvetőbb elvárásokkal szemben is elvérzik a program.
A történet a sorozat kezdete előtt veszi fel a fonalat, pont akkor, amikor elszabadulnak a járkálók. Daryl rögtön a játék elején egy megrázó élménnyel gazdagodik (inkább megrázónak szánt, de egyébként teljesen suta jelenet). Ennek hatására elhatározza, hogy megkeresi bátyját, Merle-t, és együtt elhúznak Atlantába. Közben pedig megpróbálnak túlélni.
Röviden összefoglalom, hogy milyen volt a játékkal játszani:
Telepítem a játékot az Xbox-ra, és lám-lám, valami hihetetlen sebességgel kúszik fel a százalékot mutató csík. Már ez gyanús volt! Oké, elindítom a játékot, pörögnek a logók, majd megjelenik a cím és a sorozat remek zenéje hallatszik. Hm, tetszik. Tovább lépek, majd jön az első sokk: a menü. A képernyő bal sarkában egy függőleges barna csík, amin a szokásos dolgokat lehet látni (new game, options stb.), középen egy borzasztóan megrajzolt Daryl, jobb oldalt pedig egy váltakozó háttér. Ilyen igénytelen, hulladék menüt évek óta nem láttam! Komolyan mondom, egyszerűen rossz nézni! Undoromat leküzdve, elindítottam a játékot és máris jött a következő frászkarika. A grafika és a karakter kezelése leginkább a kétezres évek elejét idézi. Aztán jött a már fentebb említett jelenet, majd újra egy jóság. A sorozat opening-je és annak zenéje, ami ameddig tart, elfeledteti velem a korábbi eseményeket. Ezután egy hat órás bosszankodás túra, majd egy katartikusnak szánt befejező pálya, ahol össze-vissza kell rohangálni, végül pedig eszetlenül lőni és vége a játéknak. Én pedig majdnem a földhöz vágom a kontrollert és megkérdezem magamtól:
"EZ MEG MI FRÁSZ VOLT?!"
Menjünk csak szépen sorjában, kezdjük a grafikával. Ilyen pocsék és gyomorforgató vizualitással előállni 2013-ban, amikor az új generációs konzolok, már kis híján ránk fejelik az ajtót... Ez egyszerűen nonszensz! A karakterek plasztik szerűek, semmi mimikájuk nincs, egy leheletnyi érzelmet nem tudnak kimutatni az arcukon. A mozgáskultúra szegényes, a pályák barnák, szürkék és ezek kombinációi. És még bugos is! Többször futottam bele későn betöltődő vagy remegő textúrákba, a fizika pedig röhej! Mi az, hogyha levágom a zombi fejét, az elkezd felém repülni?! A tükör és a víz nem tükröződik, az autók ablakai törhetetlenek, míg más ablakok azok. A lövedékek láthatatlan falakon akadnak fel, de volt, hogy nem tudtam felvenni a kijelölt lőszert sem. A fény-árnyékhatás egyszerűen rémes! Felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy a 2004-ben megjelent Doom 3 és Half-Life 2 grafikailag kenterbe veri a TWD:SI játékot! És minden másban is. Megnéztem a PC-s gépigényt is, csak úgy kíváncsiságból, hogy mégis milyen vas kell, hogy ezt a förmedvényt el tudja indítani az ember és nevetséges adatokba botlottam: 2GB Ram és 512MB VRAM? Ehhez?
A program legnagyobb erénye az, hogy Norman Reedus és Michael Rooker az arcát és a hangját kölcsönözte a karaktereknek. Így azok számára, akik szeretik ezt a két figurát (én) elviselhetőbb lesz a játék. Mindkét színész tökéletesen hozza a rá kiosztott szerepet, jók a beszólásaik. Az egyik kedvencem a kórházas pályán volt, ahol Merle megkérdezte fivérét, hogy mit lát, mire ő következőt felelte:
"Na, mégis mit látnék? Egy kib*szott kórházban vagyok!"
Másoknak viszont nem hiszem, hogy akkora pluszt adna, a két színész orgánuma. A zenék eléggé jellegtelenek, kivéve a sorozat főcímdala, ellenben a hanghatások egészen jók. A puskák és fegyverek hangjai élethűek, a járkálók hörgése néha tényleg félelmetes tud lenni. Kár, hogy sokszor akkor is hallani ezt a hangeffektet, amikor egy darab zombi nincs a közelünkben...
Persze lehetne mondani, hogy a grafika csak másodlagos és a játékélmény számít. Ezzel az egyébként közhelyes mondással egyet tudok érteni, csak sajnos ez a felvetés, ebben az esetben, pont nem áll meg. A játékmenet is hozzáigazodik a pocsék látványvilághoz. Maga a játék egy lopakodós FPS, amiben a legjobban úgy tudunk érvényesülni, ha minél kevésbé vonjuk magunkra a figyelmet és csöndben gyilkolunk, vagy egyszerűen eltereljük az ellenfeleket. Ezzel eddig semmi baj nem lenne, csak éppen mind a lopakodás és mind a harc kidolgozatlan és logikátlan. A zombik néha, akár távolról is meglátnak/kiszagolnak minket, máskor meg akár telibe köphetném a homlokát, akkor se vesz rólam tudomást. Az elterelésül szolgáló üvegekre és jelzőfényekre néha odaszaladnak, néha a fülük botját se mozdítják. Kérdem én: hogy építsek fel így stratégiát? Hát azt sem tudom, hogy hogyan reagálnak! Továbbá, nekem nagyon hiányzott egy fedezékrendszer is. A kiadott képeken Daryl, többször egy ház falához volt tapadva, és a sarok mögül figyelte a járkálókat. A játékban viszont ilyesminek nyomát sem találtam, pedig jól jött volna, ha fedezékből tudtam volna kukucskálni.
A TWD:SI felépítése egyszerű. Adott néhány lineáris pálya, itt hemzsegnek a járkálók. A zombikat ugye le kell gyilkolni, vagy terelni, illetve lőszert, élelmet, üzemanyagot kell gyűjtögetni. Néha belefutunk túlélőkbe, akiknek opcionális feladatokat kell végrehajtani (menj oda, gyere vissza). Ha teljesítettük ezeket, akkor vissza kell menni a pálya elejére és a túlélő csatlakozik hozzánk. Ennyi. Ebből áll a játék. Csak gyűjtögetni kell, meg ide-oda rohangálni. Értem én, hogy túlélés és készleteket kell felhalmozni, de miért csak ennyi tartalom került a játékba? Keresgélés orrvérzésig hat órán keresztül, hát micsoda kaland! Egyébként vannak a pályákon elrejtve gyűjtögethető extrák, csak éppen semmi értelme őket keresgélni. Mert néhány medálon kívül nem kapunk értük semmit. Ebből kifolyólag, a játék rettenetesen repetitív. Egy óra után akár abba is hagyhatja az ember, mert már végig ugyanazt kell csinálni. Bár próbálták feldobni a dolgot azzal, hogy a játék vége felé, végre megkapjuk a számszeríjat, amivel vadászni tényleg élvezetes, de nem hinném, hogy mindenki annyira türelmes lesz, hogy addig el is jusson. Egyébként jó ötlet volt, hogy nem erőltetik a lőfegyveres harcot, így néha azért érződik, hogy a The Walking Dead világában járunk.
A pályák között mindig megjelenik egy térkép menü, itt legtöbbször két célpontunk lehet, mi döntjük el, hogy melyik felé megyünk, ezzel próbálja a játék elhitetni velünk, hogy van valamiféle szabadság a játékban. Amúgy semmi értelme az egésznek! Ilyenkor nem csak az úti célt választhatjuk meg, hanem azt is, hogy hol megyünk. Úton, kerülőutakon, vagy országúton. Mindegyik más előnnyel, illetve hátránnyal jár. A kerülőutak például több benzint fogyasztanak, kevesebb az esélye, hogy az autó meghibásodik (ezt mondjuk nem értem), viszont nagy az esélye, hogy találunk egy elhagyatott várost és benne felszereléseket. Ez igazából nem rossz dolog, látszik, hogy volt itt ötlet, csak a megvalósítás az valami rettenetesen gyenge. Mivel a mellékküldetéseknél nagyjából négy-ötféle pálya van, és azokat variálja a program. Nálam előfordult az is, hogy egymás után ugyanazt a pályát töltötte be kétszer, pedig már mérföldekkel arrébb jártam. A pályákon egyébként új kocsikat is találhatunk, amire fel is hívja a figyelmünket a program, ezután meg kell keresni a kulcsát, és a szakasz végén akár már az új autóval mehetünk tovább. Értelmét ugyan nem láttam. Mert, hogy is van az, hogy egy rendőrautóval, több tárgyat tudok elvinni, mint egy kombival? A túlélők menedzselésének sincs túl sok értelme, mindegyik karakter ért valamihez (lőfegyverek, vagy szúrófegyverek, stb.). Így olyan felszerelésekkel kell felszerelni őket, amivel tudnak mit kezdeni, aztán a fő pályákon elküldhetjük őket, hogy keressenek ezt-azt. Sajnos a legtöbb esetben alig találnak valamit, legrosszabb esetben pedig meg is halnak. Hatása mondjuk nincs a sztorira, a játékosra meg pláne nincs, mert semmi karakterük, még beszélgetni sem lehet velük.
Ami viszont végkép az őrületbe kergetett, az a harc és az ellenfelek elszórása a pályán. Ugye lőfegyverrel nem igazán okos dolog irtani a járkálókat, mert rögtön odacsődülnek a hang irányába. Marad a csendes kivégzés, vagy valami közelharci fegyver bevetése. Az ellenfelek MI-jén ugye nem lehet kiigazodni, ez eléggé körülményes, de még erre is rápakol jó pár lapáttal a program. Közelharckor háromféle dolgot tehetünk, meglökjük az ellenfelet, vagy a támadásgombot használjuk. Ez utóbbit kétféleképpen lehet, ha egyszer megnyomod, akkor egy gyors támadást indít a karakter, ha nyomva tartod erőset. Ennyi! Mindez rettenetesen nyögvenyelős, mert sosem lehet eligazodni rajta, hogy mi az a távolság, ahonnan elérnek minket, és mi az, ahonnan mi tudunk támadni. Sokszor fogunk túl hamar ütni, ilyenkor pedig, egy teljesen erőtlen zombi-pofontól is képes lemenni a karakter életerejének majdnem a fele. Mondom, tíz-tizenöt évvel ezelőtti játékokban találkoztam ilyesmivel. Ráadásul csak a tűzoltó fejsze az, ami látványosabb csonkításra képes. Karjukat, fejüket levághatjuk, de a lábukat nem (csak úgy mondom, a Land of the Dead-ben ezt is lehetett). Ha más eszközzel ütjük őket, akkor meg csak eldőlnek. Nem szakad be a fejük, vagy valami, semmi. A kivégzést csak akkor tudjuk használni, ha hátulról meglepjük őket. Ennek eleinte örültem, mert már rögtön a játék elején összeszedtem pár közelharci fegyvert. Már dörzsöltem a tenyeremet, hogy egy baseball ütővel milyen kivégzést lehet csinálni. Hát, semmilyet. Csak és kizárólag a vadászkéssel lehet kivégezni a járkálókat és nagyjából öt kivégző animáció van. Röhej! Hallottak ezek a Manhunt-ról? A fegyverváltás meg rettenetesen lassú. Nincs gyors fegyverválasztás, hanem végig kell kattintgatnunk a fegyverek ikonjain, mire elérjük azt, amire éppen szükségünk van. Nem is kell mondanom, hogy ez mennyire frusztráló tud lenni, amikor négy-öt járkáló tart felénk. Bár az inventory-ból rögtön előhozhatjuk a megfelelő eszközt, erre nem hívja fel a figyelmünket a program, és még ilyenkor is sokáig tart a csere.
Jöhetnek az ellenfelek. Nagyjából hat különböző kinézetű zombi van, mindegyik ugyanúgy támad és teleportálódnak! Ez nem különleges képesség, csak éppen így csal a játék. Többször volt olyan, hogy a semmiből támadott meg egy-egy járkáló, pedig senki nem volt már életben a pályán. Direkt bezártam egy csomó ajtót, erre néhány másodperc múlva mögülem elkezd egy támadni!? Na, ne szórakozzunk már! Általában a hátad mögé teszi őket a játék, irgalmatlan pofátlan módon! Én egy alkalommal a sarokban álltam, a hátamat a falnak vetve, onnan lőttem néhány dögöt, és egyszer csak elkezd valaki ütni. Körbenézek, jé, a drága program berakott mögém egy zombit. Megismétlem, a sarokba! De kedves! Ha pedig visszafelé megyünk egy pályán, akkor újratermelődnek a járkálók, a legtöbbször milliméterre pontosan ugyanott, ahol korábban voltak. Mi ez, most komolyan? Ez undorító! Ez nem kihívás, ez csalás! Mindezt tovább súlyosbítja, a botrányos mentési rendszer is! A checkpoint-okra csak játék közben dob vissza a játék. Ha mondjuk, elérünk egy ilyen pontot, ment a játék, és ha meghalunk, ezt tölti vissza. Ez eddig rendben van, de ha kilépsz a játékból, akkor a pálya legelejéről kell kezdened! A naptáram még mindig 2013-at mutat, OK, akkor nem én vagyok eltévedve, hanem ez a játék. A checkpoint-ok egyébként elég messze vannak egymástól, úgyhogy ne lepődjetek meg, ha egy-egy elhalálozáskor egy tizenöt-húsz perccel korábbi helyre dob vissza.
A játékkal kapcsolatban fogadkoztak a fejlesztők, hogy a történetből, majd jobban megismerjük a Dixon testvéreket. Nos, ez nem igaz. Alig tudunk meg róluk új dolgokat, egyedül a játék elején van egy érdekesség, ami az apjukkal kapcsolatos. Daryl számszeríjának megszerzése is abszolút sótlanra sikerült. Kicsit jobban fel kellett volna vezetni. Viszont néha találkozhatunk olyan karakterekkel, akik ismerik a sorozat szereplőit. Az ilyen elejtett félmondatokkal, a két főszereplő hangjával és a sunnyogó játékmenettel, időnként azért beköszön a sorozat hangulata. De a bosszantó hibáknak köszönhetően hamar el is szállnak. Kár!
Amit mindenképpen tudni kell a TWD:SI-ről az az, hogy nincs kész! Ez egy tény! Az egész játékról érződik, hogy össze van csapva, hogy semmire nem fordítottak kellő energiát. Még béta verziónak sem tudnám nevezni. Ezért ilyen csúnya a játék, ezért ennyire rövid és ezért ennyire bug-os és kidolgozatlan. Véleményem szerint, ezen a játékon, még legalább fél évet kellett volna dolgozni, vagy még inkább egy egészet. Akkor biztosan minden a helyére került volna, és több lehetőség lenne benne. Akár egy 8-9 pontos alkotás is lehetett volna, így viszont ez a játék is csatlakozik abba a táborba, amikor egy nagy névvel akartak eladni egy összecsapott terméket.
Sajnos a TWD:SI botrányosan gyenge játék lett! Egyedül a néha felbukkanó hangulat és a szinkron az, ami megüti az elvárt szintet. Minden más gyenge, bosszantó, elkapkodott. Pedig látszik, hogy a fejlesztőknek voltak ötleteik, de a kiadó egyszerűen sürgette őket, és megpróbálnak pénzt lehúzni a rajongóktól. Ne dőljetek be nekik, inkább játsszátok újra a Telltale játékát, nézzétek tovább a sorozatot, olvassátok a képregényt, vagy a nemrég magyarul is megjelent regényt! Jobban jártok!
Pros:
+ Norman Reedus és Michael Rooker
+ Néha hangulatos
+ A fegyverek hangjai jók és a sorozat zenéje még mindig remek
Cons:
- Grafika
- Játékmenet
- Félkész
- Összecsapott
- Bug-os
- Rövid
- Nincs miért újrajátszani
- Önismétlő
| Értékelés | |
| 4.5 | Játékmenet: Lopakodni jó ötlet, de a megvalósítás csapnivaló. Repetitív. 2013-ban ez már semmi! |
| 6.0 | Hangulat: A sorozat hangulata időnként azért felsejlik. És az jó! |
| 4.0 | Grafika: Ronda! Élettelen, bug-os. |
| 7.0 | Hangok: Norman Reedus és Michael Rooker utánozhatatlan szinkronja! Jó fegyver hangok és a sorozat zenéje még mindig hangulatos! |
| 6.0 | Szavatosság: Nagyjából hat óra. Újrajátszhatósági faktor pedig nincs! |
| Summary | |
| 5.5 | Pocsék próbálkozás! Tele van hibákkal elkapkodott, rövid. A The Walking Dead név megcsúfolása. Kerülendő! |
by KongFan