Képzeljünk el gyorsan egy szituációt. Egy társadalom elismert és megbecsült tagjaként egy fontos feladatról térünk vissza és akaratlanul olyan szituációba keveredünk, amelynek nem mi vagyunk a mozgatórugói.
Elismert és közkedvelt alakból, mások szemében bűnözővé, gonosztevővé válunk. Börtönbe zárnak, meghurcolnak, megkínoznak és még a lelkiismeretünk is frusztrál minket, hogy lehet megakadályozhattuk volna valahogy az elkerülhetetlent. Kitaszítottá válunk, egy nem kívánatos veszélyes alakká, és elvesztjük ez által talán a legfontosabbat: a becsületünket és a tisztségünket! A Bethesda Softworks idei nagy durranása a Dishonored című játék, ebbe a helyzetbe taszít majd minket a játék és mindezt zseniálisan teszi. A kiadó leginkább a Fallout és a(z) The Elder Scrolls játékokról szerzett nagy hírnevet, ám néha az RPG világból kitörtek, hogy valami egyedit alkossanak. 2010-ben meg is tették ezzel kapcsolatosan az első lépést, és egy olyan játékkal rukkoltak elő, ami nagyon megosztotta a kritikusokat és legfőképpen a játékos közönséget. Ez volt a Brink. Majd 2011 nyarán minden igazi játékos szívét megdobogtatták a Dishonored bejelentéssel, 2012 nyarán pedig egy zseniális előzetessel erősítették meg művük kolosszális értékét. A játékosok és a kritikusok a látványtól szó szerint dobtak egy nagy hátast, ugyanis a hangulat és a környezet elképesztően magával ragadó lett.
Maga a játék egyfajta keveréke az utóbbi évek legnagyobb és legnépszerűbb játékainak. Aki már kipróbálta a játékot, tudja miről beszélek, hiszen olyan nagy nevek juthatnak majd eszébe a kedves olvasónak, mint a Bioshock, az Assassin's Creed, a Deus Ex és egy csipetnyi Wolfenstein utánérzés. Ezek a játékok pedig mindig valamilyen stílusjegyet hordoztak magukban (mint termék), az egyik többek között arról volt ismert, hogy különböző személyeket kellet likvidálnunk saját tervünk szerint, míg a másik termék a lopakodásairól vagy a városnegyedéről volt emlékezetesebb. A Bethesda Softworks és az Arkane Studios megfogta ezeknek a játékoknak a stílusát és összegyúrta a Dishonored zseniálisan kivitelezett világával. A Dishonored művésziesen egyedi világának megértését pedig a magyar forgalmazónak köszönhetjük, hiszen sikerült úgy összehangolniuk a fordítási munkálatokat, hogy magyar felirattal jelenjen meg hazánkban, még az európai premier megjelenéssel, ezzel segítve a tökéletes megértést, és a hangulat kialakítását a magyar játékosok számára. A Dishonordben mindent tetszés szerint csinálhatunk, lehet lopakodva vagy akár Rambó stílusban is végigjátszani a sztorit. A játékmenet kialakulását teljesen a játékosra bízták a készítők, gyakorlatilag bármit tevénykedhetünk a szinte sandbox műfajjal felruházott Dunwall városában.
A sztori szerint egy igazán nemes és jómódú fickót alakítunk Corvo személyében, aki egy fontos diplomáciai küldetésről tér vissza a steampunk, és viktoriánus korabeli Dunwall városába, személyesen magához a császárnőhöz. Corvo a császárnő személyi testőre, ráadásul az uralkodóné lányával is jó viszonyt ápolgat. Ha teheti, szabadidejében még el is bújócskázik a kislánnyal. Ám valamilyen módon a császárnét egy titokzatos társaság furcsa fazonjai helyben megölik, a kislányát pedig elrabolják. Corvo a helyszínen teljesen magára maradt, így a császári testőrség a főhősünket gyanúsítják meg a merénylet helyszínén. Innentől már nincs más kiút, mint a börtön és az ítélethalál. Ám a császárságpártiak hisznek Corvo ártatlanságában és fél év után, még a nyilvános kivégzése előtt kiszabadítják a börtönszigetről. A cél a titokzatos orvgyilkos társaság lebuktatása, valamint Emily megmentése lesz. A kislányt ugyanis a császárságpártiak szeretnék trónra emelni Corvo segítségével, ezzel is biztonságba tudva a császári vérvonalt. Dunwall trónjának megszerzésért ugyanis nem meglepő módon a nagyurak is ádáz küzdelmet folytatnak. Nem elég, hogy a város elveszítette szeretett császárnőjét, de még a pestis járvány is javában tombol. Hősünk nehéz feladatát egy bizonyos Kívülálló (a helyi Akadémia kutatói, történészei istennek tartják) tartja folyamatosan szemmel, hiszen Corvot segíti küldetései során, fontos tanácsokkal látja el, valamint neki köszönheti a természetfeletti képességeket is. Figyel minket, mint a Fable-ben a narrátor. A történetről a továbbiakban nem szeretnék beszélni, mert a fő lényeget, a játék iránti motívációt leírtam. A Dishonored történetében sok fajta lehetőség, illetve részlet lakozik, mert a készítők próbálják feldobni az érdekes történet alaphangulatát különböző jegyzetekkel, hanganyagokkal, amik segítségével megteremtik az egyedi városlakók szokásait. A dokumentumokból megtudhatjuk, hogy Dunwall városa retteg a pestistől; orvosok, halászok (cetvadászatból nyerik ki a szérum fontos hozzávalóját) segítenek egy bizonyos elixír kidolgozásában, mely segítségével az ember képes túlélni a halálos járványt. Főhősünknek alaposan meg kell gondolnia, hogy gyilkoljon, mert a járvány idején a patkányokat könnyen odacsábíthatja a vér és a halál szaga.
A Dishonored játéktípusát tekintve egy vérbeli FPS játék, ami jól kombinálja a lopakodást, az akciózást, és a kettő stílus egyvelegét, amit én szimplán csak ragadozó módnak hívok. Tulajdonképpen háromféle stílusban is végigjátszható a játék sztorija. A játékmenet kellően változatos és erős stílusokat vonultat fel. Ha valaki mészárszéket szeretne csinálni, az simán kivitelezheti, de mivel pestis járvány tombol, ez a módszer nem ajánlott. A sok halál és a patkány-invázió a járványon csak segít, hogy gyorsabban terjedjen a steampunk "Angliában". A másik módszer a lopakodás, amit a fejlesztők külön hangsúlyoztak, hogy célszerű ebben a játékstílusban végigjátszani a Dishonoredet, Lopakodás során 0 áldozattal is kivitelezhetjük a statisztikánkat a játék végére, de ez sokkal több időt igényel, és persze taktikázást a tudások (skillek) alapján. A harmadik és egyben utolsó módszere a játék végigjátszásához az általam már említett ragadozó mód. Nem ölünk meg senkit, csak kiütjük őket szép'sorjában, ezzel mély álomba szenderítve az áldozatokat. A predator mód tehát tartalmaz egy lopakodási fázist, és egy kiütési módszert: a gyanús alakokat észrevétlenül ki kell ütnünk, majd testüket egy sötét helyre vonszolnunk, elkerülve a riadóztatást, mert bizony a katonák járőröznek, és ha észreveszik az összeesett kollégát, azonnal riadóztatnak, valamint szólnak a többieknek és a farkaskutyáknak is odafüttyentenek (már ahol van). Lopakodó üzemmódban akár az ellenségek kikerülésével is megoldható egyes küldetés.
A Dishonored karakter rendszere és közelharci része nagyon kellemesre sikerült. Corvo egyik kezében tarthat egy puskát/pisztolyt vagy egy kézi számszeríjat, a másikban pedig pengét vagy kardot. Ezeket akár egyszerre alkalmazva lehet gyakni a rajtaütött ellenfeleket. De fegyverek mellett csapdákat is kihelyezhetünk. Corvo skill rendszere eléggé masszív, jól átgondolt, fő tudása a teleportálás (villanás), amivel bárhova, elérhetetlen helyekre könnyedén bejuthat. A történet során egy "ajándékba" kapott Dolog szíve is segíti hősünk vadászatát és a bizonyos dolgok felkutatását. Ez a szív egy igen hasznos skill, mivel rúnákat és csontokat kutathatunk fel a segítségével. A szívvel nem mellékesen rövid beszámolókat is meghallgathatunk a különböző NPC-kről. A szív elmondja nekünk, hogy XY mitől szenved, mit szeretett volna elérni legjobban az életében, és mi által fog majd meghalni. Nagyon érdekes történeteket hallgathatunk meg így, ha a szívet az egyik nem játszható karakter testére irányítjuk. A rúna egyébiránt a skill-ek elosztására, fejlesztésére szükséges tárgy, ezzel erősíthetjük meg a teleportálásunkat, a nagyobb ugrásunkat, a megszállást, az időlassítást vagy a sötétlátásunkat. A skilleket tetszés szerint fejleszthetjük és nem árt tökéletesen elsajátítani ezeket a tudásokat. Minden skillre, ha lehet ne szórjuk el a rúnákat, hanem tartogassuk az általunk preferált és kedvelt tudásra, amit a folyamatosan előrehaladó játékmenet során tökéletesítettünk el. A csonttalizmánok egyébként mindig valamilyen bónusz természetfeletti védelemre, vagy passzív speciális támadói hatásra lesznek alkalmasak, mivel velük gyorsabb pengeforgatást vagy gyors adrenalin szintet érhetünk el. A rúnák és a csonttalizmánok a pályákon vannak elrejtve, amiket a szívvel könnyedén megkereshetünk. A skilleket a középső egérgomb lenyomásával választhatjuk ki, ilyenkor valamilyen szinten megáll az idő, vagy belassul. Picit lesz időnk rá, hogy mely skill-t válasszuk ki a megfelelő harci szituációban.
Egy picit szeretném részletezni a fontosabb tudásokat. Minden természetfeletti tudásnak (amit a Kívülállótól kaptunk ajándékba) két szintjük van. A villanás legmagasabb fokozatán nagy távolságokat tehetünk meg. A villanás a gyors rajtaütésre is tökéletesen alkalamas, hiszen a teleport segítségével azonnal a katona háta mögé kerülhetünk, ezután pedig eldönthetjük, hogy vagy megöljük vagy elkábítjuk. A teleportálással mászhatjuk meg "Assassin's Creed" módjára az épületeket, a magasból pedig lecsaphatunk az ellenfelekre (van ilyen steam teljesítmény is). Másik tudásunk lehet a sötétlátás, amivel a falakon át láthatjuk az ellenség mozgását sárgás színnel, valamint a tekintetüket is elkaphatjuk, hogy éppen merre figyelnek. Mondanom sem kell, aki lopakodik, ez a tudás nagyon fontos lehet majd számára. Corvoval lehetőségünk lesz megszállni bizonyos állatokat és később pedig embereket is. Eleinte patkányokat, farkaskutyákat és halakat tudunk megszállni, így a segítségével átvehetjük az egyed teljes irányítását rövid időre. Ez a tudás azoknak lesz igazán fontos, aki szeret minden területet bejárni. A patkányokkal például járatokba, csőrendszerekbe járkálhatunk, ugyanis több tárgy (csonttalizmán, érme) elég jól el van rejtve. A fontos, és jól őrzött embereket is majd a megszállással tudjuk majd megközelíteni. De egyébként a az útvonal megtervezése, a kivitelezés végrehajtása számos módon megoldhatóak. Tudásunkat egészítheti ki az időlassítás, amit én speciel nagyon ajánlok sok játékosnak. Ezt bemutatni teljesen felesleges, a tudás magáért beszél. Van még két olyan tudás, amivel elég jól lehet aprítani az ellenfeleket, ezek a patkányraj megidézése, valamint a szélütés tudása. Sajnos, minden tudásnak maximálisan két szintje van, de ez betudható a pályákon elrejtett rúnák számlájára. A második szintű varázslatokra minimum 3 db rúna szükséges. Egy New Game + lehetőséget simán elképzeltem volna, szerintem második végigjátszáskor jó lett volna a skill szinteket teljesre fejlesztgetni, de erre sajnos nincs lehetőségünk.
A Dishonored legszebb varázsa a szabadság. A készítők részletesen kidolgozták Dunwall városát, amit több körzetre, illetve negyedre osztottak fel. Annyi részlet, és munka van benne. Szinte minden helyzetben több útvonalon érhetjük el a kiszemelt áldozatunkat, ráadásul a természetfeletti képességünk is több választási lehetőséget, játékos stílust adnak a játékosoknak. Nincs olyan benne, hogy "csak itt és ezen a helyen közelítheted meg a célt". A főküldetések mellett fontos mellékküldetéseket is végrehajthatunk, amik akár szorosan kapcsolódhatnak a főtörténeti szálhoz is.
Nem beszéltünk még a játék technikai részéről. A játék grafikus motorját az Unreal Engine 3 továbbfejlesztett verziója hatja, ami sok szempontból már elavult. Bár vannak szépen kidolgozott helyek a játékban, például az utolsó pálya az nagyon szépen mutatott . A Dishonored látványa összességében megállja a helyét, de egyáltalán nem a grafika szépségével fogja meghódítani a játékosok szívét. A karakter modellek részben furcsák, bár a kor miatt stílusosak is, az animációk pedig több résznél fakóbb látványt prezentálnak, de ezt inkább rójuk fel a steampunk stílus számlájára: valamit valamiért. A hangok tekintetében szépen vizsgázott a Dishonored, hiszen mind külső (effektek, fegyverek hangjai, környezeti zaj, stb) hangok, és mind szinkronhangok tekintetében a Bethesda Softworks a legjobb hangmérnököket és szinkronszínészeket szerződtették le. Bár a főhős egy árva szót sem szól meg, gyakorlatilag így egy "noname" hősnek tekinthető. Nem szeretem az olyan hősöket, akik egy mukkot sem tudnak kiejteni a szájukon.
Összességében a Dishonored egy remek játék lett, teljesen szórakoztat, a lopakodás pedig élvezetesebbé teheti a játékmenetet bárki számára. A gyors marketing és a hype beváltotta az ígéretet, hiszen amiket mutattak belőle a kiállításokon, azokat mindet teljesítették a fejlesztők a teljes játék képében. Az meg külön hab a tortán, hogy többféle befejezést, végigjátszást, és játékstílust sajtolhatunk ki a Dishonoredből. De ezek mellett némi szabadság érzetet is tud adni a játék világa (persze senki ne gondoljon Skyrim szintű magasságokban). A mostani generáció egyik legjobb terméke lett a Dishonored, a PC-s verzióra elég szépen odafigyeltek az Arkane Studios srácai, hiszen a nehézség, a HUD, az irányítás és minden egyéb fontos dolog remekül testreszabhatóak. Külön öröm, hogy a hazai forgalmazó jóvoltából mindhárom platformra minőségi magyar felirattal jelent meg a boltokban. A magyar felirat minősége, megfogalmazási stílusa kifogástalan. Segít megérteni a történetet, és ami még ennél is fontosabb: segít beleélni magunkat az adott korba! A Dishonored egy must-play játék lett, mindenkinek ki kell próbálni, és persze végigjátszani több stílusban. Ez egy olyan játék lett, amiben egyáltalán nem lehetett csalódni.
+Dunwall
+Főhős háttere
+Karakterrendszer
+Hangulat
+Játékmenet
+többféle befejezés
+minőségi magyar felirat
+steam teljesítmények
Cons:
-Kopottas grafika
-Kevés pálya
-Többször egy körzetben vagyunk
-New Game+ hiánya
| Értékelés | |
| 9.5 | Játékmenet: A Dishonored egyik legerősebb része, a küldetéseket bármilyen módon kivitelezhetjük. A lopakodási stílus gyakorlatilag minden élményt visz. |
| 9.5 | Hangulat:
A játék másik legjobb momentuma, hiszen a viktoriánus kori, steampunk Dunwall városa minden játékost elcsábíthat. |
| 8.5 | Grafika: A grafika korrekt, semmi kiemelkedőt vagy maradandót nem hozott. Ettől függetlenül, a fejlesztők a hosszú epilógust szépen kidolgozták. |
| 9.0 | Hangok: Szép munka jellemzi a hangokat, a szinkronszínészek feltették a magas lécet a játék piacon. |
| 8.5 | Szavatosság: Egyjátékos kampány létére a szavatossággal nincsenek gondok, hiszen több végigjátszást igényel, ráadásul több befejezéssel. Tartós játék, a merevlemezen sokáig lesz fent. |
| Summary | |
| 9.0 | Mindent egybevetve a Dishonored világába nagyon könnyen bele eshetünk. Változatos játékmenete (ami nagyban a játékosoktól fog függeni) szórakoztat. Ez egy kötelező játék mindenki számára. |