Szívesen megkérdezném Tom Clancy
írót, hogy ugyan látja is-e a játékokat, amik a neve alatt futnak, vagy csak a
jogdíjból csordogáló zöld hasút számolja. Ezzel nem a játékokat akarom
lehordani, csak tényleg érdekel. A Ghost Recon sorozat számomra eléggé
ismeretlen, nem játszottam a korábbi részekkel, de azt tudom, hogy a taktikára
és lopakodásra építettek. A Future Soldier most új irányba mozdult el, egyrészt
a jövő katonáit irányíthatjuk (ami egyébként nem igaz), másrészt a Splinter
Cell: Convicton mintájára, kissé akciósabb formában tértek vissza a szellemek.
A változás viszont közel sem sikerült olyan jóra, mint anno Sam Fisher
kalandjánál.
2024-ben az orosz elnököt
elrabolja egy szervezet, akik átveszik az ország felett az irányítást és elkezdenek területeket foglalni Európából. Hogy a
konfliktust helyre állítsák, az amerikaiak egy speciális egységet vetnek be, a
szellemnek keresztelt négyfős katonai csapatot, hogy oldják meg a helyzetet.
Na, igen. Rögtön belefutottunk a
játék leggyengébb láncszemébe, ami nem más, mint a történet. Komolyan elegem
van már ebből az oroszok vs. amcsi témából. Ezerszer ellőt felállás, miért nem
lehet valami új dolgot kitalálni? Klisés és unalmas az egész sztori, én nem
tudom miért lett referencia, hogy egy akció játéknak ne legyen normális
története, tisztelet a kivételnek persze. Nem várok el minden játéktól Mass
Effect vagy Fahrenheit szerű történetet, de az ilyen szintű igénytelenséget
nagyon nem szeretem. Fújj! Aztán ott vannak a karakterek, hát ez sem működik.
Sem társainkról, sem pedig az általunk irányított főhősről nem tudunk meg
szinte semmit a kampány során. Akciók közben mindig kendő takarja az arcukat
így a cutscene-ekben például azt sem tudtam ki beszél. Egyedül az jött le, hogy
a csapat vezetője az a nagy fekete fickó. Ehhez még hozzá jön a rettenetesen
lapos szinkron. Egy karakteres hang nincs a játékban, sőt kifejezetten
jellegtelen az összes, mintha mindenkivel alvásból felzavarva vették volna fel
a szinkront.
Na, most már jöhet a játékmenet,
ami viszont meglepően jó... eleinte. Egy négyfős osztagot kell irányítanunk
majdnem mindig a játék során. Akiknek parancsokat lehet osztogatni, összesen
kettőt, de igazából nincs is nagyon szükség többre. A cél legtöbbször a
lopakodás, ezt például nagyon jól megoldották a fejlesztők, ha leguggolunk,
vagy hasalunk, azonnal bekapcsol a ruha, rejtőzködő opciója, mint a Crysis-ban,
csak itt normálisan lehet használni is. Ilyenkor a társaink is felveszik ezt és
nem csámborognak el, nem csinálnak hülyeségeket, hanem tényleg hasznosak.
Megadhatjuk nekik, hogy melyik ellenfelet lőjék le, hogy az össztűz kire
összpontosuljon. Tényleg kevés lehetőség, de nincs többre szükség tényleg.
Továbbá minden küldetés előtt, mi választhatjuk ki a felszereléseinket,
különböző gránátok, fegyverek és vagy egy drone is. A legjobb rész viszont a
fegyverek modolhatósága. Gyakorlatilag egy fegyvert darabjaiból építhetünk
össze. Milyen irányzék legyen rajta, a ravasz automata legyen, vagy csak egyet lőjön,
ha meghúzzuk. Szóval tényleg mindent kalibrálhatunk. A saját ízlésünkhöz
alakíthatjuk, szívünknek leginkább kedves gyilkoló eszközét. Az alkatrészeket
pedig, a pályákon elvégzett, rengeteg chellenge küldetés fejében kapjuk meg.
Maga a kampány kb 10-12 órát
ölel fel közepes nehézségi szinten, és 12 pálya van. A játék legtöbbször ránk
bízza, hogyan közelítsünk meg egy küldetést. Lopakodjunk vagy Rambozzunk. Én az
elsőt javaslom, mert, ha elkezdünk keménykedni, nagyjából másodpercekre vagyunk
a haláltól. 2-3 lövés után padlót fogsz, egészségügyi csomag nincs a játékban,
csak a csapattársak lehelhetnek beléd életet, összesen kétszer egy pályán, ha
túlléped a limitet, jöhet a visszatöltés. A társaink egyébként nagyon
utálhatják egymást, tudni illik sosem élesztették fel egymást, mindig nekem
kellett utánuk rohangálnom. Mi ez a morál emberek? Visszatérve a küldetésekre,
vannak olyan részek, ahol csak lopakodással, illetve csak komoly tűzharccal
juthatunk tovább. Szerintem ezzel nem lenne baj, viszont az utolsó pályákon már
felborult az egyensúly. Túlságosan is akció mederbe terelik el a játékmenetet.
Sokszor azt is elfelejtettem, hogy ez elvileg egy taktikai játék lenne. A
fedezékes harc egyébként jól működik, de a végén már egyszerűen üvöltöttem a
játékkal. Annyi ellenfelet dob be egy-egy pályára, lopakodni és taktikázni,
sokszor esélytelen, mert mindig úgy állnak fel, ha két-három embert kilősz,
közülük a többi észreveszi, és marad a durva konfrontáció. Abszolút nem
sikerült azt összehozni, mint a Convicton-nél. Na meg aztán az utolsó pálya,
ahol időre kell elintézni a célszemélyeket, fhhúúú de felidegesített.
A játék mesterséges
intelligenciája eléggé felemás lett. Igazából itt is az látszik, hogy eleinte
okosak, próbálnak bekeríteni, aztán a második felére meghülyülnek. Az unokatestvérem
a tanú rá, tegnap nézte, ahogy játszok és elkezdett nevetni raja, ahogy az
ellenfeleink a csapatom közé kezdtek ész nélkül rohanni, minden racionális
gondolkodást nélkülözve. Mi meg simán lekaptuk őket. Na, jó egyszer ők is
engem. Olyan mintha a második felétől egy másik csapat készítette volna a
játékot. Nem értem ez, hogyan lehetséges. Ráadásul a hetedik-nyolcadik pályára
a kampány teljesen ellaposodik, addigra minden puskaport ellőnek a készítők és
marad az önismétlés. Legalábbis egyedül játszva. Bizony, a teljes hadjárat
lejátszható négy személyes coop módban is. Ami nem kis fegyvertény. Na meg
persze ott van még a multi és a guerilla mód. A guerilla mód lényege, hogy
választunk egy pályát, ahol 50 részfeladatot kell elvégezni, ezt is játszhatjuk
többen is. A játékban 5 ilyen pálya található, DLC-ként biztos lesz majd több
is. A kampányra kicsit visszatérve, a pályák meglehetőst változatosra
sikeredtek. Nincs két ugyanolyan pálya és irgalmatlan nagyok is lettek, vannak
helyszínek, amiket több útvonalon is megközelíthetünk.
Nézzük a design-t és a grafikát.
Ahhoz képest, hogy Future Soldier a játék alcíme, ebből nem sokat fogunk látni.
Az egyedüli sci-fi dolog az a camo rendszer és semmi más. Nincsenek
futurisztikus fegyvereink, falakon átlátó szemüvegek és szenzoros gránátok
tudtommal már ma is léteznek. Sokkal jobban illene a Present Soldier alcím.
Igazából ez szerintem nem hiba, csak érdekesség gyanánt megemlítettem. Nagyobb
gondok vannak a grafikával. Éppen hogy eléri a 2012 átlag színvonalat, a
karakterek arcai például kifejezetten rondák, de a mozgásuk viszont elég jó. A
pályák néha döbbenetesek, a hó és homok vihar közepette tényleg nem lehet látni
semmit. Néha viszont elnagyoltak. Hab a tortán még a grafikai bug-ok tömkelege.
Van, hogy nincs feltextúrázva egy-egy objektum, a hullák hajlamosak a szemünk
láttára eltűnni, rosszabb esetben a levegőben összeesni. Ha megkéseljük az
ellenséget, akkor sokszor rosszul méri a szintkülönbséget, így a fickó torka
helyett az arcát vágja, vagy a levegő nyakát töri el. Nagyon belerondítanak az
ilyen dolgok az összképbe. A zenék igazából nem sokat dobnak a játék élményen,
néha fel sem tűnt, hogy szól, a szinkronhangokat már kitárgyaltuk, a fegyverek
hangja viszont nagyon jó.
Sok, tényleg sok hibája van a
Ghost Recon: Future Soldier-nek, de a játék egész élvezetes és van benne
tartalom. Na meg meglehetősen hangulatos, de ez nem menti fel a játékot. Na meg mit fejlesztettek ezen négy évig? Lehet,
sokan nem értenek majd egyet az értékelésemmel, az ős fanok biztos a véremet
kívánják majd, de ez egy egész jó játék. Nem több, nem kevesebb. Hivatkozási
alap sosem válik belőle, de egy korrekt játék.
