SpellForce 2 - Faith in Destiny teszt

A Spellforce 2 még 2006-ban látott napvilágot, és a Faith in Destiny a második kiegészítője, a kiegészítő önállóan futtatható. Ez a funkció a játék kalandos megjelenésének köszönhető, ugyanis nagyjából 2010 vége óta tolódott a megjelenés, az egykori Jowood haláltusájának köszönhetően. De a Nordic Gamesnek hála, végre, 6 évvel a fő játék megjelenése után megjelenhet a játék.

Áttekintés

A játék egy fantasy világban játszódik, Eo szigetein, amelyek tartalmazzák az összes szokásos fantasy elemet (törpék-tündék-orkok stb.). Maga a játékmenet a stratégia és a szerepjáték egy érdekes egyvelege, és az ilyen vegyes műfajokhoz képest meglepően jól muzsikál a dolog, Ám vessük bele magunkat kicsit részletesebben a dologba.
 

Történet

A játék során a főhősünk és kedves segítője felett kapjuk meg az irányítást, akik a Shaikan nevü misztikus csoportosulás tagjai (fantasy klisé pipa), és a világ afféle védelmezőiként lehet őket jellemezni. A történet szerint felbukkan egy rejtélyes ellenség (fantasy klisé pipa) a „The Nameless”,  és hát mivel épp a közelben vagyunk és a végzetünk összefonódik ezzel a rejtélyes ellenséggel, ezért a körmükre kell nézni. A történet alapfelállása nem tanúskodik túl sok ötletről, de a játék során nagyon jó sebességgel bontakoznak ki a történet szálai, és elég ügyes fordulatokat, és visszatérő szereplőket (a korábbi játékokból) sikerült beleszőni. A mellékküldetések hozzák a minimális szerepjátékos színvonalat, és segítenek elmélyíteni a játék világát. A hangsúly a főszálon van, és az tényleg meglepően jó. A játékba sikerült belepakolni párbeszédeket, ahol még a főszereplő is beszél, ez nagy öröm főleg, hogy óriási költségvetésű játékokból is hiányzik néha ez a funkció.

Játékmenet

A játék gerincét alkotják a hőseink, akik a küldetések során a tapasztalati pontok révén fejlődnek, és 3 képesség fán pakolgathatjuk a képességeikre a pontot. A játék már a kezdetekor szabad kezet enged a fantáziánknak, hogy milyen hőssel kívánunk nekivágni a kalandjainknak, és a kombinációk széles skáláján tudjuk létrehozni a mi hősünket. A hősünkkel együtt lépnek szintet a követőink, de ők mindig egy szinttel alacsonyabbak. Az ellenségek is hozzánk skálázódnak, legalábbis többféle szintű ellenfél várja, hogy lemészároljuk. A hőseinket felszerelhetjük páncélokkal, fegyverekkel stb. és így egy szinte teljes értékű szerepjátékkal van dolgunk. Kereskedőknél vehetünk újabb felszerelést, és eladhatjuk a régebbieket. A játék másik aspektusa a stratégiai rész, ahol lehetőségünk van egy bázis kiépítésére, és katonák képezésére, és elhullott hőseink újjáélesztésre. Ez a stratégia rész engem erősen az Age of… szériára emlékeztet, de nem annyira kidolgozott, és talán ez az egyik nagy probléma vele, hogy a stratégiai rész inkább tehernek tűnik a szerepjátékos elemek mellett. De a stratégiai résznek hála a játék nagyon jól érzékelteti, hogy a hősünk nem egy mindenható isten (aki játszott már szerepjátékkal tudja mire gondolok) ennek megfelelően szükségünk van arra a pár katonára, hogy kísérjék a hőseinket. A stratégia elemek mellesleg kicsit visszafogják a játék sebességét, úgy értve, hogy meglepően sokat „elszöszmötöl” miatta az ember egy pályán, manapság egyértelműen az akcióról szólnak a játékok, és ezzel néha kicsit furcsa szembesülni. A játék térképei elég nagyok, olyan 3-4 perc lehet eljutni egyik sarokból a másikba, a pályák egyébként lineáris vonalvezetésűek, pár elágazással, és rengeteg fosztogatható ládával, és a mellékküldetések helyszíneivel.

Grafika

A játék alapja 2006-os és azóta nem sokat változott, és ha azt vesszük, hogy kb. 2 évig csak ültek a játékon a megjelenésre várva, főleg tragikus a helyzet. Tehát kapunk egy 6 éves grafikai színvonalat, cserébe legalább nem kell aggódnunk, hogy fut-e majd a játék. Ennek ellenére, megmerem kockáztatni, hogy a játék világa dizájn szempontokból szépen kidolgozott, az ellenség egységei is elég egyediek, Az átvezetők rajzoltak, szerintem minőség szempontjából, és művészi elképzelésből is ez a legjobb lehetőség volt (látva a grafikát), bár nem érnek fel a rajzolt átvezetők a Relic hasonló műveihez, de kellően szépek, ahhoz, hogy ne essünk ki a történetből. Van ajakmozgás a játékban, sokan ezt alap funkciónak gondolhatják, de sok !teljesárú! játék, 2012-ben bazári módszerekkel kerüli ki ezt a fontos funkciót.
 

Kezelhetőség

A kezelhetőségre teljesen jellemző az angol „easy to learn-hard to master” kifejezés, az alapok könnyen jönnek, de a képességek aktiválása, pár óra játék után is néha nehézséget okozhat, a kamerakezeléssel egyetemben, aminél nekem valahogy a rossz és a kevésbé rossz megoldásokat sikerült eltalálnom. Ami komoly akadálya a gördülékeny kezelhetőségnek, az a kezelőfelület, ha sok hősünk van, a HUD túl sokat kitakar a játéktérből és a HUD bizonyos elemeit szinte soha sem használjuk, egyes elemit meg túl sokszor is.
 

 Játékélmény

Sajnálom a játékot, mert rosszkor van rossz helyen, öreg grafikus motor, és 6 éves játékmenetbeli megoldások, de a stratégia elemek kisebb problémák ellenére jól vegyülnek az egyébként jól muzsikáló szerepjátékos elemekkel. A történet pedig a klisék ellenére élvezetesen adja elő magát, ehhez a szinkronhangok is hozzájárulnak, akik a közepesnél jobb munkát végeznek, és kellemes csipkelődő megjegyzéseknek hála is könnyed hangulatot tudnak varázsolni. A játékot kiváló belépőnek érzem, az új játékos nemzedéknek (nem biztos, hogy a COD aktuális részében kéne boldogítani a népet, vagy a fősodratú szerepjátékok korhatáros tatalmára gizdulni), mivel 2 műfajt is egyből be tud mutatni, és egyiket sem túl nehéz elsajátítani.

 

A tesztpéldányért a köszönet a Nordic Games-t illeti!

Pros:
+könnyen tanulható
+jól sikerült műfaj háziasitás
+újrajátszhatóság

Cons:
-grafika
-túl lineáris pályák (stratégiához)
-kezelőfelület nagyon zsúfolt

Értékelés
8.0	Játékmenet: Elég gördülékeny, de néha nagyon belassul. A stratégia jól vegyül a szerepjátékkal, ám néha ebből származnak a kavarodások.
8.5	Hangulat: A játék legerősebb eleme, a fiatalabb korosztály számára is ajánlható, kellemes könnyed a hangvétele a történetvezetésnek.
5.5	Grafika:  A játék leggyengébb eleme, több, mint 6 éves engine, és ebből 2 évig csak porosodott.
7.5	Hangok: Az erős közepest bőven hozzák, a szinkronhangok, pedig szintén korrekt munkát képviselnek, bár a játék többi hangja is már vagy 6 éves.
7.0	Szavatosság:   A játék többjátékos móddal is rendelkezik ez a játékidőt bőven kitolhatja, csak kérdés, hogy mi lett a SpellForce rajongóival 6 év alatt, vagy, hogy az új játékosok túl tudnak-e a lépni a grafikán.

Summary
7.3	Koros a játék, de a tartalom az megállja a helyét, remélem a fejlesztő csapat kap lehetőséget, hogy korszerű tartalommal, újragondolják egy harmadik részben a saját műfajukat.