-
Stílus: Horror, vígjáték, misztikus
-
Játékidő: 113 perc
-
Rendező: Tim Burton
-
Forgatókönyv: Seth Grahame-Smith
-
Szereplők: Johnny Depp, Eva Green, Michelle Pfeiffer, Helena Bonham Carter, Jackie Earle Haley, Bella Hearhcote
Nagyon szeretem Tim Burton munkásságát. Egyedi képi világát azonnal kilehet szúrni. Na és persze Johnny Depp a kedvenc színésze, akivel már rengeteg filmet forgatott együtt. A három kedvencem, amit bármikor megtudok nézni tőlük, a Sweeney Todd, Az Álmosvölgy legendája és az Ed Wood. Legutóbbi közös alkotásuk az Alice csodaországban volt. Hiába termelt a film 1 milliárdos bevételt, sok ember bizalma megrendült akkor, köztük az enyém is. De betudtam annak, hogy a Disney rákényszerítette az akaratát a stábra. Legújabb filmjük valamivel jobbra sikerült, de ez nagyon kevés ettől a gárdától.
Az 1700-as évek végén Barnabas Collins a családja által alapított városban éli a grófok, pénzben és nőkben gazdag, irigylésre méltó életét. Épp az esküvőjére készül, amikor egy volt szeretője megelégeli, hogy félre lett állítva. Mágia segítségével megöli Barnabas szüleit, menyasszonyát, őt pedig vámpírrá változtatja. A boszorkánynak még ez sem elég, egy koporsóba zárja a vérszívót, aki csak 200 évvel később tud kiszabadulni. A családja teljesen lecsúszott, a vállalkozásuk nem működik. Gyakorlatilag nincstelenek. Ezek után megpróbálja családja régi hírnevét visszaállítani, és Angelique-től is próbál megszabadulni.
Ez a történet szerintem nem rossz. Nem egy világmegváltó dologról van szó, de működő képes és sokáig működik is. Megismerjük a fontosabb szereplőket, montázsokon keresztül látjuk, ahogy a család vállalkozása újra fellendül. Kapjuk a kifejezetten jó poénokat. Szóval tényleg, eleinte rettenetesen élveztem a filmet. Aztán nagyjából a hetvenedik perc után, egy hatalmas katyvasz lesz a filmből. Ide-oda ugrál a cselekmény, mintha Burton elfelejtett volna filmet készíteni. Csapongóvá válik a dramaturgia, és a rettenetesen gyenge sablonok is elő kerülnek. A film utolsó 20 perce pedig nagyon felgyorsul, hogy egy borzasztóan megkoreografált harci jelenetben teljesedjen ki. Ami még technikailag is elég gyatrán van kivitelezve. Ehhez még az is hozzá jön, hogy a nagy harci jelenet kellős közepén bedobják azt is, hogy a család egyik tagja vérfarkas. A néző pedig zavarában csak pislog és kényelmetlenül feszeng. Hiszen erre, az egész film alatt nem kapunk utalást, és különösebb funkciója sincs. Valószínűleg onnan fúj a szél, hogy a rendező megpróbált minden számára fontos dolgot beleszuszakolni a filmbe. Csakhogy ez egy ötévados sorozat feldolgozása és ezt megcsinálni alig két órában, egyszerűen lehetetlen.
Az embernek az az érzése, mintha Burton nem is igazán tudta volna, hogy melyik célközönségnek készíti a filmjét. Azoknak, akik a dark-os, gótikus vonalat szeretik, vagy a család-barátabb kissé gyermekdedebb rajongóknak. A trailer is megtévesztő, mert úgy tűnik, hogy ez egy bohókás kis sztori. Pedig ez elé nem ültetnék le egy gyereket. Kapásból az a jelenet, amikor Barnabas kikel a sírjából, valami nagyon durvára sikerült. Egy nagyon látványos jelenetről van szó és a vérrel sem spóroltak, gyakorlatilag másodpercenként hullanak az emberek. A legtöbb poén is a 15-17 év fölötti korosztálynak szól, és a magyar szinkron is elég szép számmal használ káromkodásokat. Továbbá az egyik jelenetben sokat sejtetően láthatjuk, hogy az egyik szereplő feje halad a vámpírunk dereka felé és... A többit a fantáziátokra bízom. Ezek mellé pedig bepakoltak rengeteg gyerekes poént is. Nem értem egyszerűen, hogy minek. A szinkronra visszatérve, meglepően jóra sikerült, jók a párbeszédek és a poénok is ütnek. Egyedül Helena Bonham Carter hangját szúrták el. Sikerült egy kiélt Mickey egérre emlékeztető, borzalmas hangot kiválasztani. Szörnyű!
A film képi világa (a film végi nagy leszámolástól eltekintve) egyébként zseniális. Erre tényleg egy szava nem lehet az embernek. A Tim Burton-től megszokott elvont, sötét világ. A díszletek szépek, a jelmezek is jók. A smink is tetszetős, nyoma sincs annak a műanyaghatásnak, ami az első képeken volt látható. Johnny Depp tényleg vámpírként néz ki. Fal fehér, az ujjai eltorzultak, van agyara, a füle is eléggé denevéresre sikeredett. A zenék már nem ennyire kiemelkedőek, ami azért fura, mert eddig minden Danny Alfman muzsika fülbemászó volt. Itt csak úgy vannak. Tudomásul vesszük őket, de semmi egyéb.
A látvány mellett, ami még elviszi a hátán a filmet az a színészi alakítás. Az összes színészen látszik, hogy nagyon élvezték a szerepeiket és tényleg kitettek magukért. Maga a szereplő gárda is eléggé erősre sikerült. Még a kisebb szerepeket is nagy nevek játsszák. Egy nyúlfarknyi cameo erejéig még Christopher Lee-t is láthatjuk. Johnny Depp-nek nagyon jól áll az arisztokrata lökött vámpír szerepe. Rengeteg a poén azzal kapcsolatban, hogy nem érti az új világot, amibe belecsöppent. TV szétverése a leggyengébb, ennél csak jobbak vannak. A karaktere pedig meglepő módon árnyalt lett. Egy olyan figura. Aki szereti a családját, de ha kell egyik pillanatról a másikra vált kegyetlen gyilkoló géppé és mégis szimpatikus marad. Michelle Pfeiffer pedig kifejezetten remekel! Szóval itt nincs hiba. Viszont egy fontos dolgot borzasztóan oldottak meg az írók. A film elején jön a családhoz egy afféle tanár, aki vigyáz a család legfiatalabb tagjára. Persze közte és a vámpírunk között lesz a szerelmi szál és nem ezzel van a baj, hanem az, ahogyan ez a kapcsolat be van mutatva, mert az gyakorlatilag a nullával egyenlő. Az egész film alatt, ha 15 percet együtt tölt a vásznon ez a két karakter, akkor lehet, hogy sokat is mondtam. Mégis egymásba szeretnek de, hogy mitől? Maga a lány karaktere sincs kidolgozva, megtudjuk, hogy lát szellemeket és azt, hogy emiatt bolondok házában kezelték, ennyi.
Olyan ez a film, mint amikor vendégségbe készülünk egy mesterszakácshoz, de az három órával az érkezésünk előtt kezdi összedobni az ételt az otthon található dolgokból. Bedobja a tepsibe a répát, a göngyölt májat, a gofrit és salátát, meg a tegnapi maradékot. A körítéssel egy igényes külsőt ad neki. Mikor pedig elkezdjük enni eleinte, még ízlik, de ahogy egyre többet kanalazunk a falatból rájövünk, hogy valami nincs rendjén. Aztán a félig üres tányért nézve elmerengünk, tulajdonképpen mivel is akar megetetni minket? És, hogy sikerült ez ennyire felemásra, hiszen ennél jóval többre képes.
| Summary | |
| 3/5 | Egyszer nézős dark fantasy, csapongó történettel de jó látvánnyal és szereplőkkel. Tim Burton-től viszont nagyon kevés. |