Sniper Elite V2 teszt

Sniper Elite. Erre a címre főleg a második világháborús játékokért rajongók figyelme csillant fel először. Lehetett szeretni, és utálni is. De mindezek ellenére kialakult egy biztos, ám egy erős hardcore réteg, köszönhetően a Rebellionnak, hisz akár hogy nézzük, tisztességes iparosmunkát végeztek. A Rebellion a Sniper Elite V2 részét még tavaly jelentette be Xbox360-ra és PS3-ra. Ennek hírére mindenki elkezdett hőbörögni, hogy „mi az már, hogy egy mesterlövészes játék csak konzolokra jelenik meg?” Efféle panaszokat lehetett olvasni a fejlesztők hivatalos oldalán. Aztán jött egy baromi nagy meglepetés (teszem hozzá ez várható volt): a Rebellion bejelentette, hogy mégis terveznek PC-re SEV2-őt. Innentől kezdve mindenki őrült. Jelenleg olyan fázisban tartunk, hogy a készítők a PC-s verziót erősen támogatják különböző patchekkel, frissítésekkel, no és persze ott van a multiplayer játékmód is, mely konzolokon kimaradt.

A Sniper Elite V2 címe meglehetősen érdekes, hiszen sokan teszik fel azt a kérdést, hogy mit keres ott a V2 jelző. A játék nem előzmény, sem pedig reboot. Bár a tartalom alapján sokaknak tűnhet újrafeldolgozásnak, hiszen semmi újat nem tud felmutatni, nagyjából - talán - ugyanazt a tartalmat kapjuk, mint az előző rész. A V2 a németek egyik legnagyobb hatósugarú rakétáját jelképezi. Többek között Londont vagy Antwerpent sokszor fenyegették az efféle légi támadások.  A sztori szerint egy névtelen amerikai mesterlövész fickót alakítunk a második világháború legvégén, akinek a célja az lesz, hogy a német rakétákat ne juttassa a szovjetek kezére, mivel egy újabb, közeli háborút eredményezhet. Lényegében ennyi a játék sztorija, nagyon egyszerű, sőt olykor sablonos is. Németek mellett szovjet katonák ellen is kell  küzdenünk Berlin utcáin. Egy ilyen típusú játékban nyilván nem a sztori az elsődleges szempont, hanem a játékmenet és a hangulat. Meg kell jegyeznem mind ezek mellett, hogy a SEV2 prezentációja a mai next-generationt figyelembe véve (!), meglehetősen jelesre sikeredett

A játékmenet és az ezzel együtt járó hangulat is tökéletesre vizsgázott nálunk, hiszen az amcsi hősünkkel viszonylag dinamikusan haladhatunk előre, miközben járműveket, fontos célszemélyeket kell szabotálnunk. Legtöbb esetben az ellenfeleket halomra kell lőni, bár olykor némileg működik a játékban a meglehetősen felemásra sikeredett lopakodó rendszer. Már ha lehet annak nevezni, így a Splinter Cell részek után. Mesterlövész puskánkon ugyebár nincs hangtompító, viszont van a felszerelésünkben egy hangtompítós pisztoly és egy gépfegyver. Utóbbit nem is értem, hogy került bele az inventorynkba, hiszen ez egy sniperes játék. De amúgy megsúgom: a (pl.) PPSH-val simán lehet hentelni is, megfelelő töltény mennyiségében. Visszatérve a lopakodáshoz: sokan fórumokon panaszkodnak a mai napig is, hogy egyáltalán nem működik jól a játék ezen rendszere. Dehogynem. Természetesen az egész pályát nem lehet végiglopakodni (hisz még a SC Convictiont sem lehetett!), de  a fejlesztők gyakran adnak pár tippet, hogy mikor is használjuk az osonást. Amikor el vannak szórva a katonák, és őrjáratoznak, a lopakodás viszonylag egész jól működik. Nagyon kell figyelnünk az őrök helyzetét, hogy ne vegyenek észre minket előrehaladásunk közben. A másik lopakodós stílus pedig a környezeti hangokból merül ki. A ravasz meghúzásakor célszerű kihasználni a templom harangszóját, az ágyúgolyók becsapódásának zörejét. Ezt a játék a képernyő jobb felső sarkában jelzi, hogy mikor is kéne lőnünk. Ha jól csináljuk, a németek nem riadóztatnak, és csak a kiküldött őrségeket kell likvidálnunk.

A saját hadműveletünkhöz elég jól megtervezett pályarészek segítenek asszisztálni. Ezek a pályák első ránézésre szépek  hatalmasak, ám a valóságban nagyon kicsik, ráadásul a legtöbb épület, helyiségek kihasználása is limitált, tehát nem lehet bejárni az adott épületet, amelybe mondjuk éppen merényletet szeretnünk  eltervezni. Ezzel együtt a csapda felállítása is szűkösebb. Kizárólag a lineáris felépítésű pályarészeknél tudjuk elhelyezni a csapdákat, mint pl az aknákat, dinamitokat, stb. Az ellenség AI-ja, vagy a működésük is meghatározott script szerint működnek. Aki második végigjátszást tervez, az már fogja tudni mit hova helyezzen el. A gameplayt még fényezi az X-Ray vision, amit korábban már láthattunk a NetherRealm féle Mortal Kombat játékban. Nos, ilyenkor jön az, hogy a Rebellion lopott egy ötletet. Hozzáteszem azt, hogy jótól lopni remek, különösen akkor, ha teljes mértékben jól működik a helyzet. Az X-Ray látás egy meglehetősen jól kidolgozott Killcamet tartalmaz, ami csak akkor működik, ha fontosabb emberi szervezetet (szívet, májat, tüdőt, koponyát, stb) találunk el. Killcam önmagában is van, ha az ellenséget távolról szedjük ki, lényegében minden lövésünket megnézhetjük lassított felvételben, kivéve ha közeli lövéseket: ilyenkor nincs lassítás, sem killcam, sem X-Ray. A ritkán megszólaló főhősünk még az emberen felszerelt gránátot is képes kilőni egy jól irányzott, bezoomolt lövéssel. Ebben az esetben lehetőleg falkákba verődött szakaszt vegyünk célpontba, ugyanis a „gránátlövéssel” mind a 3-4 őrjáratozót is a halálba vihetjük a szerencsétlennel.

Jó pont, hogy a játék kapott coop támogatást is, ilyenkor értelemszerűen végigjátszhatjuk felebarátainkkal vagy a publikummal a sztorit. Sajnos a coop szerverek már halottak, alig vannak rajta online emberek, pedig ötletes módokkal találkozhatunk, mint pl a hordaszerű Kill Tally-val, a Bombing Run-al vagy az Overwatch móddal. Utóbbi módnak az ingame játékmenet része meglehetősen hangulatosan működik. Az Overwatch célja az ellenfél legyilkolása és a dokumentumok megszerzése. Az egyik játékos mesterlövész szerepben, míg a másik közlegényként tevénykedhet a hadszíntéren. A közlegénynek a gépfegyvere mellett fontos a távcső használata, hiszen azzal kell kijelölnie a németeket a Sniper barátja számára. A Bombing Run mód is egy érdekes tálalásnak bizonyul; itt alkatrészeket vagy üzemanyagot kell begyűjtenünk az ellenség területén. Ez a mód tulajdonképpen egy evakuálásnak is felfogható, amennyiben összegyűjtöttük az alkatrészeket, akkor lehetőségünk van elmenekülni az ellenséges területről. Legtöbb esetben jönnek a Szövetségiek és lebombázzák a territóriumot. Coop mellett PC-n helyt kapott még a többjátékos módozat is, amin mesterlövész puskával kell derekasan helyt állnunk az online emberekkel szemben. Ebben a módban egy gránát, és egy-egy akna típus áll a rendelkezésünkre és természetesen egy pisztoly féle. Van klasszikus TDM meccs is, amiben gépfegyveres katonák futkároznak. Ez utóbbin nem ajánlott „csipázni”. Olyan szerverre kell felmenni, ahol csak a puska használata engedélyezett. Az az igazi sniper kihívás egy mesterlövész fannak. A Rebellionnak tehát sikerült kialakítaniuk egy viszonylag jól működő mesterlövészes játékot, csipetnyi lopakodással megfűszerezve.

Mindent egybe vetve egy korrekt iparos munkáról beszélhetünk a Sniper Elite V2 képében, mert második világháborús környezetben játszódó játékból, valamint mesterlövészes játékokból hiánycikk alakult ki. Viszonylag korrekt sniperes játékot sikerült megalkotnia a Rebellion stábjának. Több tíz óra játékidőt igényel a kampány többszöri végigjátszása, már amennyiben a szerelmese vagy a műfajnak. Hosszas időre leköt az X-Ray, a Killcam, és maga a sniperes lövések, a megtervezések, és a pontrendszer (világranglistás). Tulajdonképpen ezek az elemek adják a szavatosságot a játéknak.. Már pedig nálam egy erős szavatosságú játékra sikerült a SEV2.

Én nagyon várom a  folytatást, mert minden bizonnyal a sztori már a hidegháború idején fog játszódni egy teljesen új környezetben, vélhetőleg ugyanezzel a főhőssel.

Pro:
+ X-Ray
+ Killcam
+ játékmenet
+ coop
+ multiplayer

Cons:
- sztori
- 7-8 órás kampány 
- AI
- script hegyek

Értékelés
9.5	Játékmenet:  Nagyon eltalált és változó.
9.5	Hangulat:   A játék legerősebb része.  Kiemelkedő  érzés  mesterlövészként Berlin utcáit  figyelni.
8.0	Grafika:   Látványvilág, valamint  optimalizáció  terén  egész jól dorombol a  SEV2.
7.5	Hangok:   Több esetben furcsa a  hangrendszere,  többek  között sokszor  tompa.
8.5	Szavatosság:   Több mint 50 óra játékidőt  igényel, persze,  ha  minden játékmódot  kihasználsz.

Summary
8.6	A Rebellion tisztességes iparosmunkát  végzett.  Apróbb hibái ellenére szerethető a  játék.  Második világháborús,  mesterlövészes  rajongóknak kötelező  vétel! Év játékától  viszont  messze  elmaradó alkotás.

Hungamer GOTY 2012 jelölés:

• A leghangulatosabb játék