Évszám: 2011
Eredeti cím: The Girl with the Dragon Tattoo
Stílus: krimi-thriller
Játékidő: 158 perc
Rendező: David Fincher
Forgatókönyvíró: Steven Zaillian
Főszereplők: Daniel Craig, Rooney Mara, Christopher Plummer
Stieg Larsson Millennium- trilógiájának első kötetét
a svédek már 2009-n filmre álmodták, a siker nem is maradt el, gyorsan el is
készült hozzá a két folytatás. És itt jön képbe Hollywood, ahol mostanság divat
remake-ket készíteni, így ha egy „nem amerikai” alkotás sikeres lesz, a
producerek általában akcióba lépnek, megvásárolják a jogokat és gyorsan
elkészítik a „saját verziójukat”.
A tetovált lány esetében más a helyzet, hiszen a
rendező számtalanszor elmondta, ő nem a svéd mozit formálja a saját képére,
hanem a könyvből készít adaptációt. Hogy ez most üres duma volt e, vagy tényleg
egy, az eredetihez hű darab elkészítése volt a cél, döntse el mindenki maga.
De most tekintsünk rá magára a filmre. A történet
terén nincs változás, az alapok ugyanazok, melyek a svéd mozinál, de akadnak
kisebb-nagyobb eltérések, ezek azért vannak, mert a legtöbb helyen az amerikai
verzió igazodik a könyvhöz, többet tart meg az írott alapból, mint a 2009-s alkotás.
Így hát ilyen téren a friss mű oldalára billen az a
bizonyos mérleg, de a sztori kibontását tekintve is Fincher darabja a
kiforrottabb. Hiszen a szövevényes szálak úgy lett elénk tárva, hogy azt
viszonylag könnyen megértse a néző, nem úgy, mint a svéd film esetében, ahol
elég sokszor lehet elveszítenie a fonalat, legalábbis nekem sikerült.
A cselekményvezetés elég komótos, de erre azon oknál
fogva nem lehet panasz, hogy már a regény se volt egy pörgős írás. A történések
szép lassan követik egymást, de unalomba sosem fullad a sztori, hiszen ha
figyelünk és nem álmos fejjel tekintünk a képernyőre, mindig kapunk valami
információmorzsát, ezáltal pedig együtt rakhatjuk össze a puzzle darabkákat a
főszereplőkkel.
És ha már a szereplők, ilyen téren is muszáj
összehasonlítanom a két filmet. Viszont ebből a „szembeállításból” a svéd
verzió jön ki győztesen, mivel ott Noomi Rapace jobban elkapta Lisbeth Salander
karakterét, legalábbis én az ő „tetovált lányát” preferálom. Mégpedig azért,
mert Rooney Mara itt Lisbeth érzékenyebb oldalát mutatja be, ez pedig az én
tetszésemet nem nyerte el. Félreértés ne essék, nincs baj a főszereplő nővel,
jól játszik (bár, azért az Oscar-jelölést erősnek érzem) , de nálam ez a
karakter Rapace megformálásával válik teljessé.
A többi szereplő alakítását már nem igazán lehet
kiemelni, Daniel Craig el volt szerepében, de semmi átlag felettit nem mutat,
ez pedig igaz Stellan Skarsgard-ra is, aki kisujjából kirázza figuráját.
A mozi technikai oldalával nincs baj, sőt, ilyen
téren sikerül felülmúlnia az első verziót, persze ez érthető, mivel ez egy elég
nagy költségvetésű produkció. Tehát a képi-világ elég nyomasztó, emiatt az
atmoszféra is elég nyugtalanító és feszült, az a kevés akció, amivel
találkozhatunk, pedig elég látványos.
Összesítve a dolgokat, ez egy kellemes kis
krimi-thriller, melynek nézése közben ott volt bennem az-az érzés, hogy ezt már
láttam, így sajnos nem nyújtott feledhetetlen élményt. Azonban ezen érzés mellé
párosult az is, hogy ez minőségibb, mint az a verzió, amihez először szerencsém
volt.
Értékelés: 7,5/10