Az annak idején garázsprojektnek indult, majd hatalmas sikert elért Portal, jogosan zsebelhette be 2007 legjobb játéknak járó címet. Logikára, kombinációra, helyzetfelismerésre építő játékmenete nemcsak e réteg kedvelői körében lett igazán népszerű. A tervezettnél (?) korábban érkezett folytatás, majdnem kiérdemelte a „jelent volna meg az eredeti időpontban, de hibátlanul” plecsnit, mivel néhány óra játék után a program teljesen véletlenszerű fagyásokat produkált.
Hála a Steam rendszerének sikerült gyorsan orvosolni a hibát, így hamarosan beléphettem az átjárók zegzugos világába. Ha valakinek hasonló futtatási problémái lennének, keresse meg (Steam kliens) a játék tulajdonságai közt a „Validate cache files” menüpontot, ami kijavítja az esetleges sérült állományokat.
A Portal 2 folytatás, viszont korábbi kalandjainkról elég annyit tudni, hogy hősnőnknek – Chell – már volt alkalma megismerkedni a tesztkamrákat irányító mesterséges intelligencia fizikai megtestesülésével GlaDOS-szal, aki szerencsétlenségére eléggé megsínylette a végső találkozást. Tesztkamrák, erről szól a Portal; kísérletek, amikor egy ember a tesztalany. Feladatunk, hogy egyetlen használati tárgyunk a portal-gun segítségével A és B pont között átjárókat nyissunk, majd ezeken áthaladva, esetenként a kamrákban található tárgyakat kapcsolókat, különleges elemeket kombinálva elérjük a célt.
E lényegi elemeit tekintve a Portal 2 semmit nem változott, de most nagyobb hangsúlyt kapott az első rész alatt éppen csak megmutatkozott történeti szál. Drámaiságra nem kell számítani, de apró fordulatok, fejtörők közti felismerések, poénok remekül színesítik a játék majdnem steril világát. Utóbbi fokozásában nagy szerepe lesz kihívónknak, de aki erre még rátesz egy lapáttal az Wheatley, aki ledobva rabláncait segítségünkre lesz az újabb szökés kivitelezésében – egy darabig. Fájdalmasan fanyar humora utánozhatatlan.
A játékidőt – első rész legnagyobb negatívumát – elég nehéz objektíven behatárolni, mivel logikai játék révén rengeteg függ az egyéni képességektől. A kezdeti pályák inkább a környezettel való ismerkedést, a használható elemeket helyezik előtérbe, ami a játékkal először találkozóknak még adhat kihívást, de az első részen nevelkedőknek inkább csak belerázódás.
Ezt még nem is igazán tudom negatívumként említeni, mivel nem lenne szerencsés egyből a mélyvízbe dobni a kezdő játékosokat, de amikor egy új elem bemutatását követően több hasonszőrű pálya töltődik be a képernyőre, akkor azért már untam egy kicsit a dolgot. Természetesen mindegyik új kihívást tartogat, adott tárgy új funkcióját ismerhetjük meg. Az újdonságok közt említhető fényhidat például nemcsak közlekedésre, hanem pajzsként esetleg tárgyak időzített leesésére is használhatjuk.
Számomra ez volt az egyik jó újítás a játékmechanikában, előkészítés, időzítés. Bár az első rész is tartogatott olyan pályarészeket ahol fontos volt az időbeliség jó felismerése, a Portal 2 továbblép. Nem egy olyan pálya található benne, ahol egy összetett rendszert kell alkotnunk a lehetséges elemekből, majd elrohanva a pálya végi kapuhoz „működésbe” hozni alkotásunkat.
Nehézségük a játékidőhöz hasonlóan igencsak szubjektív. Vannak alig pár perces és hosszas gondolkodást igénylő fejtörők is, azt viszont mindenképp ki kell emelnem, hogy a legelborultabb pálya is logikus, átlátható felépítésű. Feltérképezzük a lehetőségeket, kapcsolókat nyomogatunk, kipróbáljuk meddig repít mindek a dobbantó, majd kombinálva a felkínált elemeket, jó időzítéssel na meg egy kis szerencsével hamar elérünk a végcélig.
Ha érdekel a továbbiakban a teszt (koránt sincs vége), és a kiosztott pontszám, akkor látogasd meg partner oldalunkat, a DemonicPlayert!
Hála a Steam rendszerének sikerült gyorsan orvosolni a hibát, így hamarosan beléphettem az átjárók zegzugos világába. Ha valakinek hasonló futtatási problémái lennének, keresse meg (Steam kliens) a játék tulajdonságai közt a „Validate cache files” menüpontot, ami kijavítja az esetleges sérült állományokat.
A Portal 2 folytatás, viszont korábbi kalandjainkról elég annyit tudni, hogy hősnőnknek – Chell – már volt alkalma megismerkedni a tesztkamrákat irányító mesterséges intelligencia fizikai megtestesülésével GlaDOS-szal, aki szerencsétlenségére eléggé megsínylette a végső találkozást. Tesztkamrák, erről szól a Portal; kísérletek, amikor egy ember a tesztalany. Feladatunk, hogy egyetlen használati tárgyunk a portal-gun segítségével A és B pont között átjárókat nyissunk, majd ezeken áthaladva, esetenként a kamrákban található tárgyakat kapcsolókat, különleges elemeket kombinálva elérjük a célt.
E lényegi elemeit tekintve a Portal 2 semmit nem változott, de most nagyobb hangsúlyt kapott az első rész alatt éppen csak megmutatkozott történeti szál. Drámaiságra nem kell számítani, de apró fordulatok, fejtörők közti felismerések, poénok remekül színesítik a játék majdnem steril világát. Utóbbi fokozásában nagy szerepe lesz kihívónknak, de aki erre még rátesz egy lapáttal az Wheatley, aki ledobva rabláncait segítségünkre lesz az újabb szökés kivitelezésében – egy darabig. Fájdalmasan fanyar humora utánozhatatlan.
A játékidőt – első rész legnagyobb negatívumát – elég nehéz objektíven behatárolni, mivel logikai játék révén rengeteg függ az egyéni képességektől. A kezdeti pályák inkább a környezettel való ismerkedést, a használható elemeket helyezik előtérbe, ami a játékkal először találkozóknak még adhat kihívást, de az első részen nevelkedőknek inkább csak belerázódás.
Ezt még nem is igazán tudom negatívumként említeni, mivel nem lenne szerencsés egyből a mélyvízbe dobni a kezdő játékosokat, de amikor egy új elem bemutatását követően több hasonszőrű pálya töltődik be a képernyőre, akkor azért már untam egy kicsit a dolgot. Természetesen mindegyik új kihívást tartogat, adott tárgy új funkcióját ismerhetjük meg. Az újdonságok közt említhető fényhidat például nemcsak közlekedésre, hanem pajzsként esetleg tárgyak időzített leesésére is használhatjuk.
Számomra ez volt az egyik jó újítás a játékmechanikában, előkészítés, időzítés. Bár az első rész is tartogatott olyan pályarészeket ahol fontos volt az időbeliség jó felismerése, a Portal 2 továbblép. Nem egy olyan pálya található benne, ahol egy összetett rendszert kell alkotnunk a lehetséges elemekből, majd elrohanva a pálya végi kapuhoz „működésbe” hozni alkotásunkat.
Nehézségük a játékidőhöz hasonlóan igencsak szubjektív. Vannak alig pár perces és hosszas gondolkodást igénylő fejtörők is, azt viszont mindenképp ki kell emelnem, hogy a legelborultabb pálya is logikus, átlátható felépítésű. Feltérképezzük a lehetőségeket, kapcsolókat nyomogatunk, kipróbáljuk meddig repít mindek a dobbantó, majd kombinálva a felkínált elemeket, jó időzítéssel na meg egy kis szerencsével hamar elérünk a végcélig.
Ha érdekel a továbbiakban a teszt (koránt sincs vége), és a kiosztott pontszám, akkor látogasd meg partner oldalunkat, a DemonicPlayert!