Wings of Prey - TESZT

A Gaijin Entertainment jó egy éve megjelent IL-2 Sturmovik: Birds of Prey című játékának a nagy illetve a kézi konzolok voltak a fő platformjai. Az akkori hírek nem bíztattak a PC-s változat megjelenésével, de reméltük, hogy a kiadó nem felejti el ezt a szegmenst. Szerencsére az óhaj meghallgattatásra talált, így néhány hónappal a Birds of Prey megjelenése után a PC-s verzió is kiadásra került. A program lényegében ugyanazokat az alapelemeket tartalmazta, de volt benne átdolgozott rész is - főleg ami az irányítást illeti - ezért és talán az ezzel a résszel megcélzott platformkülönbözőség miatt dönthetett úgy a kiadó, hogy más, minden elő címet nélkülözve Wings of Prey címen adja ki játékát.

Tesztünk apropója, hogy bár a játék régóta elérhető, az elektronikus forgalmazására nagy csúszással csak nemrégiben került sor, illetve az, hogy jó egy hónapja kapott egy méretes DLC-t, így mindenképp érdemesnek tartottuk a bemutatóját hátha felkeltjük olyanok érdeklődését, akik eddig elsiklottak a játék mellett.


A Wings of Prey a játékipar egy kedvelt időszakába a második világháború idejébe kalauzol el bennünket, hogy átélhessük a kor nagyobb légi eseményeit. A végigjátszható kampány főbb helyszínei közül csak néhányat említve feltűnik Anglia, Sztálingrád van épp Berlin is melyeket a lehető leghűbben igyekeztek ábrázolni.
Egy ilyen program fejlesztésekor mindig fontos az a gyűjtőmunka, ami megelőzi a programsorok írását. Régi légi felvételek alapján rekonstruált helyszínek mindegyike nagyon jól mutat.
Repülős játékok esetén a talaj közeli látvánnyal szokott probléma lenni, főleg amiatt, hogy egy textúra feszül csak rajta, ami megfelelő repülési magasságot elérve nagyon jó, de lejjebb már nem épp szemet gyönyörködtető.

Szerencsére a WoP nem esett bele ebbe a hibába, még felszállás közben is elfogadható minőséget produkál, ami egy normális utazómagasságot elérve egyszerűen káprázatos!
A lemodellezett domborzat, a kisebb fasorokkal, erdőségekkel tarkított mezőgazdasági területek látványa nagyon szép. Városok fölé érve szembetűnő ugyan az épülettípusok ismétlődése, de valljuk be őszintén „nem” is az egyedi kidolgozás volt a cél, sokkal inkább az, hogy ezek elrendezése legyen olyan, mint amilyen a bemutatott időszakban lehetett.


A modellezett objektumok közül nem maradhatnak ki a legfontosabbak sem, a repülőgépek. A kornak megfelelő gépmadarak nagyjai mind tiszteletüket teszik képernyőnkön, amik a játszható nemzetek arzenáljából kerülnek ki.
A lista nem olyan impresszív, mint az első epizód esetében, és néhány repülő sok altípusa is szerepel, de így is majd ötven géppel repülhetünk a kampány vagy a szabadon indított repülések során.
Külsőre részletes szépen kidolgozott modelleket láthatunk, de ami fontosabb, hogy minden gép belseje is megfelel a kívánalmaknak. Ez szimulátor módban lesz előnyös, hiszen ilyenkor csak ez a nézet áll rendelkezésünkre. A feliratok, kapcsolók, műszerek - melyek természetesen valós adatokat közvetítenek felénk - és kezelőszervek egytől egyig nagyon jól néznek ki, hűek az eredetihez.
A külső különbözőség mellett természetesen a repülési modell is egyedi, így egy bombázóval nem igazán célravezető bukfencbe kezdeni.

Effektek terén is nagyon jól teljesít a játék. Gépfegyverrel való tüzelés esetén az izzó lövedékek húznak csíkot, gépünk sérülése esetén láthatóak a golyó ütötte nyomok, a motor sérülése esetén olaj fröcsköl a kabin üvegére és még sorolhatnám.
A lángra gyúlt sérült gépek és általuk húzott fekete füstcsík valamint a robbanások nem igazán tetszettek, de ez csak apróság, a légvédelmi ágyúk durrogása a mellettünk süvítű golyózápor mellett vajmi kevés időnk lesz nézelődni.

Szóval összességében a grafika nagyon jó, amire még rátesz egy lapáttal az a régies színvilág, amivel az egész látványt megfejelték.


A képi világot a hangok, zenék egészítik ki. Elmondható, hogy mind az effektek mind az aláfestő zenék nagyon jól sikerültek. Külön kiemelendő, hogy 5.1-es hangrendszert is támogatja a program, így megfelelő fülessel vagy hangfal szettel még egy szinttel magasabbra léphet az élmény.

Sajnos ide is becsúszott egy apró kis hiba, ez pedig a rádióbeszélgetések körül fedezhető fel. A számunkra kiadott feladatokon kívül, egy - egy eseményhez illetve történéshez vannak alapértelmezett „bemondások”. Nos, ezek elég gyakran ismétlődnek, így egy nagyobb légi csata közben zavarónak nem nevezhetőek, inkább csak furcsák.


Az első rész erénye a második konzolos verzióval csökkent, de a személyi számítógépekre kiadott „frissítés” már ismét nyújtotta. Nem másról beszélek, mint a szimulátor jellegről. Az irányítás fő vonala alapvetően nem különbözik, de az arcade és szimulátor vonal jól, sok aprósággal mégis remekül elkülönül.
A legkönnyebb fokozaton szinte csak az ellenséges gépek és a föld lesz az, ami fizikailag árthat számunkra, míg a szimulátoros irányítást választva, már olyan dolgokra is figyelnünk kell, mint a motor üzemi állapota. A folyamatos magas fordulatszámon járatás könnyen túlmelegítheti a rendszert így hamar be is fejeződhet egy-egy misszió.

Elmondható, hogy bármelyik módot is választjuk az irányítás remekül sikerült. Fontos megemlíteni, hogy a programozás e részét annyira komolyan vették a fejlesztők, hogy a nagyobb periféria gyártok jobb modelljeire - értsd joystick - mind készült egyedi beállítás, így elegendő a menüből kiválasztani a megfelelő modellt és már repülhetünk is.

Ismeretlenebb változatokkal már lehet gond, gyakran a joy tengelyei is össze vannak keverve, így ajánlott a manuális kalibráció, vagy könnyebb nehézségi fokozaton inkább használjuk a billentyűzetet


Mint a bevezetőben is említettem a berepülhető helyszínek mindegyike kötődik a történelemhez. A leghosszabb ideig tartó angliai légi háború, vagy a télvíz idején történt sztálingrádi égi csatározás mind kulcsfontosságú momentumai voltak a világháború eseményeinek, melyek szám szerint csak kettő, a hat berepülhető helyszín közül.

A játszott nemzettől függően a repülőgépekkel egyetemben a számunkra kiosztott feladatok is változnak, változhatnak. A légi őrjárat az ellenséges bombázók kiiktatása, azok védelmi erőinek megtépázása vagy a célzott bombázások mind megtalálhatóak lesznek.
Feladataink alapvetően változatosak, mire megunjuk az egyik típust, máris kapjuk a másik fajtát, így elmondható, hogy ilyen szempontból kiegyenlített, változatos.

A missziók nem különösebben hosszúak, inkább csak a nehézségi fokozat állításával nyújtható ki az egyjátékos kampány játékideje.

Amivel ez meghosszabbítható az az, hogy szabadon paraméterezhető repülést is indíthatunk, így többek közt elérhetőek lesznek alapesetben nem repülhető madarak is. A másik, hogy többjátékos mód is beépítésre került. Szám szerint négy típusban tehetjük próbára magunkat, vagy csapatunkat.

Az eredeti játék megjelenése után jó fél évvel érkezett meg az első nagy DLC ami Wings of Luftwaffe néven mutatkozott be. Új gépek, új festések mellett négyfős kooperatív mód, és német részről repülhető 10 misszió említhető főbb tulajdonságként, ami tartalmának mennysiégét nézve bármely más DLC becsületére válna.


A Wings of Prey egy nagyon jó repülős játék, mely arcade és szimulátor jellege kielégíti mindkét stílus rajongóit. A rengeteg pozitívum mellett néhány negítvum is említhető, de korántsem olyan súllyal, hogy az döntően befolyásolna bármit is. A maga kategóriájában nagyszerűen kivitelezett játék, a repülős programok rajongóinak kötelező darab.

+ grafika
+ választható könnyű illetve igazi szimulátor mód
+ akcióközpontú missziók...

- ...amik emiatt túl egysíkúak
- ugyanez jellemző a rádió beszélgetésekre, de ez csak kukacoskodás
- el tudtam volna képzelni egy kis személyes szál beleszövését

100-ból 89 pontra értékelem.