Tegnap zárta be kapuit a RUSE nyílt hétvégéje. Talán közületek is sokan próbálták ki ezt a remek kis programot, de aki véletlenül másodszorra is lecsúszott róla az nyugodtan olvasson tovább.
A RUSE egy valósidejű stratégia, melyben a hagyományos elemek mindegyike megtalálható. Így a bázisépítés, melyhez nyersanyagra, vagyis jelen esetben pénzanyagra lesz szükség, aztán támadó vagy védekező egységek fejlesztése, melyek a földi, légi vagy vízi kategóriából kerülhetnek ki.
Ez eddig elég szimpla, mert hiába a sok különböző egység, a játszható hat nemzet közti eltérések akárhogy is nézzük nem elég manapság. Na de nem is születne cikk egy tömegtermékről, lássuk miért jobb a RUSE mint bármelyik más stratégia.
Az alaptörténet szerint a második világháború eseményeibe - mi másba - kapcsolódunk be, és a főbb hadszíntereken a nagyobb eseményeknél, fordulópontoknál tesszük tiszteletünket. Erre épül az egyjátékos kampány, mely során változatos feladatokat kell végrehajtanunk.
A nyílt béta ebbe nem engedett betekintést csak gépi illetve humán ellenfelekkel küzdhettünk meg egy adott térképen. Mivel játékmenet tekintetében a single és a multi is megegyezik, talán kijelenthetjük, hogy az utóbbiban szerzett élmények igazak lesznek a másik játékmódra is.
Az első és legszembetűnőbb különbség, hogy a játéktér egy terepasztal, amibe belenagyítva érjük el azt a látványt, amit más programokból is ismerhetünk.
A nagyítás különböző szintjein másképp látjuk, és főképp másképp menedzselhetjük csapatunkat.
A legalsó szinten minden egységünk, beleértve az épületeket, járműveket, teljes részletességében látható, egymástól elkülönülnek, így szükség esetén egyenként adhatók ki részükre parancsok, így irányítva őket hajszálpontosan egy adott helyre.
Egy szinttel feljebb a látvány nem sokban változik, de ez lesz a leginkább használt nézet. A bázisunk és környéke is jól átlátható, könnyen feltérképezhetőek azok a pontok ahová esetleg védelmi egységeket kell felépítenünk. A csapatmozgások nagy részét is innen fogjuk irányítani, tekintettel arra, hogy a precízebb mozgások ugyanúgy koordinálhatóak, mint a nagyobb horderejű támadások.
A legtávolabbról nézve engem a táblás stratégiai játékokra emlékeztet csak épp sokkal jobb kidolgozásban, itt válik láthatóvá a már említett terepasztal nézet.
Az egymáshoz közel lévő egységeink kis zsetonokkal lesznek jelölve, tetejükön az egység típusával. A kiváló rálátás miatt nagyobb, összetettebb csapatmozgásokat könnyen tudunk irányítani ebből a nézetből.
A térkép természetesen szabadon mozgatható, így aki szeret egerészni az a legalsó szinten is végigscrollozhatja a terepet, de valljuk be nem igazán lesz célravezető.
A kidolgozottságra nem lehet panasz, stratégiai játéknak megfelelő szintet hozza. Nincs túl sok csicsa, de az egységek épületek pont annyira részletesek amennyire az szükséges. A környezeti látvány szintén jó, az erdős területek ugyanolyan szépen mutatnak, mint a régi autó a kisvárosban.
Térjünk át a játékmenetre. Rendelkezünk egy alap bázissal és egy elég szerény pénzmaggal, amiből el tudjuk kezdeni az építkezést. A további pénzt depók építésével tudjuk a magunk zsebébe préselni, így a fokozatosan növekvő forrásainkat nagyobb volumenű dolgokba tudjuk befektetni.
Változó, hogy ki mivel kezdi, építhetünk védelmi épületeket vagy megkezdhetjük az egységet előállításához szükséges blokkok felhúzását, ha ez megvan, elkezdődhet az egységek gyártása.
A választható nemzetek egységei mind különbözi fognak egymástól lesz amelyik a légi, vagy földi viszonylatban jobb, lesz olyan amelyik nagy tűzerővel, de gyenge védelemmel rendelkezik és így tovább. Mindegyikkel van nyerő stratégia, de ne feledjük el, hogy rossz esetben ellenfelünk is tisztában van ezzel, így jól fel tud készülni.
Ahhoz, hogy egy csata se legyen egyforma egy remek ötlettel álltak elő a fejlesztők, ami a csaták kiszámíthatóságát tette egyenlővé a nullával.
Harc közben a játék címét adó kártyákat hívhatunk elő, melyeket a térkép egy - egy területén aktiválhatunk. Ezek tulajdonságaikat tekintve három fő csoportra oszthatók.
Kémkedhetünk, elrejthetünk, kvázi álcázhatunk dolgokat, illetve megtéveszthetünk. Fontos tudni, hogy a kártyák hatása csak bizonyos ideig aktív, így nemcsak egységeink mozgatása követeli meg a precizitást, hanem a kártyák felhasználása is.
Ezen felül még létezhet egy egyéb kategória, amivel saját csapatunkat segíthetjük, mondjuk egy „gyors mozgás” eleresztésével.
A különböző kártyák felsorolása helyett inkább leírnám, hogyan zajlik egy „átlagos” csata:
A megfelelő pénzmag begyűjtése után, megindul az építkezés aszerint, hogy ki mit érez nációja erősségének, vagy épp mit kedvel. A stratégia épületek felhúzása után elkezdődik az egységek gyártása. A felderítés kisebb egységekkel vagy a „kezdetektől hadsereg” létrehozása már részletkérdés elvégre egyszer csak eljutunk odáig, hogy támadnunk kell.
Jó tudni alapon eleresztünk egy kártyát, amivel megtudhatjuk az ellenséges erők mozgását, azt, hogy épp milyen paranccsal rendelkeznek, hová tartanak stb. vagy épp egy olyat, amivel felfedhetjük az egységek pontos típusát.
Felkészülvén erre kigondoljuk, hogy ebben a helyzetben miként tudjuk győzelemhez segíteni csapatunkat, és a következőket tesszük.
Látva egy nagyobb ellenséges csoportot gyártunk néhány ellenálló harckocsit, melyet az ellenség támadási vonalába helyezünk - oda ahonnan legkönnyebben becserkészhető a bázisuk - hatótávon kívül, majd gyártunk pár olcsó kis járművet, amiket egy szabad területre irányítunk.
A kis egységekre dobunk egy olyan kártyát, ami megfordítja azok jellegét, így ellenfelünk nehézpáncélosnak fogja őket látni, majd az illúzió kedvéért egy két bombázót is oda küldünk elindítva egy színlelt támadást.
Ha sikerül a csel elterelhetjük az ellenfél egységeit, így a háta mögött elsurranva elfoglalhatunk egy stratégiai pontot. De hoppá! Ő sem most jött le a falvédőről! Az általam támadóknak vélt harckocsik csak olcsó fa utánzatok. Miközben ezzel voltam elfoglalva, néhány páncélossal álcázást használva megkerülte egységeimet...
Gyors védekezésül, az Ő stratégiáját másolva fa tankokkal próbálom elijeszteni, de hamar lelepleződöm. A tankok gyorsan nyomulnak tovább, de csúnyán megszívják, mikor szembekerülnek az álcázott gépágyúkkal!
Szerencsére hasonló gondolkodású volt, így a földi védekezésre termett ágyúit, könnyűszerrel megsemmisítik a bombázóim, majd a kis gyors mozgású kocsikkal befejezzük a tereprendezést...
És ez csak egy a végtelen számú lehetőség közül, amit az Ubisoft újabb üdvöskéje tartogat számunkra.
A RUSE minden tekintetben nagyon tetszett, látványban, kezelhetőségében, ötleteiben egyaránt. Mit mondhatnék? Nagggyon várós!